Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-22 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

áliyrdehesséqeh IÍIUGSMTOBDI ÍSŤ Ólom a levegőben ismeretes, hogy az čflom akkor is mérgező hatású, ha mikroszkopikus adagokban kerül a szervezetbe. Egyes tudósok ólommérgezéssel magyarázzák a római birodalom elitjének kihalását. Régészeti leletek alapján megállapították, hogy az ólomserlegek, amelyekből az akkori időkben bort ittak, tömeges és rendszeres mérgezéseket okoztak. Nem ls kell nagyon elmélyülni a történelemben. A nyugat-németországi Majna-Frankfurtban kiszemeltek és megfigyelés alatt tartottak 158 személyt, akiknek szervezetében ólmot találtak. Az őlommérgezés okozója valamennyi esetben az autó volt. A kérdés lényege az, hogy a benzinszállító cégek ólomoxidot elegyítettek hozzá, hogy ezzel növeljék a motor erejét. A hengerekben el nem égett ólom a kipufogógázzal együtt a légkörbe kerül. Az NSZK-ban 13 millió gépkocsi a szó szoros értelmében tonnaszámra bocsát ki a levegőbe ólmot. Ismert tény, hogy például a svájci főváros lakói olyan levegőt szívnak be, amelybe évente 20 tonna ólom kerül. Ez a „norma" Philadelphiában napi fél tonna. A kipufogógázban tartalmazott ólom okozta mérgezés súlyos következményekkel jár: idegzavarok, fejfájás, vérszegénység, vakság, emlékezet elvesztése, sőt a nőknél meddőség és magzatvesztés. Különösen magas ólomszintet találtak azok vérében, akik állandóan a városi utcákon dolgoz nak. A kísérleti alanyok közül átlag minden hatodiknak a szervezetében a „kritikus szintet" meghaladó ólommennyt séget találtak. A cégek ennek ellenére továbbra ls ólomvegyületeket elegyítenek a benzinhez, hogy „jól dolgozzék a motor". (STERN) „Varázsdoboz" Mérgező anyagok, főként veszélyes gyógyszerek véletlen használata folytán Franciaországban évente háromezer ember mérgezi meg magát s ezer személy veszti életét, 90 százalékban gyermekek. A tapasztalatok alapján most különleges „titkos" csomagolásban hozzák forgalomba a veszélyes gyógyszereket. A henger alakú doboz két részre válik. Az első doboz tetejének levétele után könnyen hozzáférhető. Ebben ártalmatlan, de erősen színhagyó pirulákat helyeznek el, hogy a szülők megállapíthassák, próbálkoztak-e gyermekeik torkoskodni. A doboz másik részének rejtjeles titkos zára van. Csak akkor nyílik ki, ha meghatározott sorrendben megfelelő betűket vagy számokat tárcsáznak. Kiszámították, hogy az új csomagolás bevezetésével évente átlag százmillió frank (1 frank kb. nem egészen két koronának felel meg) gyógykezeltetési költségmegtakarítást érnek el. (SCIENCE ET VIE) A szívtáji fájdalmak már korán jelzik a bajt; a szívbetegségek nem váratlanul jelentkeznek. Látszólag makkegészséges emberek gyakran már öt évvel a súlyos bántalmak bekövetkezése előtt egyértelmű figyelmeztető jeleket kapnak a szívtájról. Ezt állapították meg a napokban a 6. kardiológiai világkongresszuson Londonban, amelyen több mint 4000 szívspeclalista gyűlt össze. A szívinfarktus és a szívkoszorúér megbetegedések Angliában a halálozási statisztika élén állnak. Számos nemzetközi vizsgálat fényt derltfett arra, hogy a betegek nyilvánvalóan nem veszik eléggé komolyan a szívüket, amikor az riasztja őket. így például Geoffrey Rose, a londoni higiéniai főiskola munkatársa és Henry Blackburn, a Minnesota Egyetem tanára A szív időben jeizi a veszélyt megkérdezett sok száz külsőleg egészségesnek látszó személyt szívbántalmairől. A legtöbben beismerték, hogy többször éreznek nyomást á mellükben Erről azonban nem beszéltek orvosukkal, mert a fájdalmak megszűntek, mihelyt kissé megpihentek. Más betegek elmondották az orvosoknak, hogy időnként erős fájdalmat éreznek a mellcsont alatt. Miután azt képzelték, hogy panaszaik emésztési zavarokból fakadnak, nem törődtek velük. Rose és Blackburn szerint az kockázatos mulasztás: a mellcsont kördll fájdalmaknál kisebb szívinfarktusról is szó lehet. Az Infarktust gyakran hosszabb Időn át más riasztó Jelzések ls kísér hetik. így egyes emberek arről pa naszkodnak, hogy gyorsan elfáradnak és a lépcsőjárásnál kifogy a lélegzetük. Mások azt mondják, hogy a bal vállukban fájdalmat éreznek a járásnál, vagy ha felizgatják magukat, vagy félnek valamitől. Mindezeket a jelenségeket a sző szoros értelmében a szívükre kellene venniük, mert az infarktus tipikus előjelel lehetnek. A fizikai jó kondíció egymagában azonban nyilvánvalóan nem mentesít a szívkárosodások alól. Egy orvoscsoport P. Teraslinna professzor vezetésével Helsinkiben M hónapon át rendszeresen sportoltatott 89 szívinfarktussal veszélyeztetett tisztviselőt, aki egyébként ülő foglalkozást űzött. A sportolás következtében fizikailag a kísérleti személyek jobb formában voltak, de a szívinfarktuskockázat alig változott náluk. Hasonló eredményekre jutott Edwln Stanley ls, az ohlöl Cox szívklinika munkarása. (ARBEITER ZEITUNG) t" .Äfo^ J HHNp I f .. . . ' - ,-í. í. Horgászó majom A fényképész nem akart hinni a szemének, amikor egy fatörzsön kuporgó hatalmas csimpánzot pillantott meg, ainint éppen vízbe eresztette horgát. De alig kapta lencsevégre a ritka látványt, amikor két fóka zavarta meg az idillt és a majom csak üggyel-bajjal tudta megmenteni zsákmányát a hívatlan vendégek orra elől. E kedves jelenet az egyik floridai állatfarmon játszódott le. (QUICK) B8M Egérinvázió Ausztiáliában az anyák csecsemőjüket kosárba teszik és a kosarat kötéllel a mennyezetre függesztik fel. Quen városában a kórházi ápolók a betegek ágyának lábaihoz egérfogókat helyeztek el, mert e kis rágcsálók megtámadták a védtelen betegeket. Az ausztráliai gépkocsivezetőket eddig ismeretlen veszély fenyegeti, ugyanis az utakon néha csapatostul vonulnak át az egerek, s ha az autós túl gyorsan hajt, járműve megcsúszik az elgázolt egereken. „Olyan ez, mint az é!ő szőnyeg" — panaszkodott az egyik rendőr. A farmerek a csűrök körül vizesárkokat ásnak, hogy megfulladjanak e kártevők. Reggelente az árkok vizéből százszámra hányják ki a döglött egereket. Mások viszont tonnaszámra hintenek szét strichninnel mérgezett gabonát, hogy megmentsék a termést. E módszer következtében azonban nemcsak az egerek, hanem a háziállatok és a madarak is elpusztulnak. Az utóbbi öt év alatt már harmadízben árasztják el Ausztrálját az egerek. A Vittória állambeli földmérő intézet véleménye szerint ez a legutóbbi invázió az öszszes közül a legrosszabb. Milliókra rúgnak az egerek okozta károk. Üj-Dél-Wales államban, Murrambidgee és Colleambally környékén a rizstermés egynegyedét elpusztították ezek a kártevők. Hatásos eszköz nincs az egérirtársra. „Az egér piszkos, romboló állatka", — állapították meg Dawis és Rowe brit kutatók — mely eddig ellenáll minden irtási kísérletnek, még a vegyszerekkel folytatott korszerű írtóháborúnak is." „Az egerek évében élünk" — írta 1967-ben a párizsi International Herald Tribúne. Európa nagy területeit elárasztották az egerek. Az 1967. évi egércsapás Jugoszláviát sújtotta a legnagyobb mértékben. Bosznia, Hercegovina és a Szerb Köztársaság számos területét elárasztották az egerek, s nem volt ellenük hatékony segítség. Egyes körzetek ben e rágcsálók elpusztították az egész termést. A csoportosan bevetett macskák elmenekültek ősi ellenségük hatalmas tömege elől. Az inváziónak nem vetettek gátat sem a folyók, sem pedig a hidak. E csapás következtében az emberek százai betegedtek meg „egérkórban", ebben a fertőző betegségben, amelynél a bacillusok a vérkeringés útján a vesébe kerülnek, s azok ennek következtében felmondják a szolgálatot. Jugoszláviában hárman haltak meg „egérkórban '. Csupán a tél vetett véget „az egérinváziónak". Ugyanis mindeddig a hó a legmegbízhatóbb és legjobb szer az egerek ellen. (DER SPIEGEL) 100 szó egy óra alatt Amint Moritz Saphir osztrák író (1795—1858) kétkötetes )exikonjában írta, Finnországban a XVII. században bíróság elé állítottak egy diákot, mert olyan rendkívül gyorsan tanult meg idegen nyelveket, hogy erre az ember csak „ördögi" erő segítségével lehet képes. A vádat az egyház is .támogatta, és a diákot, mint „az ördög cinkosát", halálra ítélték. Ezt a tragikus esetet Giuseppe Mezzofanti (1774— 1849), a bolognai egyetem professzora, a keleti nyelvek kiváló szakértője is ismerte. Róla egyébként az a hír járta, hogy minden európai és ázsiai nyelvet ismert. Mezzofanti tökéletesen tisztában volt vele, hogy a diák igazat mondott a bíróság előtt, s hogy a latin nyelvnek, a román nyelvnek szülőanyjának ismerete valóban lehetővé teszi e csoport minden nyelvének gyors elsajátítását a chileitől a románig, s hogy aki a szláv, a germán, a török vagy valamilyen más csoport egy-egy nyelvét ismeri, az a csoportba tartozó többi nyelvet is gyorsan megtanulhatja. Ezzel magyarázható, hogy Mezzofanti életében több mint száz nyelvet sajátított el. Az NDK-ban 1961-ben hunyt el Heestermann professzor, akiről egy lipcsei nyelvészeti folyóirat azt írta, hogy 123 nyelven beszélt. Ugyanannyi nyelven beszél Tagliavani olasz professzor, akivel a sajtó néhány évvel ezelőtt sokat foglalkozott. Heinrich Schliemann német régész (1822—1890) hat hét alatt tanulta meg a könnyűnek nem mondható orosz nyelvet, méghozzá nem is Oroszországban, hanem Hollandiában, ahol tudósítóként dolgozott. Schliemann rendkívül érdekes, lebilincselő életrajzi könyvében elárulja a „titkot", amelynek birtokában még egy olyan rossz memóriájú ember is, mint amilyen ő volt, fantasztikus gyorsasággal elsajátíthat idegen nyelveket. Schliemann igen szorgalmas edzéssel elérte, hogy naponta átlag húsz oldalnyi prózai szöveget tudott kívülről megtanulni. Ez rendkívüli módon fejlesztette eredetileg meglehetősen gyenge memóriáját. Minél több nyelvet ismer az ember, annál könnyebben és gyorsabban sajátítja el az újabb nyelveket. Schliemann az első két idegen nyelvet — a franciát és az angolt — egy-egy évig tanulta, a további nyelvekre már csak néhány hetet, sőt olykor csak napokat kellett szánnia. Schliemann mindenféle „erő" segítsége nélkül elérte célját. Egyetlen segítőtársa egy könyv, egy regény volt, amelyet már több nyelven kívülről tudott. Valahányszor elkezdett egy-egy újabb nyelvet tanulni, mindig beszerezte .a könyvnek az illető nyelvre lefordított példányát. Ezt a könyvet azután mindjárt el tudta olvasni — szótár nélkül, ami pedig nagy dolog, hiszen a szótározás sok időt vesz igénybe. Személyes ismerőseim közül legalább negyvenen ismernek sok nyelvet. Egyikük még Giuseppe Mezzofantinak sem engedi át az elsőség pálmáját. Ezt a moszkvai tehetséget Joszif Dvoreckijnek hívják. Negyven éve ismerem őt. Ez idő alatt sokszor kérdezgettem Dvoreckijt különféle élő és holt nyelvekről, amelyekkel kapcsolatban valamilyen problémám merült fel, és amelyekről az enciklopédiák, a lexikonok nagyon keveset mondtak. — Szerintem először aktívan el kell sajátítani a nyelvet, tehát meg kell tanulni beszélni az illető nyelven — mondja Dvoreckij. — Miért? — Azért, mert ezer szó ismeretében a hétköznapi nyelvet már beszélni lehet és meg lehet érteni. Ha könyveket akaruiik olvasni, akkor ötször ennyi szót kell tudnunk. Az író szókincse átlagosan 5000—10 000 szóból áll. Ezenkívül az írott nyelv gramatikája jóval bonyolultabb, mint a beszélt nyelvé. — Tehát ezer szó elég ahhoz, hogy beszélni tudjunk? — Igen, ha a leggyakrabban használt szavakat sajátítjuk el. Ehhez a hétköznapi, beszélt nyelv szókincsét tartalmazó, úgynevezett kis szótárak szükségesek. Ami pedig a szókincs-minimumot illeti, Max Müller, a kiváló német nyelvész, aki egy angliai egyetemen volt profeszszor, azt állította, hogy egy angol paraszt élete folyamán 300 szóval is elboldogul. — Mennyi idő alatt lehet elsajátítani 300 szót? — Három óra alatt. Igen, ezt komolyan mondom. Bolgár tudósok tanulmányozták ezt az érdekes kérdést és megállapították, hogy egy átlagos emlékezetű ember egy óra alatt 100 szót képes megtanulni. (NYEDELJA)