Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-08 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

IHHGSMTOBDl A komputerek sem tévedhetetlenek Rossz híreink vannak a komputerek fanatikusai számára, akik szinte a gépeknek az emberi agyakkal szembeni fölényét hirdetik: azonkívül, hogy az elektronikus számítógépek nem tudnak sakkozni, semmi esélyük sincs, hogy megszégyenítsék Shakespeare-t, Tolsztojt, Dantét, de még az antiirodalom valamelyik kezdő süvölvényét sem. Még vannak emberek, akik csak a komputerekben bíznak, sőt azt is elhiszik, hogy rövidesen intelligensen elbeszélgetnek velük, de éppen a minap tájékoztatott róla Christopher LonguetHiggins brit és Ánatol B. Guridanov szovjet profeszszor, hogy a komputereknek csak olyasmit szabad elhinni, amit el is tudnak végezni, de azt semmiképpen, hogy valaha is pótolhatják az embert. Az elektronikus számítógépek teljes zavarba esnek, bizonyos bonyolult nyelvi problémák akadályaiba ütközve. Tagadó szavakkal, kettős tagadásokkal, azonos szavak vagy kifejezések többszörös használatával és trükkös kérkedésekkel szemben a gépek meghülyülnek. A „már nem veri a feleségét?" kérdésre a számítógép kis híján elpirul, és azt feleli: soha meg sem kísérelte verni a feleségét, de aztán úgy folytatja a „csevegést", mintha mégis állandóan vérné. Ha valaki például azt mondja, „a juhsajtot nem szeretem", a komputer még nem képes megbirkózni azzal, hogy ez a kijelentés magába foglalja: „szeretem azonban az öszszes többi sajtféleséget." „A nyelv emberi alkotás", állítják a brit és szovjet tudósok. „Emberi helyzetekben teljesen Illetéktelenek az elektronikus agyak". Nem kétséges, hogy ez súlyos csalódást okoz mindazoknak, akik a komputerek tévedhetetlenségében hisznek. A számítógépek továbbá nem képesek elemezni Shakespeare műveinek logikáját, de egy másodperc tört része alatt kiszámítják, milyen szavakat használt Shakespeare legtöbbször. Ez matematika, rendben van, de semmiképpen sem bizonyítéka az alkotóképességnek. De nemcsak Shakespearerel van baj. A minap az elektronikus agyak azt a feladatot kapták, elemezzék néhány fiatal brit és szovjel költő verseit. Nos, a komputerek „bevallották", hogy ezek a szerzők írtak valami verseket, de nem voltak képesek válaszolni egyetlen, a stílusra, minőségre, ideológiára, mondattanra és írási jellegzetességre vonatkozó kérdésre sem. A legbüszkébben a londoni fonetikai intézet IBM-37es komputere feszített az említett költők költészetét elemezvén. Dicső módon megoldotta ugyanis az öszszes problémát, hangsúlyozván, hogy ezek a költők „írnak és szavakat állítanak össze". A korszakalkotó felfedezés azonban nem hozott dicsőséget az elektronikus •agyra . . .(NEW STATESMAN) Mennyibe kerül egy szenátusi jelölés Nincs még egy nyugati ország a világon, ahol a televízió a politikai életnek annyira uralkodó tényezőjévé vált volna, mint az Egyesült Államokban. A kongresszus előreláthatólag a közeljövőben törvényerőre emel egy hosszú ideje vitatott törvényjavaslatot, amelynek célja, hogy megfékezze ennek a jelenségnek bizonyos aspektusait, de kétségtelen, hogy más fontos aspektusokat viszont érinthetetlenül hagy. Miközben erről a törvényjavaslatról döntenek, számos törvényhozó részt vesz a választási hadjáratban és költekezik. Szinte lehetetlen, hogy bárki Is pénz nélkül részt vehessen valami fontos hivatalért folytatott versenyben, amelyben a tv uralkodó szerepet tölt be; az ehhez szükséges pénzt meg kell keresnie, örökölni kell, vagy pedig adományok révén kell hozzájutnia Enélkül bezárul az orra előtt a televíziós stúdiók ajtaja. Amennyiben megvan rá a pénze, a jelölt felhasználhatja arra, hogy azonnal megjelenjen a nagyközönség előtt. Ennek folyamán a politikai arculatok kialakításának technikája sokszor torzulásokra vezet — képeket mutatnak az életből, amelyek meghazudtolják a valódi életet, beszélgetéseket mutatnak be, amelyekre sohasem kerül sor, hollywoodi módra kikozmetikált arcokat villantanak fel a nézők előtt és tíz másodperc alatt Intéznek el élet-halál kérdéseket. Richard Goodwln író, aki valamikor a televízión sokat közvetített Kennedyek egyik munkatársa volt, szélsőséges feltevésként felvetette, hogy a tv-ben „olyan jelöltet is futtatni lehet, akit tulajdonképpen Ideggyógyintézetbe kellene zárni". A modern választási hadjáratok költségei mértékte lenül megnőttek. 1968-ban az amerikai jelöltek 300 millió dollárt költöttek arra, hogy valamilyen tisztségbe kerüljenek. E kiadások fő feltételeit alkotta a televízió és rádió. jack M. Eckerd multimilliomos összesen egymillió dollárt költött, hogy republikánus kormányzói jelölést nyerjen; ennek az összegnek egyharmadát rádióra és televízióra költötte; Nelson Rockefeller annak érdekében,, hogy Albanyban maradhasson, 1 500 000 vagy 2 500 000 dollárt költ majd, attól függően, hogy az ő adatait vagy ellenfele adatait fogadjuk el hitelesnek. Howard Metzenbaum pedig kiderítette, mennyibe került egy szenátusi jelölés elhódítása John Glenn volt űrhajóstól: majdnem 500 000 dollárba. A politikusok propagálása nem a tv-vel kezdődött. A politikusoknak a lehető legjobb fényben történő bemutatása olyan régi, mint maga a politika, és a napjainkban alkalmazott módszerek pusztán a régi taktika elektronikus változatait jelentik. A televízió azonban a választási hadjáratokkal kapcsolatos hókuszpókuszt olyan mértékig fokozza, amilyenekről egy nemzedékkel ezelőtt még álmodni sem lehetett. (TIME) Melbourne-ben a kikötő bejáratát áthidaló 10 kilométer hosszú magas autóutat főként olasz, spanyol, jugoszláv és magyar munkások építették. A 60 millió dollár befektetéssel készülő több száz méter magas autósztráda építését egy angol cég vállalta, de mivel selejtes vastraverzeket, olcsó betont használt fel, s ezenkívül alacsony munkabérek mellett gyorsított ütemben folyt az építkezés, a konstrukció még befejezése előtt összeomlott. A 2000 tonna súlyú romok munkásbarakkokat, étkezdéket, irodahelyiségeket temettek maguk alá. A szerencsétlenség 40 emberéletet követelt áldozatul. (THE SUN) Veszélyes madarak Az utóbbi tíz év alatt a Bundeswehr 950 repülőgépe ütközött össze különböző fajta madarakkal. Hivatalos becslések szerint az ennek következtében keletkezett kár 85 millió márkára rúg. Négy repülőgép lezuhant, egy pilóta életét vesztette és 15 súlyosan megsebesült. 80 sugárhajtású repülőgép motorja rongálódott meg annyira, hogy újjal kellett pótolni. Ha egy óránként 800 kilométeres sebességgel haladó sugárhajtású repülőgép például egy 900 gramm súlyú vadkacsába ütközik, az ütés ereje 30 000 kilogramm. A pilótafülke üvege minden esetben széttörik. Egy Starfighter pilótája így vesztette el az egyik szemét. Most nagyarányú akció indult a német katonai repülőterek környékének a madaraktól való megtisztítására, de úgy, hogy a madarakat ne irtsák ki. A repülőterek környékén levő füves területeket most a növekedést gátló vegyszerekkel szórják be. Ennek két oka van. Ahol nem nő fű, ott nincsenek földi giliszták sem, és nem telepednek le a madarak. E vegyszerek továbbá a madarakat is érintik azáltal, hogy ártanak gyomruk nyálkahártyájának. Nem pusztulnak el, de felismerik, hogy a repülőtéren szerzett táplálék nem tesz jót nekik. Ezenkívül a katonai repülőterek környékén be akarják tiltani a szántást. A kifutópályák közelében levő szántásokon ugyanis sok madár tartózkodik és nehéz őket elkergetni. Ez a pilóták számára életveszélyes. Az egyik repülőtéren hangszalagra játszották fel a sirályok riadt rikoltozását és hangszórók segítségével a repülőtérre közvetítették. Ez a módszer bizonyos sikert hozott: a repülőgépek és a madarak összeütközéseinek száma évi 6-ről 2-re csökkent. Eddig abból indultak ki, hogy a madarak legfeljebb 1500 méter magasságig repülnek. Időközben megállapítást nyert, hogy a vadkacsa és a vadliba 15 kilométer magasságban Is repül, úgyhogy a nagy sugárhajtású repülőgépek is veszélyben forognak. Most arról van szó. hogy idejében figyelmeztethessék a repülőgépek pilótáit. A korszerű radarberendezések lehetővé teszik a madárcsapatok idejében való észlelését. Hamarosan lehetségessé válik az is, hogy a levegőben levő repülőgépeknek jelentsék, milyen fajta madarak keresztezik útvonalukat. (FRANKFURTER RUNDSCHAU) Összerakható mozi Ez a különös mozi 500 kilogramm súlyú és ötszáz férőhelyes. Nézőterme összerakható és bárhová szállítható. Három munkás három óra alatt bárhol összeszereli. A pneumatikus, vázas mozit a gumiipari kutatóintézet zagorszki fióklntézetében konstruálták. Az „épület falalt" különleges burkolóanyagból Kijevben készítik. Az intézetben működő tudósok egy másik érdekes találmány, — a felfújható raktár kivitelezői is. A raktár kupoláját húsz perc alatt telítik levegővel, a váz szerelése pedig mindössze három napig tart. A lipecki vasutasok egy ilyen felfújható raktár kísérlett példányába 60 vagon építőanyagot helyeztek el anélkül, hogy túlzsúfolták volna a raktárt. (NEGYELJA) Átrendezik a Louvre-t Kiköltöztek az utolsó minisztériumok is Franciaország uralkodóinak párizsi palotájából, és a Louvre ma már csak múzeum — területét és tartalmát tekintve a világon a legnagyobb. Napjainkban nemcsak a fürdőhelyek, a pop-fesztiválok 6s az autópályák túlzsúfoltak; a tömegek problémája már a múzeumokban Is jelentkezik. Nyári vasárnapokon hat órán belül mintegy 25 ezer ember járja a Louvre-t; s a vendégek között minden bőrszínt, minden korosztályt és a legkülönbözőbb öltözéket megtaláljuk. 1969-ben másfél millió látogatója volt a Louvre-nak. Pontos megfigyelések alapján megállapították, hogy számos látogató csak néhány világhírű müvet akar megtekinteni. Ennek megfelelően kis útjelzőket állítottak fel. Minden korok leghíresebb festményéhez a franciákat „Joconde" feliratú táblákkal Irányítják, a külföldieket pedig az újabban felállított Mona Lisa-táblák igazítják el. A képek átrendezésénél az a fő törekvés, hogy a világhírű műveket lehetőleg nagy termekben helyezzék el, ahol egyszerre százak is megnézhetik. A Milói Vénusz termében még csak megy ez valahogy; ezzel szemben » Mona Lisának el kellett hagynia megszokott helyét. Átmenetileg a Grandé Galerie egyik melléktermében helyezték el. ARBEITER ZEITUNG