Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-15 / 297. szám, kedd

Fő feladataink a tagkönyvcsere után |Folytatás a B. oldalról) MID érvényesítenünk kell a dön­tésben a kollektív szellemet. Pártunknak igényesen kell érté­kelnünk minden párttag tevé­kenységének eredményeit, le kell vonnunk a következtetése­ket. ha egyes kommunisták nem teljesítik kötelességeiket. Min­den kommunista számára érvé­nyes a pártalapszabályzatnak az az elve. hogy a párton belüli kérdéseket a pártszervek és a pártgyűlések tárgyalják meg és ezek döntenek, a határozatok pedig mindenki számára köte­lezőek. További munkánk sorén, amikor megoldjuk a szocializ­mus építésének egyes problé­máit, amikor egyre magasabbak lesznek az igények, a párttago­kat elsősorban annak alapján igazolják át, milyen munkát végeznek, milyen becsületesen teljesítik a rájuk bízott szaka­szon a párt politikáját, milyen felelősségteljesen dolgoznak és milyen magatartást tanúsítanak. Az embereket nem a szayak alapján ítéljük meg, nem asze­rint, hogyan jellemzik önmagu­kat, mit mondanak magukról, hanem elsősorban tetteik alap­ján, aszerint, hogyan járulnak hozzá a pártpolitika gyakorlati megvalósításához. Az opportunizmus ott kezdő­dik, ahol fokozatosan csökken­tik az igényességet, ahol az emberek, védik nyugalmukat, nem akarják elkötelezetten tá­mogatni az újat, ami bizonyos kockázattal jár, ahol mindenki meg akar férni mindenkivel csak azért, hogy nyugalma le­gyen, és ne legyenek nehézsé­gei. Ott, ahol nem elég bátrak, hogy rámutathassanak a hibák­ra. hogy bírálják a fogyatékos­ságokat, ott elnézik a hibákat, és nem figyelnek fel a hiányos­ságokra. A nem mélyreható bí­rálat nem küszöböli ki a fogya­tékosságokat. A kommunisták­nak nyíltan támogatniuk kell az új dolgokat még akkor is, ha nem lennének népszerűek tö­rődniük kell a párt tisztaságá­val. fel kell lépniük a hibák el­len, és fel kell figyelniük min­den olyan tevékenységre, amely ti társadalom érdekei és a szo­cializmus ellen irányul. Felada­tunk, hogy az olyan embereket, akik ilyen elvszerüen járnak el, felelősségteljes funkciókkalbíz­zuk meg, és támogassuk őket. Ez is fontos tanulság az oppor­tunizmus elleni harcban. A tagkönyvcsere általános ta­pasztalata az a tény, hogy a múltban nem fejtettünk ki jó munkát a párttagok körében, csökkent a párttagok felelős­ségérzete a pártért és a párt felelősségérzete a tagért. Nem volt kielégítő a felsőbb pártszer­vek és az alapszervezetek kap­csolata. Kulcsfontosságú szer­vek ebből a szempontból a já­rási pártbizottságok. A tagköny­csere során a felsőbb pártszer­vek, elsősorban a járási bizott­ságok szorosabb kapcsolatba ju­tottak az alapszervezetekkel. A járási pártbizottságoknak rend­szeres kapcsolatot kell fenntar­taniuk az alapszervezetekke), ki kell használniuk azt az aktívát, melyet a tagkönyvcsere során alakítottunk ki, és rendszeres kapcsolatot kell biztosítaniuk az összes alapszervezettel és párttaggal. A járási bízottságok feladata, hogy erre az aktívára támaszkodva politikailag és esz­meileg felfegyverezze, kiegészít­se, tökéletesítse és' céltudatosan megszervezze munkáját az alap­szervezetek megsegítését szem előtt tartva. Ezzel szorosan összefügg az alapszervezetek és a párttagok aktivizálásának kérdése, illetve aktív kommunista hatásuk és te­vékenységük. Már bizonyos po­zitív eredményeket értünk el ezen a téren. Ezekkel azonban nem elégedhetünk meg. A párt­tagok egy része pártfeladatokat és kötelezettségeket vállalt a beszélgetéseken. Ez a módszer és a párttagok megbízása konk­rét feladatokkal a párt aktivitá­sa növelésének egyik módszere lehet. A kommunisták pártfel­adata konkrét megnyilvánulása elkötelezettségének a politikai életben és munkahelyén, továb­bá a párt és a dolgozók tömegei közötti kapcsolat elmélyülésé­nek. Nyíltan meg kell monda­nunk, hogy a pártban nincs szükségünk passzív tagokra, amennyiben egészséges embe­rekről van szó. A párttag köte­lessége. hogy mint kommunista lépjen fel a munkahelyén, lak­helyén és mindenütt. Ezen a té­ren sok hiba volt. A párttagok egy része aktív hatást gyako­rolt a munkahelyén, de lakhe­lyén gyakran azt sem tudták, hogy párttag. A párt nemcsák a munkahelyeken, hanem a vá­rosokban és a falvakon is érvé­nyesíti politikáját a nemzeti bi­zottságok, a társadalmi és más szervezetek által. Mindenütt szükséges a párt befolyása, mindenütt fontos az összes kommunista hatása. Ezért intéz­kedést fogadtunk el arról, hogy a párttagokat lakhelyük szerint is nyilván kell tartanunk. Az in­tézkedés célja, hogy a városok­ban és falvakon is aktivizáljuk a politikai és közéletet, hogy megjavítsuk a nemzeti bizottsá­gok és társadalmi szervezetek munkáját. Nagyon időszerű fel­adat ez különösen a falvakon, ahol sok kommunista lakik és innen jár dolgozni a városokba, de a lakhelyükön nem fejtenek ki politikai tevékenységet. Az év végéig be kell fejeznünk a tagok nyilvántartását lakhelyük szerint, hogy aztán a városok­ban és a falvakon fokozódjon a politikai élet. Ezt a feladatot következetesen teljesítenünk kell és teljesítését ellenőrizzük. A párt építésének egyik alap­vető feltétele a tagság növeke­désének következetes irányítá­sa. Sorai növekedésével és fel­újításával kell megszilárdíta­nunk pártunk osztály-, forradal­mi. marxista—leninista jellegét. Ezáltal kell biztosítanunk, hogy a társadalom életének minden terén magas szinten érvényesül­jön a párt vezető szerepe. Az elmúlt évek eseményei és a tagkönyvcsere rámutattak a tagság szociális és korösszeté­telének komoly hiányosságaira. Ezért a párt további növeke­dése során, az új tagok felvé­telénél figyemünket a követke­zőkre kell összpontosítanunk: — a munkásokra és szövetke­zeti parasztokra, akik az elmúlt időszakban tanúsított politikai magatartásuk folytán beváltak, és megvan minden feltételük ahhoz, hogy aktív párttagok le­gyenek; — a fiatalokra, azokra, akik a kommunizmus és a proletár internacionalizmus eszméihez jelentkeznek. Elsősorban az üze­mek és az egységes földműves­szövetkezetek fiataljaira, a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség tag­jaira kell összpontosítanunk fi­gyelmünket; — elsősorban a gazdasági te­vékenység azon ágazataira és szakaszaira, ahol a pártnak nincs elegendő befolyása, és ahol nem megfelelő a szociális összetétel. A pártszervezeteknek az új felvételénél a javasolt sok évi ismerétéből, munkájából, köz­életi és politikai tevékenységé­ből, a vele dolgozók és vele élő kommunisták kollektívájának • értékeléséből kell kiindulnia. A párt a munkásosztály él­csapata. Ezért céltudatosan meg kell szilárdítani munkásjellegét. Ez megköveteli, hogy nagy fi­gyelmet szenteljünk a párt munkásmagva megszilárdításá­nak és nagyon konkrétan törőd­jünk a marxista—leninista ne­veléssel, valamint a bevált mun­kásdolgozök tapasztalataival és a tehetségesek teljes érvényesü­lésével. A pártkongresszus előkészíté­se során részletesebben fogunk foglalkozni a tagság számának növelésével, a párt szociális összetételének kérdéseivel, va­lamint más ezzel kapcsolatos javaslatokkal. A pártegység magasabb szintű megszilárdítására kifejtett tö­rekvés sikere elsősorban az em­berek fejlettségétől függ. Ezért előtérbe helyezzük a káderek nevelését és az egész elvszerű káderpolitikát. Az 1970. szep­tember 18-i állásfoglalásban nyíltan megmondtuk, hogy most a tagkönyvcsere után mindjárt kezdettől fogva magas igénye­ket kell támasztanunk minden kommunistával szemben. Hogy a párt politikája valóra váljon, ahhoz káderekre van szüksé­günk, akik helyesen értelmezik a párt irányvonalát, és saját szakaszukon következetesen, alkotóan meg is tudják valósíta­ni. A párt csakis elvhű káderpo­litika alapján érhet el egész munkájában magasabb szinvona­lat, s érheti el, hogy a felelős­ségteljes posztokon eszmeileg .szilárd, elvhű, tisztelt, tekintély­nek örvendő emberek állhassa­nak. Ezen a téren a múltból nagy adósságunk van, melynek törlesztése nem lesz könnyű. A káderek széthelyezésében, és előkészítésében döntő fontos­ságú ismérv a már bevált leni­ni követelmények: a kommunis­ta eszmeiség, az osztályhűség, a párt iránti hűség, a néppel va­ló szoros kapcsolat, a szak- és általános ismeretek elmélyíté­sére kifejtett állandó törekvés, a szocializmus érdekében kifej­tett munkában tanúsított áldo­zatkészség, valamint az új, a haladó felé való orientálódás. A párt a szocializmus fejleszté­se érdekében valósítja meg ká­derpolitikáját. A káderváltozá­sok során az előbb felsorolt kri­tériumokból kell kiindulni, hogy a felelősségteljes funkciókat betöltő új emberek jobb politi­kai és szakeredményeket érje­nek el. Az elmúlt évek felfordulása minden területen a kádermun­kát is érintette. Ezért rendsze­res, következetes, távlati káder­politikára van szükségünk. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége hosszas előkészületek után ez év november 6-án elvi határozatot fogadott el a ká­der- és személyzeti munkáról. Ez a határozat kialakítja a ká­derek kiválasztásának, nevelé­sének és a róluk történő gondos­kodás rendszerét mind a párt­szervekben, mind a társadalmi, állami és gazdasági szervekben. Feladatunk, hogy a káderpo­litikára vonatkozó határozatot következetesen valóra váltsuk. A tagkönyvcsere során sok olyan párttag tagságát is meg­szüntették, akik komoly hibákat követtek el, de nem ellenségei a pártnak, és egyesek közülük a jövőben újból párttagok akar­nak lenni. Sokan aktívan hozzá akarnak járulni a pártpolitika megvalósításához és fokozato­san leküzdik helytelen nézetei­ket, állásfoglalásaikat. Ezeket a volt párttagokat dif­ferenciáltan kell megítélni. Fel­adatunk. hogy támogassuk mun­ka kezdeményezésű k fejlődését és az elért eredményeiknek és törekvéseiknek megfelelően te­gyük lehetővé bekapcsolódásu­kat a közéletbe. Ma előtérbe helyezzük a tö­megpolitikai munka jelentősé­gét. Valamennyi szinten a poli­tikai vezetőség hatékonyságá­nak mércéje a munka eredmé­nyei, az, hogyan javul a hely­zet, hogyan valósítják meg a hibák helyrehozására tett intéz­kedéseket, hogyan elégítik ki az emberek jogos érdekeit. A párt a konszolidálás programja alapján és megvalósítása során kedvező talajt teremtett a szo­cializmus értékeinek és távlatai­nak fokozatos felújításához a dolgozók tudatában. Ha meg akarjuk gyorsítani a konszoli­dálási folyamatot, el kell mélyí­tenünk a párt befolyását a tö­megekre, harcot kell folytat­nunk a munkások, a parasztok és az értelmiség szocialista ön­tudatáért. s meg kell őket nyer­nünk a pártpolitika aktív meg­valósításának. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy nálunk az emberek túlnyo­mó többsége a szocializmus híve volt és híve ma is. Nem ismé­Már több ízben megállapítot­tuk, hogy a szocialista társadal­mat az összes dolgozó számára építjük. A munkások, parasztok és a dolgozók többi rétege szö­vetségének politikai kifejezője a Nemzeti Front, melyben a kommunista párt vezető szerepe mellett a többi politikai párt és a nagy tömegszervezetek van­nak képviselve. Ezekben a po­litikailag nem szervezett dolgo­zók milliói egyesülnek. A Nem­zeti Front szervei, a politikai pártok és a tömegszervezetek közvetítésével vesznek részt a dolgozók a politika kialakításá­ban és megvalósításában, a köz­élet, a társadalom, a gazdaság és az egész állam irányításában, telhetjük meg a régi hibákat, nem élhetünk abban a téves el­képzelésben, hogy a szocialista öntudat automatikusan fejlődik, A dolgozók többsége összekap­csolta életét a szocializmussal. A konszolidálás politikájában elért sikerekkel párhuzamosan meggyőződnek a párt politiká­jának helyességéről és támogat­ni kezdik a pártot. Türelmesen, kitartóan arra kell törekednünk, hogy megnyerjük azokat is, akik még haboznak, vagy pedig illúziók és elképzelések hatása alatt vannak. Olyan emberek is akadnak, akik a revizionizmus és az antí­szocializmus küszöbén állnak. Ezek ellen határozott harcot folytatunk, nehi engedjük meg, hogy újabb bonyodalmakat okozzanak a társadalomban, te­vékenységükkel és hatásukkal megbontsák szocialista társadal­munkat. Ebben a harcban követ­kezetesen és elvszerüen kell el­járni. A politikában és az egyé­nek megítélésében is. Munkánk alapvető feladata, hogy a dolgozók széles rétegeit megnyerjük a pártpolitikának és megvalósításának. Ezért min­den egyes kommunista, az ösz­szes pártszervezet és pártszerv fő feladata, az emberek köré­ben kifejtett politikai szervező munka, úgy ahogy ezt az állás­foglalásban már kifejtettük. A pártpolitika alapelve legyen a tapintatos hozzállás a dolgozók­kal szemben, valamint a párt és a nép szoros kapcsolata. (Jott­wald jelszava „Arccal-a töme­gek felé", ma a tagkönyvcsere után újból nagyon időszerű. Elő­ször ki kellett alakítanunk a funkcionáriusok aktíváját. Ma már nem elegendő, ha csak ez­zel az aktívával dolgozunk. Jelentős változásokat kell elér­nünk a dolgozók gondolkozásá­ban és állásfoglalásában. Politikánk alappillére a mun­kásosztály. A munkásosztály a termelésben betöltött szerepé­vel, forradalmi hagyományaival, azzal, hogy objektív érdeke a szocializmus fejlesztése, szocia­lista társadalmunk vezető osz­tálya. Ma a szocializmus meg­szilárdítása és fejlesztése szem­pontjából az a legfontosabb, hogy elérjük: a munkásosztály — elsősorban a nagy ipari köz­pontokban — szilárdan a párt politikája mellé álljon, s mun­kájával, fegyelmezettségével, ál­lásfoglalásával, nézeteivel szo­cialista szellemben befolyásolja az egész társadalmat. Az üzemi kommunisták politikai munkája döntő része a tömegekért foly­tatott pártharcnak. Álljon fi­gyelmünk középpontjában a gondoskodás a munkások érde­keiről és szükségleteiről, mun­kakezdeményezésük fejlesztésé­ről, s munkájukról a pártban és az állam képviseleti szerveiben és a társadalmi szervezetekben. Az üzemek nagy kezdeményezé­se, a szocialista verseny és a gazdasági eredmények azt mu­tatják, hogy milyen támogatás­nak örvend a munkásosztály so­raiban a párt politikája. A munkásosztály legközelebbi szövetségese a szövetkezeti pa­rasztság, mely a szocializmus építésének útjára lépett, és így jelentősen hozzájárul a politikai konszolidáláshoz, valamint a szocialista gazdaság felvirágoz­tatásához. Feladatunk, hogy ál­landóan szilárdítsuk a munkás­osztály és a szövetkezeti pa­rasztság szövetségét, mint álla­munkban a politikai hatalom osztályalapját. IV. ami hozzátartozik szocialista demokráciánkhoz. Nagyobb fi­gyelmet kell szentelnünk a Nemzeti Front és tagjai, első­sorban a tömegszervezetek mun­kájának. Amikor a kommunis­ták politikai tömegmunkájáról beszélünk, ez elsősorban a nagy tömegszervezetek munkájára vonatkozik. Pártunknak fokozott figyel­met kell szentelnie a Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalom és az új ifjúsági szervezet — a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Pionírszervezet munkájá­nak. A jobboldali revizionista és szocialistaellenes erők hatása a szakszervezetben és az ifjúsá­gi szervezetben rendkívül ártal­A kommunisták feladata, hogy a mezőgazdaság dolgozónak lő meg é t megnyerjék a paft po­litikájának, és fokozott figyel­met szenteljenek társadalmunk és gazdaságunk nagyon fontos szakasza szükségleteinek és fel­adatainak. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az értelmiség ö-szes becsületes tagját megnyerjük munkás- és szocialista államunk politikája számára. A CSKP Köz­ponti Bizottságának elnöksége az utóbbi időben külön foglalko­zott ezzel a kérdéssel és több intézkedést fogadott eí. Jól tud­juk, hogy az értelmiség arány­lag nagy része különböző, radi­kális, agresszív jobboldali cso­portoknak befolyása alatt állt. Ezeknek a csoportoknak tagjai elsősorban az értelmiséghez tar­toztak. Az értelmiség egy része hü maradt a párt marxista le­ninista irányvonalához, és ma a párt soraiban dolgozik. Nagy része ma már helyesen orientá­lódik és támogatja a párt poli­tikáját. A munkásosztály és a párt ér­deke, hogy az értelmiség min­den becsületes tagját megnyer­jük politikánk támogatásura. Tiszteljük mérnökeink, műsza­ki szakembereink, közgazdá­szaink, orvosaink, tanítóink, tu­dósaink és az értelmiség többi rétegének alkotó munkáját Fel­ajánljuk jobbunkat mindazok­nak. akik munkájukkal hozzá akarnak járulni a szocializmus építéséhez. A drágán megfize­tett tapaszlalatokból tanulva nem haladhatunk azonban az elvtelen kompromisszumok, va­lamint politikai és eszmei en­gedmények útján. Azt a gondot, melyet nih a párton belüli normális élei fel­újítására, a párt marxista —leni­nista jellegének felújítására for­dítunk, elsősorban az határozza meg, hogy teljes mértékben biz­tosítanunk kell, hogy kommu­nista pártunk a társadalom éle­tének valamennyi szakaszán ha­tékonyan megvalósíthassa azo­kat a feladatokat, melyek a szo­cialista társadalom vezető ere­jének küldetéséből adódnak. Ezen a téren is a múlt tapasz­talataiból indulunk ki. Felada­tunk. hogy ma a hatalmi harc' közvetlen feladatainak megol­dásáról és a megtisztításról át-" férjünk a jobboldali opportunis­ta erők teljes politikai és ideo­lógiai elszigetelésére, a szocia­lizmus értékeinek az emberek tudatában való lebecsülése meg­szüntetésére. a szocialista tár­sadalmi rendszer elveinek ér­vényesítésére. A gazdasági és társadalmi fejlődés, a szervezési és kultu­rális nevelőmunka konkrét fel­adatai így osztálypolitikaí jelle­get kapnak. A társadalmi fejlő­dés időszerű kérdéseinek offen­zív megoldása, a szocialista de­mokrácia hatékony fejlesztése, a népgazdaság tartós fejlődése, a dolgozók szükségleteinek ki­elégítése. valamint a tudomá­nyos-műszaki fejlődés támoga­tása jelenti a jobboldal elleni harc fontos részét. Ez az út ve­zet a jobboldal hatása maradvá­nyainak felszámolásához és ah­hoz, hogy a jövőben meg ne is­métlődjenek azok a szociális, politikai, gazdasági és eszmei tényezők, melyekre fellépésük sorén támaszkodhattak. Ez az út vezet oda, hogy a széles tö­megek saját tapasztalataik alap­ján győződhessenek meg arról, hogy a párt politikája megfelel érdekeiknek és szükségleteik­nek. mas volt. E felforgató tevékeny­ség örökségét politikailag és szervezetileg is nehezen küszö­böljük ki. 1969 áprilisa óta a Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalomban nagy munkát végeztünk, első­sorban a vezető szervek meg­tisztításában és a szakszerveze­tek lenini értelmezésének fel­újításában. Nem elégedhetünk meg azonban az elért eredmé­nyekkel. Sok munkahelyen az üzemi bizottságokban és az ala­csonyabb fokozatú bizottságok­ban még ma is azok az erők te­vékenykednek, melyek 1968 és 1969-ben erősen kompromittál­ták magukat. Ami a -legfonto­(Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents