Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-08 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

Attikai Riadt a feleségével. Rindt tragédiájának piHaiitild. ÁLDOZATOK A SEBESSEG OLTÁRÁN NEMCSAK VERSENYAUTÓ/ KOPORSÓ IS Az autóversenyzők feketelistája újabb névvel bővült. Monzában a nézők csak annyit láttak, hogy az osztrák Jochen Rindt autójának jobb első kereke levált, a kocsi az egyenesben keresztbe állt, majd iszonyú sebességgel nekivágódott az oldalsó védőkerítésnek, visszapattant, újra nekiment és megállt. A nagysebességű ikolgép újabb áldozatot követelt. Rindt volt az idei 17. áldozat... Miért csinálják? Ez a mindig viszszatérő kérdés. Állandó veszéllyel járnak a versenyek, mert az autó nem egyszerű masina, hanem koporsó is. Ha a sebesség megszállottjai oda ülnek a volán mellé és megnyomják a gázpedált, már nem tudnak felelni életükért. Pokolgép az autó, amelyik bármelyik pillanatban robbanhat. Ilyen értelemben nyilatkozott Rindt is, és előtte 27 világnagyság, akik a versenypályán lelték halálukat: V. 1948: A. Varai (olasz), C. Kautz (svájci), 1949: J. P. Winille (francia), 1950: R. Somer (francia), 1952: h. Fogioli (olasz), 1953: F. Bonetto (olasz), 1954: O. Marlmom (argentin), 1955: A. Asacari (olasz), B. Vokuvic (amerikai), P. Levegh, L. Rosier (francia), 1957; E. Castelotti (olasz), A. de Portago (spanyol], . 1958: L. Musso (olasz), P. Rolllns, S. Lewis-Evans (angol), 1959: J. Behra (francia), 1960: C. Bristov (angol), 1961: T. Bettenhausen (amerikai), W. von Trips (nyugatnémet), 1962: S. Taylor (angol), R. Rodriquez (mexikói), 1964: G. G. Beafort (holland), E. Sachs (amerikai), 1966: J. Taylor (angol), 1967: L. Bondini (olasz), 1968: I. Clark (skót), 1970: J. Rindt (osztrák |. Rajtuk kívül még külön feketelista áll azokról, akik nem a Grand Prix-n, hanem gyorsaságkísérleti versenyen (például a két évvel ezelőtt szerencsétlenül járt Donald Campbel) lettek a sebesség áldozatai. Szóval miért is vállalják a menők a kockázatot, miért hódolnak a sebességnek? Pénz, hírnév, dicsőség? Bizonyára ezért is, amint arra a 27 éves korában tragikusan elhunyt „re pülő skót", Jim Clark is utalt annak idején: „Ez olyan mint egy szerelem. Tudom, hogy veszéllyel jár, de ha már belekóstoltam, nem tudok élni nélküle. Mindenki azért megy a veszélyes pályára, mert hírnevet, dicsőséget és pénzt akar szerezni. Nekem bőven jutott e kezdeti három kívánságból. Azután már nem hírnévért, pénzért, dicsőségért ülünk a kocsiba. A versenyautó a technika egyik vívmánya, s mi megszállottak, .amikor szembenézünk a halállal, tudjuk, hogy nem is egy kicsit a fejlődés oltárán áldozunk. Az új típusoknak hírnevet szerzünk, az új elképzeléseket a gyakorlatban nvi valósítjuk meg. Ami ma nekünk életveszély, az holnap a köznapi embernek, közlekedési eszköz." Hát igen, Jim Clark, aki kőt világbajnokságot és 25 nagydíjat, nyert, így magyarázta meg magának, hogy miért is vállalta az életveszélyt. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy elsősorban nem a tudományos siker vezérli a-nagy autógyárakat, amikor az életüket kockáztató versenyzőik számára a speciális pokolgépet elkészítik, hanem inkább a várható nagy haszon az indíték, hl ' szen egy-egy márka a világbajnoki vagy nagydíj elnyerése utón hallatlan népszerűvé válik. Annyit adnak el belőle, amennyit készíteni tudnak. Az autógyárak közti konkurrencia áldozatai lettek a sebesség megszállottjai. A szakértők gyakran vádolják a Lotus-gyárat, amely kétes módon forradalmasította a versenyautó-építést. J. Clark és J. Rindt esetében eleinte azt állapították meg végzetessé vált balesetük után, mintha egyik versenyző sem akart volna fékezni. Vagy nem tudtak talán? A versenyzőtársak azt mondják, hogy olyan tapasztalt vezetőknél, mint Rindt és Clark voltak, ilyesmi nem fordulhatott elő, technikai hibának kellett lenni. John Surtees, Anglia többszörös autó- és motorvilágbajnoka: „Az a legtragikusabb, hogy Jochen technikai hiba miatt halt meg. Mindnyájan ettől félünk a legjobban". S csakugyan a szakértők szerint mindkét versenyző esetében eltört egy-egy féktengely. Ez Rindttel Monza előtt már többször előfordult. Akkor még ép bőrrel megúszta De nemcsak a technikai hibáktól félnek a pokoli sebességű pokolgépek vezetői. Gyakran panaszkodnak a biztonsági intézkedések elhanyagolása miatt is. Jackie Stewart nemrégen megvádolta az autóversenyek rendezőségét. Azt állítja, hogy a versenypályák nem tartanak lépést a gyorsaság fejlődésével, nem elég biztonságosak sem a nézők, sem a versenyzők szempontjából. A rendezők általában nem nagy gondot fordítanak a biztonsági Intézkedésekre, mert többségük — Stewart szerint — sohasem ült versenykocsiban, ezért túlzottnak tartják a vezetők követeléseit. Egyidejűleg azonban nem vesznek tudomást arról, hogy a biztonsági intézkedések elhanyagolása komolyan veszélyezteti az autóversenyek jövőjét. Még egy olyan katasztrófa, mint az 1955. évi Le Mnns-l és az autóversenyzést egyik állam után a másikban tiltják le. Svájcban például az említett tragédia óta egyetlen versenyt sem rendeztek. Az Orille Maglia 1957 óta nem szerepel a versenynaptárban. Tizenhárom évvel ezelőtt ugyanis de Portago márki és kilenc néző vesztette itt életét. 1961-ben Monzában 12 néző és von Trips nyugatnémet gróf lelte halálát, s a tragédia után hajszálon múlott, hogy nem tiltottak be mindennemű autóversenyzést Olaszországban. Tény, hogy olyan életveszélyes sportban, mini az autóversenyzés, ahol a legkisebb hiba is végzetes lehet, ahol az élet a tét, lebecsüljék a biztonsági intézkedéseket. Szomorú a dologban, hogy még azok sem tesznek meg mindent a versenyzők és a nézők biztonsága érdekében, akik a versenyekből élnek. A gyorsaság határa napról napra növekszik, újabb és újabb vezetők áldozzák fel magukat a sebesség oltárán. (iel a hatalom a NOB-ban? A NOB végrehajtó bizottsága döntésének értelmében ismét elha lasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kongresszusát. Eredetileg 1971 nyarán Szófiában kellett volna megtartani az ülést, de erre csak két év múlva kerül sor. így a NOB ismét a bírálatok pergőtüzébe került. Avery Bundage, a NOB amerikai elnöke és legközvetlenebb konzervatív munkatársai elérték céljukat. Csak két év múlva kell dönteniük olyan égető kérdésekről, amelyek meghatározzák a mai modern sport fejlődését. A NOB jelenlegi összetétele már régen nem tükrö, zi a világ sportjában beállt erőviszony-eltolódásokat. Nézzünk csak néhány példát: A NOB-nak jelenleg 74 tagja vau. akik mindössze 58 országot képviselnek. Tehát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 127 tagállama közül 69-nek nincs képviselője a világ legfelsőbb sportszervében. Tizenöt tagállamnak két-két képviselője van a NOB-ban. A sport elismert nagyhatalmai mellett ilyen képviselettel rendelkezik Spanyolország, Mexikó, Görögország és Brazília, tehát olyan államoknak, ahol az élsport és a tömegsport nincs valami magas szinten. Az utóbbi esztendőkben jelentős sikereket elért államoknak pedig nincs képviselője a NOB-ban (Kuba, Ghana, Koreai NDK stb.). A NOB-tagok fele európai. A többi földrészek ilyen százalékban képviseltetik magukat — Amerika 20 százalék, Ázsia 14 százalék, Afrika 12 százalék, Óceánia 4 százalék. A szocialista országok sportját mindössze kilenc küldőt képviseli a NOB-ban. Ehhez azt hisszük, nem kell kommentár. Ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek az államoknak a sportkultúrája a legfejlettebbek közé tartozik, akkor nevet ségesen alacsony ez a létszám. Amint láttuk, a 74 tagú Nemzet . közi Olimpiai Bizottság összetétele nem fejezi ki a világ sportjában jelenleg uralkodó helyzetet. Hasonló képet kapunk a NOB törvényhozó és végrehajtó bizottságának összetételéről is. A törvényhozó bizottság például így fest: elnök Avery Brundage (USA, 1972-ben jár le a mandátuma), a három elnökhelyettes: Killanin lord (Írország, 1972), de Beaumont herceg (Franciaország, 1972), van Karnebeek (Hollandia). A bizottság tagjai: Adriánov (Szovjetunió, 1974), Samaranch (Spanyolország, 1974), Padilha (Brazília) 1972), Takeda her ceg (Japán, 1971). Gyakorlatilag a bizottság tagjai közé tartozik még az angol Luke lord, a mexikói Flores tábornok és az angol Exeter márki. Tehát itt is megmutatkozik a NOB jelenlegi arculata. A szocialista országokat egyedül a szovjet Adriánov képviseli. A NOB májusi kongresszusa előtt a francia „Ľ Equipe" sportlap szóvátette, hogy nem lenne érdektelen, ha a végrehajtó bizottságba beválasz tanának egy kelet-európai képviselőt is. Számításba jött a lengyel Reczek, az amatőrizmus problé máival foglalkozó román Siperco professzor és a magyar Csanádi Árpád. A NOB-közgyűlés azonban másképpen döntött... A NOB vezető képviselőinek társadalmi pozíciójáról felesleges lenne írni, hiszen közismerten mindnyájan milliomosok. Kisebb nézeteltérések ugyan akadnak közöttük, de amikor elvi kérdésekről van szó, akkor makacsul védik megcsontosodott, elavult nézeteiket. Még eltelik néhány hosszú esztendő, míg, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság összetétele hűen fogja tükrözni a világ sportjában kialakult erőviszonyokat. (t») Lotus, a halálautó. ÚJ SZÓ Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 337-lt, 812-33, 335-68. Főszerkesztő: 932-20. Titkárság: 550-11, sportrovat:* 505-29, gazdasági ügyek:" 506-39, lávirá: 09308. Journal Klad£ hivatal, Bratislava, Volgogradská S. Nyomja a Pravda Nyotndavállalal bratí tlovai üzeme, Bratislava, Stúiova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Új Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posla Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések) PNS - Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VU.