Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-01 / 285. szám, kedd

Kijev folyója a Dnyeper. lése, illetve a november 7-én Moszkvában megrendezett dísz­szemlén való részvétel volt. A barátság vonatának utasai valamennyien jutalomból vet­tek részt a nagy utazáson — mint kiváló dolgozók, a CSSZBSZ régi tagjai, tisztség­zott a Szovjetunióba, vala­mennyien nagy várakozással tekintettünk az előttünk álló nagy út elé. Izgalmunkat nö­velte az utazás kezdetén tör­tént esemény .. . A szlovákiai résztvevők Žili­nán csatlakoztak a Prágából in­mint amennyit a mi óránk mu­tatott. A vasúti pályaudvar előtti té­ren már készenlétben vártak az autóbuszok, hogy a Metró ven­déglőbe hajtsanak velünk, ahol elfogyasztottuk kiadós regge­linket. Utána városnézésre in­dultunk. A Vlagyimir-hegy ma­gaslatáról csodálatos panorá­ma tárult elénk: a hatalmas, ka­nyorgó Dnyeper s a rajta nyúj­tózó hidak. A túloldalon gyárak és új lakótelepek láthatók. Bal­ra a híres Szófia-székesegyház tornyai csillognak. A városban a második világháborúnak sem­mi nyoma, pedig 70 százalékban megsemmisült. A cseh nyelvet kitűnően beszélő idegenveze­tőnk elmondta, hogy a kijeviek nagyon szeretik Csehszlovákiát. Ezt egyes helyi utcanevek is bizonyítják. Találhatunk itt pl. Bratislavai utcát, Prágai utcát, Fučík utcát. Arról sem feledke­zik meg a csinos idegenvezető­nő, hogy Kijev és Bratislava ba­ráti városok. Tavaly Kijevben rendezték meg a Csehszlovák kultúra napjait, 1968-ban pedig a barátság hónapja alkalmából Csehszlovákiában az ukrán kul­túra napjait. Az ukrán kultúra, amely népeink számára sem is­meretlen, nagyon gazdag. A ki­jevi balett számos nagy nemzet­közi díjat nyert. A városban 17 főiskola működik. Kijev egyete­me közvetlen kapcsolatot tart fenn a bratislavai Komenský Egyetemmel és a bmói egye­temmel. Az Ukrán Szovjet Szo­cialista Köztársaság területén az iskolák 80 százaléka ukrán, 20 százaléka pedig orosz tan­nyelvű. Egyre fejlődő baráti kapcsolataink szép példája az a Kijevben készült Lenin-szobor is, melyet a múlt évben ajándé­koztak barátaink Hradec Krá­lové városának. Lenin örökét Kijevben is nagyon tisztelik. A városban nagy Lenin-niúzeumot is berendeztek. Egyébként Vla­gyimir Iljics Lenin sohasem járt az Ukrán SZSZK fővárosában, a családja azonban igen .. . Autó­buszunk elhalad az előtt a ven­déglő előtt is, melyet nagyon kedvelt Jaroslav Ha'sek, a Svejk írója. Világhírű regényének Írá­sát Kijevben kezdte. A város óriási tisztelettel adózik nagy fiának, Tarasz Sevcsenko költő­nek. Az egyik legszebb bulvárt is a költőről nevezték el. Ter­mészetesen szobrot is emeltek emlékére. Találhatunk a város­ban Sevcsenko-múzeumot is. Hogy milyen szerepet játszott Tarasz Sevcsenko az ukrán nép életében, azt a csehszlovák tör­ténelmet és irodalmat kitűnően ismerő idegenvezetőnk jelle­mezte a legtalálóbban: „Sev­csenko az ukrán Štúr." A csodá­latosan szép Sevcsenko-bulvárt egyébként a diákok utcájának is nevezik, mivel a közelben számos tanintézet található. A hagyománytisztelő kijeviek so­hasem feledkeznek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a második világháború hősei­nek emlékéről. Az Örök Dicső­ség Parkja az 1941—1945-ben el­esett hősökre emlékeztet. A ha­talmas emlékmű tövében örök láng ég. Ez az emlékmű a város egyik magaslatán áll. Nemcsak a kijeviek látogatnak el ide, hogy leróják kegyeletüket a hő­sök emlékének. A kegyelet virá­gait természetesen a barátság vonatának utasai is elhelyezték az emlékműnél. FULOP IMRE . A csehszlovák—szovjet barát­ság hónapja, rendezvényeinek célja a két ország népeinek to­vábbi megismerése, a barátság elmélyítése. Ezt a célt szolgál­ta „A barátság vonata" néven megrendezett társasutazás is, melyen az ország különböző ré­szeiből közel 300-an vettek részt. A vonat politikai vezeté­sével dr. ľedor Gúlát, a Szlovák Nemzeti Front titkárát, a CSSZBSZ Szövetségi Központi Bizottságának tagját bízták meg. A kéthetes utazás résztve­vői előbb Kijevbe, majd Lenin­grádba, onnan Novgorodba, vé­gül Moszkvába látogattak. Az út fő célja természetesen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulójának megünnep­viselői stb. Az utasok közt vol­tak a Puskin emlékére évente megrendezett orosz nyelvű sza­valóverseny négy kategóriájá­nak legutóbbi szlovákiai győz­tesei is. Az utasok összetétele nagyon különböző volt: férfiak és nők, fiatalabbak és időseb­bek, munkások és értelmisé­giek, a második világháború ve­teránjai. Voltak, akik most lá­togattak el először, a Szovjet­unióba, voltak, akik már más­kor is jártak olt. Sőt, a szov­jet bajtársak oldalán harcoltak is a Szovjetunióban. Például a breznói hídgyár dolgozója, Jo zej Korec elvtárs részt vett a Kijev felszabadításáért vívott harcokban. Persze függetlenül attól, hogy ki hányadszor uta­dftott vonalhoz. Mivel Povaíská Bystrica és Žilina közt vasúti szerencsétlenség történt, a bra­tislavai gyors utasait autóbu­szokon, illetve személyvonato­kon szállították Považská Bys­tricáról Zilinára. Szerencsére idejében megérkeztünk, s csatla­kozhattunk a barátság vonatá­nak csehországi résztvevőihez. Ezzel a szerelvénnyel utaztunk Csapig, ahol a szovjet széles nyomtávú vonatra szálltunk át. Az indulásig azonban elég sok időnk volt még, s így esa pi emberekkel is elbeszélget­hettem. A társalgás persze nem okozott nehézséget szá­munkra, hiszen magyar nyel ven folyt, — idősebbekkel és fiatalokkal egyaránt. A szov jet szerelvény egyik különle­gessége, hogy a mienkkel szemben a hálókocsi egyes fülkéiben nem hatan, hanem csupán négypn utaznak. így mindvégig elég kényelmes he­lyünk volt. Ennek pedig iga­zán örültünk, hiszen hosszú út állt előttünk, melynek első állomása, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fővá­rosa, Kijev volt, ahová másnap 7 órakor érkeztünk meg. Termé­szetesen moszkvai idő szerint, vagyis két órával hamarabb, A belvárosban is sok a zöldterület. ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZÁZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 16. — Miért kapnának le embereket, aki­ket szabadon megfigyelhetnek? — foly­tatta Kloss. — Űgy látszik, még keveset tudnak. Lehet, hogy a csoporton túl az összekötőket keresik, rajtuk keresztül a központot — majd néhány pillanatnyi csend után rákérdezett az orgonistára: Ki az a Második Artúr? — Öreg róka. Első Artúr kezeskedett érte. De íme a mai jelentése. A rejtjel­kulcsot ismered? — kérdezte. Hangjá­ból némi gyanakvás csendült ki. —• Ismerem, nyugodj meg bajtárs — mondta Kloss, s a gyér fénynél olvasni kezdett. Második Artúr jelentette, hogy a szálakon végigmentek, s kiderítették, hogy a csoport vezetőjével, vagyis Első Artúrral és a két munkással csupán „Kryptonim A—3"-nak volt egy időben kapcsolata. Ezért parancsot adott az áruló likvidálására. A csoport egyéb­ként tiszta akcióképes. — A—3 — mondta hangosan Kloss. Az orgonista ideges lett. Elkapta Kloss karját s szinte könyörögve mond­ta: — Artúr téved. Az A—3 ártatlan. Ar­túr idegességében hibát követ el. — Ki az az A—-3? — kérdezte Kloss. — Egy lány. Én szerveztem be. Is­mertem az apját, anyját. Ismerem őt is... — Tudod, hogy ez kevés ellenbizo­nyíték!? — Nincs bizonyítékom. Bizonyítékom az nincs — mondta leverten az orgo­nista — de kérd meg nevemben á köz­pontot, hogy állítsa le a likvidálási ak­ciót. — jól figyelj — mondta Kloss, akit zavart az orgonista szemüvege. — Ha Artúr csoportjában áruló van, akkor el­veszett az egész csoport. — Elveszett? -— döbbent meg a szem üveges. — Igen. A megmentésnek egyetlen módja van. A likvidálás után új papí­rokkal kell ellátni őket. Mindegyikü­ket. S emellett azonnal új területre kell átdobni őket. Amennyiben úgy hiszed, hogy A—3 nem lehet áruló, akkor ke­resd meg az igazit. Gyanúsítasz vala kit? — Nem. Senkit. — Na látod. Ha senki sem gyanús, akkor nincs kizárva az A—3-as sem. A Gestapo többet tud nálad. Nincs kizár­va, hogy téged is figyelnek. — Értem. Mit akarsz most tenni? — kérdezte. — Add át Artúrnak az utasítást: el­halasztani az A—3-as likvidálását. — Köszönöm — mondta az orgonis­ta. — Ne köszönj semmit. Ez csak éssze­rű halasztás. Most megpróbálok egye­dül eligazodni ebben az ügyben. A ládá­ról ki tud még rajtad és Artúron kívül? Az orgonista hallgatott. Kloss kemé­nyen szólt rá újra: — Ki tud a ládáról kettőtökön kí­vül? — Liza. Vagyis az A—3-as — mondta az orgonista. — De Liza a rokonom — tette hozzá remegő hangon. — Szóval kijátszottad a központ uta­sítását? — kérdezte Kloss. — Miért? Mert rokon? Ember, a tűzzel játszunk, de nem ilyen ostobán. — Megtalálod. Lizát megtalálod. Győ­ződj meg magad a megbízhatóságáról. Frankfurter Strasse. Dorottya kávé­ház ... — Tudom — mondta ingerülten Kloss —, š ha szükség lesz rá, felkere­sem. Természetesen addig is vigyázz, valamennyien vigyázzatok. A Frankfurter strassei presszó egyi­ke volt a ivroclavi kiskávézóknak, amelyeknek egykor törzsvendégei vol­tak, és ennek megfelelő meghitt hangu­latuk. Most megváltozott a tellege a „Dorottyá"-nak is. Ezen a délutánon kevesen voltak. A sarokban katona simogatta egy lány térdét, az ablaknál von Lipke profesz­szor dominózott egy vasutassal. Lipke törzsvendége volt a Dorottyának. Nap mint nap letelepedett megszokott aszta­lához, s órákig képes volt dominózni. Akik közelebbről ismerték, tudták, hogy nyugdíjas, s délelőttönként társadalmi munkában frontra irányuló szeretetcso­magok összeállításával foglalkozik az egyik karitatív szervezetnél. Azt azonban még a legközelebbi is­merősei sem gyaníthatták, hogy ez az ember, aki órákon át dominózik, órákon át gyöngybetűkkel rajzolja a tábori csomagokra a postafiók számát, ez az idős professzor Második Artúr fedőné­ven hetek óta igen veszélyes játszmát folytat. — Öt, vagy szappan — mondta von Lipke, s a vasutasra nézett. Horst Kuschke, a vasutas, minden fi­gyelmét a fekete téglalapokra összpon­tosította. 1939 óta írja „sch"-val a veze­téknevét, s azóta cserélte fel a Szta­niszlávot is Horst-ra, amihez igen nehe­zen tudott hozzászokni. Most a fekete lapocskákat figyelte, s csak úgy mellé­kesen jegyezte meg: — Várok, professzor úr — s közben vizsgálódó tekintettel nézett a mellet­tük megálló felszolgálólányokra, — várok — ismételte meg. — fó, csak ne hibázzon — mondta Lipke —, ha lehet, mondja tovább. — Van kiváló szappanom. Panter gyártmány. Összesen 48 darab, ma reg­gel érkezett. — Szállítási hely? És hozzáteszem az ötöst... — Harkov. Egyébként nekem is van ötösöm ... Egy csapatot vágány javítás­ra küldtek az Osztrov—Kalisz vonal­ra ... — Ha nem figyel, veszít — mondta Lipke. — Nagyon figyelmetlenül lát­szik. — Értem. — Most pedig figyeljen — folytatta ugyanolyan színtelen hangon Lipke, mint az előbb. — Fontos feladat. — Hallgatom. — Végre kell hajtania egy ítéletei kicsit várt a folytatással. Kuschka ar­cát vizsgálta. — Csoportunkba Gestapó ügynök fészkelte be magát. — Nem kaptam még ilyen feladatot — mondta Kuschka. — Most kaptál — mondta Lipke. — jól figyelj. Lessing Strasse 16. Nem messze a Lessingbruck-tól... — Rendben — mondta Kuschka. — A feladatot teljesítem. Lipkéék befejezték a partit. A pro­fesszor most a szokásosnál hangosab­ban mondta: — Ma ismét nagy ellenfelet győztem le Önben — s kezet nyújtott. — A következő visszavágóig köszö nőm — viszonozta az udvariaskodást Kuschka, s felállt. — Most 16.30 van — mondta csende­sen a professzor. — A szokott helyen 19-kor. Itt már nem találkozunk többé. Kuschka ment ki elsőnek. A ruhatar ban Helena udvariasan nyújtotta át köpenyét. Kuschka gálánsán kezet csó­kolt a lánynak, s egy lopott mozdulat­tal megsimította a haját. Két éve voltak már házastársak, anélkül, hogy a Do­rottyában bárki tudott volna erről. (Folytaljuk) 137U XII. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents