Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-06 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

Beszélgetés MIROSLAV B R U Z E K cseh művelődésügyi miniszterrel yoUD A szlovákiai napilapok az utóbbi időben a megszokottnál kevesebb teret szentelnek a cseh kulturális élet eseményeinek. Igaz, az ottani kulturális berkekben csaknem napjainkig nem folyt hagyományosan pezsgő élet, s ez az országrész néhány kivételtől eltekintve híján volt jelentősebb kulturális eseményeknek is. Az ok közismert: a művelődés szakaszán, a társadalmi élet egyéb területeihez hasonlóan a szlovák viszonyokhoz képest jóval bonyolultabb és hosszadalmasabb kibontakozási folyamat indult meg, amely idáig elsősorban az irányító szervek tevékenységében hozott döntő változást. Ez az előfeltétele annak, hogy megváltozott társadamlj körülmények a kulturális tevékenység és a művészi alkotómunka területén is éreztessék pozitív hatásukat. Az elmúlt bonyolult időszak csehországi eseményeiről a legilletékesebbtől, dr. Miloslav Bružek, a cseh művelődésügyi minisztertől kértünk és koptunk tájékoztatást. A lOVŰ FELÉ • Miniszter elvtárs, a belpolitikai eseményekhez hasonlóan kulturális életünk területén is folyamatban van az 1968-as időszak felmérése. Kérem, tájékoztassa olvasóinkat az értékelés legfontosabb tanulságairól. — Mindjárt elöljáróban hadd szögezzem le: az 1968-as időszak tárgyilagos értékelése nem egy-egy ember feladata. E felelősségteljes munkát pártunk illetékes szervei végzik, s ezek hivatottak nyilvánosságra hozni az elkészült elemzést, többek között a jövőnket megszabó kultúrpolitikai koncepciónkat is. Igy én csupán a rendelkezésemre álló terjedelemhez alkalmazkodva néhány olyan momentumot elevenítek fel, melyeknek meggyőződésem szerint sorsdöntő szerepük volt az események ilyetén való alakulásában. Tudjuk azt, hogy társadalmunk felépítménye, így a kultúra területe is függvénye a társadalmi helyzetnek, vagyis sajátos formában jelzi az ott végbemenő változásokat. Az események megértéséhez azt is figyelembe kell venni, hogy külföldi antikommunista erők a szocialista államok ellen irányuló ellenséges politikájuk gócpontját az ideológia síkjára tették ót, ezen keresztül igyekeztek fellazítani a szocialista országok, ebben az esetben pedig elsősorban hazánk belső egyensúlyát. Mesterkedéseikben társadalmunk leglabilisabb rétegére — amely többek között a Novotný-rendszer hibás politikája folytán lett azzá - az értelmiség egy részére támaszkodott. Az aktivizálódás jóval 1968 előtt indult meg, s első megnyilvánulása az volt, hogy az említett hazai erők fokozatosan szerezték meg a fontos pozíciókat először kulturális, később pedig politikai vonalon is. Tevékenységükben mellőzték és igyekeztek lejáratni az osztályszemlélet fontosságát, számos esetben kétségbevonták tudományos világnézetünk megalapítóinak kultúrpolitikai megállapításait, többek között Lenin művészettel foglalkozó tanulmányát és a kapitalista országok kétfajta kultúrájáról szóló elméletét. Ebből következik, hogy minden disztingválás nélkül adtak teret a nyugati művészet beáramlásának. A jobboldali erők térhódítása nyilvánosan 1963-ban a Prágában megrendezett Kafka életművének szánt értekezleten mutatkozott meg, ahol főleg Goldstücker volt a hangadó. Sajnos az akkori pártvezetés nem vetett gátat ezeknek a mesterkedéseknek, nem szabott világos irányvonalat, s ha olykor helyes határozatokat is fogadott el, nem érvényesítette ezeket kellő eréllyel. A káros folyamat filmgyártásunkban is megmutatkozott, ahol túlsúlyba kerültek a negyedszázados fejlődésünket becsmérlő, eredményeinket kétségbevonó, eszmeileg kifogásolható alkotások. E filmek közül néhány a külföldi befolyásos körök sugalmazására több nyugati filmfesztiválon különböző díjakat kapott, s az említett erők ezzel igyekeztek bizonyítani, sajnos gyakran sikerrel, hogy filmgyártásunk helyes úton halad. Ehhez hasonló „fejlődés" jellemezte főleg a prágai színházat és a különböző kulturális intézményeket is. A következő szakaszban, amely a Csehszlovákiai Irók IV. kongreszszusán kezdődött, a jobboldali erők tevékenysége arra irányult, hogy semlegesítsék a párt és a kormányzó szervek befolyását a kultúra területén. Ekkor hirdették a kultúra önállóságáról és abszolút szabadságáról szóló elképzelésüket. Sajnos, ez a tervük is részben valóra vált. Elsősorban a művészeti szövetségekben vertek gyökeret, s erről az intézményes alapról vették át fokozatosan a kulturális élet, s 1968 tavaszán részben a belpolitikai események irányítását is. A művészeti szövetségek és a hírközlő eszközök élére a jobboldali erők képviselői, többek között Hofmeister, Káčer, Pelikán és mások kerültek, akik korábbi nézeteikkel ellentétben tökéletes cenzúrát alkalmaztak, s csak azokat engedték szóhoz, akik az ő szájaízük szerint alkottak véleményt. Tevékenységük hatékonyságát elősegítette, hogy számos fontos eszköz és szerv, például az irodalmi alap, a különböző művészeti tanácsok kizárólagosan csak az ő befolyásuk alatt állt. Röviden ez az antiszocialista erők működésének egyik háttere. Az eredmény közismert, mindannyian tapasztalatból tudjuk. Meg kell még azt is jegyezni, hogy az itt vázolt folyamat a cseh országrész tükörképe, Szlovákiában sokkal kedvezőbb helyzet alakult ki, mivel a művészeti szövetségekben, többek között az írók között is, akadtak józan, szilárd talajon álló kommunisták, akik nem engedték az eseményeket odáig sodródni, mint nálunk. Az áprilisi plénum után kulturális életünkben is bonyolult, hosszantartó kibontakozás indult meg, amelynek első szakaszaként a személycserékre és a szocialistaellenes tevékenységet folytató szervezetek betiltására, illetve paralizálására került sor. Ez a munka főbb körvonalaiban napjainkban fejeződik be, s most már hozzáláthatunk a szocialista eszmeiség talaján álló aktív kultúrpolitikai munkához. • Melyek a legsürgősebb feladatok ezen a téren? - Először is kulturális életünket megfelelő keretek közé szeretnénk helyezni. Ez színházaink esetében már sikerült is. Meg, szabtuk működésük elvét, amelynek alapja az, hogy a színház tevékenységéért minden téren a társulat közvetlen fenntartója, vagyis az illetékes nemzeti bizottság, illetve a Művelődésügyi Minisztérium színházművészeti osztálya a felelős. Számos fontos eredményt értünk el filmgyártásunk szakaszán. Ezek főleg a forgalmazási szakaszon látszódnak meg, a művészi alkotómunka területén természetesen ez csak egy bizonyos idő eltelte után hozhat eredményt. A következő hónapokban valószínűleg létrejönnek az új cseh művészeti szövetségek is, melyeknek világosan körvonalazott eszmei és művészi programjuk lesz. Ezekbe a szervezetekbe csak olyan egyének léphetnek majd be, akik egyetértenek ezekkel az elvekkel. Az elkövetkező időszakban aktivizálni szeretnénk o népművelési otthonok és más kulturális intézmények munkáját is. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a cseh országrészben is sikerült megteremteni olyan körülményeket, melyek lehetővé teszik pártunk művelődéspolitikai célkitűzéseinek megvalósítását. Ezzel természetesen nem azt mondtam, hogy most már minden a legnagyobb rendben van, tudjuk, még hosszú, s ugyancsak bonyolult munka vár ránk, amely egyre inkább a politika területéről ideológiai és kulturális síkra tolódik át. • Az említett tevékenység mellett egyre inkább sürgetőbbé válik az egész országunkra érvényes előremutató kultúrpolitikai koncepció rögzítése is. — Igen. Az új kultúrpolitikai koncepció alaptételeit minden bizonnyal az eljövendő pártkongresszus szabja majd meg, egy aktív társadalomfejleszétsi program részeként. Véleményem szerint kultúrpolitikai programunk alapja pártunk XIII. kongresszusán elfogadott rezolúcia lehet, amely helyes elveken nyugszik, figyelembe veszi o szocialista társadalom emberének szükségleteit és igényeit. Szerintem kulturális programunk elsődleges feladata, hogy korszerű eszközökkel segítse elő a társadolmunk emberének harmonikus fejlődését. E célkitűzés megvalósításának érdekében kell kornak megfelelő színvonalon szolgálatba állítani a műszaki forradalom vívmányait. Ilyen megvilágításban a sok félremagyarázás és deformálás ellenére ma is időszerű Lenin tanítása a kulturális forradalomról, mint hosszantartó folyamatról. Ezeket az elveket kell majd valóban korszerűen, a lehető legoptimálisabban konkretizálni. • Ha már itt tartunk, úgyhiszem, meg kell emliteni azt is, hogy a jelek szerint a kultúra irányításának módszere nemcsak csehszlovákiai problé— Egyáltalán nem, sőt mondhatnám azt is, hogy ez sok országban fejtörést okoz. Ez derült ki nemrég Velencében, az európai művelődésügyi miniszterek tanácskozásán, ohol a nyugati országok képviselői is felvetették a kultúra állami irányításának problémáit. Az ő országaikban küKulturális HÍREK • Párizsban nemzetközi zsűri választja ki a Pompidou államfőről elnevezendő Anti-Múzeum tervpályázatának győzteseit. Az új múzeum olyanszerű lesz, mint a New York-i Lincoln Center. A Beaubourg fennsíkon épülő új palotasorban helyet kap a modern művészetek múzeuma, a mai művészetek francia központja, az ipari építkezések múzeuma, egy könyvtár, egy mozi és egy kísérleti zenelaboratórium. • A toscanai Porté Ercoléban ülésező zsűri Alberto Moravia A paradicsom című elbeszélésgyűjteményének ítélte az Argentario irodalmi díjat. Q Natalia Koncselovszkaja kötetnyi monográfiája után már darabot is írtak a Szovjetunióban Edith Piafról. Az Edith című színmű szerzője, L. Solomina, s a moszkvai Drámai Színház mutatja be még ebben az évadban, Malaja Bronnaja rendezésében. • Bern városa háromévenként adja ki a Welti-alapítványnak a legjobb svájci drámát Jutalmazó díjat. A zsűri az 1970-es díjat Herbert Maler Holló-játék című színművének ítélte. • Genadij Belov leningrádi zeneszerző, Sosztakovics volt tanítványa, operát írt Vietor Hugó „1793" című regényének témájára. Q A Gulbenkian Alapítvány, a francia és az iráni kormány, valamint néhány amerikai magánalapítvány pénzelt azt a párizsi Nemzetközi Színművészeti Kísérleti Központot, amely három évre jött létre, s első „vizsgaelőadásait" Teheránban, a második sorozatot Párizsban, a harmadikat pedig New Yorkban mutatják be. A központ vezetője Peter Brook — a század második felének egyik legjelentősebb szfnpadi alkotója — három rendezőt alkalmazott kísérleteihez: a román Andrei Serbant, a perzsa Arby Obenasslant s az angol Geoffrey Reeves-t. A kísérletek színészrésztvevői részben az angol The Royal Shakespeare Theatre tagjai, részben francia, perzsa és amerikai színészek lesznek. Andrei Serban néhány év alatt jutott el a Tirgul Neamti-i színpadról a világ legigényesebb művészrendezői közé. • Egy bét alatt huszonötezer példányt adtak el Mary Wilson angol költőnő verseskötetéből. Wilson asszony hatalmas közönségsikert arató lírája: szomorkás szerelmi költészet. A költőnő különben Wilson volt angol miniszterelnök neje. lönösen nagy méreteket öltött a kultúra kommercionalizálása s ennek következtében a különböző műfajú alkotások hemzsegnek a brutális, szadista, szexuális, vagy cinikus elemektől, melyek károsan befolyásolják az emberek tudatát. Valamiképp ők is szeretnének gátat vetni ennek az egészségtelen jelenségnek, persze kétséges, hogy az ottani körülmények kőzött ez megvalósítható-e. örvendetes, hogy az állami irányítás és a megfelelő befolyás terén, amely egyúttal figyelembe veszi o kulturális terület sajátosságait, a szocialista országok konkrét példákkal szolgáltak és rámutattak az állam kulturális-nevelő funkciójára. Ez a tanácskozás is meggyőzött bennünket arról, hogy helyes úton járunk, s a többi szocialista országhoz hasonlóan ott vagyunk és a jövőben is ott leszünk a haladó, korszerű kultúrával rendelkező állomok között. SZILVASSY JÓZSEF