Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-01 / 285. szám, kedd

Kijev folyója a Dnyeper. lése, illetve a november 7-én Moszkvában megrendezett díszszemlén való részvétel volt. A barátság vonatának utasai valamennyien jutalomból vettek részt a nagy utazáson — mint kiváló dolgozók, a CSSZBSZ régi tagjai, tisztségzott a Szovjetunióba, valamennyien nagy várakozással tekintettünk az előttünk álló nagy út elé. Izgalmunkat növelte az utazás kezdetén történt esemény .. . A szlovákiai résztvevők Žilinán csatlakoztak a Prágából inmint amennyit a mi óránk mutatott. A vasúti pályaudvar előtti téren már készenlétben vártak az autóbuszok, hogy a Metró vendéglőbe hajtsanak velünk, ahol elfogyasztottuk kiadós reggelinket. Utána városnézésre indultunk. A Vlagyimir-hegy magaslatáról csodálatos panoráma tárult elénk: a hatalmas, kanyorgó Dnyeper s a rajta nyújtózó hidak. A túloldalon gyárak és új lakótelepek láthatók. Balra a híres Szófia-székesegyház tornyai csillognak. A városban a második világháborúnak semmi nyoma, pedig 70 százalékban megsemmisült. A cseh nyelvet kitűnően beszélő idegenvezetőnk elmondta, hogy a kijeviek nagyon szeretik Csehszlovákiát. Ezt egyes helyi utcanevek is bizonyítják. Találhatunk itt pl. Bratislavai utcát, Prágai utcát, Fučík utcát. Arról sem feledkezik meg a csinos idegenvezetőnő, hogy Kijev és Bratislava baráti városok. Tavaly Kijevben rendezték meg a Csehszlovák kultúra napjait, 1968-ban pedig a barátság hónapja alkalmából Csehszlovákiában az ukrán kultúra napjait. Az ukrán kultúra, amely népeink számára sem ismeretlen, nagyon gazdag. A kijevi balett számos nagy nemzetközi díjat nyert. A városban 17 főiskola működik. Kijev egyeteme közvetlen kapcsolatot tart fenn a bratislavai Komenský Egyetemmel és a bmói egyetemmel. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság területén az iskolák 80 százaléka ukrán, 20 százaléka pedig orosz tannyelvű. Egyre fejlődő baráti kapcsolataink szép példája az a Kijevben készült Lenin-szobor is, melyet a múlt évben ajándékoztak barátaink Hradec Králové városának. Lenin örökét Kijevben is nagyon tisztelik. A városban nagy Lenin-niúzeumot is berendeztek. Egyébként Vlagyimir Iljics Lenin sohasem járt az Ukrán SZSZK fővárosában, a családja azonban igen .. . Autóbuszunk elhalad az előtt a vendéglő előtt is, melyet nagyon kedvelt Jaroslav Ha'sek, a Svejk írója. Világhírű regényének Írását Kijevben kezdte. A város óriási tisztelettel adózik nagy fiának, Tarasz Sevcsenko költőnek. Az egyik legszebb bulvárt is a költőről nevezték el. Természetesen szobrot is emeltek emlékére. Találhatunk a városban Sevcsenko-múzeumot is. Hogy milyen szerepet játszott Tarasz Sevcsenko az ukrán nép életében, azt a csehszlovák történelmet és irodalmat kitűnően ismerő idegenvezetőnk jellemezte a legtalálóbban: „Sevcsenko az ukrán Štúr." A csodálatosan szép Sevcsenko-bulvárt egyébként a diákok utcájának is nevezik, mivel a közelben számos tanintézet található. A hagyománytisztelő kijeviek sohasem feledkeznek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a második világháború hőseinek emlékéről. Az Örök Dicsőség Parkja az 1941—1945-ben elesett hősökre emlékeztet. A hatalmas emlékmű tövében örök láng ég. Ez az emlékmű a város egyik magaslatán áll. Nemcsak a kijeviek látogatnak el ide, hogy leróják kegyeletüket a hősök emlékének. A kegyelet virágait természetesen a barátság vonatának utasai is elhelyezték az emlékműnél. FULOP IMRE . A csehszlovák—szovjet barátság hónapja, rendezvényeinek célja a két ország népeinek további megismerése, a barátság elmélyítése. Ezt a célt szolgálta „A barátság vonata" néven megrendezett társasutazás is, melyen az ország különböző részeiből közel 300-an vettek részt. A vonat politikai vezetésével dr. ľedor Gúlát, a Szlovák Nemzeti Front titkárát, a CSSZBSZ Szövetségi Központi Bizottságának tagját bízták meg. A kéthetes utazás résztvevői előbb Kijevbe, majd Leningrádba, onnan Novgorodba, végül Moszkvába látogattak. Az út fő célja természetesen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulójának megünnepviselői stb. Az utasok közt voltak a Puskin emlékére évente megrendezett orosz nyelvű szavalóverseny négy kategóriájának legutóbbi szlovákiai győztesei is. Az utasok összetétele nagyon különböző volt: férfiak és nők, fiatalabbak és idősebbek, munkások és értelmiségiek, a második világháború veteránjai. Voltak, akik most látogattak el először, a Szovjetunióba, voltak, akik már máskor is jártak olt. Sőt, a szovjet bajtársak oldalán harcoltak is a Szovjetunióban. Például a breznói hídgyár dolgozója, Jo zej Korec elvtárs részt vett a Kijev felszabadításáért vívott harcokban. Persze függetlenül attól, hogy ki hányadszor utadftott vonalhoz. Mivel Povaíská Bystrica és Žilina közt vasúti szerencsétlenség történt, a bratislavai gyors utasait autóbuszokon, illetve személyvonatokon szállították Považská Bystricáról Zilinára. Szerencsére idejében megérkeztünk, s csatlakozhattunk a barátság vonatának csehországi résztvevőihez. Ezzel a szerelvénnyel utaztunk Csapig, ahol a szovjet széles nyomtávú vonatra szálltunk át. Az indulásig azonban elég sok időnk volt még, s így esa pi emberekkel is elbeszélgethettem. A társalgás persze nem okozott nehézséget számunkra, hiszen magyar nyel ven folyt, — idősebbekkel és fiatalokkal egyaránt. A szov jet szerelvény egyik különlegessége, hogy a mienkkel szemben a hálókocsi egyes fülkéiben nem hatan, hanem csupán négypn utaznak. így mindvégig elég kényelmes helyünk volt. Ennek pedig igazán örültünk, hiszen hosszú út állt előttünk, melynek első állomása, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa, Kijev volt, ahová másnap 7 órakor érkeztünk meg. Természetesen moszkvai idő szerint, vagyis két órával hamarabb, A belvárosban is sok a zöldterület. ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZÁZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 16. — Miért kapnának le embereket, akiket szabadon megfigyelhetnek? — folytatta Kloss. — Űgy látszik, még keveset tudnak. Lehet, hogy a csoporton túl az összekötőket keresik, rajtuk keresztül a központot — majd néhány pillanatnyi csend után rákérdezett az orgonistára: Ki az a Második Artúr? — Öreg róka. Első Artúr kezeskedett érte. De íme a mai jelentése. A rejtjelkulcsot ismered? — kérdezte. Hangjából némi gyanakvás csendült ki. —• Ismerem, nyugodj meg bajtárs — mondta Kloss, s a gyér fénynél olvasni kezdett. Második Artúr jelentette, hogy a szálakon végigmentek, s kiderítették, hogy a csoport vezetőjével, vagyis Első Artúrral és a két munkással csupán „Kryptonim A—3"-nak volt egy időben kapcsolata. Ezért parancsot adott az áruló likvidálására. A csoport egyébként tiszta akcióképes. — A—3 — mondta hangosan Kloss. Az orgonista ideges lett. Elkapta Kloss karját s szinte könyörögve mondta: — Artúr téved. Az A—3 ártatlan. Artúr idegességében hibát követ el. — Ki az az A—-3? — kérdezte Kloss. — Egy lány. Én szerveztem be. Ismertem az apját, anyját. Ismerem őt is... — Tudod, hogy ez kevés ellenbizonyíték!? — Nincs bizonyítékom. Bizonyítékom az nincs — mondta leverten az orgonista — de kérd meg nevemben á központot, hogy állítsa le a likvidálási akciót. — jól figyelj — mondta Kloss, akit zavart az orgonista szemüvege. — Ha Artúr csoportjában áruló van, akkor elveszett az egész csoport. — Elveszett? -— döbbent meg a szem üveges. — Igen. A megmentésnek egyetlen módja van. A likvidálás után új papírokkal kell ellátni őket. Mindegyiküket. S emellett azonnal új területre kell átdobni őket. Amennyiben úgy hiszed, hogy A—3 nem lehet áruló, akkor keresd meg az igazit. Gyanúsítasz vala kit? — Nem. Senkit. — Na látod. Ha senki sem gyanús, akkor nincs kizárva az A—3-as sem. A Gestapo többet tud nálad. Nincs kizárva, hogy téged is figyelnek. — Értem. Mit akarsz most tenni? — kérdezte. — Add át Artúrnak az utasítást: elhalasztani az A—3-as likvidálását. — Köszönöm — mondta az orgonista. — Ne köszönj semmit. Ez csak ésszerű halasztás. Most megpróbálok egyedül eligazodni ebben az ügyben. A ládáról ki tud még rajtad és Artúron kívül? Az orgonista hallgatott. Kloss keményen szólt rá újra: — Ki tud a ládáról kettőtökön kívül? — Liza. Vagyis az A—3-as — mondta az orgonista. — De Liza a rokonom — tette hozzá remegő hangon. — Szóval kijátszottad a központ utasítását? — kérdezte Kloss. — Miért? Mert rokon? Ember, a tűzzel játszunk, de nem ilyen ostobán. — Megtalálod. Lizát megtalálod. Győződj meg magad a megbízhatóságáról. Frankfurter Strasse. Dorottya kávéház ... — Tudom — mondta ingerülten Kloss —, š ha szükség lesz rá, felkeresem. Természetesen addig is vigyázz, valamennyien vigyázzatok. A Frankfurter strassei presszó egyike volt a ivroclavi kiskávézóknak, amelyeknek egykor törzsvendégei voltak, és ennek megfelelő meghitt hangulatuk. Most megváltozott a tellege a „Dorottyá"-nak is. Ezen a délutánon kevesen voltak. A sarokban katona simogatta egy lány térdét, az ablaknál von Lipke profeszszor dominózott egy vasutassal. Lipke törzsvendége volt a Dorottyának. Nap mint nap letelepedett megszokott asztalához, s órákig képes volt dominózni. Akik közelebbről ismerték, tudták, hogy nyugdíjas, s délelőttönként társadalmi munkában frontra irányuló szeretetcsomagok összeállításával foglalkozik az egyik karitatív szervezetnél. Azt azonban még a legközelebbi ismerősei sem gyaníthatták, hogy ez az ember, aki órákon át dominózik, órákon át gyöngybetűkkel rajzolja a tábori csomagokra a postafiók számát, ez az idős professzor Második Artúr fedőnéven hetek óta igen veszélyes játszmát folytat. — Öt, vagy szappan — mondta von Lipke, s a vasutasra nézett. Horst Kuschke, a vasutas, minden figyelmét a fekete téglalapokra összpontosította. 1939 óta írja „sch"-val a vezetéknevét, s azóta cserélte fel a Sztaniszlávot is Horst-ra, amihez igen nehezen tudott hozzászokni. Most a fekete lapocskákat figyelte, s csak úgy mellékesen jegyezte meg: — Várok, professzor úr — s közben vizsgálódó tekintettel nézett a mellettük megálló felszolgálólányokra, — várok — ismételte meg. — fó, csak ne hibázzon — mondta Lipke —, ha lehet, mondja tovább. — Van kiváló szappanom. Panter gyártmány. Összesen 48 darab, ma reggel érkezett. — Szállítási hely? És hozzáteszem az ötöst... — Harkov. Egyébként nekem is van ötösöm ... Egy csapatot vágány javításra küldtek az Osztrov—Kalisz vonalra ... — Ha nem figyel, veszít — mondta Lipke. — Nagyon figyelmetlenül látszik. — Értem. — Most pedig figyeljen — folytatta ugyanolyan színtelen hangon Lipke, mint az előbb. — Fontos feladat. — Hallgatom. — Végre kell hajtania egy ítéletei kicsit várt a folytatással. Kuschka arcát vizsgálta. — Csoportunkba Gestapó ügynök fészkelte be magát. — Nem kaptam még ilyen feladatot — mondta Kuschka. — Most kaptál — mondta Lipke. — jól figyelj. Lessing Strasse 16. Nem messze a Lessingbruck-tól... — Rendben — mondta Kuschka. — A feladatot teljesítem. Lipkéék befejezték a partit. A professzor most a szokásosnál hangosabban mondta: — Ma ismét nagy ellenfelet győztem le Önben — s kezet nyújtott. — A következő visszavágóig köszö nőm — viszonozta az udvariaskodást Kuschka, s felállt. — Most 16.30 van — mondta csendesen a professzor. — A szokott helyen 19-kor. Itt már nem találkozunk többé. Kuschka ment ki elsőnek. A ruhatar ban Helena udvariasan nyújtotta át köpenyét. Kuschka gálánsán kezet csókolt a lánynak, s egy lopott mozdulattal megsimította a haját. Két éve voltak már házastársak, anélkül, hogy a Dorottyában bárki tudott volna erről. (Folytaljuk) 137U XII. 1.