Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-22 / 18. szám, péntek

C

sehszlovákiában a szocia listaellenes és revizionista erők a burzsoá nacionalista pozíciókból frontális ideológiai támadást indítottak a marxizmus—leninizmus ellen. Visszaéltek az emberek hazafias érzelmeivel, kiforgatták a csehszlovák nép igazi nemzeti érdekeit. A burzsoá és revizionista propaganda sajátos módon magyarázta az olyan fogalmakat, mint a nemzet, az internacionalizmus és az állami szuverenitás. A CSKP Központi Bizottsága visszautasítja a szocialista állam szuverenitásának elvont, nem osztályszempontból történő értelmezését. Az absztrakció, mely megfosztja a társadalmi fogalmakat osztály- és konkrét történelmi tartalmuktól, a burzsoá ideológia régi módszere. Lenin például éles harcot folytatott a „tiszta demokrácia" absztrakt értelmezése ellen. 1968-ban a mi revizionistáink és opportunistáink is a fogalmak absztrakciójához folyamodtak. A demokrácia kérdésén kívül a nemzetiségi kapcsolatok és az állami szuverenitás fogalmát is deformálták. AZ INTERNACIONALIZMUS OBJEKTÍV SZÜKSÉGSZERŰSÉGE Már a Kommunista Kiáltvány bevezetőjében az öreg Európa nagyhatalmainak a „kommunizmus réme" elleni harcáról beszél. A reakciónak a kommunizmus elleni nemzetközi összefogásának történelmi formája változik, de a reakciós erők kölcsönös együttműködésének és támogatásának ténye megmarad. Már ez is szükségessé teszi a proletariátus internacionalista egységét. A Kommunista Kiáltvány kitűzi a: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" jelszót. Ez a gondolat hatja át a tudományos szocializmus egész elméletét, történelmi gyakorlatát Marxtól és Engelstől egészen a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozása határozatainak megvalósításáért folytatott küzdelemig. A forradalmi harc stratégiai követelményeivel párhuzamosan a termelőerők fejlettségének objektív fóka túllépi a nemzetek és államok hagyományos határait, és megköveteli a nemzetközi integrációt. így például az ipari termelés automatizálásának fejlesztéséhez már nem elegendő egy állam piaca. A mai közlekedési eszközök lehetővé teszik a világ összes államai közötti gyors összeköttetést. A távolságok napról napra kisebbek lesznek. Amikor Verne száz évvel ezelőtt megírta a Nyolcvan nap alatt a világ körül c. könyvét, ez csak elképzelés, fantázia volt. A mai repülőgépek nyolcvan óra alatt röpülik köriil a Világot. A korszerű technika lehetővé teszi, hogy az adatokat pillanatokon belül a világ egyik részéről a másikra juttassák. A tudomány, a technika és a termelőerők mai színvonala szükségessé teszi, hogy az emberiség egységben éljen és termeljen. A nemzetek feletti integráció szükséglete a mai kapitalista világban megoldhatatlan ellentétbe került az egyes monopolista csoportok, a kizsákmányolók érdekeivel. A Nyugaton folyamatban van a gazdasági, a katonai és részben a politikai integráció kialakulása, amely azonban nem hozza közel egymáshoz a világ különböző részeinek gazdaságát, sőt ellenkezőleg: elmélyíti a fejlődés foka közti különbséget. Egyedül a munkásosztály érdeke a következetes nemzetközi integráció. A szocializmusért folytatott harc összefügg a nacionalista akadályok kiküszöbölésével. A szocialista forradalmak korszaka átmeneti szakaszt jelent a fejlődés nemzeti és internacionalista alapelvei között. A marxizmus—leninizmus materialista szempontból közelíti meg a nemzetiségi kérdést. Elsősorban az egyes nemzetek történelmi sajátosságait és szükségleteit meghatározó természeti és társadalmi-termelési viszonyokat vizsgálja. Ezzel szemben a burzsoá nacionalista ideológiai iskolák úgy értelmezik a nemzetet, mint valami szellemi, anyagtalan, földöntúli erők által meghatározott valamit. A marxizmus—leninizmus • konkrét történelmi kategóriaként értelmezi a nemzetet. Ezért az internacionalista integrációt nem tekinti a fejlődés nemzetiségi stádiuma tagadásának és elvetésének, hanem magasabb fokának, melyet teljes mértékben a nemzetiségi követelések és szükségletek kielégítése feltételez. Ezzel ellentétben a burzsoá nacionalizmus örök, változtathatatlan kategóriának tartja a nemzetet. így a szocialista internacionalizmus szániára a nemzeti érdekek el árulását jelenti. Ezekből a tényekből következik a nemzetiségi kérdés értelmezésének harmadik döntő fontosságú különbsége. A marxizmus—leninizmus szerint a nerrtzet osztályokra oszlik. A nemzet objektív érdekeit elsősorban a nemzet osztátyérdekei feltételezik. A nemzeti szükségletek és történelmileg jogos követelések teljesítése a nemzet keretében és a nemzetközi viszonylatban folytatott osztályharc szakaszától és eredményeitől fíigg. A burzsoá nacionalizmus nem veszi figyelembe a társadalom osztályösszetételét és osztályellentéteit, sőt tagadja őket. 1968-ban a reakció a nacionalizmus bázisán hamis egységet akart kialakítani országunk szocialista fejlődése, a CSKP marxista—leninista politikája és a szocialista társadalom internacionalista egysége ellen. A NEMZETI ÖNTUDAT A szocialista gondolkodású és érzésű ember számára nem idegen a nemzeti öntudat, mely azonban nem azonos a burzsoá nacionalizmussal. A helyes nemzeti öntudat elsősorban a személyes és a csoportérdekek, valamint a nép és a nemzet érdekei egységének megértését feltételezi. Nem áll ellentétben az internacionalizmussal, sőt feltételezi a teljes politikai, gazdasági és kulturális fejlődést. Az osztály- és a nemzeti öntudat kölcsönösen feltételezi egymást és a szocialista hazafiság alapját képezi. A marxizmus—leninizmus számára idegen a nemzeti nihilizmus. A meddő világpolgárság, a nemzeti hagyományokkal szemben tanúsított közömbösség, az idegen kultúra magasztalása — ezeknek a megnyilvánulásoknak nincsen semmi közük a szocializmus eszméihez. Ha az emberiség és az ember fogalmát egy konkrét nemzet, konkrét osztály konkrét történelmi érdekein és szükségletein kivül értelmezzük, akkor ezek üres, tartalmatlan frázisok. Az internacionalizmus ereje a nemzeti vonások, a nemzeti érdekek és szükségletek, a nemzeti hagyományok, tapasztalatok kapcsolatában rejlik. A szocialista internacionalizmus távol áll attól az elképzeléstől, hogy az egész emberiség nemzetek nélküli ízetlen, „kásává" alakul. A szocialista internacionalizmus a fejlett nemzeti kultúrák és nemzetek összekapcsolódásának szimbiózisának elvén alapszik. A nemzeti kizárólagosságot hirdető burzsoá nacionalizmus ezzel szemben egyidejűleg a burzsoá kozmopolitizmus és a nemzeti nihilizmus felé vesz irányt. Ez talán paradoxként hat, de a történelem ezt már többször igazolta. A München tő jellemvonása a kölcsönös egyenlőség, az egyes nemzetek és érdekeik respektálása, a szocialista fejlődés hazai problémái megoldásába való be nem avatkozás elve. A szocialista országok közti internacionalizmus sokkal többet követel meg. Nemcsak a kölcsönös előnyösségen alapuló együttműködést, hanem az önzetlen, kölcsönös segítséget is. A szocialista forradalom nemzeti és internacionalista oldala sági, politikai és kulturálist együttműködés fejlődését stb. A nacionalista elszigeteltség előbb vagy utóbb ahhoz vezet, hogy növekszik az imperialista tömböktől való függőség. A szocialistaellenes és revizionista erők különösen 1908ban visszaéltek Csehszlovákia szuverenitása jelszavával. Ezzel akarták félrevezetni állampolgárainkat. Szándékosan megfosztották osztályjellegétől és a szocialista államfunkciójától. Nacionalista pozíciókból csak a szocialista országok kapcsolatainak bizonyos részét hangsúlyozták, mely objektíven szükséges, de kiragadva összefüggésőből elveszti osztályjellegét. Kiemelték az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a szocialista országok függetlenségének követelését, mely tagadhatatlanul szükséges, mint az egyes nemzetek és országok szocialista fejlődése kérdései optimális megoldásának, feltéle. Ezt a tényt azonban úgy magyarázták, mint a szocialista országoknak az egyes országok szocialista vívmányai megvédéséért való kölcsönös felelősségének tagadását, mint a kommunista pártok és a munkásosztályok azon jogának és kötelességének tagadását, hogy sokoldalú kölcsönös segítséget kell nyújtaniuk egymásnak, beleértve az ellenforradalmi veszéllyel szembeni védelmet is. Elhallgatták a szocialista államok közti kapcsolatok új minőségét, és a szuverenitás fogalmát gyakorlatilag az elszigeteltség fogalmára redukálták. Az állami szuverenitás látszólag osztályszempontot mellőző, nem történelmi értelmezésének a valóságban konkrét történelmi osztályfunkciója volt. A szocialistaellenes erők abban az időszakban szorgalmazták, amikor a jobboldali revizionista frakció tevékenysége következtében megbénult pártvezetőség nem tudta saját erejéből megakadályozni az ellenforradalmi fejlődést. Akkor a testvéri szocialista országok befolyásától való elszigetelődésre redukált szuverenitás jelszava a valóságban azt jelentette, hogy a szocialista Csehszlovákiát a politikai reakció és maradiság kénye-kedvére bocsátották. A szuverenitás jelszavával akarták tulajdonképpen megfosztani országunkat szuverenitásától, de nem valószínű, hogy az ellenforradalmi erők hatalomra jutásuk után felléptek volna az ellen, hogy országunk az imperialista Nyugat gyámsága alá kerüljön. 1968. augusztus 21-e után a szuverenitás absztrakt értelmezésű jelszavát használták ki az ellenforradalmi erők ellen fellépő testvérországok hamis vádolására. Hirtelen azok aggódtak a legjobban a szocialista Csehszlovákia szuverenitásáért, akik hónapok óta lépésről lépésre aláásták azt, amint valamelyik jelentős állami, társadalmi vagy pártfunkciót megszerezték. Ez történelmi ellentmondás, de mit sem változtat tevékenységűk ellenforradalmi jellegén. A valóságban éppen az ellenforradalmi erők és opportunista híveik vesztették el azt a lehetőségüket, hogy szuverénül megvalósítsák politikai céljaikat. Ki veszélyeztette igazán a szocialista Csehszlovákia szuverenitását — azok, akik ellenforradalmi fordulatot szerveztek, vagy azok, akik ezt megakadályozták? A Szovjetunió 1945-ben felszabadította országunkat és ezzel megteremtette a feltételeket állami szuverenitásunkhoz. A szovjet elvtársak a bolgár, a magyar, a német és a lengyel elvtársukkal testvéri internacionalista segítséget nyújtottak 1968 augusztusában a csehszlovák népnek, s ezzel lehetővé tették a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság szocialista állatni szuverenitásának felújítását és megszilárdítását. Szocialista állami szuverenitásunk alapfeltételének, elválaszthatatlan részének tartjuk a szocialista tábor testvérországaival való internacionalista együttműködésünket, a kölcsönös támogatást, a közös felelősséget, a szocialista vívmányok közös védelmét. Csehszlovákia szocialista szuverenitása egyik láncszeme a nemzetközi kommunista mozgalom, az imperializmus ellen harcoló haladó erők közös frontjának. IRp) INTERNACIONALIZMUS, HRZAFIflSSAG ES SZUVERENITÁS előtti köztarsasag nacionalista nagyburzsoáziája elősegítette Csehszlovákiának a hitleristák által történt bekebelezését. Az utóbbi években azok az emberek, akik a nagy hazafiak szerepében tetszelegtek, Masarvkot és Štefánikot dicsőítették, de egyúttal sértegették és bagatellizálták mai életünket és eredményeinket, és csak azt dicsérték, ami a kapitalista Nyugattal volt kapcsolatos. A szocialistaelllenes és revizionista erők politikai vezetői 1968 augusztusa után a Nyugaton találtak menedéket és szövetségeseket, itt biztosították számukra, hogy folytassák kommunistaellenes tevékenységüket. A burzsoá nacionalizmus és a Nyugat imádata az érem két oldala. Egyes „hazafiak" számára, akik még nemrég hatalmas állami zászlókkal vonultak fel Prágában, olyan divattá vált az angol nyelv, hogy szégyellnek anyanyelvükön énekelni, sőt a házfalakra kiragasztott plakátjaik is idegen nyelvűek. Mintha szégyellnék anyanyelvüket. Nincs szó néhány bolondos emberről. Többségük egy divatos hullám áldozata, és tevékenységük inkább fejetlenségnek minősíthető, mint rosszakaratnak. De az a légkör, amelyben magatartásuk megszületik, nem a véletlen műve. A burzsoá nacionalizmusnak és a nemzeti nihilizmusnak közös az alapja. Mindkettő a maradiság és a reakciós osztályérdekek ideológiai kifejezője. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK INTERNACIONALISTA KAPCSOLATAI Ugyanúgy, mint a nemzeti, az internacionalista kapcsolatok is történelmileg konkrétak és fejlődnek. Nemcsak gyakorlati megnyilvánulásukban, hanem mint történelmi lehetőség és objektív szükségszerűség is. A proletár internacionalizmus más feladatokat szabott meg a munkásmozgalomnak a mozgalom megalakulásakor és másokat ma, a szocialista államok közti kapcsolatokat illetően. Vitathatatlan, hogy a szocialista internacionalizmus alapvekölcsönösen feltetelezi egymást. A testvéri nemzetek, elsősorban a Szovjetunió népeinek áldozatai, valamint saját nemzeteink áldozatai tették lehetővé az olyan társadalmi-politikai rendszer kivívását, amilyenért a legöntudatosabb cseh és szlovák forradalmárok egész nemzedékei harcoltak. Ezért teljesen természetes, hogy a szocializmus további sorsa országunkban az internacionalista, a forradalmi és a haladó erők, elsősorban a testvéri szocialista országok közös érdeke. CSEHSZLOVÁKIA SZUVERENITÁSA Az állami szuverenitás alapelve, ugyanúgy mint minden társadalmi jelenség, osztályjellegü és történelmileg konkrét. A szocialista és a burzsoá állam szuverenitásának követelménye nem azonos. A Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság szuverenitásának osztályjellegét, értelmét fejezi ki alkotmányunk — szocializmusunk a munkások, a parasztok és az értelmiség szilárd, a munkásosztály által vezetett szövetségén épül. A szocialista állam szuverenitása nem alapulhat a közös érdekek összefüggésének tagadásán, a kölcsönös elkötelezettség és felelősség cáfolásán. A szocialista államok kapcsolatai magasabb elvet jelentenek, mint a burzsoá államok közti kapcsolatok, vagy pedig a szocialista és a burzsoá államok kapcsolata. A szocialista internacionalizmus és a szocialista állami szuverenitás feltételezi egymást, ugyanúgy, mint a szocialista internacionalizmus és a ' szocialista hazafiság. Egy ország sem valósíthat meg következetes szocialista szuverén politikát a többi szocialista országgal folytatott internacionalista együttműködés, integráció elmélyítése nélkül. Ez természetesen nem zárja ki, hanem feltételezi a nemzeti sajátos vonások respektálását. Az internacionalizmus nem korlátozza a szocialista állam szuverenitását,, jogait, a lakosság szociális és kulturális érdekeinek kielégítését, elmélyülését, a műveltség és a tudomány fejlődését, a belső politikai rendezés tökéletesítését, a nemzetközi gazdaluan Kozáček íeluétele