Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-09 / 292. szám, szerda

Egy nevezetes sztrájk fél évszázados évfordulója KÉSZÜLÜNK a CSKP jubileumára Ötven évvel ezelőtt viharos események rázták meg Csehszlovákiát. A decemberi általános sztrájkot követő harcokban 13 munkás vesztette életét, majd — miután a munkásság ellenállását letörték — mintegy 3000 munkást bebörtönöztek, és közülük sokat bíróság elé állítottak. Az ötven év előtti fejlemények tulajdonképpen betetőzését jelentették annak a nagyméretű osztályharcnak, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására az országban kialakult. A munkások ebben az időben arra törekedtek, hogy haladó irányban befolyásolják Csehszlovákia fejlődését és megváltoztassák az állam osztályjellegét. Törekvésük — sajnos — akkor nem sikerült. A csehszlovák állam, amely kezdettől fogva burzsoá államként épült és működött, a decemberi események után is megtartotta, sőt megszilárdította elnyomó, burzsoá jellegét. A hatalom urai ötven éve azért szilárdíthatták meg pozícióikat, mert a szociáldemokrácia jobboldali vezetőitől számottevő segítséget kaptak. Ezek a vezetők kezdettől fogva félrevezették a proletariátust, amely eleinte elhitte, hogy valóban szocialista köztársaságot akarnak építeni. A koalíciós politika, a jobboldali magatartás a kormányban és a parlamentben lehetővé tette a burzsoáziának, hogy átvészelje a legkritikusabb időszakot. Amikor a proletariátus tudatára ébredt, hogy a szociáldemokrácia taktikája a burzsoáziát szolgálja, az elnyomott tömegeknek viszont csak alig jelent hasznot, elpártolt a jobboldali vezetőktől. Az utóbbiak azzal válaszoltak, hogy szakadást idéztek elő a pártban s így részeseivé váltak a forradalmi munkásmozgalom elleni támadásnak. A jobboldali szociáldemokraták — mint már annyiszor — ezúttal is a burzsoázia ügynükeiként viselkedtek, és segítettek fenntartani a kapitalisták uralmát. A döntő összecsapásra olyan időszakban került sor, amely a baloldal számára nem kedvezett. A jobboldalnak sikerült befolyása alatt tartani a munkások egy részét, főként az ipari központokban. Ráadásul még a forradalmi proletárpárt is csak ekkor kezdett formálódni, ekkor kezdte elsajátítani a forradalmi tömegmozgalom szervezésének és vezetésének a tudományát. Kedvezőtlen ténynek bizonyult az is, hogy a munkásságot elszi getelték a többi dolgozó rétegtől, elsősorban a parasztságtól. Bár az ötven év előtti harc egyes helyeken a munkások ösztönös hatalomátvételi kísérletébe torkollott, a baloldal vezetősége nem tűzte ki, és nem is tűzhette ki azt a célt, hogy az általános sztrájkot a proletárdiktatúráért folyó harccá változtassa. Erre az idő csak jóval később érett meg. A forradalmi munkásság azonban már 1920-ban világosan megmutatta: nem hagyja, hogy elnyomják, hogy politikailag semlegesítsék és felszámolják. A decemberi sztrájk — kudarca ellenére — leleplezte Masaryk szerepét, a csehszlovák állam burzsoá jellegét, és a burzsoá demokrácia népelnyomó lényegét. Ugyanakkor arra kényszerítette a jobboldali szocialistákat, hogy színt valljanak, melyik oldalon állnak, kinek az érdekét védik. A színtvallás, a kenyértörés egyértelműen megtörtént. A baloldali munkásságnak az a része, amely még nem értette meg a szociáldemokráciától történő elszakadás szükségességét (elsősorban azért, mert becsesnek tekintette a sokéves hagyományt, és az egykor haladó párt tevékenységének emlékeit) tudatára ébredt, hogy feltétlenül szükséges az elvi megoldás és a kommunista párt megalapítása. A burzsoázia a proletariátus felett aratott átmeneti győzelme után széles körű gazdasági és politikai offenzívába kezdett. A hivatalnokkormány több olyan vívmányt is megszüntetett, amelyeket a munkások 1918-ban harcoltak ki. A munkásokon a decemberi sztrájk veresége után lehangoltság vett erőt. A burzsoázia akciói, az elnyomás és a fokozódó üldöztetés azonban hamarosan újból megszilárdította a munkásság harci elszántságát, és fokozta küzdelmét a forradalmi élcsapat, az egységes kommunista párt megalapításáért. A történelmi jelentőségű eseményre, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulására csak 1921. május 14—16-án került sor. A pártépítés gyakorlati munkája azonban már jóval előbb megkezdődött. Tulajdonképpen az általános sztrájk is már ennek az eseménynek volt a része, illetve egyik elindítója. Pártunk megalakításának az évfordulóját mi is méltóan szeretnénk köszönteni, megünnepelni. Azt tervezzük, hogy az újságírás adta lehetőségekkel felelevenítjük az ötven év előtti eseményeket, azt a dicső harcot, amelyet a csehszlovákiai proletariátus (csehek, szlovákok, magyarok és a többi nemzetiségűek) vívtak az elnyomás ellen, a kommunista párt megalakításáért, a jobb élet megteremtéséért. Munkánkhoz segítségül hívunk mindenkit. Kérjük a levelezőket, a tudósítókat és az olvasók széles táborát, hogy írjanak az ötven év előtti eseményekkel kapcsolatos élményükről, az idős kommunisták elbeszéléseiről, a munkásmozgalomban szerzett tapasztalatokról. Szívesen vennénk a dél-szlovákiai munkásmozgalomhoz fűződő dokumentumok (fényképek, jegyzőkönyvek, felhívások stb.) beküldését is. A CSKP megalakulásáért folytatott küzedelem eseményeit riport-, tudósítás- és élménybeszámoló sorozattal készülünk feleleveníteni. Az olvasók tollából beérkező megfelelő anyagot szintén folyamatosan közöljük. DOLORESIBARRURI75 ÍVES Ma, december 9-én ünnepli 75. születésnapját Dolores Ibarruri, a nemzetközi munkásmozgalom egyik nagy egyénisége, a Spanyol Kommunista Párt elnöke. A neves politikus asszony már fiatal korától jól ismerte a spanyol munkások nehéz életét. Korán ráébredt arra, hogy a dolgozók igazáért harcolni kell. A bányászkörnyezetben nevelkedett Dolores Ibarruri 1917-ben belép a Spanyol Szocialista Pártba. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után gyakran publikál a munkássajtóban. Cikkei i a dolgozók körében nagy visszI hangot váltanak ki. 1921-ben részt vesz a Spanyol Kommunista Párt első kongresszusán. Rivera fasiszta diktatúrája 9. alatt — 1923—1930 — bányászsztrájkokat szervez. Ugyancsak i 1930-ban választják be a Spa| nyol Kommunista Párt Központi Bizottságába. Egy évvel később Bilbaóban hatalmas tüntetést kezdeményez. Ugyanabban az esztendőben a spanyol fővárosban a párt vezetőségében dolgozik. 1933-ban Dolores Ibarruri felhívja a nyilvánosság figyelmét a fasizmus veszélyére. Ezért bebörtönzik. Kiszabadulása után aktív szerepet vállal a nőmozgalomban. Az 1936-os fasiszta puccs kirobbanása után a köztársaság védelmére hívja fel a haladó erőket. A szomorú végű polgárháború után sok ezer társával Dolores Ibarruri is külföldre menekül. 1942-ben a párt főtitkárává választják, majd a 4. kongresszuson az elnöki tisztséggel bízzák meg. Dolores Ibarruri hazája szabadságának és függetlenségének kivívását a munkásosztály és a többi haladó erő teljes egysége megteremtésében látja. -f— A

Csehszlovák Köztársaság megalakulása után egy ideig az államhatalom nem volt szilárdan a burzsoázia kezében. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása még Európa-szerte érezhető volt, és nálunk a forradalmi hullám 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság, majd a Szlovák Tanácsköztársaság harcaival tetőződött. A magyar vörös hadsereg 1919 májusában csehszlovák területre ért, s Szlovákia keleti és déli részén elősegítette a proletariátus diktatúrájának a megteremtését. A Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása a történelem során először teremtett olyan helyzetet, hogy lehetővé vált itt is a kapitalizmus felszámolása, s a szocializmus építése. A nyugati tőkés hatalmak azonban Csehszlovákia segítségére siettek, s ravasz taktikával elérték azt, hogy a Magyar Tanácsköztársaság visszavonta csapatait Szlovákiából, így megbukott a Szlovák-, majd a Magyar Tanácsköztársaság is. A dolgozók azonban nem egykönnyen nyugodtak bele a vereségbe, s a forradalmi mozgalom még a következő évben is számos sikert ért el Csehszlovákiában. Az ország legerősebb pártja, a szociáldemokrata munkáspárt maradt, s ezen belül megindult a küzdelem a burzsoáziát kiszolgáló jobboldali szocialisták ellen, egy következetes baloldali élcsapat kialakításáért. 1920 áprilisában a szociáldemokrata párt radikális jelszavakkal bocsátkozott a választási küzdelembe, s meg tudta szerezni az összes szavazatoknak több, mint a felét. A hatalomra került szociáldemokrata vezérek azonban nem mertek forradalmi változásokat eszközölni, hanem a polgári pártok vezéreivel szövetkeztek, és legfőbb gondjuk az volt, hogy maguknak biztosítsák a miniszteri bársonyszékeket. Ekkor aktivizálódott a párton belüli baloldal, amelyet Szlovákiában erősen segítettek és elvi tanácsokkal láttak el a Magyarországról menekült kommunista emigránsok. A helyi szervezetek többsége baloldalivá lett, s a kommunistává való fejlődés útjára lépett. A párton belüli baloldal és a jobboldal harcának legnevezetesebb eseménye az 1920 decemberében kirobbant országos, általános sztrájk volt, s lényegében ekkor dőlt el a hatalom birtoklásának kérdése is — a csehszlovák burzsoázia javára. A

küzdelem Prágában, a munkásotthon, a Népház birtoklásáért kezdődött: 1920. december 9-én a kormányban ülő szociáldemokrata vezérek csendőröket és rendőröket küldtek a Népházba, ahol a baloldal központja és lapjának, a Rudé právonak a nyomdája volt. Válaszul az erőszakos akcióra a baloldal általános sztrájkot hirdetett, amely néhány nap alatt az egész országra kiterjedt. Csehországban főként Kladno környékén folyt hatalmas küzdelem, ahol Antonín Zápotocký, a baloldal egyik legjobb vezetője irányította a harcokat. A munkások ellen kivezényelt katonák sok helyen átadták fegyverüket a sztrájkolóknak, s a nagy ipari központokban forradalmi változásokat hajtottak végre. A sztrájkhoz néhány nap alatt a szlovák és a szlovákiai magyar munkások ls sorra csatlakoztak, s ilyen követeléseket támasztottak: 1. Haladéktalanul szüntessék meg a baloldali munkásság üldözését. 2. Haladéktalanul vonják ki a rendőrséget és a csendőrséget a prágai Népházból, s az épületet adják vissza a munkásságnak. 3. Bocsássák szabadon a letartóztatottakat, nyújtsanak kártérítést és elégtételt a megsebesült munkásoknak. 4. Cerný és Mičura kormánya mondjon le, mert a burzsoázia érdekeit képviseli, s nem fél a munkások vérének kiontásától sem. 5. Szüntessék meg az elkobzásokat, s haladéktalanul léptessék életbe a teljes sajtó-, gyülekezési és társulási szabadságot. 6. Töröljék el a sajtó kiadásához megkövetelt kauciót. 7. A nagybirtokokon és az üzemekben azonnal valósuljon meg az üzemi tanácsok által gyakorolt munkásellenőrzés. Ahol azt állapítják meg, hogy az üzemnek van készpénze, a munkások bérét haladéktalanul emeljék fel 30 százalékkal, tekintettel az egyre fokozódó áremelésekre. 8. A munkásság mindenütt vegye kezébe a közellátás ellenőrzését. 9. Valamennyi kihasználatlan lakást és felesleges heKüzdelem a Népházért lyiséget foglaljanak le azok számára, akiknek nincs lakásuk. Mivel a parlament és a kormány nem akarja végrehajtani sem a nagybirtokok, sem a nagyüzemek államosítását, a munkásság mindenütt vegye fontolóra, hogyan lehetne az üzemek szocializálását olyan stádiumába elősegíteni, hogy a szocializálásra érett üzemek esetében ezt többé ne lehessen visszavonni. A

sztrájk meglepő méreteket öltött: az egész ország ban mintegy egymillió' munkás sztrájkolt. Szlovákiában is sztrájkoltak valamennyi jelentős iparral rendelkező helységben, köztük a magyar többségű dél-szlovákiai városokban is. A munkásság számos helyen túl is jutott azokon a követeléseken, amelyeket a baloldal képviselői tűztek ki: néhány városban lefoglalták a hivatalokat, üzemeket és nagybirtokokat is. A szlovákiai proletariátus forradalmi harca a gelnici és vrútkai eseményekben csúcsosodott ki. A párt gelnici járási titkárságára 1920. december 13-án küldött érkezett a ruzomberoki Központi Szakszervezeti Tanácstól azzal a hírrel, hogy a munkástanácsoknak kell átvenniük minden hatalmat. A járási titkár azonnal összehívta értekezletre a gelnici üzemek valamennyi munkásbizalmiját, s itt elhatározták a következőket. A munkások megszállják a járási hivatalt, elbocsátják a járási főnököt, megszállják a községi hivatalt, a járásbíróságot (innen szabadon bocsátottak minden politikai foglyot, és a járásbíró helyett népbírót választottak), a postahivatalt és a vasútállomást. A csendőröket lefegyverezték, a vasgyárat és a fűrésztelepet az üzemi tanácsok által kinevezett munkásigazgatókra bízták stb. A fenti intézkedések végrehajtása után a munkásbizalA vrútkai sztrájkbizottság miak a környező községekbe mentek: Prakovcére, Mníšekre, Smolníkra stb., ahol a munkások szintén megszállták a vasútállomást, a postát, az üzemeket. Csak este 8 órakor szállta meg katonaság a gelnici járást, lefegyverezte a munkásokat és bebörtönöztetett 112 munkásbizalmit. Az akkori szlovák munkásmozgalom forradalmi központjában, Vrútkyn, a sztrájkoló munkásság megszállta a vasútállomást, a vasúti műhelyeket és a postát. A sztrájk leverésére ide küldött katonák pedig összebarátkoztak a munkásokkai és átadták nekik fegyvereiket. De a prágai hivatalnokkormány, amely a lemondott szociáldemokrata kormányt követte, minden eszközt felhasznált a sztrájk letörésére, beleértve a munkások yérontását is. így pl. Verebélyen a csendőrség a sztrájkoló munkások közé lőtt, s egy lányt és három munkást halálra sebzett. 1920 decemberéig még küzdelem folyt a csehszlovákiai nemzeti és demokratikus forradalomban való vezetésért. A decemberi nagy általános sztrájk a munkásosztály utolsó kísérlete volt arra, hogy a fejlődést szocialista irányba terelje. A sztrájk leverése egyúttal azt is jelentette, hogy a burzsoázia 25 évre megszerezte a hatalmat. A küzdelem azonban fontos tanulságokkal szolgált: a munkásosztály meggyőződött arról, hogy, számára a kispolgári demokrácia is diktatúrát jelent, s hogy az opportunista szociáldemokrácia a burzsoázia szövetségese. De a forradalmi erők arról is meggyőződhettek, milyen erős fegyvert jelent a politikai sztrájk. A

decemberi általános munkássztrájk leverésének egyik oka az volt, hogy a szociáldemokrata hagyományokkal terhelt csehszlovákiai munkásmozgalom még nem látta világosan a forradalmi párt vezető szerepének fontosságát. Az akkori elmélet szerint a pártnak csupán figyelemmel kellett kísérnie a társadalmi fejlődést, a forradalmi kezdeményezésnek ösztönösen, a munkásosztály fejlődéséből kellett volna kiindulnia. Egy ilyen elveket valló párt megmaradt a fejlődés uszályában, nem volt képes a forradalom vezetésére, jó példát szolgáltatnak erre a vrútkyi események is: a katonaság átadta fegyvereit a munkásoknak, de azok nem tudtak mit kezdeni velük. Felmerült előttük a kérdés, miért harcoljanak? Hiszen a sztrájk csupán tiltakozás volt, nem voltak a rendszer megváltoztatására irányuló célkitűzései. A decemberi sztrájk vereségének másik oka az volt, hogy a proletariátus elszigetelődött a parasztságtól és a dolgozó értelmiségtől. Ez is összefüggött azzal a szociáldemokrata csökevénnyel, amely lebecsülle a parasztság és a nemzetiségi kérdés jelentőségét. Ezért a munkásmozgalom forradalmi szárnya (a marxista baloldal) a vereség után levonta a szükséges következtetéseket, s elhatározta, hogy következetesen forradalmi pártot alakít, csatlakozik a Kommunista Internacionáléhoz. JANDA SÁNDOR (ČSTK felv.)