Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-06 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

KÖZTÁRSASAGUNK MINDEN HARMADIK POLGABA ILYEN VÉDJEGYŰ RUHÁT VISEL TRENCSÉN A DIVAT VÁROSA Hány csatornán érkezik o legújabb divat? Divattervezők o jövő évi újdonságokról A gyapjú győzelmes visszatérése |j| — A szépseges Vág völgyben fekvő Trencsén városa főleg történelmi emlékeiről ismert olvasóink számára. A történelem ;,z évszázadok folyásában apró epizódokból, mozaikkockákbői rakó <lik össze. Ilyen parányi kor-kát képez egy három évtized előtti esemény 1s a varos életében . . Jan Nehera prostéjovi gyáros 1940 elején érkezett a városba ahol műhelyeket bérelt és megkezdte a készruhák gyártását (előbb napi 220 nadrágot 9 és fél óra alatt). Egyben megkezdő dött az ú gyár építése is. Kzzel kezdődött el a folyamat, aminek révén Trencsén az évek során elnyerte a „divat városa" jelzőt. A ruhagyár fejlődése összeforrt a történelemmel. Hűen tükrözi azokat a változásokat, amelyeken a város és társadalmunk az el múlt három évtized folyaman átment. A háborúban megrongált vállalatot még 1945-ben újjáépítik. Egy évvel később államosít )ák. 1948-ban megalakul a mostani Odeva nemzeti vállalat, amely 22 szlovákiai magánvállalatot ölel fel. Később ebből a nagy vállalatból két vállalat, — az eperjesi és a púchovi leválik és önállósul. A történelmi teljesség kedvéért még annyit: a trencséni Odeva vállalatnak jelenleg öt fióküzeme vaň: Vágújhely. (Nové mesto nad Váhom), Galgóc (Hlohovec), Skalica. Tapolcsány (Topolťanyl és Tornaija (Šafarikovo). A t Odeva vállalatban jelenleg 7500 ember talál megélhetést (a tanoncokat is beleszámítva). Egészen természetes, hogy az évente gyártott három milliónyi termék elkészítésében minden egyes alkalmazott munkája fogaskerékként kapcsolódik egymásba, mégis most csak egy munkahelyre látogatunk el.. Kl DIKTALJA A DIVATOT? Egyetlen műhely, ahol négy divattervező dolgozik. A dolgozók létszámának alig félezreléke. Mégis! Ä tervező — képletesen szólva — a nagybetű a mondat elején. Ők ugyan még nem képeznek egész mon datot, de nélkülük ez a mondat nem kezdődhet. . Itt készülnek az új minták. S már itt eldől, milyen termékek kerülnek ki a gyárból, tartják-e a lépést a divattal, a vevők ízlésének megfelelő szabású, színű ruhákban válogathatnak-e a közvetlen megrendelők — a kereskedelem képviselői, majd a vásárlók. Mindenekelőtt tisztázni kell a kérdést: mi is a divat? Elsősorban ízlés, fogyasztói igény, amely soksok tényezőből tevődik öszsze. Például: kor, évszak, anyagi lehetőségek, a társadalom és az egyén kulturális színvonala, nemzeti sajátosság, hagyomány és még sok minden. A tervezőknek viszont minden apró tényezőt figyelembe kell venniök. Hogyan is terjedhet ennyifelé a figyelmük? A divat tehát a vállalat szemszögéből nem hóbort, nem pillanatnyi igény, ha nem állandó gazdasági és társadalmi probléma, amely nem korlátozódik csupán a vállalat kereteire. A fogyasztói igény — a lakosság jóié tével egyenes arányban — egyre gyorsabban változik. A ruhagyárnak és a vele kapcsolódó vállalatoknak azonban jóval meg kell elözniök a divatot. Ezen múlik, lesz-e időre elég igényelt műszál, gyapjú, gyapot, textil, gomb stb. Érthető, hát, hogy országos intézmény is foglalkozik a divat kérdéseivel. Ez az öltözködési kultúra központja Prágában, amellyel szorosan együttműködnek az Odeva tervezői is. S hogy mennyire gazdasági probléma a dival, az a tény is bizonyítja, hogy a KGST mellett állandó munkacsoport foglalkozik e • kérdésekkel . . Az öltözködési kultúra központja saját szakemberei, valamint a külkereskedelmi vállalatok révén, a külföldi szakfolyóiratok tanulmányozásával, a nemzetközi divatbemutatók éber figyelésével a lehető leggyorsabb értesüléseket szerzi a legújabb divatról. Szakemberei ennek alapján kidolgozzák az elkövetkező időszak várható divatját hazai viszonyainkra. Ezt az előrejelzést megadják az Odeva tervezőinek is. DIVAT ELŐREJELZÉS? Mit tartalmaz ilyen előrejelzés? Először is a várható színeket, a fazonok körvonalait (például hosszabb, rövidebb szoknya, kabát, szűk vagy szélesebb nadrág stb.), az alapanyagokat (műszál, gyapjú). Ezt alapul- véve készülnek az Odeva tervel. Természetesen itt még további szempontok is szerepet játszanak: a sorozatgyártás szélesebb lehetőségei, esetleg korlátai a vevők mentalitása. Mert az, ami pl. Franciaországban sikert aratott, ha zai viszonylatban sokszor nem válna be. Egyes népek, vidékek hagyományai, mentalitása olyan tényező, amiről a tervezők nem feledkezhetnek meg. S még vala mi... A divat olyannyira gyorsan változik, hogy amíg a külföldi tapasztalatokat feldolgozzák, és az eljut a vállalatig, közben is módosulhat. A tervezők maguk is sasszemmel figyelik az új vonalak alakulását. így látnak hozzá az új modellek kidolgozásához, amit azután a vállalati jóváhagyás után ismét a prágai központ elé terjesztenek be végső jóváhagyásra. Az új modelleket negyedévenként mutatják be a kereskedelem hazai képviselőinek, akik egyrészt ismerik a hazai fogyasztók igényeit, másrészt rendszeresen részt vesznek (a tervezőkhöz hasonlóan) az öltözködési kultúra évente többször megrendezett szemináriumain, ahol megismerkednek a külföldi divatújdonságokkal. Divatos társasági öltöny. A ka bát kétgoiubns, kissé hosz szabb, karcsúsított vonalakkal, szélesebb hajtókával, vállban normális eséssel. A nadrág térdben keskenyebb, lent eny hén szélesedik, manzsetta nélkül A hazai piac keresi az új, divatos darabokat. Az Odeva évente sok új modellt kínál a kereskedelemnek. A régi, klasszikus vonalak is egyre módosulnak. A tervezők is mindig újabbat keresnek. A gyár- és itt elsősorban megint a tervezőkre gondo lünk — szinte lesi a fogyasztók igényeit. Mert csak ezek kielégítése jelenthet számára gazdasági eredményeket. Ha nem tartanának lépést a divattal, ha minőségi eredményeket tennének, önmagukat bosszulnák meg. MILYEN LESZ AZ 1971-ES DIVAT? A divattal lépést tartani annyit jelent, hogy az érkező divatot a tervezőknek néhány hónappal meg kell elözniök. A már ismertetett csatornákon kívül is fürkészik a fogyasztók igényeit. A hazai és a külföldi kiállításokon véleménykutatást végeznek, divatbemutatókat rendeznek, ahol a szakemberek és a fogyasztók véleményét egyaránt kikérik. Ezután ruhaüzleteinkben már valóban csak az igényelt, a divatnak megfelelő ruhadarabok jelennek meg. Gondolja-e az olvasó, hány ember munkája kellett ahhoz, amíg egy-egy darab elkészült? Vlado Ondovič tervező szerint a legnagyobb elismerés, melengető érzés, ha egy járókelőn felfedezi az ő terve alapján készült öltönyt ... Az olvasók kíváncsiságának kielégítésére még egy kérdés: Milyen lesz a jövő évi férfidivat? Vlasta Reháková, az Odeva tervezőjének válasza: — Tessék megtekinteni a mellékelt képet.. . Igen, a képaláírásban megtalálható a részletes leírás is. A vállalat vezetői mindehhez hozzáteszik, hogy az Odeva védjegyű öltönyök, nadrágok és kabátok nemcsak divatosak, hanem minőségük kifogástalan és bizonyára kielégíti a legigényesebb vásárlót is. Hogy az Odeva mennyiségileg hogyan járul hozzá az említett igények kielégítéséhez, arról majd következő számunkban ... AZ INGATLANOK KISAJÁTÍTÁSÁRÓL Minden építkezés elsődleges feltétele a megfelelő telek, s rendszerint ez az építkezést megelőző első probléma, amit meg kell oldani. Ugyanis nagyon fontos a telek fekvése, minősége, megközelíthetősége, lejtése és környéke. Emellett nem feledkezhe tünk meg a tulajdonjogi kapcsolatokról sem, vagyis arról, hogy az ingatlant megszerezzük eddigi tulajdonosától. Szocialista szer vezetek között a tulajdonjog átruházása viszonylag könnyű, azonban a szocialista szervezetek a területi és a fejlesztési tervek keretében sok esetben kénytelenek magánszemélyektől is telket vásárolni, főleg olyan beruházási építkezések céljaira, mint a lakások, az iskolák, az üzemek, a vízmüvek, az utak stb. Az ingatlant vagy megveszik (szerződéses megegyezés), vagy (az illetékes közigazgatási szerv határozata alapján) kisajátítják. Ilyen esetekben a szocialista szervezet a kisajátított ingatlanért kártérítést fizet a tulajdonosnak. A kártérítés összegét a Szlovák Árhivatal és az SZSZK Pénzügyminisztériumának 1969. május 13-i 47. számú rendelete határozza meg. (TRT 17. részében). A rendelet, az eddigieket módosítva, a kártérítés összegének meghatározása szempontjából a telkeket a következő csoportokra osztja: I. A község beépített részében levő, valamint a víkendházak számára fenntartott, továbbá a kertek létesítésére szánt, a be épített területen kívül eső ingatlanok (14. §). II. Egyéb ingatlanok (15. §). A rendelet a fenti csoportosítás szerint határozza meg a kártérítés nagyságát és módját. Tehát a rendelet értelmében a telek fogalma nem azonosítható az építkezési szabályzatban meghatározott építőtelekkel, és nem vehető figyelembe a tulajdonosnak a telek jövendő felhasználásával kapcsolatos elképzelése, szándéka sem. Az I. csoportba tartozó 1—3000 négyzetméter kiterjedésű ingatlanokért fizetendő kártérítés összegét, figyelembe véve a telek fekvését, minőségét és a lokális adottságokat, a közetkezőképpen határozza meg: több mint 100 000 lakosú városban legfeljebb 15.— korona, 40 000—100 000 lakosú városban legfeljebb 10.— korona, 10 000— 40 000 lakosú városban legfeljebb 8.— korona, 2000— 10 000 lakosú községben legfeljebb 6.— korona, 2000 lakoson aluli községekben legfeljebb 4.— korona, a) A 3000 négyzetméteren felüli terület négyzetméteréért 0.40 korona. Ugyanilyen kártérítés jár a község beépített részén kívül fekvő, víkendházak építésére, vagy kertek létesítésére szánt telkekért, de csak 1500 négyzetméter terjedelemig. Ugyancsak ez a díjszabás érvényes a fenti célokra már felhasznált telkek kártérítésére is. Minden egyéb — a rendelet 14. §-ában fel nem sorolt — telekért négyzetméterenként 0.40 korona kártérítés fizetendő. A fentiekből világosan látható, hogy a kártérítés összege meg határozásának szempontjából a telek helye, fekvése a döntő és nem a vétel célja (például, hogy beruházási építkezés, vagy más állampolgár csáládi házának építésére veszik meg). Mivel az I. és II. csoportba tartozó telkekért fizetendő kárté rítés nagyságában bizonyos eltérés van, nagyon fontos a telek fekvésének pontos meghatározása, tehát hogy a község beépített részén terül-e el. A község beépített részén (azelőtt: beltelek) azt a területet értjük, amely összefüggően beépített, vagy pedig műszakilag alkalmassá tették a község céljaira (éspedig a Mezőgazdasági és az Erdőgazdálkodási Minisztériumnak az 1966 XII. 12-i mezőgazdasági talajalap védelméről szóló 97 sz. rendelete értelmében, az 1966. IX. 1-i állapot szerint). Tehát a köz ség beépített részéhez tartozhatnak azok a jelenleg mezőgazdasági termelési célokat szolgáló területek is, amelyek a mezőgazdasági földalappal nem képeznek összefüggő egységet, és például alakjuk és terjedelmük miatt nem alkalmasak mezőgazdasági gépekkel való megmunkálásra, (pl. a házak között húzódó földek). Ugyanakkor azonban nem minősíthetők ilyen földterület nek a gátak és utak mellett húzódó és a község területét gazdaságilag indokolatlanul meghosszabbító sávok. Ugyancsak nem minősíthetők ilyennek a lakótelepek és a vasút, az út, vagy a folyómeder között húzódó földterületek, amennyiben nem alkalmasak mezőgazdasági gépi megmunkálásra. A vitás kérdésekben, ha kétség merül fel az iránt, hogy az igényelt telek a község beépített részéhez tartozik-e, vagy nem, akkor az, illetékes jnb területi tervezési szerveinek a határozata a mérvadó. PAVOL DANIS mérnök FÉNYES VAGY KÍNOS ? Nincs abban semmi új, hogy a tárgyak, az eszközök nem mindig szolgálják az ember kényelmét, noha éppen azért vannak. Számos ilyen példával találkozhattunk régen és találkozhatunk manapság is. A legjellegzetesebbek közé tartozik, hogy sokan nagy nehezen összekuporgatják a pénzt személygépkocsira, de jóformán csak arra van az autójuk, hogy szüntelenül fényesítsék, babusgassák. Az összkomfortos lakás se jelent mindig összkomfortos kényelmet lakói számára. Ahol pl. félnek belépni a szobákba, leülni a fotelba, nehogy megrongálódjon a bútor, ott szó se lehet kényelemről. Ellenkezőleg: csak gondot okoz a szép lakás, a korszerű berendezés. Olykor egészen szélsőséges esetekkel is találkozhatunk A minap például egy megdöbbentő jelenet szemtanúja voltam. A sokemeletes ház, melyben lakom, egyik lakásának bejárati ajtajában történt az eset. Egy, iskolába induló 7—8 év körüli kisfiút kísért kl anyja a lakásból. A fiúcska már felvetette a lépcsőházban az ajtó előtt elhelyezett cipőit, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy valamit még az előszobában felejtett. Ezért egy pillanatra visszalépett az előszobába. Anyját ez úgy dühbe hozta, hogy tüstént nekiesett a gyereknek és könyörtelenül paskolni kezdte. Közben ezt hajtogatta: „Hányszor mondtam már, hogy cipőben ne lépj be a lakásba?!" Az egész jelenet csak néhány pillanatig tartott, hiszen az aszszony dühösen kitaszította az elpaskolt fiúcskát és becsapta az ajtót. A kisfiúnak még arra sem volt Ideje, hogy hangosan elsírja magát. Amikor azonban tántorogva elindult a lépcsőkön lefelé, zokogva törölte könnyeit kabátja ujjába. Még szerencséje, hogy ezt már az anyja nem látta. /•