Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-18 / 14. szám, hétfő

JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) mi harcokban szerzett félévszázados tapasztalatok mutatják, hogy soha nem létezett valamiféle „nemzeti kommunizmus". Hazánkban éppen az ellenforradalmi időszak ismét meggyőzően bebizonyította, hogy a nemzeti kommunizmus jelszava, a leninizmus ellen irányuló jelszó alatt a saját nemzet érdekeinek, a szocialista állam érdekeinek elárulása, a nemzetközi kommunista mozgalom elárulása rejtőzik. Ezek a jelszavak ma ls ugyanúgy az antikommunizmus eszközei, mint fél évszázaddal ezelőtt. Hazánk proletariátusa ezeket egyértelműen elutasította nemcsak fél évszázaddal ezelőtt Lubochilán, hanem a CSKP alakuló kongresszusán, és az 1921 októberében megtartott egyesítő kongresszuson is. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 50. évfordulója arra kötelez bennünket, hogy értékeljük a harcos út félévszázados tapasztalatait, keressük tanulságait és forradalmi mozgalmunk történelmének tartós értékeit. Tisztelt Elvtársnők és Elvtársak, engedjék meg, hogy az SZLKP Központi Bizottságának mai ünnepélyes plenáris ülésén a legszívélyesebben fogadjam és üdvözöljem az idős forradalmárokat, a burzsoá Csehszlovákia első proletárharcainak résztvevőit, és különösen a Szociáldemokrata Párt balszárnya lubochňai kongresszusának közvetlen résztvevőit. A Központi Bizottság nevében biztosítom őket, hogy a párt nagyra becsüli munkájukat és azt az áldozatot, amelyet a dolgozók forradalmi harcának sikeréért hoztak. A párt sok alapító tagja ma már nincs közöttünk. Életüket áldozták a München előtti köztársaságban az osztályelnyomás ellen vívott nehéz harcokban, a fasizmus elleni harc éveiben és a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Csodálatunk és elismerésünk illeti azokat, akik öt évtizednyi nehéz küzdelemben tántoríthatatlanul harcoltak a marxizmus—leninizmus eszméjéért, vállalták az áldozatokat, soha nem okoztak csalódást, és nem lettek árulókká. ötven évvel ezelőtt itt ebben a teremben nem volt szabad beszélni a szocialista forradalomról. Azonban a szocialista forradalom abban az időszakban vált a mi hazánkban is valósággá és győzelmesen tört utat előre, ötven évvel ezelőtt itt ebben a teremben nem volt szabad beszélni a Szovjetunióról. A Szovjetunió itt van, és mint fejlett nagyhatalom áll a szocialista világrendszer élén. Elvtársnők és Elvtársak! A kapitalizmus a múltban és a jelenben is nagy erővel törekszik arra, hogy szétverje a forradalmi munkásmozgalmat, és lassítsa fejlődését. „Az imperializmus a munkásmozgalom elleni harcban lábbal tiporja a demokratikus szabadságjogokat, hajlamos a nyílt erőszakra, és a rendőrállam, valamint a munkásellenes törvényhozás kegyetlen módszereit alkalmazza. Egyidejűleg kihasználja a demagógiát, a burzsoá reformizmust, az opportunista ideológiát és politikát, és szüntelenül új módszereket keres, hogy belülről megtörhesse a munkásmozgalmat, és »integrálhassa« a kapitalista rendszerbe" — állapítja meg a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai nemzetközi tanácskozásának határozata. A munkásmozgalom úttörőinek a következő jelszavuk volt: „Ha mindnyájan elesnénk, új harcsosok születnek". És elestek. és születtek követőik, hogy egy darabbal tovább vigyék a vörös zászlót. Az élet mindennap feltette a rideg kérdést: áruba bocsátkozni, eladni magunkat, elárulni elvtársainkat, megtéveszteni másokat, az egész mozgalmat, vagy kitartani, nem elárulni a szocializmus eszméit, vállalni a rágalmazottak, az üldözöttek nehéz útját, munka nélkül, miközben el kell tartani a családot és a gyermekeket, és tudatosan menni a halálba. Idézem azt a levelet, amit a kommunista Edo Urx írt kivégzése előtt a náci börtönből Klement Gottwaldnak, és idézem más kommunisták leveleit is, akik életük utolsó órájában is kijelentették, ha újra születnének, akkor sem választanának más utat. Tudták, hogy áldozatuk nem hiábavaló, hogy nem éltek feleslegesen, és hogy azok az eszmék, amelyekért éltek és harcoltak, győzedelmeskednek. Ebből az ünnepélyes alkalomból megemlékezünk a forradalmárokról, de meg kell emlékeznünk feleségükről, barátaikról, gyermekeikről, akik nagy igyekezettel alakították kí a forradalmi munka lehetőségeit. A Marx és Engels által megalapított tudományos szocializmust, amely többek között a proletariátus történelmi szerepét is indokolja, V. I. Lenin éppen abban az időszakban fejlesztette tovább, amikor különféle revizionisták revideálni kezdték Marx tanainak forradalmi lényegét. Lenin elemezte a kapitalizmus új szakaszát, az imperializmust, fejlődésének ingadozását, és rámutatott, hogy a szocialista forradalom ott győzhet, ahol a kapitalizmus a leggyengébb, ahol legerősebbek az ellentmondások. Az 1905. évi forradalom veresége elemzésének alapján V. I. Lenin fejtette meg a Kommunista Kiáltvány dicső mondatát arról, hogy a proletariátus csak bilincseit veszítheti el, de meghódíthatja az egész világot. A társadalmi ellentétek kiéleződése és a munkásosztály koncentrációja a forradalmi mozgalom központját objektíven Oroszországba helyezték át. Nem véletlenül történt, hogy a munkásmozgalomban a szociáldemokrata opportunista csökevények ebben az időszakban Nyugat-Európában érvényesültek. És ugyancsak nem véletlenül történt, hogy az opportunizmust politikailag és eszmeileg is éppen Oroszországban tagadták meg és váltak el tőle szervezetileg is. Csak így teljesíthették az orosz bolsevikok Oroszországban, és nemcsak Oroszországban, forradalmi feladataikat és nyerhették meg a dolgozók tömegeit. A II. Internacionálé csődje bebizonyította, hogy a reformizmus az opportunizmus útja, nem a dolgozó nép útja. A győzelmes Októberi Szocialista Forradalom igazolta, hogy csak a forradalmi út vezeti a dolgozó népet győzelemre, régi vágyai megvalósításához. Kialakultak a forradalmi párt megalakításának A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a háborút kívánó imperialista államok romjain úgyszólván egész Európában kialakultak a kapitalista rendszer gyenge részel, s ezzel kialakultak a szocialista forradalom objektív feltételei. A németországi Spartakusz-mozga. lom, a forradalmi hatalom uralomra jutása Magyarországon és Kelet-Szlovákiában, és más for-radalmi akciók tanúsították, milyen nagy ösztönző erőt jelent az Októberi Forradalom, és igazolták, hogy megvannak az objektív feltételek a proletárdiktatúra kialakítására. Azonban hiányzott itt egy szubjektív tényező, a forradalmi párt, amely megnyerte és vezette volna a dolgozó népet úgy, ahogyan azt a bolsevikok pártja tette. A munkásfunkcionáriusok akarata, elszántsága, igyekezete adva volt, de hiányzott a forradalmi párt. A szociáldemokrata pártok, beleszámítva a csehszlovákiait is, a belső ellentétektől vonaglottak. A nemzetközi kommunista mozgalom történelmi tapasztalatai vezették a III. Kommunista Internacionálé megalapításához és azoknak az elveknek a kidolgozásához, melyek nélkülözhetetlenek a munkáspárt sikeres harcában. A kommunista pártok ebben az időszakban még nem voltak olyan marxi—lenini típusú pártok, mint Lenin bolsevik pártja. Baloldali pártok voltak, amelyek fokozatosan alakultak és eszmeileg és szervezetileg is különváltak az akkori szociáldemokráciától. A világméretű forradalmi munkásmozgalom tapasztalatait, és különösen a lenini párt tapasztalatait a Kommunista Internacionálé az egész forradalmi kommunista mozgalom számára szükségszerűen érvényesnek minősítette. A forradalmi mozgalomnak ezeket az általános tapasztalatait rögzítették az ismert 21 feltételben a Kommunista Internacionáléba való felvételért. A Kommunista Internacionálé kiemelte az ideológiai munkát, mert tudta, hogy kommunista ideológia nélkül, anélkül, hogy a sajtót, az agitációt és a propagandát ne a kommunista párt programja alapján irányítsák, nem lehet hatékony harcot vívni a burzsoá befolyás, a burzsoá ideológia maradványai ellen. Az ideológia és azok az eszközök, amelyek ezt a tömegekhez juttatják, fontos hatalmi eszköz ls, amely vagy megszilárdítja, vagy felbomlasztja a munkásosztályt és annak élcsapatát. Ennek az elvnek a mellőzése — amit a Kommunista Internacionálé elsőrendű fontosságúnak tartott — súlyos következményekkel járt pártunk és társadalmunk számára, ahogyan azt a CSKP KB decemberi ülésén jóváhagyott „Tanulság" megállapítja. A tömegbefolyásolás nélkülözhetetlen feltétele a dolgozók között végzett tömegpolitikai munka, e munka valamennyi formájának kihasználása a szakszervezetekben, a szövetkezetekben, a községi képviselőtestületekben, a szegényparasztság hatékony támogatása, valamint az, hogy ezeket megnyerjék szövetségesnek a tőke ellen. Tekintettel arra, hogy a pártnak gyakran a rendőrterror feltételei között, és az egész burzsoá hatalom nyomása alatt kellett dolgoznia, kombinálni kellett a legális és az illegális munkát, és rugalmasan kellett kihasználni a helyi adottságokat. A hatékony tömegmunka érdekében a Kommunista Internacionálé feltételei megkövetelték, hogy a szakszervezetekben, a szövetkezetekben és a képviseleti szervekben minden felelős helyről eltávolítsák az opportunistákat. Továbbá hangsúlyozták, hogy feltétlenül le kell leplezni a reformizmus, a centrizmus, a szociálpatriotizmus valamennyi következményét és mindazt, ami a munkásosztályt és a dolgozó népet szociális illúziókban ringatja, és elvonja a következetes osztályharctól. A kommunista mozgalomnak nemcsak saját országában kellett keresnie osztályszövetségeseit, hanem nemzetközi területen, konkrétan a nemzeti felszabadulási mozgalomban is. A szocialista forradalom marxi— lenini értelmezése nagy jelentőséget tulajdonít a fegyveres alakulatoknak. Az orosz kommunisták hosszú éveken át propagatív eszközökkel is harcoltak minden katona tudatvilágának megnyeréséért. Ez a Kommunista Internacionálé által általánosított jelentős tapasztalat indokolta azt a feladatot, hogy az egyes pártok rendszeresen propagálják a kommunista eszméket a katonák között. A szocialista állam hadseregének politikai felkészítése fontos politikai-katonai tényező. Nem véletlenül harcoltak nálunk 1945—1948-ban a reákciós körök a katonai alakulatoknál működő „népművelő" ellen. Nem véletlenül törekedtek a jobboldali opportunisták 1968ban a hadsereg eszmei bomlasztására, arra, hogy elválasszák a párttól és a Varsói Szerződéstől, ahogyan azt néhány dokumentumukban megfogalmazták. Az orosz bolsevikok sokévi tapasztalata késztette a Kommunista Internacíonálét arra a döntésre, hogy a pártot a demokratikus centralizmus és az öntudatos szilárd fegyelem alapelvén kell építeni. A párt nem tűrheti meg a frakciókat, a két vagy több központot. A szociáldemokrata pártokban a parlamenti frakció gyakran többet jelentett és jelent ma Is, mint a párt vezetősége, ami lehetetlenné tette a munkásosztály politikájának megvalósítását. Ezért a Kommunista Internacionálé határozata előírta, hogy a parlamenti pártcsoportokból el kell távolítani az opportunista elemeket és a parlamenti frakciót a Központi Bizottság irányítása alá kell helyezni. Az egész világ forradalmi mozgalmának egyik alapvető feladata az volt, hogy segítsen megvédeni a fiatal szovjet államot, amelyet az Imperialisták és az antiszocialisták már születése pillanatában meg akartak fojtani. A kommunista mozgalom a szocializmus első államának ezt a -védelmét magától értetődőnek tartotta, és a Szovjet-Oroszországhoz fűződő kapcsolatot jelölte meg a proletár internacionalizmus alapvető kritériumaként. A Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja a múltban, a jelenben és a jövőben ls a forradalmi világmozgalom alapja. Ezért a csehszlovák kommunisták is mindenkor élesen felléptek a csehszlovák burzsoáziának a Szovjetunióval szemben tanúsított ellenséges magatartása ellen, és bebizonyították, hogy a Szovjetunió nemzeti szabadságunk és állami függetlenségünk szavatolója is. Csehszlovákia Kommunista Pártja fejlesztette a Szovjetunióhoz fűződő pozitív kapcsolatok hagyományát, s ez kedvező hatást gyakorolt a munkásosztály és a haladó értelmiség nagy részére. A párt álláspontját Klement Gottwald szavai fejezték ki, miszerint a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolat a proletár internacionalizmus próbaköve. A Kommunista Internacionálé meghagyta szekcióinak, hogy dolgozzák ki a marxista—leninista elveknek és a kommunista mozgalom tapasztalatainak megfelelő új kommunista programot. A párttagok önként léptek a kommunista pártba, de azokat, akik nem értettek egyet a Kommunista Internacionálé elveivel, ki kellett zárni. A mi pártunk is olyan emberek önkéntes szövetsége, akiket a marxizmus—leninizmus egyesít. Tehát magától értetődő, hogy aki nem ért egyet a marxizmus—leninizmussal, vagy önkényesen értelmezi, aki nem tartja kötelező érvényűnek a párt programját és irányvonalát, nem lehet e párt tagja. Pártunk a múltban mindenkor, amikor ezt az elvet betartotta, akcióképes volt, és fokozódott a tömegekre gyakorolt hatása. A párt ereje nemcsak a tagság számában rejlett, különösen akkor, amikor a párttagok közé az úgynevezett együttfutók, a karrieristák és a különféle kispolgári nézeteket és eszméket hordozó emberek is kerültek. A párt ereje abban a képességében rejlik, hogy hatni tud a tömegekre, hogy eszmeileg szilárdan egységes, hogy nem alkuszik meg a revizionizmussal és az opportunizmussal, és szüntelenül harcol az eszmei tisztaságért. A forradalmi mozgalomnak az első világháború után nálunk sem volt valóban forradalmi vezetője. A Szociáldemokrata Párt vezetőségének jobboldali árulása következtében kiszolgáltatták az uralkodó burzsoázia kénye-kedvének. Az 1920. évi decemberi általános sztrájk, amely Szlovákiában a járásoknak több mint a felét magával ragadta, a proletariátus forradalmi kiállása Kladnóban, Oslavanyban, Hodonínban, Vrútkyn és Liberecben, a verebélyl (Vráble) és más városok mezőgazdasági proletariátusának kiállása nem hozhatta meg a győzelmet. Azonban nem volt hiábavaló. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a dolgozók felismerjék: el kell különülni a régi opportunista politikától, szervezetileg is el kell különülni a reformistáktól. A köztársaság valamennyi szociáldemokrata szövetségében bekövetkezett a politikai forrongás. A szociáldemokrata ifjúság második kongresszusa már 1920 októberében elfogadta a III. Internacionálé alapelveit. Ezt az időszakot és a következő éveket az elvtársi, az internacionalista, a proletár együttműködés jellemzi. A szociáldemokrácia balszárnyának lubochňai kongresszusát a cseh és a német élvtársak együttműködésével és részvételével I. Olbracht, K. Kreibich és mások részvételével valósították meg. A kommunista párt teljesíti történelmi küldetését A lubochňai kongresszus részvevői tudatában voltak annak, hogy történelmileg felelősek a forradalmi munkásmozgalom további sorsáért, és félelem nélkül álltak ki meggyőződésük mellett. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból idézzem a kongresszus tanácskozását vezető Marek Čulen jellemző szavait: „Ennek a kongresszusnak nagy a történelmi jelentősége. Az egész világ figyel minket, hogyan viselkedik a szlovák proletariátus, hogyan jelöli ki irányvonalát a mai történelmi időszakban. Ez a fordulatok kora, amelyekben az egész világ munkásai jelentkeznek, amelyekben a munkásság rendet akar teremteni az egész világon, hogy kigyújtsa az élet fényeit, hogy elégedettek legyünk, hogy eltávolítsunk minden nehézséget. Azért jöttünk össze, hogy meghatározzuk a szlovák proletariátus irányvonalát, hogyan kell a jövőben tovább haladnunk. Továbbá hallatni kell szavunkat azokért az agyonlőtt és internált elvtársakért, akiket a csehszlovák proletariátus jogaiért börtönöztek be..." A kongresszusnak valamenynyi, 149 küldöttje, akik közel negyedmillió politikailag és szakszervezetileg szervezett szlovák, magyar, német és ukrán munkást képviseltek, manifesztatív módon csatlakoztak a Kommunista Internacionálé elveihez, és Szlovákia szervezett proletariátusa nevében kijelentették: „A szlovák proletariátus pártkongresszusa teljes mértékben egyetért a Kommunista Internacionálé 21 feltételével, és Szlovákia szervezett proletariátusa nevében nemzetiségi különbségekre való tekintet nélkül kijelenti, saját óhajának és legszentebb kötelességének tartja, hogy a III. Kommunista Internacionáléban szervezett minden ország proletariátusának oldalára álljon. A világforradalom jelenlegi helyzetében, amikor az egész nemzetközi burzsoá reakció valamennyi ország szociálpatriótájával egyetlen frontba egyesül, nincs más utunk, mint hogy csatlakozzunk a harcoló proletariátus frontjához. Ezért feltétel nélkül elfogadjuk a Kommunista Internacionáléba való belépés valamennyi feltételét és harcainkban ezekhez igazodunk." Az, hogy a határozatot valamennyi itt ülésező nemzetiségi szekció egyértelműen jóváhagyta, már magában véve bizonyltja, hogy ebben a teremben már ötven évvel ezelőtt a proletár internacionalizmus elveinek nagy győzelmét ünnepelték. A munkásmozgalom nemzetiségi és osztályviszonyainak a CSSZK megalakulásának időpontjában nehéz és látszólag megoldhatatlan kérdését minden bonyolultsága ellenére sikeresen oldották meg: a lubochňai kongresszus kijelentette, hogy a szlovákiai szervezett proletariátus helye a Kommunista Internacionálé oldalán van. A Kommunista Internacionáléba való lépés 21 feltétele a maga összességében megteremtette az alapokat egy új típusú forradalmi párt megalapítására. Biztosította a munkásosztály élcsapatának eszmei és szervezeti egységét úgy, hogy teljesíthesse történelmi feladatát. Végtelenül nagy történelmi jelentőségű okmány ez, amelynek alapgondolatai ma is időszerűek. A Kommunista Internacioná léba való lépés feltételeinek súlypontja a proletariátus diktatúrájának kérdése volt. A jobboldali opportunisták támadása jelenleg is ez ellen az alapelv ellen irányul. Igaz, ma (Folytatás a 3. oldalon) 1971. I. 18.