Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-02 / 286. szám, szerda

Szilárdítjuk a biztonságérzetet írta: Krocsány Dezső az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere A racionalizálás az ötéves terv fő tényezője # A szlovákiai népgazdaságban 1 987 OOO ember dolgozik # Növeljük a termelékenységet az új kapacitásokban 0 A kereset évente 2,8 százalékkal nő # Fokozatosan rendezik a nyugdíjakat # A lehetőségek szerint emeljük a családi és gyermeknevelési pótlékot |9/U Az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumának munkája, tevékenysége érinti hazánk minden lakosát. A tárna jelenleg időszerű gazdasági és szociálpolitikai kérdések megoldásán dolgozik, ezért megkértük KROCSÁNY DEZSŐ miniszter evtársal, ismertesse olvasóinkkal a minisztérium munkáját és feladatait. A párt gazdaságpolitikai eredményei Politikai, állami és gazdasági szerveink jelenleg az ez évi tervfeladatok sikeres teljesítésére, az SZSZK 1971. évi nép_ gazdaságfejlesztési terve, valamint az 1971—1975. évi ötéves terv előkészítésére összpontosítják figyelmüket. Az irányítás minden fokán olyan mélyreható gazdasági konszolidációra törekednek, amelyben fokozatosan felújul népgazdaságunk egységes irányítási eszközének, a népgazdasági tervnek a szerepe. A párt és a kormány azonos ütemben igyekszik megoldani a politikai és a gazdasági problémákat, hogy ezzel meggyorsítsa gazdasági konszolidációnk ütemét, növelje az irányítás színvonalát és a munkafegyelmet, ami társadalmunk további eredményes fejlődésének előfeltétele. A párt fokozatosan felújította vezető szerepét a politikai, társadalmi és gazdasági életben egyaránt. Az SZLKP KB céltudatos és energikus gazdaságpolitikai intézkedései kétségtelenül hatékonyak voltak és a dolgozók részéről kedvező visszhangra és támogatásra találtak. Az emberek lépten-nyomon meggyőződnek arról, hogy a párt gazdaságpolitikája a dolgozók legsajátabb érdekeit szolgálja. Természetesen ez is hozzájárult ahhoz, hogy gyors ütemben felújult a párt- és az állami szervek tekintélye. Köztudomású, hogy népgazdaságunkban olyan jelentős tartalékok vannak, amelyek lehetővé teszik a még gyorsabb és intenzívebb fejlődést. Ezeket az utóbbi években felhalmozódott erőforrásokat kötelességünk kihasználni. Példaként említhetem, hogy különösen az új kapacitásokban alacsony a munkaidőalap hasznosításának a foka, elavultak a munkanormák, hiányosságok mutatkoznak a szállítási szerződések betartásában, aránytalanul nagy a befejezetlen építkezések száma, helytelenül alkalmazzák az anyagi ösztönzőket, stb. Azonban tudni kell, hogy a negatív jelenségek megfékezése, a mérsékelten bár, de javuló irányú fejlődés csupán kezdete a szocialista népgazdaságunk progresszív fejlesztésének, az első lépés a lakosság életszínvonalának gyors emelése felé, ami a CSKP egyik alapvető célkitűzése. A munkaerő-gazdálkodás problémái A párt megbízásából vezetésem alatt álló Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumnak szintén sok és nagyon igényes problémát kell megoldania. A CSKP KB plénumának határozata ér• telmében mielőbb meg kell oldani a rendelkezésre álló munkaerők leggazdaságosabb felhasználását, éspedig tervszerű munkaerő-gazdálkodással és a munkatermelékenység növelésével. Viszont tudni kell, ha kimerítjük a gazdaságfejlesztés szabad erőforrásait (elsősorban a munkaerő-állományt) — mivel népgazdaságunknak belső forrásokból kell fejlődnie — a további fejlődés alapja elsösor-. balí a belső tartalékok és erőforrások sokoldalú mozgósítása lehet. A még ki nem használt belső lorrások között említhetem a munkaerőigényben és elosztásban látható hiányokat, az utánpótlás, vagyis a 15 évesek elhelyezésének problémáit, valamint a szakmunkás-nevelésben és a munkaidőalap hatékonyabb kihasználásában mutatkozó hiányosságokat. Minisztériumunk ezért sokkal nagyobb figyelemmel foglalkozik a munkaerő-gazdálkodás kérdéseivel, a munkaerő vándorlás elemzésével, a munkaerő-áramlás valamennyi tényezőjének befolyásolásával, hogy mindez teljes mértékben kielégítse a tervszerűen irányított munkaerő-gazdálkodás igénnyeit. Sajnos a munkaerő-vándorlás is a rejtett tartalékok egyike, mert ez ideig — az igények és a források között fennálló feszültség miatt — nem sikerült lényegesen korlátozni a nem kívánatos munkaerő-áramlást. Ennek felszámolása valóban nélkülözhetetlen, de egyéb intézkedések mellett a vállalatoknak és szervezeteknek is szakítaniuk kell azzal az eddigi gyakorlattal, miszerint „jobb egy lógós, munkahelyét szüntelenül változtató munkaerő, mint a semmilyen." A szabályozó intézkedések elkerülhetetlenek Népgazdaságunk eddigi extenzív fejlődése következtében aránytalanul gyorsan nőtt a foglalkoztatottság. Ebben az évben Szlovákiában a tervezett 1850 000 helyett 1987 000 személy dolgozott a népgazdaságban. Ez lényegesen fékezi a rendelkezésre álló munkaerők gazdaságos kihasználását. Ezt bizonyítja, hogy a munkaképes korban levő lakosság gazdasági kihasználásának a foka 1970 végén Szlovákiában is 92 százalékos lesz és ez az 1975-re tervezett szintnek felel meg. Ez pedig jelentősen fékezi a foglalkoztatottság növekedési ütemét. A munkaerőmérlog feszültsé ge következtében csökkent a munkaerkölcs, alacsony a munkaidő-kihasználás és a munkaintenzitás foka és meglazult a bérfegyelem. A negatív tendenciákat felszámoló állami intézkedések célja — tekintettel a foglalkoztatottság növelésének korlátozott lehetőségeire — a munkaerőigények csökkentése. Ezt a célt szolgálja a munka és a termelés racionalizálása, ami lehetővé teszi a reális munkaerő-megtakarítást és a munkaigényesség csökkentését. Jelentős a szerepe az irányítási és igazgatási apparátus folyamatban levő létszámcsökkentésének és racionalizálásának is. A legalább 10 százalékos létszámcsökkentést az év végéig kell végrehajtani, de kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy bár a feladatokat betartották, teljesítésük késedelmes, valószínűleg azért is. mert az érintett szervezetek felelős dolgozói igazságtalannak, mellőzhetőhek tartják és ihinde'n módon megpróbálnak kitérni a teljesítés elől, holott már valóban csak kevés az .idő a mulasztottak pótlására. A munkaerő-Vándorlás korlátozása érdekében fogadta el a kormány a munkaerőgazdálkodást szabályozó egységes és országos érvényű rendszert, ami 1971-től lép életbe. Az intézkedés elvi alapja a népgazdaságfejlesztési terv, valamint a vállalatok és a nemzeti bizottságok munkaerő-gazdálkodási feladatairól szóló 70/1958 Tt. sz. törvény. A jóváhagyott elvekkel összhangban az egyes szervezetek szamára az 1971. évi tervben meghatározzák a munkaerők létszámának felső határát. A jövőben a nemzeti bizottságok csak az általuk ellenőrzött és indokoltnak tartott esetekben engedélyezik — a megbatározott limit keretében — a munkaerő-toborzást. Tehát a terv lesz a foglalkoztatottság fő szabályozója. Az intézkedések lehetővé teszik a megtorló intézkedéseket azok ellen, akik megszegik a munkafegyelmet, indokolatlanul változtatják munkahelyüket, vagy munkakerülők. Ebből is látható, hogy a munkaerő-áramlás -szabályozásával összefüggő feladataink rendkívül igényesek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szervezetek munkaerő-igényei tartósan felülmúlják lehetőségeinket és emellett egyetlen utánpótlási forrásunk a serdülőkorú nemzedék. Elosztásuk éppen ezért nagyon jelentős gazdasági-társadalmi feladat, aminek fontosságát ebben az évben növelte, hogy a legnépesebb évfolyamot, több mint 101000 fiatalt kellett elhelyezni. Ezzel kapcsolatban az alapvető feladat a jövőben is az, hogy a fiatalokat bekapcsoljuk a szakmunkásképzésbe és mindenekelőtt a bányaipar és a mezőgazdaság ilyen irányú igénnyeit elégítsük ki. Egyidejűleg minisztériumunk, a járási nemzeti bizottságokkal együttműködve, első számú feladatának tartja, hogy 2600 dolgozót nyerjen meg a bányák számára. Mindenkinek munkája szerint A párt- és az állami szervek a gazdasági problémák megoldása során fokozott figyelemmel foglalkoznak a munkatermelékenység gyorsabb ütemű fejlődésével is. A bérek ösztönző funkcióját kihasználva, 1971—1975-ben az átlagbérek évi 2,8 és a munkatermelékenység 6,3 százalékos növekedésére számítanak. Jól tudjuk, hogy díjazási rendszerünkben — az ötéves terv küszöbén — még mindig túlsúlyban vannak a negatív irányzatok. Elterjedt gyakorlat, hogy nem a végzett munka mennyisége és minősége a díjazás alapja, hogy szakadék van a bér összege és a munka eredménye között, hogy a bérszint alakulása gyakran jelentős mértékben nem a gazdasági, hanem főleg a szociális szempontokból és a csoportérdekek érvényesítésétől is függ. A tervek szerint a következő ötéves tervben átalakítjuk az alapbérezés rendszerét. Ez a gazdasági konszolidáció egyik tényezője és különösen a vállalatirányítás tökéletesítése, a racionalizálása, valamint a norma- és bérfegyelem megszilárdítása érdekében kell alkalmazni. Abból az alapelvből indulunk ki, hogy mindenki megkapja azt, ami munkája mennyisége és minősége szerint megilleti. Az elmúlt évek liberalizáló tendenciát következtében globálisan meglazul a munkafegyelem, alacsonyabb fokon hasznosítják a munkaidőalapokat és ezt a szervezetek új munkaerőkkel akarják pótolni. A munkaidőalapot a gépiparban csak 80, az építőiparban csak 70 százalékban hasznosítják és ez az arány egyes szakágazatokban még alacsonyabb. Szlovákiában csupán a munkaidő teljes hasznosításával 20 000 dolgozót lehetne megtakarítani. A legutóbbi felmérések igazolták, hogy a munkaidőalap vesztesége 25 százalékos. 20 százalékos veszteséget okoz a késés, a munka korai befejezése, a büfék látogatása, 7—18 százalékos veszteséget az alacsony színvonalú irányítás, és a „meddő idő" 45 százalékát az álllóeszközök hiányos kihasználása idézi elő. Ezen a területen a központi szervek már hozlak néhány intézkedést. Elrendelték, hogy a szervezetek dolgozzák ki a belső tartalékok mozgósításának komplex programját és ennek keretében szigorúan ügyeljenek a munkaidő és munkafegyelem betartására, ellenőrizzék a munkakezdés Ss befejezés időpontját, a munkahely önkényes elhagyását, a pihenésre, étkezésre engedélyezett szüneteket és szigorúan járjanak ol azok ellen, akik igazolatlanul megszakítják a munkát, hogy bevásároljanak, vagy magánügyeiket elintézzék, hiszen köztudomású, hogy ä kormány lehetővé tette a közigazgatási szervek félfogadási, valamint az üzletek nyitva tartási idejének meghosszabltását. A munkaidő-csökkentés kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság még ebben az évben felülvizsgálja, hogyan teljesítették a tárcák a felsorolt feladatokat és milyen rendszabályokat foganatosítottak azok ellen, akik nem gondoskodtak az említett hiányosságok felszámolásáról. Valóban a legfőbb ideje, hogy a munkafegyelem kérdéseiben is a legszigorúbban járjanak el azok ellen, akik a becsületes embereken élősködnek. Tízmilliárd korona népjóléti célokra A legközelebbi években az életszínvonal emelését célzó politika követelménye az, hogy a nemzeti jövedelem gyarapítása gyorsabb ütemű legyen, mint felhasználása, tehát a bővített újratermelés gyorsabb legyen, mint a fogyasztás. A így felhalmozott erőforrásokat felhasználhatjuk a népgazdaság arányainak felújítására (készletek kiegészítése, aktív fizetési mérleg stb). Emellett — gazdasági lehetőségeinkhez mérten — néhány alapvető szociális problémát is meg kell oldanunk, különösen a népszaporulat fejlődésével és a nyugdíjak rendezésével kapcsolatban. A jövőben a szociális jövedelmek dinamikusabban fejlődnek és a jövedelmek.általános növekedéséből közel 29v,%-kal részesülnek. Az intézkedések célja mindenekelőtt a gyermekes családok fokozott támogatása és a nyugdíjasok szükségleteinek kielégítése. A következő öt évben fokozatosan emeljük a nyugdíjakat. Ez év októberétől Szlovákiában több mint 220 000 személy nyugdíját rendeztük (1 személyre 500, 2 személyre 850 koronát folyósítanak). Az ötéves terv időszakában megkezdjük a nyugdíjbiztosítási rendszer alapvető átépítését és ez lehetővé teszi az alacsony nyugdíjakkal összefüggő problémák megoldását. Természetesen az intézkedések realizálása a népgazdasági eredmények függvénye. A családi pótlék a gyermekes családoknak nyújtott társadalmi segítség legelőnyösebb formája, ezért a kormány irányelvei számolnak a családi pótlék és az anyasági segély javításával is. Ennek megvalósítása 1970-ben csupán Szlovákiában 700 millió koronát igényel. Hangsúlyozom, hogy a tervezett intézkedések terjedelme és realizálási időpontja az állam gazdasági lehetőségeitől függ. Egyelőre a szociálpolitikai célokra tervezett előirányzat 10 milliárd korona. igényes feladatok várnak ránk a népjóléti gondoskodás más szakaszain is. 1971-1975ben 200 millió korona értékű beruházással és 2350 férőhellyel növeljük a népjóléti intézetek befogadóképességét. Tudjuk, hogy ez a valódi igényekhez képest nem sok, éppen ezért ezeket az eszközöket a tervezett terjedelemben és maximális mértékben a meghatározott célokra kell felhasználni. Következetesen figyelemmel kísérjük a nyugdíjas háztartások létfenntartási költségeinek alakulását, különösen ha ezekben még gyermekekről gondoskodnak. Ezeket a járási nemzeti bizottságok is támogatják. Az erre a célra előirányzott összegeket azonban nem egyeliletesen merítik ki. Minisztériumunk a családjogi politika területén néhány problémát feldolgozott, s ezeket « legközelebbi hónapokban kell megoldani. Pártunk és kormányunk a sürgető szociális problémák további fokozatos megoldását is tervezi; de csak a népgazdaság fejlesztésével összhangban álló célokat tűz ki. Tehát fokozatosan minden problémát megoldhatunk. Reális optimizmusra jogosítanak az utóbbi időszak eredményei, az a tény, hogy népünk a CSKP vezetésével sok akadályt leküzdött. A párt és a kormány konszolidációs intézkedéseivel fokozatosan felszámoljuk az 1968— 1969-es évek következményeit. Konszolidálódik a politikai élet és megszilárdul népgazdaságunk. Megfékeztük a bérek ösztönös növekedését és elértük a bér és a munkatermelékenység helyes arányát. Nő a korona értéke is. Jdindez biztonságérzetet ad államunk polgárainak, akik bizalommal fogadják a CSKP fokozatos intézkedéseit. Nagyapa és az unokák (Agócs Vilmos felO