Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-27 / 282. szám, péntek

A lombjukat vesztett fák csupasz koronái hajlon­ganak a süvítő szélben. Ogy tűnik, mintha tegnap óta, amikor még a késő őszi verő­fényben úszkált az ökörnyál, dörömböléssé erősödött volna a kü6zöbön álló téli szelíd kopog­tatása. Lassan dermed a határ. Már csak a szántások alól itt­ott kikandikáló kukoricaszár szárazon zörgő levélmaradvá­nyai árulkodnak arról, hogy nemrégen még melyik parcella volt hangos a betakarító és a talajművelő gépek zajától. Rég üresek már a villanyhuzalok és a fecskefészkek. Az út menti fák ágain is fázósan gubbaszta­nak a varjak. Bent, a rappi szövetkezet új irodaépületében barátságosabb hangulat fogadja a látogatót. Kellemes meleget áraszt a fűtő­test, Lanko József elnök és Kar­lak Ferenc főkönyvelő gyűlésre készülődik. A vezetőség tagjait várják. Az íróasztalokon tor­nyosuló akta és papírhalmazok sejtetni engedik, hogy megvi­tatni való, döntésre váró dolog bőven akad majd. Nem csodál­koztam ezen, mert néhány perc múlva már igaznak bizonyultak egy, a falu felé utazóban elle­sett beszélgetés erre célzó hangfoszlányai. Az évtizedek szántotta barázdás arcú embe­rek éppen azt emlegették, hogy a rappi szövetkezetben minden­napos „vendégek" a különböző gondok, problémák. „Ott biz én nem szívesen lennék elnök, mert..." — sorolta a bajokat * az egyik. « « » A z őszi tennivalók javát már elvégezték. Százhúsz hektáron földbe került a búza, szárítókban van a kukori­ca. Betakarították a 350 mázsa hektáronkénti termésű cukor­répát is. — Ha csak a legutóbbi ered­ményeinket mérlegelnénk, talán nem is lenne okunk panaszra — kezdi a beszélgetést a szö­vetkezet elnöke. Helyi adottsá­gainkhoz mérve reálisak ezek a számok. Ebben a tekintetben most sem igen maradunk a ta­valyi és az előbbi évek átlagán alul. Viszont a jelenlegi termés­átlagok érdekében a szükséges munkaráfordítást nézve merő­ben más a helyzet. Az idén szin­te alig volt olyan parcellánk, amelyiken valamennyi munka­folyamatot ne kellett volna két­szer ls elvégezni. Lényegében ezért növekedtek az önköltsé­gek. FALUSI DÉLUTÁNOK Az ötszáz hektáros efsz föld­jeinek csaknem a fele az Ipoly árterületén van. Ezek nagyobb része évente két-három ízben víz alá kerül. Sőt, az sem ritka, hogy az egyes táblákon az egész tenyészidő folyamán höm­pölyög az ár. A nyári gabona betakarításánál negyven száza­lékos volt az áradás okozta ter­mésveszteség. A tervezettnél mintegy 11 vagón gabonával kevesebbet takarítottak be. A nyolc hektáron termesztett do­hányból összesen 104 mázsa szárított levélre számítottak. A víz itt is elmosott néhány szám­jegyet. Ötvenegy mázsa értéke és rengeteg fáradságos munka veszett kárba egy-két nap alatt. Az idei, szokatlanul kedvezőt­len időjárás és a többszöri ára­dás összes kártétele 950 ezer korona. Ennek mindössze egy­harmadát téríti vissza az állami biztosító. Ugyanis a kár nem haladja meg a szövetkezet nyerstermelésének — ami Már most biztosítsa a NAPTÁR 1971-et A legjobb ételrecepteket, detektívtörténeteket, ho­roszkópot, keresztrejtvényeket, kertészek és méhészek számára tanácsokat tartalmaz. A legjelentősebb színészek és sportolók fényképeit közli és még sok érdekeset találhat benne. Megrendelését küldje a következő címre: SLOVENSKÁ KNIHA, n. p. Rajská 7 Služba čitateľom Žilina drb Naptár 1971 ára 12, - korona Név Cím ; Járás aláírás, pecsét ÚF-1654 egyébként 5 millió 259 ezer ko­rona — a húsz százalékát. — Már évekkel ezelőtt meg­kezdték az Ipoly szabályozását — mondja a főkönyvelő. Felül­ről a torkolat felé haladnak a munkával. Fordítva talán elő­nyösebb lenne, mert az alacso­nyabban fekvő vidékek mindig jobban sújtottak. Ráadásul te­kintélyes hektárszámúak azok a folyómenti szántók és rétek, amelyeknek valamivel alacso­nyabb a szintjük, mint az Ipoly medrének. így már az enyhébb áradáskor is kitóduló víztömeg addig áztatja, lúgozza a földe­ket, amíg el nem párolog, vagy magába nem szívja a talaj. Idén az eredeti tervek szerint egész Kalondáig be kellett vol­na fejezni a rakoncátlan folyó szabályozását. Sajnos ez csak terv maradt. A rappi határban most is „úr" a víz. * # # A földművelő emberek nem szívesen panaszkodnak. Ha valaki mégis kikény­szerít belőlük egy szóáradatot, szinte lehetetlen elrekeszteni azt. — Mióta új medrébe terelték a falu kataszterét ketté válasz­tó Mučiny patakot, a korábbinál is rosszabb a helyzet — kese­reg tovább Karlak elvtárs. Az eredetinél valamivel magasab­ban van az új torkolat. S ami még lehangolóbb: az Ipoly fo­lyásával majdhogynem szembe irányították ' a patakot. Ennek következtében az áradások után ahelyett, hogy levezetné, In­kább táplálja a mezőn képződő tavakat. Később másfelé terelődik a beszélgetés iránya. Egyéb prob­lémák is vannak. A legégetőb­bek egyike a munkaerőhiány. Összesen 94 tagja van a szövet­kezetnek. Közülük csak heten fiatalok, csaknem valameny­nyien a. gépesítésnél dolgoznak. Kicsit talán furcsán hangzik, hogy a lányok még csak kép­viselve sincsenek. Legválságo­sabb az állattenyésztés helyze­te, ahová már nem jutott a fia­talokból. Ezt tetőzi még az utóbbi időben meglazult munka­fegyelem is. Sürgősen hatékony intézkedésekre lenne szükség. Vagy inkább munkaerőre. Az viszont nincs. — Még szerencse, hogy a nyá­ri csúcsmunkák idején némileg segítenek a falu vakációzó fiataljai. Ha ők sem lennének, talán fel is kellene számolnunk a legtöbb kézi munkaerőt igénylő ágazatokat — mondja az elnök. A faluból, akárcsak máshon­nan is, „elszippantják" a fiata­lokat Losonc, Fülek ipari üze­mei. Pedig a szövetkezet tagjai sem jönnek ki rosszabbul anya­gilag. 1326 korona az idei gaz­dasági év kilenc hónapjában az egy átszámított dolgozónak jutó átlag kereset. Minden ezredik korona után ötven kiló búza is jár a tagoknak, ami szintén szép összeget képvisel a többi természetbeni juttatások mel­lett. Sajnos, hovatovább már ál­talánosíthatóvá válik az egyik huszonéves villanyszerelő gon­dolatmenete: „Miért is törtem magam valamelyik szövetkezet­ben, mikor bent a gyárban ha­sonló keresetért alig kell vala­mit dolgoznom." R app alig különbözik vala­miben a losonci járás ha­sonló nagyságú falvaitól. Szerény, dolgos emberek lak­ják az utcasorokat. Ha nem is kiválóan, de működnek a CSE­MADOK, a nőszövetség, a sport­szövetség alapszervezetei. Kü­lön dicséret illeti a helyi nő­szövetség tagjait, akik kötele­zettséget vállaltak az emlékmű­vek és a katonahősök sírjainak gondozásában. Idősebbek és fiatalok egyaránt hiányát érzik a kultúrháznak, mozinak. Szó­rakozási lehetőségnek marad a rádió és a televízió. Talán már nem sokáig, mert 3 millió 850 ezer korona beruházással és nem kis lelkesedéssel végzett brigádmunkával épülőfélben van á kultúrotthon. Észrevétlenül öregszik az idő. Alkonyulatba nyúlnak a délu­táni beszélgetés órái. Az ólom­színű szürkületben a szövet­kezet irodája felé igyekeznek a vezetőség tagjai. Csöndesedik a falu, mintha elfáradt volna, alább hagy a szél ereje is. Va­lahol a dombok mögött el­nyújtva hasítja fel az üllepedő csendet egy gőzmozdony sípja. LALO KAROLY Orvosi tanácsadó Gyermekkori ízületi fájdalmak Nagyon gyakran keresik fel a szülők az orvosi rendelőt azzal a panasszal, hogy kisebb vagy nagyobb gyermeküknek „reumá­ja" van, ami szerintük abban nyilvánul meg, hogy a gyerme­kek egyes ízületei fájnak. Igaz, hogy az ízületi fájdal­maknak már a gyermekkorban is taláíi a leggyakoribb kiváltó­ja a reumatizmus, de ez távol­ból sem Jelenti azt, hogy a kicsi­nyek, vagy sqrdiilők ízületei csakis a reumatizmus esetében fájhatnak. Az orvostudomány rengeteg olyan betegségről tud számot adni, amelyeknél az ízü­leti fájdalom a kőrtünetek közé tartozik. Nem akarom az olva­sókat azzal fárasztani, hogy az összes számításba jöhető kórról beszéljek, csupán arra akarom felhívni a kedves szülők figyel­mét, hogy ne írjanak minden ízületi fájdalmat a „reuma" számlájára és kérjék ki orvo­suk véleményét, mielőtt felállí­tanák „saját" diagnózisukat. Gyermekkorban talán a leg­gyakrabban akkor fájnak az ízü­letek, amikor e helyek heveny gyulladásoknak vannak kitéve. Néha e gyulladások csak egy ízületet támadnak meg, például a csípőízületet, vagy térdet. Ek­kor beszélünk monoarthritiszről, máskor azonban a gyulladás egyszerre több ízületben lokali­zálódik, s ekkor polyarthritisz­ről beszélünk. A gyulladások le­hetnek gennyesek és úgyneve­zett szerózusok, ahol a gyulla­dásos izzadmány ritka és víz­szerű. Ebben az izzadmányban bakteriológiai kivizsgálással ki­mutathatók a kórokozók, mint például a sztreptococcusok, sztaphylococcusok. Néha azon­ban a kórokozókat nehezebb ki­mutatni, mint például a vírusos gyulladásoknál, vagy egyáltalán nem lehetséges ez az úgyneve­zett allergiás ízületi elváltozá­soknál. Néha ezeket az elválto­zásokat specifikus processzosok váltják ki, mint a tuberkulózis és a lues. Ezeknek a gyulladá­soknak a fájdalmas volta abban rejlik, hogy a gyulladásos iz­zadmány szétfeszíti az ízületi burkokat és ez fájdalmas nyo­mást tesz az itt levő idegekre. Későbben az izzadmány besűrű­södése után összenövések kép­ződnek, s ez nagyon megnehezí­ti az ízületekben a mozdulato­kat. Ebben a stádiumban az esetleges mozdulatok nagyon fájdalmasak. Az ilyen kezelés nélküli ízületi gyulladások tel­jes ízületi merevséggel, ankyló­zissal is végződhetnek. Az ilyen ízületi fájdalmakat különösen kezdetben nehéz meg­különböztetni a reumatikus fáj­dalmaktól, és ezért nagyon fon­tos a teljesen alapos és aprólé­kos orvosi kivizsgálás. Gyakran okoznak ízületi fájdalmakat az ügynevezett kolagenózisok, ame­lyeknél az ízületeken kívül mikroszkopikus elváltozások ke­letkeznek a szív és az érrend­szerben, a bőrben és az izmokban is. Ebbe a csoportba tartozik például az úgynevezett Henoch­Scliönlein purpura, amely rend­szerint a felső légutak heves gyulladása után kezdődik. En­nél a betegségnél a tipikus bőr­vérzésekkel egyidejűleg az ese­tek mintegy kétharmadában ti­pikus ízületi fájdalmak is fel­lépnek. A többi kolagenózisból, ami e helyre kívánkozik, leg­alább a lupus erytematódest és a Still betegséget említem meg. Izületi fájdalmak magas láz kíséretében előfordulnak a csontvelőgyulladásnál, az osteo­myelitisnél, amely gyermekkor­ban is előfordulhat, leginkább balesetek következtében, amikor a csontok meg voltak sérülve. Különféle vírusos megbetege­déseknél is előfordulhatnak ízü­leti fájdalmak, mint például az influenza utáni hetekben, vagy a tipikus gyermekbetegségeknél, a kanyarónál, a mumsznál, a bárányhimlőnél stb. Vannak olyan esetek is, ami­kor a fertőző sárgaság ízületi fájdalmakat okoz. Sokszor ta­lálkozhatunk ezzel a kóros tü­nettel a különféle bélinfekciók­nál, mint például az úgyneve­zett szalmonellőzisnál, vagy a hastífusznál. A bőrbetegségek­nél is feltűnhetnek ízületi fáj­dalmak, mint például a pszo­riázisnál, ami azonban gyermek­korban rendkívül ritkán fordul elő. Amikor lappangó és bizony­talan fájdalmak tűnnek fel a 'hátban, a térdekben és a csípő­ben, gondolnunk kell az esetle­ges tuberkulotikus elváltozások­ra. Előfordulhatnak csípőfájdal­mak az úgynevezett Perthes-be­tegségnél, amit a csípőcsont fe­jének nekrózisa idéz elő. Ugyan­így a hátgerinc nekrózisa okoz­za az úgynevezett Sheuermann­betegséget, amelynél a hátge­rincben érezhetők nagy ízületi fájdalmak. Súlyos ízületi fájdal­mat okoznak a különféle ortopé­diai hibák, mint a lúdtalpak, az X vagy az O lábak stb. Ebből a rövid felsorolásból is láthatjuk, hogy bizony nemcsak a reuma okozhat ízületi fájdal­makat és a mai modern világ­ban illendő ezt nekünk, szülők­nek tudnunk. Természetes, hogy majdnem minden Izületi fájda­lomnak más és más a kiváltója, az okozója, s ezek szerint vál­tozik ebeknek a fájdalmaknak a kezelése is. Ezért nagyon fon­tos minél előbb felderíteni a fájdalmakat kiváltő betegséget. Ehhez kérjük orvosunk mielőb­bi szakszerű segítségét, hogy így közös erőfeszítéssel minél jobb eredményt érhessünk el gyermekeink egészségének hely­reállításakor. Dr. JUHÁSZ ISTVÁN A Capelía Bydgostiensés vendégszereplése Bratislavában Már a terembe lépés percében kedves, hangulatos kép fogadja a hangversenylátogatót. ízlésesen el­helyezve négy tízágú, magas tal pas gyertyatartó világítja meg a pódiumot. Karos gyertyatartókkal a stílushű hangjegyállványokat ls gyertyafény világítja be . .. mint ha varázsütésre néhány évszázad­dal visszafordult volna az idő ke reke. Gépesített korszakunk vív­mányai elmerültek az időben, modern életünk lüktető, harsány nyugtalansága a falakon kívül maradt. A lengyel művészek hangverse­nyük első részében a reneszánsz zene pasztellszínű csokrát nyúj tották át a hallgatóságnak. Felcsen­dült a XV—XVI. század muzsiká ja, letűnt korok elfelejtett hang­ja. A műsort a lengyei Waclaw zo Szamotul motettájával a madrigál­kórus nyitotta meg. Ezután üdítő változatossággal peregtek a fel­villanó régi zeneképek. Már törté nelmivé vált régi fúvóshangszerek­kel előadott fúvósnégyes [szerző­je az olasz Andrea Gabrieii), majd régi hangszerek kíséretében újra a madrlgalisták (a szerző: Ano­nim), két viola de gamba szextett (komponistája az angol Martin Peerson), és így tovább. Hosszú volna az egyes számokat mind fel­sorolni és külön külön méltatni. Beszédesen méltat a tény: minden egyes műsorszám külön kis érde­kesség volt. Igazi zenei csemege. A program második felében Haydn 87. számú szimfóniája csendült fel. Vendégeink a szo­kottnál szorosabbra zárták maguk körül a stílus keretét, de ez a koncepció szépen, simán illeszke­dett az est légkörébe. Egy XVIII. századbeli Ismeret­len szlovák művel is megismerked­tünk, éspedig F. X. Budinsky „Non me tyranni" című áriájával, a te­norszólót a szép hangú Eiig.eniusz Sasadlek adta elő őszinte beleér­zéssel. A különleges kamaraest egyet­len hibája: a műsor túl hosszúra nyúlt. De a zárószám, Vivaldi Magnifícatja ennek ellenére za­vartalan örömet szerzett. A velen­cei mester muzsikájának sajátos költészetével sem a fül, sem a lé­lek nem tud betelni. Az est mindkét dirigense (fan Roehl és Wladzimierz Szymanski) igen jó munkát végzett, énekes szólistáik |a már említett kitűnő Sasadiek, Božena Banas és Maria Szczucka) a madrigalistákkal együtt kiváló énekesprodukciót nyújtottak. A Capella Bvdgostiensls elsőren dű együttes. Mind az elgondolás, mind a kivitelezés fantáziára, íz­lésre, stílusérzékre, és utoljára, de nem utolsósorban: lelkes, kitartó, művészi munkára vall. HAVAS MÁRTA 1970 XI. 27.

Next

/
Thumbnails
Contents