Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-22 / 18. szám, péntek

EGY FELMÉRÉS TAPASZTALATAI Az egészséges munkakörnyezet kialakításának kérdőjelei A dolgozó életének egyhar­mad részét a munkahelyén tölti, jgy érzékenyen reagál munka­környezetére. Bizonyos lelki megelégedettség, nyugalom, kü­lönféle Hangulatok befolyásol­ják szellemi, fizikai állapotát, ami ezután kihat teljesítményé­re is. Szlovákiában a közelmúltban négy kiválasztott ipari ágazat — a gép-, a vegy-, a textil és az élelmiszeripar — 194 üzeme­ljen vizsgáltuk a környezetet. Azok véleményére voltunk kí­váncsiak, akik közvetlenül a termelésben dolgoznak. A fel­tett kérdésre: „Elégedett-e a munkahelyével (a gyárcsarnok­kal, műhellyel)? — a követke­ző válaszokat kaptuk: igen, ele­gedett vagyok (28,9 százalék), részben elégedett (41,5 száza­lék). részben, de inkább nem I io,3 százalék), nincs megelé­gedve (18.9 százalék), és nem adott választ 0,4 százalék. Lesújtó, hogy a megkérdezet­teknek csupán nem egészen 30 százaléka elégedett a munkahe­lyével. A jelenlegi helyzetet sú­lyosbítja, hogy a részben elége­dettek csoportjába tartozik a dolgozók 41,5 százaléka. A kutatás során kiderült, hogy a nők elégedettebbek, mint a férfiak. Ez az érdekes megállapítás minden ipari ága­zatban érvényes, sőt a textil­iparban dolgozó férfiak 40 szá­zaléka abszolút elégedetlen, míg a nóknek csupán 18 százaléka, bár a textiliparban ötszörte több nő dolgozik, mint férfi. A dolgozók a további kérdé­sekre válaszolva, nagyon konk­rétan meghatározták, tniért elé­gedetlenek munkakörnyezetük­kei. Kérdésünkre: Mi elviselhe­tetlen a munkahelyén? — a legélesebben a munkahelyek tisztátalanságát, a rossz szellőz­tetést, a munkahelyeken le­vő port bírálták, és ezen a té­ren sürgős javulást követeltek. Igy nyliatkozott a megkérde­zettek 52,3 százaléka. Ez a tény nagyon komoly figyelmeztetés, mivel a felmérésre kiválasztott üzeuiek több mint felében olya nok a munkafeltételek, hogy még a lélegzetvétel is nehéz. A dolgozók 46,5 százaléka bí rálta a zajt, 46,4 százaléka a munkahelyeken uralkodó hősé­get, 32 százalékuk a hideget és a huzatot kifogásolta. A káros kigőzölgésekre, a párára és a gázokra, melyek megnehezítik a légzést, a dolgozók 28,3 szá­zaléka panaszkodott. A megkérdezett dolgozók 52,3 százaléka — akik kifogásolták a munkahelyeken levő port, tisztátalanságot és rossz szel­lőztetést — követeli, hogy sür­gősen javítsanak a helyzeten. Vagyis a dolgozóknak több mint fele követeli a munkateljesít­ményhez szükséges alapvető fel­tételek kialakítását. A megkér­dezetteknek 46,4 százaléka a hőségre panaszkodott. A hideget és a huzatot főleg a gépipari dolgozók kifogásolták. Ezenkívül bírálták a dolgozók a barátságtalan műhelyeket, csarnokokat, az egészségtelen falakat, a rossz megvilágítást. Az üzemeknek egytizedében nem törődnek a tisztasággal és a munkahelyek megvilágításá­val. Magam is meggyőződtem, hogy sokkal inkább törődnek a füves térségek, a parkok léte­sítésével, míg az ablakok tisz­títására és a falak meszelésére alig fordítanak gondot. Ha szá­mításba vesszük, hogy a barát­ságtalan műhelyeket túlzsúfol­ják gépekkel, akkor megért­jük, miért nem érzik jól magu­kat a dolgozók a munkahelye­ken. Az ilfen üzemekből mi­előbb távozni akarnak. A kiválasztott ipari üzemek­ben végzett felméréssel megál­lapított komoly fogyatékossá­gok azt bizonyítják, hogy a múltban ennek a kérdésnek nem tulajdonítottak megfelelő jelen­tőséget. Ezt gyakran azzal in­dokolták, hogy az tizeinek nem rendelkeznek elegendő pénzzel, és ezért elsősorban a termelést kell biztosítaniuk. Ez az állítás nem felel ineg áz igazságnak. A felmérés során az is kiderült, hogy a kiválasztott 194 üzemből 49 üzemnek nincsen távlati ter­ve a munka- és életkörnyezet ja­vítására. Ugyanakkor azt is megállapítottuk, hogy 1968-ban a munkakörnyezet javítására 219 839 900 koronát terveztek, de ebből az összegből csak 193 323 500 koronát merítettek ki. A kialakult áldatlan helyzet okát elsősorban az üzemek ve­zető dolgozóinak magatartásá­ban kell keresni, akiknek tuda­tosítaniuk kellene, hogy a kor­szerű ipar építése megköveteli az egészséges munkakörnyezet kialakítását is. Bár e téren nagy a lemaradás, még mindig nem késő céltudatosan hozzáfogni a fogyatékosságok kiküszöbölésé­hez. Az üzemek vezetőinek pó­tolniuk kell a mulasztást; ugyan­akkor ki kell használni minden alkalmat, minden forrást arra, hogy a dolgozóknak a CSKP megalapítása 50. évfordulójá­nak tiszteletére kifejtett kezde­ményezése ezen a téren is je­lentős javulást eredményezzen. KAROL BARTEK ,» „ < » Orvosi tanácsadó A CUKORBAJ FELISMERÉSÉRŐL (Foto: Tóthpál Gyula) Olvasónk, F. Zoltánné írja: „Fiam 23 éves bányász, Prie­vidžan él, s arról értesített, hogy tömeges cukorbaj-szűrő­vizsgálaton vett részt. Elsősor­ban arra lennék kíváncsi, va­jon a fiatalok is kaphatnak-e cukorbajt, ha vizsgálatnak ve­tik őket alá? Másodszor nem értein, hogyan lehetséges, hogy az egyik járásban vagy város­ban kivizsgálnak minden la­kost, a másikban pedig nem is hallani ilyesmiről. Kérem, ma­gyarázzák meg, miből áll ez a szűrővizsgálat! Bizonyára minden olvasónk ismer környezetében cukorbajos embert. Egy részük nagy ne­hézségekkel küzd, nem tud dol­gozni, időről időre kórházi ke­zelésre szorul. Nem egy eset­ben a cukorbajosoknál súlyos zavarok, ér- és agykomplikációk lépnek fel. Vannak viszont olyan esetek, hogy a betegek derűlátóak, munkaképesek. So­kan nem értik, mi ennek a tit­ka?! Nagy általánosságban er­re azt lehet válaszolni, hogy az orvosi felügyelet alatt álló, ön­magát szigorúan ellenőrző cu­korbeteg, aktívan kihasználva a rendelkezésére álló módszere­ket és eszközöket, szinte teljes mértékben megőrizheti munka­bírását, teljesítőképességét és erőnlétét. Ha a beteg betartja a szakorvos utasításait, annak megfelelően rendezi életmódját, és táplálkozik, megszabadulhat a cukorbetegek nehézségeitől, és nemcsak súlyos' bonyodal­maknak veszi elejét, hanem el­érhet olyan életkort is, mint egészséges embertársa 1'. F. Zoltánné soraira válaszol­va megírhatjuk, hogy hazánk némely részein, így például a ! prievidzai járásban is már több ! éve végeznek cukorbaj-szűrő­| vizsgálatot. Ott, ahol a fia él, mint megtudtuk, a tiidő-szűrő­i vizsgálattal egyszerre vizsgál­ták ki a vizelet cukortartalmát is. így a lakosság több mint 90 százalékáról megállapíthatták, kinél és milyen mértékben for­dul elő .cukorbaj, vagy áll fenn annak gyanúja. „Vannak járások, ahol más formában hajtják vég­re ezt az akciót: Megírhatjuk, hogy az Egészségügyi Miniszté­rium 1970. június 6-án keltezett útmutatása értelmében Szlová­kiában — egyelőre tíz járásban — folyamatban van a cukorbaj­szürés és a felelős főorvosoknak ez év május l-ig összegezniük kell az elvégzett inunka ered­ményeit. így tehát a vizsgálaton rövidesen mindenki átesik ott is, ahol eddig még ilyesmiről nem értesítették a lakosságot. A cukorbaj az anyagcsere be­tegsége. Az inzulin általános vagy relatív hiánya okozza azt a zavart, amelynek folytán a szervezet nem tudja feldolgoz­ni a szénhidrátokat. Kedvezőt­lenül befolyásolhatja az embe­ri testben végbemenő anyagcse­re bonyolult folyamatát. A betegség felismerését töb­bek között a vizeletben jelen­levő szénhidrátok reakciója te­szi lehetővé. Ezen alapszik a szűrővizsgálat, amelynek alkal­mával a vegyileg preparált pa­pírszeletkét a vizelet hatásá­nak tesszük ki. Ezt megelőzően egységesen meghatározott meg­terhelésnek kell kitenni a szer­vezetet, ami abból áll, hogy a 15 évnél idősebb ember kiadós meleg étkezés után még egven meg egy karéj kenyeret vagy 1—2 kiflit, s igyon meg egy csésze teát, amit 4 kanál kris­tály- vagy négy darab kocka­cukorral édesített; gyermeknek 3 éves korig evés után két koc­kacukorral, 3 éven túl 15 éves korig 4 kockával édesített te­jet vagy teát adunk. Két órával ezek elfogyasztása után ki-ki maga végzi el a próbát. Kisebb gyermekeknél a szülők végez­zék el. Ha eltelt az idő, a p>a­pírszeletkét tartsuk a vizelet alá vagy a látható jelig merít­sük meg a felfogott vizeletben, amelyet mindenkinek külön, tisztára mosott pohárba kell ürí­tenie. Ha a papír nem kékül meg, a vizsgálat eredménye ne­gatív, ami azt jelenti, hogy az illető személynek nincs cukor­baja. Ha kékre színeződik, fel­merül a cukorbaj gyanúja, és a vizsgált személyt behatóbb szak­orvosi vizsgálatra kell bellívni. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY • Kijevben a Pamir nevet viselő párduc városi lakásban nőtt fel. Anyja a kijevi állat­kertben egyik jiárduckölykét megölte, s a másikat nagyon súlyosan megsebezte. Így az ál­latkert egyik gondozónője, La­risa Kacsanová hazavitte ezt a fogságot nem tűrő állatot, mely azóta megszokta új környeze' lét. KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 48. - Énekelje, ahogy akarja — mond­ta dühösen Geibel — de szeretném ha ebből a kommunista ügynökből végre kiszednénk, hogy mi köze volt a rádió adóhoz? - Nem vallotta be még? — vonta fel kérdőn szemöldökét Kloss. - Dehogynem. Virágcsokorral jött be és egy írásos vallomással — csapott mérgesen az asztalra Geibel. — Tagad­nak. Még azt is tagadják, hogy itt van­nak u Gestapónál, hogy előttünk áll­nak. - i'/í meg már azt hallottam odaát — mondta Kloss —, hogy nemcsak ezt a fogorvost, de az egész csoportot le­fülelték. Még sajnálom is, hogy nem usztozliatom u sikerben. Sajnos, senki más nem került horog­ra. Kitűnő védelmi rendszerünk van — mondta Geibel, nem is reagálva Kloss csipkelődésére. Brunner kopogás nélkül jött be. Ki­törő ürömmel fogadta Klosst. - Hol rejtőztél, llans? Már azt hit­tem szabadságra mentél. Kloss a hang irányába fordult, és Brunner mellett észrevette a vérző ar­cú Filipet. — Kutattam a közeli erdőt — köz­ben filipre nézett. Szemében villanás­nyi örömöt látott. Kloss Brunnerhez for­dult: Mondott valamit? - Csak azt, hogy nem tud semmit, pedig — fordult most az orvoshoz —, már arra sem vagyunk kíváncsiak, hogy kicsoda az a bizonyos fanek. Ugyanis a híres f-23-as mindent elmondott a má­sik szobában. Ha akarja Filipják úr, elő is állíthatom janeket. Kloss észrevette, hogy az orvos ösz­szetört arca kínos mosolyra rándult: - Csak vezesd, csak vezesd — mo­tyogta az orvos, s tekintetét a falra ve­tette. Brunner dühösen ordított az őrnek: - Elvezetni! Minden olyan hirtelen történt, hogy Kloss nyugtalankodott. Félt, hogy nem tud odaérni a Brunnerrel megbeszélt ta­lálkára. Pedig ezúttal csak Iréna és ők ketten lesznek, afféle búcsúestet tart Brunner, mivel Filipet ő kísért holnap Varsóba. Kloss gyorsan elrakodott íróasztalá­ról, kisietett az Abwehr épületéből. Le­állította az első riksát, és Kobasova la­kására vitette magát, de nem csenge­tett be, hanem továbbsietett. A negyedik házban Bartek várta egy kis üzlet fél­homályában. A függöny mögött négy markos fiú ált, megbízható fegyverek­kel. A terv egyszerű volt. Leitatja Brun­nert, elveszi irattárcáját a papírokkal és a nyílt paranccsal, ami Filip kiadására utasítja a fogda parancsnokát. Ilymó­don kétszeresen is lehetetlenné teszik Brunnert. Es ekkor — ez lesz a jeladat legnehezebb része, — figyelmeztette Kloss Bartekéket — elkapják Brunner sofőrjét is és a kocsival elmennek a börtönbe, kihozzák Filipet. Bartek régi ember volt. Magyarázat nélkül is megértette, hogy mekkora a tét: Kloss elköszönt. Abban maradlak, hogy Hurtekék itt várják meg Brun­ner sofőrjét. Természetesen Kloss eset­leges riasztó jelzését is. • - Örülök, hogy egyedül lehetünk né­hány percre — kezdte az asszony. — Van egy igen fontos és bizalmas kéré­sem önhöz, főhadnagy úr. — Csak nem katonai titkot akar ki­csikarni tőlem? — mosolygott Kloss az asszonyra. — Ugyan? Mit érdekel engem a há­ború? Egy ártatlan ember életéről van szó. Véletlenül letartóztatták Sokolnic­ki fogorvos rendelőjében. ,,Provokáció?" — villant át Kloss agyán a gyanú. — Hallottam az ügyről — mondta óvatosan. — A sógorom is a várószobában volt. jan Borecki. Kérem, szóljon az érdeké­ben, hiszen ártatlan. — j Rossz ajtón kopogtat, asszonyom. Az ügy nem az Abwehr, hanem a Ges­tapo dolgai közé tartozik. Forduljon Brunnerhez. — Minek néz engem, főhadnagy úr? Brunnerhez? — Geibel és Brunner az ön burátai, önre bizonyára jobban hallgatnak. — Ön régebben ismeri Geibelt is, Brunnert is. mint engem. — Az unokahúgom egy csinos kis bir­tokot is rááldozna a férjére .. . — Szóval vesztegetési kísértet? Nincs más hátra, mint jelentem Geibel Ober­sturmbannführernek ezt a beszélgetést. Felállt, mintha az ajtóhoz menne. Ko­basova riadtan kapaszkodott a karjába: — Főhadnagy úr! Az isten szerelmé­re, dehogy akartam én megvesztegetni. De értsen meg, segíteni szeretnék az unokahúgomnak, képtelen vagyok ér­telmesen gondolkodni. Maradion — fog­ta könyörgőre a dolgot —. hiszen met) beszélte Brunnerrel a találk ozót. Csengettek. — Na végre. Már azt hittem ezt az estemet is elrontják — mondta Kloss —, mert azt hitte, hogy Brunner lép be az ajtón. De a küszöbön ideaen férfi ullt. — Bemutatom egymásnak uz urakut — mondta Iréna. — Kloss főhadnagy, Lajac úr. A barátomat titkos szálak kö­tik Brunner Sturmführerhez — mondta magyarázatként Iréna — és felajánlot­ta neki, hogy várja meg itt. - A segítség bizony jól jön - mond­ta Kloss — és én szeretem az okos len­gyeleket. — Közben erősen gondolko­dott, hogy hol is látta már ezt az em­bert, de sehogyan sem jött rá. — Örülök, hogy okosnak tart — mondta Lajac. — Aki Brunnerrel dolgozik, az eleve okos ember — mondta Kloss. Még min­dig kereste emlékezetében, mikor és hol találkozott ezzel a Lajaccal. Aztán gondolta, hogy kiugratja a nyulat a bo­korból. — De nekem úgy tűnik, hogy már találkoztunk valahol. — Kisváros — mondta nyugodtan La­jac — sok ismerős. Szűkszavúan válaszolt, és mohón itta a konyakot. ­— Megvan! Egy fogorvoshoz jártunk — mondta egészen váratlanul Lajac. — Igazán? — nézett rá csodálkozva Kloss. Rettenetes gyanú ébredt benne. Eszébe jutott egy másik találkozó is. Az erdészlak. Igaz, ott csak a hangját hallotta Lajacnak, de pontosan emléke­zett arra, hogy mit mondott erről a csirkefogóról a sógora. — Nem emlék­szem önre. — Főhadnagy úr nem figyelte a vá­rakozókat, de egy betegnek mindig jel­tűnő, hogy valakit soron kívül enged­nek be a rendelőbe. — Aztán mintha valami Lajacnak — eszébe jutott volna, felállt: ­— Bocsásson meg főhadnagy úr, de még van valami elintéznivalóm és úgy latom. Brunner Sturmführer úr nem jön. — Várjon csak nyugodtan — bíztattn maradásra Iréna a csempészt. — A fő­hadnagy úr kedveli a lengyeleket. — Gondolom — mondta Lajac, de ez felért egy fenyegetéssel Kloss számára. Szerencséjükre Brunner csengetett és nagy robajjal lépett a szobába. (Folytatjuk j 1971. 22. 4

Next

/
Thumbnails
Contents