Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 11. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? | NÉHÁNY BIZONYÍTÉK @@npflBflfl A Pravda, az SZKP Központi Bizottságának lapja egyik legutóbbi számában elméleti cikket közöl a szovjet szocialista hazafiságról. Ebben hangsúlyozza: „Szocialista hazafinak lenni annyi, mint forrón szeretni hazánkat, odaadással szolgálni a szocialista közösséget, szolidaritást érezni a kapitalista országok dolgozóinak küzdelmével és a nemzeti függetlenségük megszilárdítására, valamint a gyarmatosítás súlyos következményeinek felszámolására törekvő népek harcával. A hazafiság kerlelhetetlenséget is Jelent a reakciós nacionalizmussal szemben". Ez egyébként az internacionalizmus követelménye is. A haza fiság és az internacionalizmus a munkásosztály egységes ideológiai és politikai álláspontjának elválaszthatatlan alkotórésze. Bármelyikük kisebbítése, sőt elvetése ennek az álláspontnak az aláaknázását jelenti, átcsúszást a nacionalizmus, a nacionalista önzés, a nacionalista nihilizmus platformjára, a nemzeti érdekek és érzelmek megsértésére. Mint a cikkíró — Ivan Pomelov — megállapítja: „A kommunista mozgalomban a nacionalizmus gyakran úgy jelentkezik, hogy eltúlozzák a nemzeti sajátosságokat, meghatározo tényezőként hangsúlyozzák a nemzeti mozzanatokat és figyelmen kívül hagyják a szocialista fejlődés általános törvényszerűségeit. Az ilyen nacionalista törekvésektől áthatott irányvonal kárt okoz a szocialista közösség és az egész kommunista mozgalom egységének. A nacionalizmus megnyilvánulásait marxista frazisokkal álcázzák. A legékesebben jut ez kifejezésre a kínai vezetők lépéseiben, akik a marxizmus-leninizmus helyébe a maoizmust tették, elutasították az együttes fellépéseket az imperializmussal szemben, el akarják szakítani a nemzeti felszabadi o mozgalmakat a világforradalmi folyamat vezető erejét lelento szocialista közösségtől. A korunkban megnyilvánuló opportunizmus akár jobboldali, akár „baloldali" - szakít a proletár osztályelvekket. A Pravda hangsúlyozza, hogy az SZKP következetesen internacionalista vonalat követ a sok nemzetiségű Szovjetunióban és a nemzetközi küzdőtéren egyaránt. Azt hogy milyen aljas módszerekhez folyamodik az ellenseg a Szovjetunió lejáratása és a szocialista hazafiság osztályjellegének aláásása céljából, bizonyítja az a kampány is, amelyet a nemzetközi imperializmus és cionizmus bontakoztatott ki a zsidó nemzetiségű állampolgárok Izraelbe való kiutazasa érdekében. Köztudomású, hogy ezek az emberek a Szovjetunióban születtek, nevelkedtek és szereztek képzettséget, a szovjet társadalom minden tagjával egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkeznek. Az imperialista propaganda azonban azt allítja, hogy az 6 hazájuk Izrael, hogy „minden zsidót eltephetetlen szálak fűznek össze." ,. „ A Pravda befejezésül hangsúlyozza: „A szoviet hazafias öntudat elválaszthatatlanul összefügg azzal, hogy országunkban a kommunizmus építése során tovább szilárdul az itt elő nenizetek és nemzetiségek dolgozóinak internacionalista egysege. Heath angol miniszterelnök Singapore-i útjával foglalkozik az Izvesztyija kommentátora, Vitalij Kobis. Megállapítja, hogy a Brit Nemzetközösség konferenciája világszerte nagy érdeklődést vált ki. A napirenden szereplő kérdések közül a legkényesebb természetesen a délafrikai fegyverszállítások felújításával függ össze. Ugyanakkor azonban Anglia közös piaci csatlakozásával kapcsolatban is felmerülhetnek bizonyos problémák a nemzetközösségen belül. Heath miniszterelnök — hangsúlyozza a kommentátor — máiázsiai magyarázó körútja során mindent megtett annak érdekében, hogy megvédje kormánya álláspontját. Ezzel egyidejűleg kísérletet tesz egy újabb — amerikai—angol elképzelés alapján létrehozandó — katonai paktum összetákolására is az Indiaióceán térségében. Ami a Singapore-i konferenciát illeti, a kommentátor véleménye szerint, könnyen teljes csőddel végződhet. zetek és nemzetisegek aoigoz H3EECTHS Bár az energiabázisunk jelenleg számos nehézséggel küzd, a közlekedésben is gondot okoz és önfeláldozó munkát követel a kirakodás és a vasúti kocsik forgalma, lehetetlen, hogy ne lássuk meg azokat a pozitív jelenségeket, amelyek a gazdaság menetében a kemény tél ellenére is tapasztalhatók. Talvaly óta valami kétségtelenül megváltozott. Néhány bizonyíték erről: Csikorog a hó, dermesztő a hideg a liptói hegyek alján, az útszélen magas hóbuckák: igazi tél. A távolsági buszra várunk. Régi tapasztalatok alapján nagy késésre számítunk. A busz azonban percnyi pontossággal befut. Túljutunk a donovalyi hágón, amely ezer méter magasan fekszik a tengerszint fölött. A legközelebbi megállóhoz négy perc előnynyel érkezünk. A sofőr kivárja a menetrendi indulás idejét, és ismét percnyi pontosággal indít.. Visszafelé a Čertovica-hágón keresztül jövünk. A busz ismét pontos. Ugyancsak meglepő pontossággal robog a kocsi a Šturec szerpentinjein. Ámulunk. Hiszen a késés indoklására az „objektív nehézség" itt fehérlik, itt dermeszt. Tavaly ilyenkor tudósítást körmöltem a fűtőházról, amelynek hatalmas szénraktárában nevetségesen apró halom szén jelentette a készletet, a gyermekeimről, akiket a sídombra küldtem bemelegedni. hogy elfeledjék a hideget. Ma ingujjban telefonálom a szerkesztőségbe a hírt, hogy a szlovákiai szénbányák az év első dekádjában 144 613 tonna szén helyett 162 315 tonnái fejtettek. Be sem kapcsolom a villanymelegítőt, s így energiát takarítok meg a villany erőműveknél. Mert minél jobban fűt a kazánház mestere annál több villanyáramot ta ka rítok meg .. . Amikor a televízió figyel meztetését hallom, hogy taka rékoskodjunk az árammal, lelkiismeretein nyugodt ugyan de bizonytalanság fog el: mégis olyan rossz az energiabá zisunk helyzete? Beszélek <• Zeinian. Kostolany-i hőerőmű főmérnökével. Teljes gőzzel üzemel az erőmű, fennakadás nincs, a vasutasok nem pa naszkodnak a kocsihiányra, üzemzavar nem történt. A Žiar nad Hronom-i alumíniumgyárban annyi villanyáramot fogyasztanak egyetlen óra alatt, mint egy százezer lakosú város a csúcsfogyasztás idején. Van-e fennakadás — kérdem az igazgatóhelyettest. — Megállapodtunk az energetikusokkal — mondja —, hogy a csúcsfogyasztást kettéosztjuk, négy-négy órát. Teljes erővel dolgozunk, amikor a hálózatban némi felesleg mutatkozik. Ezért rendszeres az üzemmenet. A kocsihiány egyenes arányban van a tél zordságával, — ezt az íratlan vasutas-törvényszerűségét vontam le abból az évente ismétlődő kifogássorozatból, amelyet a vasúton hallottam minden télen. A tél zordsága idén átlagon felüli. A zvoleni pályakörzet diszpécsere mégis a minap arra kért, közöljem a lapban: használják ki a vállalatok a kocsitöbbletet, mert elég tehervagont adhatnak bármilyen fajtából. Tavaly ez idő tájt interjút készítettem a füleki Kovosmalt igazgatójával, aki elmondta, liogy villanyáram kikapcsolása miatt a délutáni műszakot kénytelen hazaengedni, az energiaellátás terve alacsonyabb az előző évinél, a feladatok pedig nagyobbak. Idén ugyanabban az időben ismét beszéltem az igazgatóval, ismét ugyanazt a kérdést tettem fel. Így válaszolt: — Az év első dekádjában a napi tervet mindig teljesítettük. A tavalyihoz képest az eredmény sokkal jobb. Betartjuk a 10. energetikai szabályozási fokot, ami azt jelenti, hogy minden műszakban egy órára csak a technológiai minimumra viszünk áramot. A szénkészlet nem nagy, csupán 6—7 napra elegendő. De a termelés folyamatos. Az energetikai tervünket idén nem korlátozták, a szükséges és követelt mennyiségű áramfogyasztást betervezhettük. — A kemény tél ellenére javult tehát a helyzet. Mivel magyarázza ezt igazgató elvtárs? — Az a véleményem, hogy javulás állt be az irányításban, és a központi irányításban tapasztalható rendszeresség a magyarázat elsősorban. Míg tavaly például telefonhívásra azonnal le kellett állítani néha az áramfogyasztást — tehát a termelést —, váratlan utasítások jöttek, és a pillanatnyi helyzet szerint, úgyszólván kapásból intézkedtek, s a munkának rendszertelen jellege volt, idén fordított a helyzet. Az áramellátást előre felmérték, korlátozás van ugyan, de rendszeres és nem nagy, s így számolhatunk vele, e szerint oszthatjuk be a munkát. Tehát a rend és a rendszeresség helyreállítása a javuló helyzet magyarázata. Ogy véljük, ez nemcsak a füleki Kovosmaltban van így. Tapasztaltuk, hogy a javulás sokoldalú, észlelhető mind a közlekedésben, mind az energiatermelés egyes szakaszain, mind a termelésben. Mindez a legnehezebb időszakban, télen, amely olyan sokáig mentség, indoklás, „objektív körülmény" volt. Ezek a mai tapasztalatok — bizonyítékok. Bizonyítékok egy jó irányvétel helyessége mellett a gazdaságirányításban. VILCSEK GÉZA Václav Netik újítása alapján a bratislavai Matadorban bevezették a szívócsövet gyártó gép prototípusát. A képen D. Mészáros konstruktőr és V. Netík. (Felvétel: Z. Repová — ČSTK) ZBVCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 42. — Nos, kijátszom a kártyáimat — nevetett kacéran az asszony, — Igaz, hogy én csak egy egyszerű és önzetlen közvetítő vagyok és másokért játszom. Legyen hát a lehetőségek legvégső határa: nyolcezer zlotyi és száz dollár. — Maga egy tündér — udvarolt Geibel — magával igazán kár lenne zlotyikon vitatkozni. Legyen nyolcezer és százötven dollár. — Könyörtelen — fenyegette meg pajkosan mutatóujjával az asszony. A kis faliszekrényhez lépett, kivette a nyolcezer zlotyit és a 150 dollárt. A gróf természetesen még a héten szabad lesz — mondta Geibel. — Lássa, mennyire kedvében akarok járni — mondta Irén, — ígérem, hogy rövidesen hozzájutok ilyen órához is. — Egy üveg eredeti párizsi parfümmel fogom meghálálni kedvességét — mondta Geibel. Így talált rájuk Brunner. Ez a fickó soha nem tanulja meg az illemet — villant át Geibel agyán a bosszúság. Iréna zavartalanul kérdezett Brunerre: — Hol hagyta a mi kedves Klossunkat? — Ogy látom, hogy Brunner el akarja rontani az estémet szolgálati ügyekkel — mondta Geibel. Az asszony megértette, hogy magukra kell hagyni őket. — Kénytelen voltam letartóztatni a fogorvost — mondta Brunner, amikor Iréna kilépett az ajtón. Idióta ez a fickó, vagy áruló? — gondolta Geibel. — Hiszen mindössze három órája kezdték meg a fogorvos szoros figyelését, amikor Wolf, Geibel egyik legjobb ügynöke kétséget kizáróan igazolta, hogy Sokolnyicki álnéven rejtőzködő kommunista. Es most, amikor már biztos volt benne, hogy a titokban kifeszített hálóba szépen besétál az ellenség egész szervezete, jön ez a tökkelütött és jelenti, hogy Sokolnyickit letartóztatta. Geibel majd felrobbant mérgében, de türtőztette magát: — Mit jelentsen az, hogy „kénytelen voltam?" Vajon azt jelenti-e, hogy megúnta ezt a városi tespedt katonáskodást és kedve szottyant néhány hónapot a keleti fronton tölteni? Vagy teljesen elment az esze, Brunner? Három órás megfigyelés után a legjobb csapdát összetörtei — Kérem, hallgasson meg — szólalt meg végre Brunner. — Nem volt más kiút. Az embereim észrevették, hogy egy vak koldus egy idő óta rendszeresen a fogorvos udvarára jár. Amikor elénekelte a megszokott dalt, mindig ugyanabból az ablakból kidobtak egy papírcsomagot, természetesen pénzzel. A vak kísérője, egy tizennégy-tizenöt éves fiú, ma délután észrevette, hogy követik őket, erre kivette az öregember zsebéből az egyik csomagot, kifejtette, a papírszelettel pedig rágyújtott egy cigarettára. Ruge és én úgy döntöttünk, hogy le kell tartóztatnunk a vak embert és a kölyköt. — De ha mindez az utcán történt, a fogorvost hagyhatták volna békében!? — Igen, ha a kölyöknek nem sikerült volna egérutat nyernie az átjáróházaknál. A félig égett papírlapból ennyi maradt meg — mutatta Gebielnek a cédulát: — „A f—23-as jelenti, hogy a 123-as páncélos hadosztály ..." Most már bizonyára egyetért velem abban, hogy gyorsan kellett cselekednünk? — Es az öregember? Remélem neki nem sikerült elmenekülnie? Vagy talán Ruge már a vakokat is futni hagyja? — Amikor az embereim lőni kezdtek a kölyök után, az öregember kiáltott valamit és mire odaértünk, már halott volt. Egy törött ciánkális fiolát szorított görcsösen a markában. — Menjünk — szólt mogorván Geibel, — meg kell ennünk a levest, amit főztünk, bármilyen forró is. Iréna nem tartóztatta őket. Kloss képtelen volt összpontosítani a figyelmét a sakkra, pedig Meier mérnök már percek óta várta, hogy lépjen. De a nap eseményei túlságosan lefoglalták gondolatait. Először is a tanácskozás Geibelnél, ahol megtudta, hogy honnan és milyen veszély leselkedik övéire. Figyelmeztetni kell Filipet minden áron — villant át újra az agyán. De mielőtt a f—23-as jelentését továbbítaná Filip, jó lenne még kiszedni néhány fontos információt ebből a Meierből. Éjfélkor van az adásidő. Addig még sok minden megtörténhet. Még akkor is, ha ma éjszaka, vagy holnap este kerülne sor a gyár lebombázására. Meierék egy évi megfeszített munkáját lehetne most porrá zúzni, a harckocsik teljes dokumentációjával együtt. — Ön lép, főhadnagy. — Gondolkodom — mondta Kloss — nem szeretnék elveszíteni egy figurát. — Vallfa be, hogy egyáltalán nem a sakkra gondol — nézett Kloss szemébe Meier. — Gondolatai messze járnak. Talán a családtól érkeztek rossz hírek? — Valami ilyesmi — tért kí a válasz elöl Kloss. — Hagyjuk most — sOpörte le a figurákat a tábláról Meier. — Valamikor jól sakkoztam, de most nem megy sehogy sem. — Hát jó! — sóhajtott megadóan Kloss. — Ez a nap így is sikeres. A tábornok nagy elismeréssel beszélt ma az Ön harckocsijáról. Ha sikerülnek a próbák, néhány hónap múlva már nemcsak prototípus lesz ez a nagyszerű fegyver ... Remélem boldog? — Az lennék, ha tudnám, hogy legalább egy nappal közelebb hozzák harckocsijaim a háború végét. — Azt akarta mondani — mosolygott Kloss és cigarettával kínálta a mérnököt, — hogy ha legalább egy nappal közelebb hoznák harckocsijaim a győzelmünket? — Ha a háború vége ugyanazt jelenti, mint a győzelem, akkor igen. — Feltétlenül a győzelmet, a mi győzelmünket jelenti — mosolygott tovább Kloss. — Ha nem bíznék úgy emberismeretemben, ha nem tudnám, amit érzek, vagyis azt, hogy kedvelem Önt Kloss

t most azt hinném, hogy... — Hogy ellenőrzöm? — kérdezte Hans. — Nem, nem kedves mérnök úr. Vannak rá mások, akik ellenőrzik Önt. Az ön személyi lapja a harckocsik dokumentációja. — Es ha mezőgazdasági gépeket terveznék, nem. tankokat? — kérdezte ráncolt homlokkal a mérnök. Kloss agyába hirtelen felderengett valami. Igen, igen Meier portáldaruja a háború előtt... — Régen volt az, amikor még egy portáldaru is hímevet jelentett a hazában — mondta csendesen. — Ön ismerte a daruimat? — Igen. Ugyanis 1941-ben kellett volna megvédenem a diplomámat a gdánski akadémián. — Ehelyett most Európa civilizációját védi — mondta Meier. Kloss úgy érezte, hogy maró gúny cseng a mérnök szavaiban. (Folytatjuk/