Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-29 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

Régen is az volt, de talán még ma is jellemzője a Garam lapályon élő embernek a csendes mulatozás. A kocsmákban, vendéglőkben és csárdákban" elbeszélgetnek, bodor jüstöket elegeinek s közbe-közbe koccintanak. Mikor már jól kibeszélték magukat, hát nyugodalmas jó éjszakát kívánva, éppen olyan csendesen elszélednek, mim ahogy jelgyülekeztek és elidőztek. Csak ha beüt a jó szerencse, vagy vendég vetődik közéjük, esetleg rendkívüli esemény történik, akkor lüktet erősebben a mulatozásuk. Tréfás sző sűrűbben esik, akárcsak a koccintás. Az esemény jelentősége, az ital menynyisége pedig kicsalja belőlük azt a természetet, mely a maga zamatosságában, rendszerint nótaszóban nyilatkozik meg. A sorozás ilyen rendkívüli esemény volt valamikor. Nem is csoda, hogy kifogyott ilyenkor az ital és szólt a nóta. S s hej!... Abba a nótába beleköltöiték mindazt, ami szívüket, lelküket, önérzetüket bántotta. Legalább jól kidanolták magukat, ha éppen semmit, vagy csak keveset tehettek sorsuk fordulása ügyében. SOROZÓ mesorosziból. Szecsei József, Csatáról Mészáros Ilona. A legutóbbi^ kivételével mindanynylan 'énekelték ezt a szöveget. Régen, amikor őket sorozták.' A szódói Berhédi András bácsi még azt is megírtaj hogy a második versszak változatát ő 65 esztendővel ezelőtt hallotta, amikor az 1900-beli újoncokat sorozták. Érdekes változatot jegyeztek fel mások. A garamdamásdi Béres Lajos és a Kisölvedről Pozsonyba származott Pásztor Lajos. Ennek a változatnak külön története is van. Felesleges leírni, kitűnik a szövegből. Katonának kell lenni a legénynek, A gazdagnak éppúgy, mint a szegénynek. De a gazdag győzi ezres bankóval, Szegény szolgál helyette is zokszóval. Az Ipoly völgyéből is számtalan levelet kaptunk. Ipolyszakállosról, Ipolybélről, Pásztóről. Többen névtelenül bár (vajon miért?), de szívesen leírták az eredetivel egyező szöveget. Marsai Ferenc, Srna Pál, Selmeczy Gyula és Pásztor László pedig megírták, hogy azért emlékeznek pontosan a szövegre, mert negyven esztendővel ezelőtt ezekből a falvakból is Zselízen sorozták katonának a legényeket. Az érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az Ipoly völgyéből érkezett feljegyzések zöme a „betyár"~főorvost „puhos"-nak említi, a „púpos" jegyzőt pedig „sánta"-ként. Vajon milye, nek lehettek valójában? A sorozőnóta szövege negyven esztendővel ezelőtt más vidéken is ismeretes volt. Feljegyezte ezt Az Ot c. folyóirat munkatársa, de szerkesztőségünk munkatársa, Száraz József elvtárs is ráismert a nótára, el is dalolta, le Ilyen érdekes sorozőnóta szövegének a töredékére bukkant a somorjai Bartal Ilona Az Ot című negyven évvel ezelőtt megjelent folyóirat sárgult lapjait olvasgatva. Felfigyelt a szövegre: „Valahol a Garam lapályán született a nóta, a zselízi járásban. Egy diák meghallotta, megtanulta, Pozsonyba vitte és most onnan terjed. Panaszos dal, vád van benne, vád az urak ellen." Az első és a harmadik versszakát a cenzor töröltette. Csak a második versszakot közölte a negyven/ éve megjelent folyóirat. Ez így hangzik: A zselízi sorozóra sül a nap, Odagyiilnek vizitálni az urak. Egyik nézi gyönge testem állását, Másik ieqyzi babám szomorúságát. Kíváncsiak voltak a somorjaiak a fenti nóta első és harmadik versszakára, ezért HAZAI TÜKÖR rovatunkban „Zselíziek, figyelem!" címmel egy szerény közleményt tettünk közzé és kértük a zseiízieket, vagy a környékbelieket, hogy aki ismeri az első és a harmadik versszakot, szíveskedjék azt leírni és címünkre megküldeni. Felhívásunk nyomán a szerkesztőség szokásos napi postája jelentősen emelkedett, mert a nóta hiányzó két versszakának szövegét sokan leírták és beküldték. Elsősorban a zselíziek. Természetesen több változatban. Nyustyin Ferenc tudósítónk özv. Némethné, született Hajnovics Gizella és Tóth "Géza emlékezése alapján megállapította a sorozőnóta első versszakának a szövegét: Ha én egyszer tüzes mennykő lehetnék, A zselízi sorozóra leütnék. | Agyonütném azt a betyár főorvost, Aki engem katonának sorozott. A hiányzó harmadik versszakot többen is leírták és beküldték. Gönczöl István, Pozsár Erzsébet különösen jól használható szöveget küldtek. A szótagszámok egyeztetése során azonban a Kuchynka Erika által feljegyzett szöveg mutatkozott a legeredetibbnek: A zselízi púpos jegyző jöjjön ki, A sorozó levelemet adja ki. Rá van írva nem szabad megnősülni, A legénynek katonának Icell lenni. Természetesen a környékbeliek is leírták és beküldték a hiányzó versszakok szövegét. Sokan, nagyon sokan. KüK)n9sen értékes feljegyzést küldtek Szódóról Berhédi András és Mocsy Dénes. Mikoláról Galambos András. Neis írta. 0 ennek a nótának a párkányi változatát Ismeri. Mikor engem a főorvos vizitál, Kisangyalom a kapuban sírdogál. Ne sírj rózsám, nem leszek én katona, Nem leszek a republika bolondja. Ez már forradalmibb szöveg. És természetesen enríek a változatnak az is érdekessége, hogy így ismeri a Bátorkesziről származó Solc Istvánné, a kéméndt Kovács Borbála is. Más tájakról is kaptunk leveleket. íróik megírták, hogy ismerik a nótát, csakhogy ők komáromi sellyei sörözőként énekelték annak idején a szöveg megfelelő részét. Természetes, hogy a kávai Moravcsik János komáromi sorozót énekelt, a sellyei Hanko József pedig sellyei sorozót. A legérdekesebb azonban az, hogy Nagycétényből is jelentkezett tudósítónk, Motesiky Arpád. Levelében ezt írja: „A Hazai Tükör által közölt négysoros, 11 szótagú dal elolvasá sa után megtéveszthetetlenül ismerősnek tűnt számomra. Csupán a zselíziek felé szóló felhívás hatott zavarólag. Ugyanis nem egy negyven év előtti dalról van szó, hanem egy élőről, melyet még ma is énekelnek Nyitra környékén. A mondanivaló ugyanaz, mint a Garam lapályain. Sőt, nyomtatásban is megjelent a szöveg és a kotta is, 1969-ben, a Népművelési Intézet CSALLÓKÖZI NÉPDALOK c. kiadványában, Ágh Tibor gyűjtésében. Énekelte a csallóközaranyosi Sántha Imréné, született Csóka Janka. A Zobor vidéki dalt Nyitragerencséren hallottam. Sebők. János énekelte. Kissé eltérő a szöveg és a dallam." A nyitrai Koronára süt a nap, Megjöttek a vizitáló nagy urak. Eletemnek a legszebbik korában, Léptem be a vizitáló szobába. Mikor engem a főorvos vizitált, A testemben semmi hibát nem talált. Megtalálták bennem azt az egy hibát, Hogy a szívem a babámért nagyon fáj. Ez a változat eltérő a zselízitől. De kiegészítője annak a kutatásnak, melyet Ágh Tibor végzett, mert a nyitragerencséri szöveg és dallam inkább a csalloközaranyosival rokon, mint a zselízivel. Reméljük azonban, hogy jó szolgálatot tett a népdalgyűjtés ügyének HAZAI TÜKÖR rovatunk cikkecskéje, mert olyan érdekes sorozőnóta szövegének ügyében kért véleményt olvasóinktól, melynek mindegyik változata értékes számunkra. HAJDÚ ANDRAS étszáz méterrel a tenger szintje felett. Megyek a kígyóként kanyargó úton a szakadó esőben. Az út mellett néha felkapom a fejemet. Azt hiszem, hófúvásba ütközöm, pedig • csak a fehér mészkövek homloka lobban elém. Az erdők némán, lombtalanul áznak. A nyírek az égerek fémesen csillognak, az erdei aljnövényzet megroggyant, s a lehullott lomb vörös szőnyeget térített föléje. Egy-egy gödör mélye valóságos kicsi tó, megtelt esővízzel• A körülötte álló fák némán bámulják magukat benne. Az út jobb oldalán magányos gémeskút, de ahogy nézem, semmi köze Arany „ösztövér kútágasához

s hóri-hrogas gémjéhez", mert ez se nem- ösztövér, se nem hórihorgas. Talán mert nem azon a földön termett, hanem itt feňn a Szilicei-fennsíkon. Mert ez az út, amelyen megyek, Borzovára vezet. Borzova a „második legnagyobb falu" a Szilicei fennsíkon. Tudvalevő, hogy összesen két falut talál idefenn az ember, s a kettő közül Szilice nagyobb. Borzován alig laknak háromszázan. Kis falu, de nagyon csinos. Az utcái gondozottak, az épületek korszerűek, Most, ebben a nekikeseredett őszi esőben olyan csend van itt, mintha nem is laknának benne• Pedig ez csak látszat. S a látszat sokszor csal. Sínek itt, élnek és dolgoznak, ha behúzódva is. S a szövetkezet irodájában nem szidják az „átkozott" esőt, mint más tenné, hanem örülnek neki. — Végre esik! —- mondják. S ez nem olyan megszokott közhely, hanem igaz öröm. Farkas István, a szövetkezel elnöke mondja, hogy miért: — Még nem kelt ki a búza. A hét százméteres szintkülönbség ezt /elenti a gyakorlatban: Itt egy kicsit más. értelmei nyernek a szavak. A szárazság nem úgy szárazság, mint a Csallóközben, s a hideg sem úgy hideg• Korábban jön a tél, s később a tavasz. Rövidebb a vegetációs időszák, s ez eleve más törvényeket szab. Es természetesen — mert ez törvényszerű — a termelési eredmények is mások. Meglehet, szokatlanok, kevésnek tűnők. Ennek ellenére a oorzovai szövetkezet gazdasági helyzete a rozsnyói járásban a jobbak közé tartozik. Az ellentmondás csak látszólagos. Márpedig azért, mert a növénytermesztés viszonylag gyönge eredményeit pótolja az állattenyésztés. Persze a növénytermesztés „gyenge eredményei" csak akkor gyengék, ha nem az itteni környezeti viszonyokhoz mérjük. Tavaly például búzából elérték a harmincmázsás átlagot. Ez rekordtermésnek számít, míg az idei terméshozamok a leggyengébbek voltak a szövetkezet fennállása óta. S mindezt a szárazság okozta. Jártam itt augusztus vége felé, láttam magam is a termést. Megégett. Az idei évre jellemző, már csak az összehasonlítás miatt is —, hogy míg más években burgonyából átlagosan 200 mázsát takarítottak be, addig most alig termett több 50 mázsánál egy hektáron. Ezzel szemben például a mák — harminc százalékos jégkár mellett — hét mázsát adott hektáronként. Rossz volt ez az év. Azt hiszem, ezt Borzován tudják csak igazán lemérni. De — ahogy Farkas István mondja — a szövetkezet gazdasági helyzetére nincs különösebb kihatással, mert erős tartalékalappal rendelkeznek-. Csak egy-két tervbe vett építkezést kellett egy- évvel későbbre . halasztaniuk. A borzovai szövetkezet fő termelési ágazata a szarvasmarha-tenyésztés. Erre vannak meg a legkedvezőbb feltételeik. A 760 hektáros gazda, sági területnek több mint 80 százaléka rét és legelő. Mégpedig a legjobb minőségű. A tejtermelés olcsó, s így azt fejlesztik. Igyekszenek a lehetőségekhez mérten kialakítani egyféle specializációt is. Tudvalevő, hogy a hegyi legelőkön nevelkedett tenyészállatok edzettek, ellenállóképességük szilárd. Ezért szívesen vásárol tőlük a többi szövetkezet bikákat és üszőket továbbtenyésztésre. Ezt az érdeklődést kívánják a jövőben kielégíteni, mégpedig azzal, hogy mind minőségben, mind mennyiségben fokozzák a tenyészmunkát. A szarvasmarha-tenyésztésen kívül aránylag fejlett a juhtenyésztés is. Hatszáz juhot tartanak, s a lenyírt gyapjú súlya átlagosan 3,2 kiló, s az anyajuhoktól ezen felül 10 kiló sajtot nyernek évente. Ezek a tényezők lényegesen hozzájárulnák a szövetkezet átlagos gazdasági szintjéhez. A szövetkezetnek van kőbányája is. Hisz itt annyi a kő, hogy néha nem tudnak mit kezdeni vele. Hogy egy példát is mondjak: ha kimtgy szántani egy lánctalpas traktor, reggeltől estig 20—30 ekevasat „fogyaszt" el. S az eredmény? Jó, ha két hektárt felszántott. Hiába, az a bizonyos hétszáz méteres szintkülönbség nem is olyan kevés. Például, ha ekevasra számítjuk át. Az átlagosnál gyengébb gazdasági eredményekkel zárják ezt az évet Borzován. S hogy milyen lesz a következő, nehéz volna megjósolni• Itt akár holnap is leeshet már a hó. Mert már megmutatta magát. co 00 co