Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

FEJEDELMI ÉLMÉNY FEJEDELMI Semmilyen fejedelemtől nem kaptunk meghívót, mégis meglátogattuk Drezdában a szász választófejedelmek és királyok kincsét. Az Elba partján a háború óta is álló paloták egyikében az évi 400 000 látogatóval együtt mi is megtekiníettük az ott megrendezett kiállítást. A világszerte „Grünes Gewoelbe" néven ismert kincsek eredeti helye 1945. február 13-án, amikor az amerikai bombatámadás után Drezdában kő kövön nem maradt, szintén romokba dőlt. A drezdai kastélyt újra felépítik, múzeummá alakítják, s az új termekben elhelyezik a választófejedelmek, szász királyok kincsét is, amely mintegy 3100 darab értékes műkincsből, tárgyból áll. 1942-ben a régi kastélyból a gyűjteményt előrelátóan áthelyezték a Königstein erődítmény mélyen fekvő pincéibe. A régi kastélyból, amely a bombatámadás idején leégett, csak néhány terem maradt KINCSEK edény számunkra teljesen távoli dolog. Mindennapi használatra a legegyszerűbb, legpraktikusabb edényformákat keressük, s dédnagyanyáink gazdagon díszített kávéskészletei — melyek iránt most ugyan nagy a kereslet — cirkalmazott díszeikkel megható érzést válthatnak ki bennünk. Senki sem vágyakozik azonban egy kagylóformájú, ezüst talapzatú, arany szélű pohár után. Persze, nem ls vagyunk szász fejedelmek, sem királyok, esetleg ha Rotshildék sarjaként születtünk volna, akkor díszíthetné magángyűjteményünket Elias Geyernek, a lipcsei aranymíves mesternek néhány gyönyörű alkotása. Az ügyes mester munkájáról, aki 1634-ben halt meg, ma tudomást szerezhetnek a brüsszeli, budapesti és lipcsei múzeumok látogatói is. Ezekben a múzeumokban sikerült megőrizni mesteri aranymíves alkotásainak néhány értékes példányát, ám ezekből a „Grünes Gewoelbe" őrzi a legtöbbet. Például melyiket? háromszögű nefritlapokból készült, aranyozott ezüstel ötvözött, tengeri csikó, vagy tengeri oroszlán formájú, kagylókból készített poharat. Káprázatos szépségű poharai körül legismertebbek Geyer kel, mozgatható szárnyaikkal. Az asztalon abban a kén akkor az aranyról talán még halvány sejtelmük sem volt. A „Grünes Gewoelbe" kincsei még a 16.—17. századból származnak, az aranyérc a szász érchegységből származik, ahol már a 12. században ezüstöt bányásztak. Az aranymívesek és csiszoló mesterek ehhez még hozzátették az ónt, a horganyt, az ólmot, a kobaltot és a drágaköveket — az achátot, a jáspisköyet, az ametisztet, opált, gránátot, topázt, szerpentint. Még mit említsünk meg? Maradjunk Erős Ágoston kávéskészleténél, amely aranyozott ezüstből, elefáncsontból, porcelánból és színaranyból készült. Az egész 45 darab piramis formában áll egy tálcán. A zománccsészéket drágakövek díszítik. Ezt a készletet az Ismert drezdai Dinglinger aranymíves család készítette, amely ezzel a rendeléssel csődbe jutott. Az uralkodó ugyanis megtagadta a több ezer talléros rendelés kifizetését. Az alázatos iparos pedig nem mert vádat emelni az uralkodó ellen. Érthető okokból. Csak az unoka kapott ehhez bátorságot, s nagyapja nevében bepörölte Erős Ágoston utódját. Valószínűtlenül hangzik, de az ékszerészcsalád sarja győzött! De térjünk vissza a virágvázákkal díszített asztalainkhoz, egyszerű készleteinkhez. Nem vagyunk fejedelmek, hogy aranytálból együnk. Fontos, hogy mindent rendesen megfizettünk, s miattunk senki sem ment tönkre. LENKA HAŠKOVÁ 1. számú kép. meg, köztük a nyugati szárny zöldre festett helyiségei, ahová a 13. században elrejtették a fejedelmek kincsét. E termeknek 2,5 méter vastagságú falai, vasrácsokkal és acél ablaktáblákkal ellátott ablakai voltak. Az állami kincs 1554-ben ékszerekből, pénzből és fontos dokumentumokból állt. A feljegyzések szerint ezt a kincset már 1572-ben „Grünes Gewoelbe-nek" nevezték. Később híres iparosok és neves művészek fokozatosan szépítették, díszítették a termeket, s ilyen módon jött létre Európa első ékszermúzeuma. A kastély átépítésében, ami 10 évig tartott, az akkori idők legjobb művészei vettek részt. A választófejedelmek kincsének — ma a Német Demokratikus Köztársaság állami kincstárának — múltja és jövője tehát ismert. Nézzük meg hát közelebbről, milyen is ez a kincs? Csodálatos, szemkápráztató! Az ember az egyiktől a másikhoz megy, azt sem tudja, mit nézzen meg előbb. Végül is egy rendszer mellett kell dönteni, a vitrineket sorban megtekintve, nehogy valami elkerülje a figyelmünket. És ez még állítólag nem minden, mivel az ideiglenesen berendezett termekben nem tudták elhelyezni mind a 3100 értékes darabot. Hogy milyen is az asztali ékszer, azt az ember csak itt tudatosítja. Odahaza szép abrosszal, virággal, esetleg drága edénnyel, virágvázával díszítjük asztalainkat. Ám az aranyból, ezüstből, platinából, elefántcsontból, drága zománcból, csiszolt drágakövekből és féldrágakövekből készített pazar korban ilyen poharak álltak és a furfangos házigazda felszólította a vendégeket az ivásra. A gyanútlan vendég egyszerűen felnyitotta a poharat, hogy a strucc nyakán keresztül igyon ... A struccpoharat lábánál fogva a szájához emelte, s abban a pillanatban kopp, a struccszárny orron koppintottá. Ez volt a büntetése a vendég hiúságának, mert nem a strucc farkából ivott, mivel, ezt a megoldást valószínűleg nem tartotta eléggé esztétikus nak. Itt látható a zenélő szerkezetek, órák egész sora, amelyek drága anyagból, de még annál is nagyobb értékű leleményességgel készültek. Az óraszerkezeteket vadászati és mitológiai jelenetek, szobrocskák díszítették. Például a Kentauron ülő Diana három kutyától kísérve. A két szobor minden órában megrebbenti szemét, az első kutya felágaskodik, a másik megmozdítja fejét, s a Kentaur kilövi ijjából a nyilat. (A mű 1610-ből származik!) Számos furfangos, agyafúrt szerkezetet kellett kiagyalniok a műkincsek tulajdonosainak, de főleg alkotóinak, mert a hercegek és fejedelmek ebben akartak egymással versenyre kelni, ám az ötlet mindig az egyszerű, de ügyes iparosok, aranymívesek, drágakő-csiszolók agyában született meg. És ha már a drágaköveknél tartunk, van itt belőlük bőven! Előttünk fekszenek szép sorjában a férfiak ékességei — a gyémánttal díszített markolatú kardok, szablyák (2. számú kép), tőrök, csattok, gombok, láncok, gyűrűk — minden csupa ragyogás, csillogás, finom csiszolás, ízléses munka. Smaragdok, topázok, rubinok, achátok, kőkristályok — az embernek folyton tudatosítania kell hogy nem Jablonecban van, hogy ez nem bizsu, nem hamis arany, hanem ez a valódi, megmunkált, kultivált Clondyke. Clondyke? Dehogy, Amerika ezen aranyásó vidéB, >C1 X d E >83 A sebész és a hegesztőpisztoly Képaláírás Polfakov professzor, ultrahanghegesztőpisztollyal, műtét előtt. Ismét nagy jelentőségű és érdekes eredménnyel járt a technika és az orvostudomány együttműködése: megszületett a csonthegesztö ultrahangkészülék. — Az egészség két legnagyobb ellensége — mondja V. Poljakov professzor: a rosszindulatú daganatok és a szív. és érbetegségek. A harmadik igen nagy veszélyt a sérülések jelentik. Gondoljuk csak el: az ENSZ számításai szerint évente csaknem hét és fél millió ember lesz gépkocsi-szerencsétlenség áldozata. A balesetek 8 —10%-a halálos kimenetelű. A különböző sérüléstípusok számát aligha lehet pontosan felmérni, de mint baleseti sebész tanúsíthatom, hogy jelentős, ha éppen nem túlnyomó részüket a súlyos csonttörések képezik. Sok ezer ember válik így nyomorékká. Hogy tud szembeszállni a modern orvostudomány az egyre nagyobb számban bekövetkező csontsérülésekkel? A klinikákon évente tucatnyi új alkalmatosságot használnak a váz nyújtására, a törések rögzítésére. Mégis, a törések kezelésének lényege nem változik: a törött csontokat szegekkel vagy csavarokkal illesztik össze és megvárják, amíg a csont összeforr- Nem is mindig sikerül elérni, hogy megfelelő módon forrjon össze a törött csont. De nemcsak erről van szó. Biológiailag bármennyire is semleges az élő csontot rögzítő idegen test, a szervezetben mégiscsak jövevénynek számít, amely ingerli a csontszövetet és időnként káros szövődményeket idéz elő. Telikmúlik az idő, és végül is újabb műtétet kell végezni: a szeget vagy kapcsot el kell távolítani. Ez újabb megrázkódtatást jelent. Mindezzel tökéletesen tisztában vannak a baleseti sebészek. Amikor néhány évvel ezelőtt a folyóiratokban lapozgatva felfigyeltem egy cikkre, amely arról számolt be, hogy a moszkvai műegyetemen G. Nyikolajev rektor irányításával műanyaghegesztési kísérletek folynak, mindjárt arra gondoltam, vajon nem lehetne-e ezt az eljárást a csontokra is alkalmazni? A mérnökökhöz fordultam ezzel a kérdéssel. — Poljakov orvosprofesszor gondolata — veszi át a szót Nyikolajev pro. fesszor — termékeny talajra hullott. Mi, mérnökök is gondoltunk arra, hogy együtt kell működnünk az orvosokkal: a tapasztalatok amellett szóltak, hogy az ultrahangos hegesztést alkalmazni lehet különböző anyagok, többek között a csontszövet egyesítésére is. No de tudjuk, hogy az ötlettől a megvalósításig hosszú az út. Az előkészítő szakaszban több mint 500 állatkísérlet, több száz röntgen-, szö-. vettan! és egyéb vizsgálatot végeztünk. Csak ezután mutattuk be műszerünket a szakértői csoportnak. 1967-ben a Találmányi és Felfedezési Bizottság a műszert eredeti felfedezésnek ismerte el, az Egészségügyi Minisztérium pedig engedélyezte klinikai felhasználását. — Hegesztőpisztolyunkkal azóta 150-nél is több műtétet végeztünk klinikánkon — mondja Poljakov profesz. szór Ezek a műtétek nem hasonlítanak a szokásos sebészi beavatkozá sokra. A törésre különleges műanyagréteget helyezünk, majd ultrahanghul lámokat bocsátunk rá. A nagyfrekvenciájú mechanikus rezgések hatásó. ra varrat alakul ki, amely erősen rög zíti a tört végeket. A varrat idővel beolvad és csontszövet kerül a helyé re. Az új módszernek más előnyei is vannak. Gyakran előfordul, hogy a sérült vagy beteg csontot el kell tá volítani, és aztán pótolni kell az Ily módon kialakuló hiányt. Eddig több mint kétszáz, vagyis gyanúsan sok módszert ajánlottak erre, de egyik sem megfelelő. Megpróbáltuk alkalmazni az ultrahangos hegesztést. Kiderült, hogy Csontliszt és műanyag keverékével kitűnően pótolható a hiányzó csont. Mi több: a hegesztés alkalmazásával kiterjedt csontszakaszok állíthatók helyre, olykor rendkívül jelentős vázirészek is, például izületek. — Mint orvos, hozzátehetem a sebészek számára nem okozhat gondot ennek az eljárásnak az elsajátítása. Sok ezer beteget menthetünk meg majd így. I SzovfetunlO)