Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-21 / 17. szám, csütörtök

Azt mondhatjuk, hogy az élet­színvonal egyik legfontosabb mutatója az, hogy milyen mér­tékben tudjuk kielégíteni a la­kásigényeket. Csehszlovákia Kommunista Pártja — a lakos­ságnak ezt az igényét szem előtt tartva — rendszeresen foglalkozik ezzel a kérdéssel és kijelölte a feladatot: évi 100 ezer lakás felépítését. A lakás­építés területén azonban szá­mos olyan probléma fékezi a munka ütemét, mint az építke­zés időtartama, a hiányos anyag­ellátás és nem utolsósorban az emelkedő építkezési költségek. A közérdekeket szolgáló la­káspolitika bizonyítéka, hogy 1969 végén a lakóházakban le­vő lakásállomány „kora" a kö­vetkezőképpen oszlott meg: az állomány 41,1%-a tízéves, 29,7 %-a húszéves, 15,5%-a ötven­éves és 13,7%-a több mint öt­venéves építkezés volt. A mi­nőségi szerkezet elemzése lát­tatja, hogy Szlovákiában a la­kásállomány 61,4%-a első osz­tályú, 23,5%-a másodosztályú, 4,2% a harmadosztályú és 10,9 %-a negyedosztályú. Érdekes, hogy Bratislavában, a valóban rendkívül gyors ütemű lakás­építés ellenére, a lakások egy­harmada a legrosszabb minősé­gű és a lakóházak 40%-a több mint ötvenéves építkezés. A lakásprobléma része a la­kásalap karbantartása. A lakás­állomány kezelése, karbantartá­sa és javítása területén a Leg­felső Ellenőrzési Hivatal a já­rási nemzeti bizottságok 28 né­pi ellenőrzési bizottságával együttműködve ellenőrzést haj­tott végre azzal a céllal, hogy elősegítse a lakásalap célsze­rűbb és gazdaságosabb karban­tartását és javítását és az álla­mi lakásalap kezelésének haté­konyabb ellenőrzését. A komplex gondoskodás számos feladattal jár Első pillantásra úgy tűnik, hogy jelentéktelen részletkér­désekről van szó és sokkal fon­tosabb problémák várnak meg­oldásra. Azonban éppen az ilyen részletkérdések keserítik meg a lakosság napjait és ártanak a part és az állam tekintélyének. Társadalmunk a lakásállo­mány karbantartására és javí­tására minden évben jelentős fisszegeket fordít. A fokozott gondoskodás érdekében a szö­vetségi kormány, az SZNT, va­lamint az SZNT elnöksége szá­mos intézkedést fogadott el. Az előirányzott anyagi és gaz­dasági eszközök helyes, célsze­rű és gazdaságos felhasználásá­val és elsősorban a lakás- és lakóházállomány karbantartási A LAKÁS KARBANTARTÁS PROBLÉMAI és javítási munkálatai kifogás­talan minőségű, tárgyszerű, idő­rendet és fontossági sorrendet meghatározó tervével kell biz­tosítani ezen a téren a felada­tokat. . De milyenek lehetnek ezek a tervek, amikor a házke­zelőségek nem tartották be a szövetségi kormány 625/1964. sz. a házállomány nyilvántartásá­ról szóló rendeletét, ami a he­lyes tervezés előfeltétele. Emel­lett elhanyagolják a házállo­mány rendszeres ellenőrzését is, ami ugyancsak a rendes és ide­jekorán történő karbantartás és javítás feltétele. Ilyen hiányos­ságokat állapítottak meg a Ban­ská Byslrica-i, prešovi, košicei, vranovi, svidníki, lévai(levicet), nagvkürtösi (Veľký Krtíš-ij, se­nicai és Považská Bystrica-i já­rásokban és a Bratislava-óvárosi városterületbeu. Az utóbbi években a Šik és Lobi-féle „gazdasági modell" érvényesítése, a vállalati érde­kek előtérbe helyezese követ­keztében az építőipari szerveze­tek már 1967 óta arra töreked­tek, hogy kapacitásukat új be­ruházásokra használják fel és ezért állandóan csökkent a kar­bantartó és javító tevékenysé­gük. Ezt bizonyltja, hogy míg 1967-ben a karbantartó munkák értéke 239,5 millió korona volt, addig 1969-ben már csak 203,6 millió, 1970 első felében pedig csupán 94,5 millió korona érté­kű munkát végeztek. Nem cso­dálható, hogy az állampolgárok ezen a területen kifogásolják a felelős nemzeti bizottságok ős házkezelőségek tevékenységét. Ugyanis a nemzeti bizottságok ezen a területen nem teljesítették kötelességeiket és bár hivatottak és jogosultak a helyi építőipar irányítására is, 1968—1969-ben e szervezetek nyomásának engedve, nem vé­delmezték kielégítően az ál­lampolgárok jogait és érdekeit. Ugyanakkor a házkezelőségek nem egészen konkrét tervei tet­ték lehetővé a fontossági sor­rend mellőzését és az előirány­zott költségek ösztönös felhasz­nálását. Különösen nagy íigyelmet ér­demel, hogy társadalmunk je­lentős összegeket fizet rá az új lakások karbantartására és javítására. Vajon milyen lehet a felelős személyek erkölcsi ér­zéke és állampolgári fegyelme, ha például 1969-ben az 1—10 éves lakások karbantartására és javítására kellett fordítani Ko­šlcén és a senicai járásban a költségek 68, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban a költségek 67, a Považská Byst­rica-i járásban a költségek 45, a trnavaí járásban a költségek 40 százalékát? A helyzet meg döbbentő többek között azért is, mert erre a jelenségre már az 1968. évi ellenőrzés is rámuta­tott és a szavatossági határidőt 18 hónapról 36 hónapra hosz­szubbították meg. Csak szórvá­nyosan fordul elő, hogy a ház­kezelőségek az építkezési hibá­kért még akkor sem veszik át az épületet, ha az már lakott. A további szféra, ami a nem­zeti bizottságok és házkezelő­ségek ilyen irányú felelőtlensé­gét bizonyítja az előirányzott költségek felhasználása. Az ellenőrző szervek megállapí­tották, hogy Bratislava—Vino­hradyn. Piešťanyban és Trnavá­ban a kiszámlázott anyagot fel sem használták az építkezésnél. Piešťanyban és Košicén a javítá­si-karbantartási munkát ala­csony színvonalon végezték el és emellett aránytalanul sok nyersanyagot számláztak ki, Vranovban ugyan kiszámlázták az anyagot, de a munka elvég­zése nélkül, Nagykürtösön (Veľ­ký Krtíš) jogtalanul fizették ki a mosógép javításáért benyúj­tott számlát, stb. Indokolt kér­dés: a szocialista vagyon ellen elkövetett vétség ez, vagy sem? Hogyan lehetséges, hogy a nemzteti bizottságok és a házke­zelőségek felelős dolgozói pél dául Bratislava-óvárosban, Lé­ván (Levice), Považská Bystrí cán, Senicán, Topoícanybaii. Vranovban, Nagykürtösön és Ži­linán nem tartották be a Gaz­dasági Törvénykönyv 109/64 Tt. sz. törvényét, a 107/67 Tt. sz. rendeletet és az SZNT elnöksé­gének 120/ 1968 sz. határozatát a számlák ellenőrzésénél? Az ellenőrzés 16 házkezelőségnél 275 ezer korona túlfizetést ál­lapított meg és ez csak a felü­letes próbák eredménye volt. Milyen eredménnyel járt volna az alapos ellenőrzés? Vajon nem jogos-e a vád, hogy a tár­sadalom terhére történő nye­részkedés bűnét követte el pl. a Zupftany Efsz, amikor 6 vra­novi házkezelöségnek 21 ezer koronát túlszámlázott, vagy a Svidníki Járási Építő Vállalat, amely 48 ezer koronával károsí­totta meg a svidníki és a strop­kovi házkezelóséget? De az elő­irányzott pénzösszegeket egyéb­ként is könnyelműen kezelik. Például Galántán a Trnavai Ma­gasépítő Vállalat a hővezető csatorna szakszerűtlen kivitele­zésével 700 ezer korona társa­dalmi kárt okozott. De nem tartják be a belső berendezések kopásnormáit som. Indokolatlanul cserélik ki a tűz­helyeket. konyhai berendezése­ket pl. a senicai, terebesi (tre­bišovi), prešovi, Banská Bystri­ca-i, košicei. vranovi, nagykiir­tösi és trnavai járásokban. Emellett számos más hiányos­ságot is megállapítottak. Hí-" ányzik a belső ellenőrzés, hiá­nyoznak a karbantartó és javító műhelyek, a munkálatokról vég­zett és a munkaidőt is feltünte­tő műszaki nyilvántartások, még mindig hiányos az anyagi-mű­szaki ellátás, stb. Természetes, hogy a megálla­pított hiányosságok következté­ben megtorló intézkedésekre került sor a Bratislava-óvárosi, martini, nitrai, prievídzai, trnavai, tere­besi, piešfanyi. Banská Štíavoi­ca-i, nagyklirtösi és senicai ház­kezelőségeknél. Mint látható, bőven van mit jóvátenni. A nemzeti bizottsá­goknak és a házkezelőségeknek fokozott gondot, kell fordítaniuk a karbantartó és javító munka tervének összeállítására és be­tartására, az előirányzott pénz­ügyi és anyagi eszközök gazda­ságos felhasználására, a mun­kaidő hatékony kihasználására, a haladó jutalmazási módsze­rekre, az irányító és ellenőrző tevékenység jelentős javításá­ra, stb. Harcolni kell a munka ösztö­nössége ellen, a szocialista szervezettségért, javítani kell a munkafegyelmet, a nyilvántar­tást, harcolni kell a visszaélés, a nyerészkedés, a lopás és a fe­lelőtlenség ellen. Ez a munka kötelező iránya és célja a CSKP KB decemberi plénuma határo­zatának értelmében is. Ha a lakásállomány igazga­tásában és karbantartásában lát­ható hiányosságokat kiküszöböl­jük, akkor pozitív politikai munkát is végzünk, mert ezzel hozzájárulunk az állampolgárok igényeinek kielégítéséhez és életszínvonalának emeléséhez. ALEXANDER KRAjCt 'Wmm BMMMBWWMMI Téli pillanatkép a bratislavai Duna partról. (ČSTK felvétele) ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 47. — Kell a fenének a maga pénze — mondta dühösen a fegyveres férfi —, de nem hívna be bennünket végre a szobába? Iréna kétségbeesetten próbálta kites­sékelni a két férfit, de végül engedett az erőszaknak. — Először is azt szeretném tisztázni — kezdte a szobában az egyik férfi, hogy nem rabolni vagy gyilkolni jöt­tünk. — Elnézést a rendetlenségért — mondta némiképp megnyugodom Koba sova. — Kik maguk, könyörgöm ... — kér­dezte Iréna. — A vizitkártyánk nem a legelőke­lőbb — csapott fegyverére az egyik —, de egy rövid beszélgetésre jöttünk csu­pán. Az egyik barátunkról van szó, akit teljesen ártatlanul letartáitMtak egy fogorvossal együtt. Maga Irt fn^fe sza haditant — Kiről van szó tulajdonképpen? — kérdezte Iréna. — /an Bovecki a neve. Ártatlan. Ga­rantáljuk, hogy ártatlan. — De kérem, remélem, tudják, hogy az árak igen magasak. Ötven, százezer zloty is rámegy, de ennek is egy jelen­tős részét dollárban vagy fontban kérik. — Mit bánom én — mondta a fegyve res férfi. Fő, hogy kihozza. Itt van ezen a papíron minden szükséges adat — nyújtott át egy papírszeletet az asz­szonynak. — Tehát nem sokallják az árat? — kérdezte Iréna. — Annál is inkább nem, mert egy ba­rátunkról van szó s mert a válságdíjat nem mi, hanem ön fizeti, asszonyom. — Erre képtelen lennék még akkor is, ha mindenemet áruba bocsátanám. — Ne túlozzon, asszonyom — szólalt meg az alacsonyabb. — Az ön jelenlegi vagyona sokszorosa a váltságdíjnak. Itt van például ez a Meng-korabeli Budd­ha-szobor. Feketepiacon kétmilliót meg­ér. — Ön műtörténész? — kérdezte lelke­sen Kobasova, — Mit számít az most, ki micsoda. A barátunkat kt kell szabadítania. — Megpróbálom — mondta megadóan Iréna — hiszen elsősorban lengyel va­gyok és hazafi. A pince nyirkos volt. A ládán nem érezte túlzottan kényelemben magát Kloss. De már egy fél órája merőn néz­te a falat, mintha oda sem figyelne az öreg partizán szavaira. Pedig az öreg egyfolytában beszélt. Kloss rágyújtott. Megnézte az óráját. Már mindössze tizenhat perce volt éjfé itg - Ne számíts kegyelemre, te sváb — mondta az öreg. -— Ezzel a lángszóró val nyírlak kt! Kloss felállt. — Hívd azonnal a parancsnokot. — A parancsnoK nincs itthon. Egyéb ként is beszélhettél volna akkor, ami­kor kérdeztünk. — Hát akkor gyújts rá te is — mond­ta Kloss. Egy cigarettát dobott az öreg­nek. Abban a pillanatban, amikor az mindkét kezével a cigarettáért kapott, Kloss teste előrelendült. Meglepte a nagy csend, ami a szobá­ban fogadta. Csendben nyitotta ki az ajtót, ami a rádiós szobába vezetett. Még szerencse — gondolta —, hogy miközben Flóriánnal beszélt, alaposan szemügyre vette a szobát, és észrevette, hogy hová vezet a kis zöld vezetékpár. A rádiónál Anka matatott. Mellette az asztalon Kloss papírjai és fegyvere. Fel­mérte a távolságot. Remélte, hogy egy ugrással megelőzheti a lányt. Belerú­gott az ajtóba és a lány pillanatnyi ije­delmét használta fel arra, hogy megka­parintsa az iratait és fegyverét. — Menj a szekrényhez — intett An­kának. — l,ö jj! Miért nem lösz? - nézett rá gyűlölettel Anka. — Drága az idő — mondta Kloss hiszen három perc múlva éjfél. Vegyél ceruzát, papírt! Írd és rejtjelezd, amit mondok. Anka mozdulatlanul állt a szekrény nél. Kloss measajnálta és nevetve kezd­te diktálni: Ä j—23-as jelenti . . . — Mi meg azt gondoltuk ... — mond­ta a lány, és lassan nevetés pírja lob­bant az arcán. — Nincs idő, kérem, írja — utasítot­ta Kloss —: a f—23-as jelenti: Az el­múlt adásban jelzett objektum bombá­zásának legkésőbbi időpontja csütörtök éjszaka. Teljes a jntókészlet. Már útim u van. Végeztem. Anka uj/ai villámgyorsan továbbítot­ták a jelentést. Két perc sem telt bele. már Klosshoz fordult a lány: — Rendben. Zsuzsanna néni nyugtáz­ta. — Köszönöm. És kérem, jelentse Bar­teknek, hogy holnap a 3-as ponton vá­rom. — Ott is leszek — szólalt meg Bar­tek az ajtóban. — Egyébként sokat gon­doltam rád. Féltem, hogy Filip után ... Néhány percig boldogan szorongatták egymást, aztán Kloss elkomorodott: — Szóval Ftlip ... Meg kell mente­nünk. Bartek egy percig csendesen beszélt a lánnyal, aztán ismét Klosshoz jordult: — Még ma éjszaka eltűnünk. Akik té­ged itt láttak, azokat másik körzetbe irányítom át. Tudj meg valamit Filip röl... Kikísérte Klosst a városhoz vezető át­hoz. — Nem tudom, hogy mit sikerül meg­tudnom Filipről, de annyi biztos: három —négy markos fiúra szükségem lesz, ha akcióba kezdünk, hogy kimentsük. Kloss az első hajnali vonatra kapasz­kodott fel a trokinszki állomáson. Nem ébresztette fel Kurtot, aki a konyhában aludt. Az asztalon kitálalva találta az ételt és egy üzenetet, hogy Brunner Sturm­bannführer kereste, és kéri, hogy Kloss hívja jel, amint megérkezik. De Kloss csak este kerített időt magának, hogy felhívja Brunnert. Előbb Rhode ezredes­nek tett jelentést az útjáról. — Amint kipihente magát, hívja fel Geibelt. Valami feladatba akar bevonni bennünket. De ne nagyon siessen. Geibel dühösen fogadta: — Szeretném felhívni a figyelmét Kloss, hogy az ellenséges ügynökök hó­napok óta zavartalanul dolgoznak az Abwehr orra előtt... — Ha nem tévedek, az Abwehr és a Gestapo orra előtt — mondta ironiku­san Kloss. jFolytatjuk j 1971. I. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents