Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

MAGASABB CSÜCSÖK FELÉ tást mélyítő áru- és pénzszabályozók, valamint önálló elszámolási ösztönzők tökéletesítésével kapcsolatos problémákra. Az új típusú integrációt maga az élet, a fejlődés követeli meg, tehát objektív szükséglet. S amit még fontos megjegyezni, a szocialista gazdasági integráció nem korlátozza egyetlen tagállam gazdasági önállóságát és a KGST-országoknak a nem szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatait sem fékezi. A világkereskedelmi statisztikai adatok szintén ezt bizonyítják. A tökéletesebb integráció kialakulása a KGST-t agországaiban • A negyedik szakasz • üj módszerek, új igények, új együttműködési formák • Tervek, távlati programok egyeztetés

e A mikor tavaly a szocialista közösség országaiban megemlékeztek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fennállásának 20. évfordulójáról, - a KGST tanácsának 23. rendkívüli ülésszaka a húszéves fejlődés sikereit összegezve megállapította, hogy „a szocialista államok közösségének. amelyet az alapvető osztályérdekek és célok közössége forraszt össze, és a marxizmus—leninizmus egységes ideológiája vezérel, a tartós és szilárd nemzetközi munkamegosztás olyan rendszerére kell támaszkodnia, amely biztosítja a KGSTországok nemzetgazdaságainak szoros kölcsönhatását". Az ülés eredményeinek nyilvánosságra hozása után mind több szó esett arról, hogy a KGST életében egy további, negyedik fejlődési szakasz következik, amelyet új típusú integráció fog jellemezni. A három szakasz Amikor 1949. január 25-én megalakult a szocialista országok gazdasági szervezete, a KGST, tevékenységének az ötvenes évek derekáig tartó szakaszában a domináns a tagállamok közötti árucsere fejlődése volt. A kereskedelem volt a lényeges láncszem az új szocialista gazdasági kapcsolatok kiépítésében. Ez egyrészt a tagországok iparának fejlesztéséhez szükséges nyersanyagok, gépek biztosítását. másrészt az imperialista embargó kivédését szolgálta. A szocialista iparosítással egyidejűleg új formák alakultak ki a szocialista országok gazdasági együttműködésében. Megkezdődött egy-egy gyártmány szakosítása, a tervek általános összehangolása, a kooperáció kiterjesztése — ez volt a második szakasz. A fejlődés folyamán újabb igények merültek fel, s a tagállamok a kölcsönös segítségnyújtásból tudatos munkamegosztásra kívántak áttérni. Így kezdődött a KGST-együttműködés harmadik szakasza, melynek határjelzője 1962-ben egy dokumentum lett, amelyet a KGST-országok kommunista és munkáspártjainak vezetői fogadtak el: „A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei" A harmadik szakaszra az együttműködés fejlettebb formái jellemzőek, úgymint az alaposabb tervkoordináció, a szélesebb kooperáció, szakosítás, a nagyobb fokú tudományos-műszaki együttműködés, a távlati elképzelések egyeztetése. Kibővültek a tagállamok kétoldalú gazdasági kapcsolátai, melyek fejlődési iránya a sokoldalú kapcsolatok kialakulására mutat, ez pedig a KGST-tevékenység negyedik szakaszának fellemzőfe lesz. Az integráció útján Marxista—leninista szempontból, magas tudományos szinten elvszerű viták folynak a KGST-országok gazdasági Integrációjának Irányáról és formáiról. Oleg Bogomolov szovjet közgazdász azt tartja helyesnek, ha a szocialista országok gazdasági Integrációját úgy határoznák meg, hogy megszilárdulása, a valutáris és a hitelkapcsolatok fejlődése, az árképzési rendszer tökéletesedése mindmeganynyi fontos előfeltétele annak, hogy a gazdasági együttműködés, a többi között a közös tervezés hatékonyabb, rugalmasabb és operatívabb legyen. Mindez eleve meghatározza, hogy a szocialista országok közgazdászai ma olyan nagy figyelmet fordítanak a szocialista nemzetközi munkamegoszez sokoldalú gazdasági közeledésük és egy nemzetközi gazdasági komplexum létrehozásának tudatos, tervszerűen szabályozott folyamata. „Ez a folyamat a nemzeti gazdasági struktúrák tökéletesítésében, kölcsönös optimalizálásában, a döntő termelési ágak, a tudomány és a technika mélyreható és tartós kooperációs kapcsolatainak kialakításában, a nemzetközi szocialista piac kiszélesítésében jut kifejezésre". A KGST-tevékenység negyedik szakasza már megkezdődött. Folyamatban van az 1971—1975. évi népgazdaságfejlesztési tervek koordinálása. Hosszú távlatú tudatos folyamatról van sző, amelyben • elmélyül a szocialista országok nemzetközi munkamegosztása; • közelebb kerülnek egymáshoz a nemzeti gazdaságok; ® kiegyenlítődik a tagországok gazdasági színvonala; • szélesebb nemzetközi gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok alakulnak ki köztük. A KGST-tevékenység negyedik szakasza, melynek fő iránya a szocialista integráció, üj elemekkel gazdagodik. Ilyen új elem például a tagállamok kölcsönös konzultációi alapvető gazdaságpolitikai kérdésekben. A negyedik szakasz fontos jellemzője lesz még a tagországok gazdasági és műszaki fejlődése fő irányainak hosszabb távlat szempontjából történő előrejelzése, az ún. prognosztizálás. Természetesen az ú) mindig problémákat vet fel, több elméleti és gyakorlati kérdés megoldását teszi szükségessé. A már . idézett Oleg Bogomolov szerint a szocialista integráció hatékony gazdasági mechanizmusának létrehozása szempontjából az egyik legjelentősebb elméleti és gyakorlati probléma az, hogy megtalálják a határt e folyamat szabályozásának állami-politikai és gazdaságig módszerei között. A KGST-országok szakembereinek egyik része a legnagyobb figyelmét az Integráció piaci mechanizmusának tökéletesítésére fordítja, mivel véleménye szerint eddig ebben az irányban történt a legkevesebb. Másik részük némileg más álláspontot foglal el. Sok közgazdász nem becsiili ugyan le az integráció olyan mozgatóerőit, mint az ár, a valuta, a hitel, a kereskedelmi kontingens, de úgy véli, a termelés szférájában foganatosított Intézkedésekkel, a specializációs és kooperációs folyamatra gyakorolt terv-ráhatással, a tudományos-technikai együttműködés mélyítésével kell kezdeni. A KGST-tevékenység negyedik szakaszában, a szocialista gazdasági Integráció kialakításában fontos tényező, hogy a tervgazdasági ösztönzőket előnyben részesítik a piacgazdaságiakkal szemben, ami ugyan nem Jelenti az utóbbiak lebecsülését. Bogomolov ezt úgy látja, hogy maga a tervezés is megköveteli a világpiaci feltételek beható tanulmányozását, valamint az áru- és pénzösztönzők felhasználását. A szocialista világpiac -m A moszkvai KGST-palota Beszédes számok az integrációról A KGST-országok áruforgalmának növekedése 1969-ben (1960 = 100) KGST-országok 666 Bulgária 1079 Csehszlovákia 532 Lengyelország 451 Magyarország 598 Mongólia 356 NDK 897 Románia 435 Szovjetunió 765 A szocialista országok részesedése a KGST-országok exportjában 1969ben. (Teljes export = 100) A szocialista országokba irányuló export összesen Ebből a KGSTországokba Bulgária 79,0 75,6 Csehszlovákia 69,1 62,7 Lengyelország 65,7 61,9 Magyarország 68,0 64,3 Mongólia 99,3 94,5 NDK 73,0 68,0 Románia 59,4 51,7 Szovjetunió 65,9 54,9 • Az európai KGST-országok között kiépült a Béke egyesített energiarendszer. A villamosenergia-szállítás 1968-ban elérte a 10 milliárd kWó-t. • 1964 óta működik a Közös Tehervagon Park (OPW), amely a KGSTországok több mint százezer vagonjából áll. Ezekkel a vagonokkal évente több mint százmillió tonna rakományt szállítanak. • A KGST-országok megépítették a világ egyik legnagyobb olajvezetékét, a Barátság olajvezetéket, amely szovjet olajat szállít Csehszlovákiába. Lengyelországba, Magyarországba és az NDK-ba. Ezek az országok az olajvezetéken eddig több mint százmillió tonna olajat kaptak. Számítások szerint az olaj szállítása veeetéken körülbelül ötödannyiba kerül, mintha vasúton, és körülbelül fele annyiba, mint ha vízi úton továbbítanák. Csehszlovák szakemberek becslése szerint pél dául Csehszlovákia a Barátság olajvezeték révén hat év alatt másfél milliárd korona szállítási költséget takarított meg. • Tavaly júliusban volt öt éve. hogy megalakult az Intermetall, a nemzetközi vaskohászati szervezet, amelynek tagja Bulgária, Csehszlová kia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió. Az Intermetall szervezi a hengerelt áru, a cső, a kohászati termékek szállítását, az egyes országokban átmenetileg ki nem használt kapacitás felhasználását. Tervbe vették, hogy a Szovjetunióban megépítenek egy olyan kohóművet, amelv az Intermetall valamennyi tagországát ellátná nyersanyaggal, félgyártmányokkal és késztermékekkel. Ez óriási méretű objektum lesz, s jelentősége a szocialista országok szempontjából vetekszik majd a Barátság olajvezetékével vagy a Béke egyesített energiarendszerével.