Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-17 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

POPÉLY GYULA: EGY KÍSÉRLET 1930 szeptemberében Masaryk köztársasági elnök és kísérete Közép- és Dél-Szlovákia vidékeit látogatta meg. Szeptember 12-én felkereste Madách Imre sírját, s nem várt gesztussal koszorút helyezett el rajta. Másnap Losoncon (Lučenec) pedig olyan kijelentést tett, amellyel joggal lázba hozta a magyar közvéleményt. Kijelentette, hogy nyolcvanadik születésnapja alkalmából egy magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társulat alapítására megfelelő összeget szándékozik juttatni. 1931 januárjában Masaryk köztársasági elnök ígérete tetté vált. A csehszlovákiai magyar kisebbség kulturális céljaira egymillió koronát juttatott, s azt felerészt készpénzben, felerészt értékpapírokban - a Zemská Bankánál helyezte letétbe. Masaryk elnök szándékának megvalósítására: a meghívandó alapító tagok névsorának összeállítására, az alapszabályok kidolgozására stb. az akkori iskolaügyi miniszter, dr. Iván Dérer, előkészítő bizottságot nevezett ki. Az előkészítő bizottság elnöke dr. Orbán Gábor, a Bratislavai magyar Reálgimnázium tanára lett. A bizottság tagjai a következők voltak: Angyal Géza festőművész, Besztercebánya, dr. Szerényi Ferdinánd tanár, Ungvár, Győry Dezső író, Prága, dr. Váradi Aladár szerkesztő, Prága, dr. Sziklay Ferenc, a Kazinczy Társaság főtitkára, Farkas Gyula polgári iskolai tanár, Somorja (Samorín) és Antal Sándor szerkesztő. A bizottság jegyzőjévé Surányi Géza szerkesztőt nevezte ki Dérer miniszter. Az előkészítő bizottság összetétele nem elégítette ki a közvélemény igényeit. Élénk sajtópolémia kezdődik, amelyben főleg a Bratislavában megjelenő kormánypárti magyar napilap, A Reggel és az ellenzéki Prágai Magyar Hírlap jeleskedik. Az igazi sajtóvita azonban csak akkor kezdődik, amikor az agrár- és a szociáldemokrata párt csehszlovák sajtója — kimondottan politikai alapon — bekapcsolódottá polémiába s hogy a bonyodalom még nagyobb legyen, egymást is szidni kezdik. Az előkészítő bizottság ilyen kedvezőtlen előjelek után 1931. március 12-én kezdte meg munkáját. A kinevezése körül felkavart sajtóvihar még el sem ült, amikor megtartotta első ülését az Iskolaügyi Minisztérium egyik tanácstermében. Héthónapos tevékenységét továbbra is a közvélemény élénk érdeklődése kísérte. A nyolctagú bizottság fő feladata az alakuló társaság szakosztályokra való felosztása, az alapító tagok meghívása és az alapszabályok kidolgozása volt. Hosszú előkészületi munka után a bizottság Győry Dezső javaslatára úgy döntött, hogy a társaságot három szakosztályra: tudományosra, irodalmira és művészetire tagolja. Az alapszabály-tervezet végleges szövegében az április 10-én tartott közgyűlésen állapodtak meg a bizottság tagjai. A tervezet értelmében az alakulandó társaságnak csak magyar nemzetiségű és csehszlovák állampolgárságú egyének lehetnek tagjai. Ezzel tehát a még rendezetlen állampolgárságú magyar kultúrmunkásokat eleve kizárták az intézmény tagjainak soraiból. A meghívandó alapító tagok végleges névjegyzékét csak szeptember közepére állította össze a bizottság. Az előkészítő bizottság 1931. november 7-én tartotta utolsó ülését, amelyen a társaság alakuló közgyűlésére vonatkozólag hozta meg végső határozatait. Az alakuló közgyűlést november 8-ra, vasárnapra hívták egybe. Vasárnap, november 8-án a bratislavai Pri'máspalota tükörtermében .a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, népszerű és közismert nevén Masaryk Akadémia, formálisan is megalakult. Az alakuló közgyűlésen, amely 9 órakor volt, részt vett dr. Ivan Dérer iskolaügyi miniszter is. A zárt ülésen - a hivatalos vendégeken kívül — csak a Társaságba meghívott rendes tagok vehettek részt. » Megválasztották a Társaság vezetőségét. Elnöke Orbán Gábor dr., ügyvezetője és főtitkára Szerényi Ferdinánd dr., főpénztárosa Kadosa Pál lett. Főszámvizsgálói Angyal Géza, Surányi Géza és Sziklay Ferenc dr., a becsületbíróság tagjai Maiéter István dr., Sas Andor dr., Győry Dezső, Darvas János, Gverk Ödön és Halász-Hradil Emil lettek. A vezetőség megválasztása után a közgyűlés megválasztotta a társaság egyes osztályainak tisztikarát is. A tudományos osztály elnökévé dr. Flólián Károlyt, titkárává Farkas Gyulát; az irodalmi osztály elnökévé Antal Sándort, titkárává Szalatnai Rezsőt; a művészeti osztály elnökévé Jánoska Tivadart, titkárává Brogyányi Kálmánt választották meg egyhargúlag. A tudományos osztály számvizsgálóivó dr. Hatvani Jánost és Baranyai Józsefet választották meg, az irodalmi osztályban Darkó Istvánt és Sándor Ernőt, a művészeti osztályban pedig Schubert Gyulát és Szalatnai Artúrt. Az előkészítő bizottság az ünnepi közgyűlésre több magyarországi kulturális intézményt és egyént is meghívott. Sajnos, senki sem jött el. Legtöbbjük egyáltalán nem reagált a meghívásra, csak a Kisfaludy Társaság, a Magyar Irók Egyesülete, a Magyar Nyelvőr szerkesztősége, dr. Fuchs Dávid, a Finnugor Társaság tagja, a szegedi egyetem rektora és tanári kara, valamint Simándy Pál író üdvözlő táviratban köszöntötték az alakuló közgyűlést. Több cseh és szlovák intézmény is üdvözletét küldte, pl. a Cseh Tudományos és Művészeti Akadémia, a Komenský Egyetem, a Šafárik Társaság, a Szlovák Művészegyesület stb. üdvözletét küldte még Ruuskanen, Finnország csehszlovákipi követe és Mikkola egyetemi tanár Helsinkiből. > A Masaryk Akadémia megalakulásától mindenki az intenzív tudományos, irodalmi és művészeti munka megindulását várta. A nagy ünnepségek között megtartott alakuló ünnepi díszközgyűlést azonban mély hallgatás követte. Ez a nagy csönd idővel kezdett feltűnővé válni. Már olyan híresztelések kezdtek lábra kapni, a kormány állítólag elvetette és nem hagyta jóvá a Társaság alapszabályait. A minisztériumok végül nagysokára elkészültek a 17 gépelt oldalra terjedő alapszabályzat tanulmányozásával és azt 1932 szeptember elején jóváhagyták. Érdemes felfigyelnünk az alapszabályzat 22 §-ára, amely szerint abban az esetben, ha a Társaság feloszlik, vagy az államszervek feloszlatják, anyagi javainak és birtokának továbbra is a csehszlovákiai magyarság kulturális érdekeit kell szolgálnia. (Tehát valamelyik működő kultúrszerv tulajdonába kell átmennie.). 1932 rovembeiében tartotta meg a Társaság második közgyűlését. Erre a gyűlésre nagyon sovány tevékenység-számlával készült. A szakosztályokban még semmiféle munka sem indult meg, sőt a munkaprogramok sem voltak kidolgozva. Ez a közgyűlés a tudományos munka megindítása érdekében alig végzett valamit, s így 1933 elején szükségessé vált egy rendkívüli gyűlés összehívása. Az 1933. január 22-én megtartott rendkívüli közgyűlésen az utolsó símítások is megtörténtek a rendszeres tudományos, irodalmi és művészeti munka megindulásának érdekében. Rendezték a társaság adminisztrációját — évi 20 000 koronát bocsátottak erre a célra -, döntés született egy tudományos folyóirat megindításáról, az egyes szakosztályokban megtörtént a rendes munkaprogram öszszeálítása, valamint rendelkezésükre bocsátották a nekik kijáró évi alapösszeget. A Társaság januári közgyűlése főleg azzal a szerencsétlen határozatával vonta magára a közvélemény figyelmét s egyben kritikáját, amellyel Orbán Gábornak, a társaság elnökének juttatta a tudományos osztály 10 000 koronás nagydíját. Sok támadás érte ezért a társaságot és magát Orbán Gábort is. A Társaság az osztályoknak biztosított költségvetési tételekből elég sok jutalomdíjat és segélyt osztott ki az arra rászoruló íróknak, s így az Orbánnak adott 10 000 koronával kapcsolatos viták elcsitultak. Az irodalmi osztály pl. az 1933. február 2-án tartott ülésén az 1933-as évi költségvetési összegből 1000-1000 koronás irodalmi jutalomdíjat szavazott meg Lányi Menyhért, Szenes Erzsi és Vozári Dezső íróknak és 500 koronát Morvay Gyulának. Ezenkívül elhatározta, Hogy anyagilag és erkölcsileg támogatni fogja a Magyar írást, és mindjárt meg. is szavazott 5000 koronát a színvonalának emelésére. A Társaság működése csupán nagy neki-nekilendülésekből állt, folyamatos kultúrmunkát nem volt képes kifejteni. Győry Dezső már 1933 decemberében „ki nem használt lehetőségek tárházá"-nak nevezi a Masaryk Akadémiát. Ha tehát az első tisztújító közgyűlést megelőző napokban az Akadémia visszatekintett a megtett útra, és megpróbálta összegezni munkájának produktív eredményeit, vajmi kevés sikerrel dicsekedhetett. Legnagyobb sikerének talán ozt könyvelhette el, hogy 1933 folyamán sikeresen járt el a rádió magyar órái kibővítésének ügyében. 1934 februárjától a rádió Kelet-Szlovákiában és NyugatSzlovákiában is bevezette a naponkénti rendszeres magyar adást. Az elnökség a betöltetlen bratislavai magyar egyetemi tanszék ügyében is több ízben eljárt az illetékes hatóságoknál, de többszörös kérvényezésére csak ígéretekkel válaszoltak. 1933 decemberében megoldódott a társaság otthonának problémája; székházává a fővárosban a Káptalan utcai 13. szám alatt levő épület vált. A megvett háztömböt az 1934-es év folyamán a társaság saját költségén újjáépíttette, illetve átalakíttatta. Ebben az épületben helyezték el a társaság székházát, irodahelyiségeit, képtárát, könyvtárát, műtermét stb. A Masaryk Akadémia 1934. március 11-én tartotta első tisztújító közgyűlését. Ettől a tisztújítástól sokat remélt a közvélemény. 1934 elején már a társaság tagságának egy része is elégedetlen volt Orbán Gábor dr. és a vezetőség működésével. „A személyi klikké változott vezetőséggel szemben, amely gondosan megkerüli és agyonhallgatja az élesen megfogalmazott szlovenszkói valóságproblémákat, ellenzék lép fel, élen Jarnó Józseffel" - írta a Korunkban Balogh Edgár. Orbán Gábor látva, hogy elnöki pozíciója nem a legbiztosabb alapokon nyugszik, a tisztújító közgyűlés előtt ügyes taktikai sakkhúzásra szánta el magát. Kéri a rendőrséget egy olyan utasítás kiadására, amelynek értelmében a rendezetlen állampolgárságú tagokat önhatalmúlag kizárhatná a társaságból. A rendőrség eleget tett Orbán Gábor kérésének, aki aztán ezt arra használta fel, hogy Jarnó József tagságát megsemmisítse, s ezzel a Jarnó körül csoportosuló ellenzéket megfélemlítette, (Ti, Jarnónak nem volt rendezett csehszlovák állampolgársága.). Azoknak, akik új, tehetségesebb tisztikar megválasztását várták a tisztújítástól, sajnos, csalódniuk kellett. Most bosszulta meg magát az a gondatlanság, amelyet az dlapító tagság névsorának összeállításakor követtek el. A Társaságban a klikkszellem lassanként annyira eluralkodott, hogy az már a hivatalos szerveket is kezdte komolyan foglalkoztatni. A Belügyminisztérium és az Országos Hivatal egyre sűrűbben érdeklődött a pozsonyi rendőrparancsnokságon keresztül a társaság belső helyzete iránt. Egy, a rendőrparancsnokságnak 1935-ben benyújtott bizalmas jelentés meglepően reálisan tapintja ki a lényeget; valószínűleg a társaság egyik tagja írhatta. A jelentés írójának, sajnos, le kell szögeznie a keserű igazságot, s ezt ő meg is teszi: „ATársaság csak egy fölülről létrehozott, az államtekintély jellegével felruházott; közfunkcióra alkalmatlan, de vagyoni alapjánál fogva fönnállásában biztosított intézményt jelent. Az egész hasonlít egy, a kormányzat által szubvencionált újsághoz, melyet senki sem akar olvasni . .. A Társaság szellemi tevékenysége az 1935. évben az előző évekhez viszonyítva aktivizálódott. Az április 7-én megtartott közgyűlés joggal azt a látszatot kelthette, hogy a Masaryk Akadémia kilépett az aktív kultúrmunka porondjára. Az új munkaprogram ismertetésekor az elnökség előterjesztést tett egy önálló magyar könyvkiadó létesítésére is. Az önálló magyar könyvkiadói; megteremtése már valóban a Masaryk Akadémia hivatásához méltó tevékenység lett volna A Társaság vezetősége is tudatában volt a tervbe vett könyvkiadási akció nagy jelentőségének, s az Akadémia életében egy új korszak megindulásának tekintette az 1935-ös közgyűlést. Sajnos, ez a szép reményekkel kecsegtető akció nem úgy sikerült, mint azt irányítói elgondolták. A felelőtlen pénzgazdálkodás és a nemtörődömség — ami az Akadémia vezetőségének legjellemzőbb tulajdonsága volt - alaposan megbosszulta magát. A Masaryk Akadémiát 1935 végétől gazdasági csőd kezdi fenyegetni. Az elnökség majdnem mindig túlméretezte az évi költségvetést és sokszor feleslegesen pazarlóan járt el. A könyvkiadási akció is kudarcba fulladt és az Akadémia gazdasági és szellemi csődbe került. Az Akadémia tehetetlensége miatt a vádak főleg a vezetőség fejére záporoztak, s a vádaknak ez az özöne nem is volt alaptalan. Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy ez a vezetőség képtelen megfelelni hivatásának. Az 1937. január 24-i második tisztújító közgyűléshez mindenki nagy reményeket fűzött, de a remények most sem teljesedtek be. A szükséges gyökeres változás nem történt meg. Lehet, hogy a megindult lassú tisztulási folyamat idővel mégiscsak sikerrel fejeződött volna be, sajnos, ezt a világpolitikai események folyása már nem engedte meg. A müncheni egyezmény aláírása után a csehszlovák, s később a szlovák államszervek jogilag nem oszlatták fel a társaságot, de gyakorlati működését nem tették lehetővé, s ez egyenlő volt a feloszlatással. A Szlovák Belügyminisztérium 1942-ben megszüntette a társaság vezetőségének minden hatáskörét, s kormánybiztost nevezett ki oz intézmény élére dr. Ľudovít Zachar személyében. A Masaryk Akadémiát jogilag az SZNT 1945. május 25-én hozott 51-es számú törvényének 1. és 2. §-ra értelmében oszlatták fel. Elkobzott vagyonának nagy része a Szlovák Tudományos Akadémia birtokába ment át, így például a Káptalan utcai székház, a társaság könyvtára, képtára stb. A Masaryk Akadémia működésének értékelése nem könnyű feladat. Szerkezete és működése sok ellentmondástól volt terhes, s ez negatívan befolyásolta többévi tevékenységét. Végül elszigetelt, „akadémikus" intézmény lett belőle, az akadémikus intézményekre jellemző tudományos szint nélkül. Jellemző rá, hogy leginkább botrányaival hívta fel magára a közvélemény figyelmét, s elég gyakran. Valamennyi hibája mellett pozitívumként hozható fel, hogy a csehszlovákiai magyar tudósok, írók és művészek anyagi támogatója lett, és hétéves gyakorlati működése alatt több mint 200 000 koronát juttatott a magyar kultúra céljaira. „Ám azok a szerény és viszonylagos eredmények, amelyeket az Akadémia elért - az írók és művészek szórványos anyagi támogatása (pályázatokkal, díjakkal, ösztöndíjakkal, segélyekkel, képvásárlásokkal), a Magyar Figyelő című színvonalas tudományos és irodalmi szemle megjelentetése, képzőművészeti kiállítások szervezése, a rádió magyar adásának kibővítése stb. — eltörpülnek azok mellett a nagy lehetőségek mellett, amelyeket elszalasztott".