Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 11. szám, csütörtök

gető helyzet. • Felajánlották elvtársi támogatásukat és segítségüket a lielyzet rendezésére, kimerítettek valamennyi számba Jöhe'o politikai lehetőséget, hogy felelősségteljes kommunista eljárásra serkentsék A. Dubčekot és követőit. A jobboldali opportunista erők vezetői hivatalosan ki nyilatkoztatták a szocialista országokkal való barátság politikáját, azonban képmutatóan elkendőzték, s a valóságban támogatták népeinknek a szovjet nép iránti ha gyományos és mély barátsága tompítására elnémítására irányuló törekvéseket. Igyekezetükben, hogy meggátoljanak mindent, ami felújíthatná a CSKP. és a ,szo cialís'ta országok testvérpártjai közti bizalmat és megértést, a jobboldali erők keresztülvitték, hogy 1968 júliusában a CSKP küldöttsége távol maradt a testvérpártok varsói tanácskozásáról, s ezzel ráléptek a szövetsége sekkel való szakítás útjára. A CSKP KB elnöksége, néhány tagjának ellenállása dacára, a varsói, jevelet könnyelműen visszautasította, s pártunk és a szocializmus legalapvetőbb érdekeivel ellentétes eljárást választotta. Az elnökség válaszában elkendőai a jobboldali és ellenforradalmi veszély komolyságát. amire szövetségeseink levelükben elvtársiasam felhív,ták a figyelmet. A májusi plénum határozatéval ellentétben az elnökség válaszában azt hangoztatták, hogy társadalmunk számára a fő veszély a> „konzervativizmus". , A pártban és a társadalomban kialakult feszült helyzetben ült össze a CSKP KB júliusi plénuma, améíy azonban nem talált magában elegendő erőt' és bátorságot, hogy szembeszálljon a CSKP KB elnökségéilek Helytelen eljárásával, sőt, az elnökség álláspontját még igazolta is. Ez nagyban hozzájárult a kommunisták közt és az egész társadalomban uralkodó dezoriéntá'ció elmélyüléséhez. Az 1968. évi júliusi plenáris ülés alapjaiban hibás határozatának hatálytalanítására csak a CSKP KB 1969 szeptemberi plénumán került sor. A testvérpártok nagy türelemmel kezdeményeztek tárgyalásokat a CSKP vezetőivel, amelyeken megoldották volna a csehszlovákiai ellenforradalmi helyzetből és a szocializmus érdekeit veszélyeztető fejlődésből eredő, s a kölcsönös kapcsolatokban megnyilvánuló bonyolult problémákat. Az ágcsernyöi tanácskozáson az SZKP Politikai Bizottsága apellált pártunk vezetőihez, hogy tudatosítsák kommunista és internacionalista felelősségüket, és saját erőből oldják meg a Csehszlovákiában kialakult veszélyes helyzetet. A CSKP KB elnöksége egyes tagjainak álláspontja merőben ellentétes volt. A jobboldali vezetők nem utaztak az ágcsernyöi tárgyalásra becsületes szándékkal. Egymás közt nem titkolták szándékukat, hogy ismét'félrevezetik leghűbb szövetségesünket, hogy ezzel is időt nyerjenek a CSKP XIV. kongresszusáig, amely számukra végleges győzelmet hoz majd. Képmutató módon hangoztatták elhatározásukat, hogy azonnali Intézkedéseket tesznek a szocialistaellenes erőkkel és az ellenforradalmi szerveze tekkel szemben. Ezt a szerepet játszották az öt szocialista ország vezetőinek bratislavai találkozóján is. Az ágcsernyöi és a bratislavai tanácskozások után A. Dubček is követői a CSKP vezetésében a szövetségesekkel folytatott tárgyalások alkalmával tett ígéretek megvalósítása elodázásának taktikáját választották. Ezenfelül félremagyarázták a tanácskozások eredményét, s úgy állították be, mintha saját győzelmükről lenne szó. A. Dubček nemcsak hogy ignorálta, de a CSKP vezetése előtt el is titkolta a testvérpártok indokolt aggodalmait a szocializmus sorsa iránt Csehszlovákiában és az európai béke iránt. A pártvezetés más jobboldali képviselőivei együtt meggátolta a CSKP KB plenáris ülésének össze hívását, amelyre ebben a bonyolult helyzetben nagy szük ség lett volna. Képmutató módon megtagadta azt az elvet, amely alá Bratislavában ö is ünnepélyesen oda Irta nevét: „A szocialista vívmányok támogatása, védelme és megszilárdítása, melyeket a nemzetek hősies kitartás sal, valamennyi ország népének áldozatos munkájával értek el — minden szocialista ország közös internacio nallsta kötelessége." m. Az ellenforradalom céljai Csehszlovákiában azonosak voltak, mint Magyarországon 1956-ban, csak a taktika változott, tekintettel az eltérő körülményekre és időszakra. Nálunk a modern imperializmus céljainak megfelelőén cselekvő szocialistaellenes erők főleg a politikai, ideológiai és hatalmi destrukció módszereire összpontosították figyelmüket, s arra, hogy ellenforradalmi céljaikat hoszszabb ideig tartó szakaszban valósítsák meg, mint annak Idején Magyarországon. Ezek . az. erők azonban nálunk is számoltak azzal, hogy kellő időpontban, ha terveik ellenállásba ütköznének, a marxista—leninista káderek és a szocializmíis- ügyéhez hű állampolgárok ellep fizikai teprorhadjáratot indítanak. . h Mai ismereteink alapján már .féleletet adhatunk a kérdésre: miként, fokozódott a népjink forradalmi vívmányai elleni ypszéTy,

1 somiért nem sikerült megállítani az események,.ellenforradalmi, alakulását,. és saját erőből megvédeni a szocializmus ügyét Csehszlovákiában, akár politikai harccal, akár pedig saját 'hatalmi eszközökkel. A szocialista forradalom továbbfejlesztésének folyamata a szocialista világrendszer feltételei közt olyan objektív törvényszerűségek és kötelező kritériumok alapján történik, amelyek a nemzeti sajátosságok tiszteletben tartá sával meghatározzák a szocialista hatalom jellegét és megteremtik ..az _állandó társadalmi forradalmi .fejlődés feltételéit. E., törvényszerűségek, megszegése, figyelme? kívül hagyása súlyos károkat okozhat a szocializmus érdekeinek, s lij iíor kerül azok-teljes, tagadására és.elutasítására. ŕ aJjk'or az, ilyen , eljárás lényegében -már szocialístaéílenes ,és ellenforradalmi jelleget ölt A szocializmus állandó, tartós értékei: .. • : r. — A munkásosztály, s élcsapatának, a kommunista pártnak • vezető 'szerepe; — A szocialista államnak, mint a proletariátus diktatúrája eszközének szeEepe; — A marxista—leninista ideológia és annak érvényre juttatása mindenfajta tömeghatású eszközzel; — A szocialista társadalmi • tulajdonban levő termelőeszközök és a néj)gazdaság tervirányítási alapelvei; — A i>r.otetár internacionalizmus alapelvei, sv azok következetes érvényre juttatása a külpolitikában, főkép: pen a Szovjetunióhoz fűződő viszonyban. Az 1368 január, utáni fejlődés bizonyítja, hogy a jobboldal céltudatos támadást intézett a szocializmus valamennyi" alapvető értéke és normája ellen, s rendszeresen bomlasztotta a pártot és az egész politikai szocialista rendszert. Ezt a széles körű nyomást még az is segítette, 'hogy A. Dubček,- aki kezdetben élvezte a párt és az orázág bizalmát, fokozatosan letért a marxistaleninista pozíciókról, a -jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők uszályába került, s végül azok jelképévé vált. 1. Csehszlovákia Kommunista Pártja 1988-ban fokozatosan megszűnt a szocialista társadalmi rendszer irányító központjává lenni. A revizionizmus hatása alatt elvesztette a marxista—leninista párt jellegét, ami megfosztotta annak lehetőségétől, hogy a társadalomban vezető szerepet töltsön be. A demokratikus centralizmus elveinek megtagadása következtében a pártot fokozatosan megfosztották akcióképességétől. A CSKP Központi Bizottságát pedig teljes egészében megfosztották a döntés lehetőségétől azokban a kulcsfontosságú kérdésekben, amelyek az alapszabályzat szerint kizárólag annak hatáskörébe tartoztak. A CSKP KB és a titkárság ingatag elemeinek magatartása elősegítette az agresszív jobboldali csoportokat abban, hogy a párt kerületi és járási bizottságainak és a nagyüzemek pártszervezeteinek döntő többségét hatalmukba kerítsék. A CSKP KB elnökségének és titkárságának jobboldali képviselői és a CSKP egyes osztályainak vezetői a revizionista és nacionalista erők szószólóivá váltak, megbénították a munkásosztály aktivitását és paralizálták ellenállását az országban egyre elhatalmasodó ellenforradalmi bűnszövetkezet ellen. Szabaddá tették a teret a jobboldali és antiszocialista erők bomlasztó tevékenységi számára, s így hozzájárultak a megfélemlítés és a félelem légkörének kialakításához. A CSKP vezetőséginek jobboldali elemei nemcsak eltűrték, hanem még buzdították is az általános támadást a pártapparátus ellen, megbénították tevékenységét, sőt a választott szervek tevékenységét is. A pártapparátust ugyanakkor különféle bizottságokkal és aktívákkal pótolták, amelyek a valóságban a jobboldali elemek csoportulásai vultak és újabb nyomást fejtettek ki politikai életünkre. E bizottságok és aktívák összetételéről nem a pártszervekben döntöttek. A pártapparátusban és másutt is előretörtek ď különféle opportunisták és karrieristák, akik abbeli igyekezetükben, hogy megnyerjék a jobboldallak kegyét, rágalmazták és gyalázták a párt tevékenységét és dicső múltját. A CSKP-n belül beállt bomlás méreteire jellemző, hogy soraiból aktív jobboldali opportunista és szocializmusellenes tevékenységért ki kellett zárni a CSKP KB négy titkárát, a kerületi bizottságok kilenc vezető titkárát és a járási pártbizottságok 59 vezető titkárát. A Központi Bizottság, a kerületi bizottságok és járási bizottságok több mint egy harmadának le kellett mondania és sok tagját ki kellett zárni. A CSKP KB, mint a pártnak a kongresszusok között működő legfőbb szerve és annak végrehajtó szervei nem teljesítették többé az irányító törzskar feladatát a szociálist! társadalom fejlesztésében és forradalmi vívmányainak védelmében. A. Dubček és hivei, akik saját maguk számára monopolizálták a döntés jogát a pártvezetésben, paralizálták az elnökség és a CSKP Központi Bizottságának tevékenységét. Lehetetlenné tették a hatékony intézkedések elfogadását abban az időben, mikor az még lehetséges volt, s az ellenséges és reakciós erők számára engedték át a tontos posztokat. Igy lokozódott és növekedett az ellenforradalom önbizalma és támadókedve, míg gyakorlatilag megszűnt a hazai politikai és hatalmi eszközökkel való elnyomásának lehetősége. 2. A szocialista hatalom bomlása is jelentős mértékben előrehaladt. A. Dubček magatartása a párt élén, valamint O. Cerníknek, mint kormányeluöknek a magatartása nagymértékben hozzájárult a szocialista állam hatalmi szerveinek, a biztonsági szervek, az igazságszolgáltatás és a hadsereg bomlasztásához, amit teljességgel kiaknáztak rendszerünk hazai és külföldi ellenségei. A kormány tevékenységét és magatartását 0. Cernlken kívül más jobboldali tényezők is meghatározták, s így gyengítették a szocialista társadalom államvezetését, deformálták a gazdasági reform célkitűzéseit és mindenképpen szabaddá tették a teret a revizionista és a szocializmusellenes koncepciók számára az állam politikájának minden lényeges területén. Ezek közé tartozott elsősorban O. Šik, aki a gazdasági élet területére vonatkozó revizionista koncepcióitól és a politikai rendszer megváltoztatásának „elméleti" javaslataitól fokról fokra eljutott a szocializmus nyilvánvaló elárulasáboz, s végül a nyugati antikommunista központok tucatszerű kiszolgálójaként végezte. O. Černík, mint kormányelnök ignorálta az elvtársak kritikus megnyilvánulásait és javaslatait a kormányban és a nemzeti bizottságok választott funkcionáriusainak megnyilvánulásait is. Lényegében bénította a negatív jelenségek eltávolítására irányuló kezdeményezést. Nem tájékoztatta objektíven a kormányt, s főleg a kormányelnökség tagjait az ország valóságos helyzetéről, sem azokról a komoly kérdésekről, amelyek a Szovjetunióhoz és más szövetségeseinkhez fűződő kapcsolatainkban merültek fel, annak ellenére, hogy ezek a kérdések folytonosan napirendre kerültek a CSKP KB elnökségének ülésein. így elszigeteltségbe kerültek azok a kormányelnök-helyettesek és miniszterek, akiket nyugtalanított a fennálló helyzet és határozott intézkedéseket követeltek a növekedő veszély elhárítására. A hatalmi szervek tulajdonképpeni küldetésének és tevékenységének fokozatos meg bénítását a jobboldal nagyon átgondoltan, nyíltan és ti tokban hajtotta végre. Azt akarta elérni, hogy szükség esetén ezek a szervek képtelenek legyenek határozottan fellépni az ellenforradalom ellen és megvédeni a munkásosztály hatalmát, sőt, ellenkezőleg, hogy a politikai fordulatra tölt jobboldali körök alkalmas pillanatban visszaélhessenek velük. Ugyanakkor nupirentlre tűzte az 1948 februárja után oszt^ly.alapon végrehajtott igazságtétel minden aktusának hatálytalanítását, s itt arcátlanul visszaüt azzal a ténnyel, hogy a párt beismerte és kritizálta a szocialista törvényesség megsértésének az ötvenes években elkövetett eseteit. Fokozatosan olyan he

tyzet állt elő, hogy az állam hatalmi szerveinek becsületes dolgozóit politikailag lefegyverezték és elszigetelték, míg az ellenforradalmi és kimondottan bűnöző elemek provokatív magatartása és szemtelensége nem talált ellenállásra s az államhatalom nem sújtott le rájuk. A biztonsági szervek becsületes tagjait dezorientálta már önmagában véve az a tény, hogy J. Pavél belügyminiszter semmiképpen sem titkolta az állambiztonsági szervek likvidálására irányuló szándékát. Ezt nyíltan meghirdette és a gyakorlatban meg is kezdte szándéka megvalósítását. És nem titkolta azt sem, hogy azonosul a revizionista és a szocialistaellenes erők programjával. A párt- és államvezetés nemhogy csak nem vonta felelősségre J. Pavelt páit és szolgálati vonalon, de teljes tétlenségével elősegítette a pártatlan liberalizációt a biztonsági szervekben és az igazságszolgáltatás szerveiben, ami következményeiben- elkerülhetetlenül a csehszlovák állampolgárok politikai és jogi biztonságának elvesztéséhez vezetett. Az általános fejljdés a párton belül és az egész társadalomban szükségszerűen negatív következményekkel járt a csehszlovák hadsereg tevékenységére .és politikaimorális állapotára nézve is. A hadsereg új vezetése 1968 áprilisában kezdett kialakulni már a bizonytalanság és a jobboldali nyomás teremtette légkörben, mikor a politikai bomlást a hadseregben a fegyelem minden tekintetben való lazulása kísérte s ugyanakkor az oszthatatlan parancsnoki jogerőnek egy szocialista országban elképzelhetetlen megsértésére került sor. A jobboldal egyik politikai és eszmei központja volt a Katonai Akadémia, ahol 1968 nyarán végül is egy hivatalos memorandum született, mely az állam és a párt katonapolitikájának a XIII. kongresszuson jóváhagyott elveit kívánui felülvizsgáltatni, s azt követelte, hogy a csehszlovák katonai rendszert a Varsói Szerződéshez fűződő viszonyunk revíziója alapján helyesbítsük. A hadseregben tapasztalt negatív jelenségek elburjánzását jelentős mértékben elősegítette V. Prchlík tábornok, aki 1968 januárja után a politikai főcsoportfőnökség elnöki tisztségét odahagyva átvette a vezetést a CSKP KB-nek a hadsereg, a biztonsági szervek, a bíróságok és az ügyészség pártinunkáját irányító osztályán. V. Prchlík a hadseregben, a közbiztonságban, a bíróságokon és az ügyészségben az opportunista irányzat aktív végrehajtója lett, ami a jobboldalnak megkönnyítette, hogy a hadseregben sok jelentős tisztséget saját exponenseivel töltsön be. A hadsereg és a biztonság akkori állapota a párt befolyásának megerősítésére határozott intézkedéseket követelt meg. Ám épp az ellenkezőjére került sor. Káderintézkedések helyett A. Dubček javaslatára megszüntették a CSKP KB biztonsági és védelmi osztályát. A legmagasabb pártszerv így elvesztette azt a fontos eszközt, mely a hadseregben és a biztonsági szervekben lehetővé tette a kommunisták irányítását. Ezek és más tények is arról tanúskodnak, hogy a csehszlovák hadsereg politikai és harci készültsége jelentős sérülést szenvedett. Hogy hadseregünket erősen megfertőzte a jobboldali opjjortunizmus, azt az a tény is bizonyítja, hogy a katonai alakulatok mellett működő pártszervezetek számos tagját szocializmusellenes tevékenységük és a katonai szabályzat durva megsértése miatt kizártuk a pártból és ezek közül sokan kénytelenek voltak távozni a hadseregből. A legmagasabb törvényhozó testületben — a Nemzetgyűlésben is — a jobboldali képviselők csoportja, élükön Josef Smrkovskýval. a Nemzetgyűlés elnökével — ragadta magához a döntő jelentőségű posztokat, josef Smrkovský körül mesterségesen létrehozták az úgynevezett „néptribün" kultuszát, hogy minden kérdésben neki juttassák a dör.tő szót. J. Smrkovský és segítőtársai a parla-