Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-03 / 261. szám, kedd

0DDBD00DDDDÍDDOQ - Ú J FILMEK• ••••••••00DQDDG MIEÍNK A KAPU EIÖTT (szlovák) Ľudovít Filan szerzői filmje (a forgatókönyv is az ő munkája) olyan alkotás, amely előreláthatólag elsősorban a közönség tetszését nyeri el. A filmnek — az utóbbi évek szlovák filmtermésében ez is ritkaság — szabályszerű története van: egy átlagos szlovák család a harmincas évek végén Szlovákiában felbukkanó tiszavirágéletű konjunktúrát kihasználva ősei évszázados álmát akarja megvalósítani azzal, hogy a gazdagság „kapuján" belépve módosabb rétegekbe igyekszik feltörni. Rájuk is hat a kor légköre, a csalódások ellenére újra és újra elhiszik, hogy önzéssel, másokat semmibevevő csörtetéssel elérhetik céljukat- Nem veszik észre, hogy szerepük egyre szánalmasabb és nevetségesebb leszi Firan mint forgatókönyvíró érdekes feladatra vállalkozott: a szlovák történelem sok ellentmondást tartalmazó korszakát igyekezett bemutatni nem ILYEN DERÉK EMBER! „pozitív hősökön" hanem úgynevezett egyszerű embereken keresztül. Tragikomikus helyzetképei több új megvilágítást, érdekes megfigyelést tartalmaznak, de nem tudnak általános érvényű megállapítássá terebélyesedni, főleg az elnagyolt és gyéren „jelzett" korrajz miatt, így a történet gyakran légüres térben mozgó, érdekes embereket felvonultató, több elgondolkoztató jelenetet tartalmazó „sztori" marad csupán. Terjedelmi okok miatt a további részletes elemzés helyett csak annyit állapítunk meg, hogy ez a film érdekes próbálkozás, melyben olykor művészi értékek és kiaknázatlan lehetőségek is fölcsillannak. Fifan filmjét jó alakítások teszik vonzóbbá. Különösen a markáns arcvonásokkal rendelkező Jozef Čiernyre érvényes ez a megállapítás, de ugyanígy dicsérhető Elena Zvaríková, Jozef DoGolomanský és Leopold Haveri játéka is. {—

y—

f) (francia) A film és az élet, de jobbára inkább a film, megtanított már bennünket arra, hogy a szerelemért mindent! A szerencsétlen férfiember ne legyen finnyás: ha szíve bálványa, tegyük azt, éppenséggel egy drabális, karakán fickóra vágyik, ám legyen: csapjon fel rettenthetetlen James Bond-nak, vagy legalábbis Jerry Cottonnak. Nem biztos, hogy a kimenetel éppen annyira példamutató lesz, mint ebben a francia filmben, de hát az igazi szerelem, ugye, megér minden áldozatot. A néző számára, persze, az az érdekes, hogy miként lesz ebből film. Raoul André, a bűnügyi filmek szakértő francia rendezője egy költséges, nagyvonalú vállalkozással be is mutatja, de a nagy kiadás és a sok szép látnivaló ellenére sem győz meg bennünket arról, hogy az ötlet elegendő a jó szórakozáshoz. A komédia középpontjában a népszerű francia mókamester, Jean Lefebvre áll, de bármennyire is rá irányul minden figyelem, s tőle várunk minden komédiát, játéka tulajdonképpen csak elnagyított ismétlődése mindannak, amit a közreműködésével sorozatban készült filmekben már láttunk. Jean Lefebvre nem Louis de Funes típus, az ő színészi alkatához inkább a szelídebb, árnyaltabb humor illik, tehát nem is vált előnyére, hogy most funes-i formában kellett játszania. Filmje ezért inkább érdekes, mint jó komédia. /sz—a) A bratislavai filmszínházakban a napokban mutatták be Karéi Zeman cseh rendező Az üstökösön című lecfúfabb filmjét, melynek forgatókönyve Verne Gyula ismert regénye alapiján készült. AZ IPOLYSÁGI PÉLDA Ipolyságon jártam a közelmúltban. A hanti lankák fővárosában játszott színházunk és az alkalmat felhasználtam arra, hogy a színház nevében meglátogassam az ipolysági iskolák igazgatóságát és kulturális tényezőit. Ipolyság ugyanis a legszebb példát szolgáltatta arra, hogyan kell a kultúrát támogatni, miképpen kell a Magyar Területi Színház munkáját — és ezzel egyiitt a nevelőmunkát is — hathatósan elősegíteni. Az ipolysági alapiskola és annak agilis igazgatója, Köteles elvtárs és az iskola szülői munkaközössége olyan példával szolgálnak a MATESŽ támogatásával kapcsolatban, melyet követendőnek ajánlok minden város, falu és közösség számára. Miről is van szó? Az iskola igazgatósága és a szülői munkaközösség „gazdája" a Magyar Területi Színház ipolysági fellépéseinek propagátora, látogatója, szervezője és lelkes támogatója. Amióta ez a dicséretes kezdeményezés valósággá lett, azóta nincs üres nézőtér Ipolyságon, azóta a színház lellépése az ipolysági magyar szülők, pedagógusok és a kultúra barátainak közös ügye, mondhatjuk: szívügye. Jártam a gimnáziumban is. Régi barátommal, Vas Ottó igazgatóhelyettessel, a fiatal és lelkes tanárral arról beszélgettem, nem lehetne-e ezt a szép ipolysági dolgot kiterjeszteni az ő iskolájukra is? Megígérte, hogy a gimnázium szülői munkaközössége is — vállvetve Köteles elvtárssékkal — azon lesz, hogy a színház Ipolyságon mindig tele legyen nézővel. Azzal a lelkesedéssel jöttem haza Ipolyságról, hogy van még színházszeretet, kultúrszomj. Színésztársaim az előadástól fáradtan bizonyára csodálkoztak, mitől van olyan jó kedvem. Hát csak annyi történt, hogy van egy városka, ahol van megértés, ahol a MATESZ-nek biztos bázisa vau, ahova szeretettel mehetünk mindig, mert tudjuk, hogy éppoly szeretettel várnak. De jő is lenne, ha az iskolák és a szülői munkaközösségek mindenhol belekapcsolódnának a közönségszervezés lelkes munkájába az ipolysági példa nyomán. De jő is lenne, ha minden faluban, városban telt házak előtt játszana a színház. Az előadás is jobb lenne, a színész is jobban játszana, a néző is jobban él vezné a színház élményét, a drámát. Az üresség mindig bántő. Lélekben, szívben, mindenütt. De legbántőbb egy színházteremben. Tegyünk róla, mint az ipolyságiak, hogy ez így soha ne legyen, hanem fordítva! SÍPOS JENŐ a Magyar Területi Színház tagja Iflilllffl BIOLÓGIA AZ ÉLO PLAZMA Plazmának nevezi a tudomány az anyag negyedik halmazállapotát- A tudományos kutatásokból teljes bizonyossággal tudjuk, hogy a plazma-állapot nagyon elterjedt az univerzum közeli és távoli vidékein. Sokáig „elektronikus gáz"-nak nevezték a plazmát. Az 1930-as évek végétől kezdőden azonban egyre több felismerés szól amellett, hogy a plazma-állapot minőségileg is különbözik az anyagok szilárd, cseppfolyós vagy gáz halmazállapotától. A több millió fok hőmérsékletű forró plazmát századunk elején fedezték fel, s azóta meglehetősen sok ismeretanyagot sikerült összegyűjteni róla. A hideg plazmáról azonban még napjainkban is keveset tudunk. Csak az elmúlt évtizedben sikerült megállapítani, hogy gyakorlatilag környezetünk bármilyen tárgya — a fémek, egyegy száraz fadarab, kő — is tartalmazhat hideg plazmát. Mi több, minden jel arra vall, hogy az állatok és az ember szervezetében is lehet hideg plazma. Vlagyimir Griscsenko szovjet mérnök 1963ban megpróbálta megadni a szerves plazma konkrét meghatározását: eszerint a „bioplazma" a negyedik állapotban levő biológiai anyag. A bioplazma elnevezés mindenesetre gyűjtőfogalom. minden olyan anyag, amely nem gáz, sem szilárd, sem folyékony állapotban sincs, bioplazmának nevezhető. A bioplazmának nyilvánvalóan része van az élő szervezet különböző bioenerge tikai folyamataiban és egyedülálló biológiai rendszereket alkot. Meglehetősen ismert jelenség például a nagyfrekvenciás erőtérbe helyezett élő szövetek rejtélyes fénylése. Ebből és más megfigyelésekből is joggal gyanítják a tudományos kutatók hogy a szerves világban is léteznie kell anyagnak a negyedik állapotban. A legújabb kutatások kiderítették, hogy valamennyi emberi szervezet bioplazma-áramokat sugároz ki. Viktor Injusin szovjet mérnök a közelmúltban olyan műszert — bioplazmográfot — szerkesztett, amellyel ezek az áramok érintés nélkül regisztrálhatók Kitűnt, hogy a bioplazmaáram Intenzitása köivetlenül függ más élő szervezetek, akár növények, közelségétől. A legérdekesebb azonban az a felfedezés, hogy a bioplazma-áramok erősségét közvetlenül befolyásolja az ember mindenkori állapota. Ha a vizsgálati személy nyugodt vagy izgatott, egészséges vagy beteg, mindez különböző módon hat a növényi levelek sugárzásintenzitására és Injusin mérnök műszerének regisztrátumáii kimutatható. Minden jel arra vall, hogy bizonyos esetekben a bioplazma elnyomja a mikroorganizmusok tevékenységét, elpusztítja őket és ezen a módon védi az egészséges szervezetet. A szovjet kísérletek során friss zöldséget vagy gyümölcsöt helyeztek konzervdobozokba, hideg vízzel felöntötték, majd 60—65_C fokos hőmérsékletre melegítették. Nagy meglepetésre már ilyen hőmérsékleten is teljesen elpusztult a mikroflóra a konzervdobozban. Vajon miért? A dioplazmográf az adott időszakban a bioplazma aktivitásának jelentős megemelkedését jelezte. Ez a megfigyelés alapot adhat az eddiginél nagyobb tápértékű, értékesebb konzervek kifejlesztésere, hiszen a tartósítás alacsonyabb hőmérsékleten is elvégezhető, nem pusztulnak el a mikroflórával együtt a zöldségés gyümölcsfélék értékes anyagai is. A bioplazma rövid időtartamú „kitörése", persze, nemcsak hevítéssel, hanem más módon is elérhető. A bio. plazmának ez az érdekes tulajdonsága minden jel szerint felkelti majd orvosok, biológusok és fizikusok érdeklődését. Kazahsztán fővárosában, Alma-Atában számos egyetem, tudományos intézet munkatársainak részvételével nemrégiben tudományos szemináriumot rendeztek az élő szervezetek bioenergetikájának kérdéseiről. Az előadások és a hozzászólások egyértelműen arra vallanak, hogy a bioplazma vizsgálata már a közeljövőben nagy jelensőségű felfedezésekre vezethet. HIDROLÓGIA VÍZTÁROLÓ A FÁKON A csodálatos szépségű napos Krim-félszigeiet a természet bőven megajándékozta kincsekkel. Csak egyetlen létfontosságú kincsben nem bő

? velked'ik: vízben. Egyetlen nagyobb folyó sem ejti útjába a tenger felé haladtában a déli partokat és nem elegendő a csapadék sem. Ennek ellenére az alustai erdészeti tudományos kutatóállomás munkatársai úgy vélekednek, hogy a Kri

m félszigetnek még teljesen kihasználatlan víztartalékai vannak. Általánosan elfogadott nézet, hogy a föld a ciklonok űzte felhőkből jut hozzá a szükséges csapadékhoz, nedvességhez. Pedig van másfajta csapadék is, mégpedig az a csapadék, amely a nagy páratartalmú ködből lecsapódik a szélirányra keresztben álló tárgyra. Az ilyenfajta csapadékot — amilyen például a zúzmara is — joggal nevezhetjük vízszintes esőnekAz ilyen csapadék mennyiségének pontos meghatározása sokkal nehezebb, mint az esőé vagy a hóé. Ennek ellenére roppant nagy lehet a szerepe — különösen a hegyekben. Gyakran a légkörből a földre jutó csapadék egyharmada is lehet ilyen vízszintes eső. Az alustai tudományos kutatóállomás munkatársai évek óta behatóan tanulmányozzák a vízszintes eső jelenségeit. Kimutatták például, hogy a hegyekben 1 méternyi hosszúságú távvezeték huzalszakaszra olykor 2 kilogrammnyi jég is kicsapódik, lerakódik a zúzmarából. A vízszintes eső hasznosítására az utóbbi években nagyszabású erdősítés kezdődött a Krim-félszigeten. A kopasz hegycsúcsokra eddig több ezer hektárnyi új erdőt telepítettek, s a tudományos kutatók most azt vizsgálják, hogyan gyűjtik össze a vízszintes esőt egyfajta víztároló módjára a hegyi erdőségek. Pontos mérésekkel kimutatták, hogy egyetlen 2,5 méter magas fenyőfára 60 kilogrammnyi zúzmara rakódik le egy tél folyaiián. Ha ezt az adatot elfogadjuk egyfajta normának, nagyon ér. dekes következtetésekre lehet jutni. Megszorozva ezt a számot az egy hektárnyi erdőterületen álló fenyőfák számával, sikerül, hogy a zúzmara megkötésével egy hektárnyi erdőterület 600 tonnányi járulékos csapadékot hoz minden télen. A tölgyerdőkben 200 milliméterrel, vagyis kölülbelül 20 százalékkal nő az évi csapadékmenynyiség ezen a módon. NÖVÉNYTAN A HOLNAP TAKARMÁNYA A kék-zöld moszatok (algák) sok százmillió évvel korábban jelentek meg a Föld őstengereiben, mielőtt fák népesítették volna be a szárazföldeket. Szorgalmasan elnyelték a széndioxidot, s nagyon intenzíven oxigént bocsátottak ki magukból — ezzel részt vettek a Föld légkörének létrehozásában. A zöld algák — az egysejtű chlorellák — ugyanis saját térfogatuk kétszázszorosának megfelelő mennyiségű oxigént képesek kibocsátani naponta. Az egysejtű chlorellák nemcsak nagy teljesítményű parányi „oxigéngyárak", hanem értékes táfitanyagokat is gyártó „üzemek". Egyetlen más növény sem tartalmaz annyi zsiradékot és fehérjét, mint a chlorella. Különösen figyelemre méltó, hogy a chlorella rendkívül gyorsan hoz bőséges termést. Az algatenyészetbe juttatott ásványi tájianyagok, gázok összetételéből, a hőmérséklet és a megvilágítás mértékétől függően, széles határok között szabályozható a chlorellában levő zsírok, fehérjék, szénhidrátok és vitaminok mennyisége, vagyis ezen a módon adott célra a legkedvezőbb összetételű szintetikus takarmány állítható elő. Oxigénszegény közegben a chlorella — száraz súlyra átszámítva — 68,2 százaléknyi fehérjét is felhalmozhat magában (túlnyomó többségében értékes és pótolhatatlan aminosavakat), s csak 5,2 százaléknyi zsírt tartalmaz. Oxigéndús közegben viszont úgy irányítható a chlorella tenyésztése, hogy száraz súlyra átszámítva 83,2 százalék zsírt és csak 7,3 százalék fehérjét tartalmazzon. E két véglet között tetszőleges értékre beállítható a chlorella zsír-fehérje aránya. Kedvező körülmények között 300 nap alatt 250 mázsányi száraz súlyú chlorella takarítható be hektárnyi vízfelületről, s ebből 160—180 mázsa az értékes fehérje. Egyetlen más növény sincs a földön, amely Ilyen gazdag termést hozna. Világszerte különböző tudományos kutatóintézetek behatóan vizsgálják a chlorellatermesztés különböző nagyüzemi módszereit. Vannak már gyakorlati eredmények is. Üzbekisztánban például egyszerű, olcsó módszert alkalmaznak az egyik gazdaságban a chlorella szabadtéri termesztésére. Három sekély tavacskát alakítottak ki. A tároló- és dúsítómedence egyenként 3000, a ,készárú"-medence pedig 4000 literes- A három medence termelőfelülete összesen 68 négyzetméter. A széndioxidot a medencék alján lefektetett csövekbe vezetik a tárolótartályokból. Egy-egy tenyésztési ciklus 8—10 napig tart, A ciklus végén a ,,kétszárú"-medencéből naponta 2 tonna folyadékot csapolnak le — ennek minden egyes köbcentimétere 30—40 millió chlorellasejtet tartalmaz. Ugyanilyen mennyiségű folyadék kerül át a dúsítómedencéből a részben lecsapolt harmadik medencébe, a legelső tárolómedencét pedig újra „bevetik". A medencéket különböző szinteken helyezték el, így a folyadék a zsilipek megnyitása után, külön szivattyúzás nélkül, egyszerűen átfolyik az egyik medencéből a másikba. Még ennél is egyszerűbb módszert dolgoztak ki a chlorellatenyésztésre az Ukrán Tudományos Akadémia botanikai intézetében. Tápanyagként melasztörkölyt használnak, a tenyészeteket pedig 10X1X0,20 méteres, műanyaggal bevont fatálcákba helyezik el — nyáron a szabadban, télen pedig üvegházakban. A kijevi „baromfigyárban" már nagyüzemi méretekben használják fel a chlorellát az állatok takarmányozására. Vizsgálati adatok szerint az algával takarmányozott állatok testsúlya 20 százalékkal növekszik, a tojáshozama pedig 9 százalékkal nő. Meglepően növekszik a tojások karotintartalma: a másfél-kétszeresére. Elsősorban a nagyüzemi szárnyas- és sertéstenyészetekben juthat nagy szerephez a chlorellával való takarmányozás. Ebből a szempontból óriási jelentőségű, hogy a chlorellatenyésztés sokkal könnyebben automatizálható, mint bármily más növénykultúra termesztése, nem von el értékes földterületeket a mezőgazdasági termeléstői, módszerei olcsók, egyszerűek. Az is jelentős előny, hogy a chlorella-gyárat közvetlenül a felhasználó telepek mellett helyezhetik el, nincs szükség a takarmány költséges szállítására. A holnap mezőgazdaságában minden jel szerint fényes jövő vár e nagy termelékenységű ta. kormánygyárakra. (dz)