Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-22 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

Amit Verne megsejtett # Átadták a malomvölgyi televíziós központ első részét # Nyugdíjas újság­írók a stúdióban # 2,5 milliárd korona értékű beruházás Hazánkbon a televízió még kamasz­korát éli. Az első kísérleti sugárzást 1953. május 1-én kezdték meg Prágá­ban. A második állomást 1955. decem­ber 31-én adták ót Ostraván, a bratis­lavai leadóállomás 1956-ban készültel. Azóta annyira megnőtt a bratislavai te­levízió stúdióinak, műhelyeinek, segéd­részlegeinek száma, hogy nagy fejtö­rést okoz az elhelyezésük. Ideiglenesen - bár ez az állapot még évekig sem változik - különféle alkalmatlan helye­ken, a volt vásárcsarnokbon, bankban és más épületekben kénytelenek dolgoz­ni. Jelenleg a városban 22 helyen, sőt Ligetfalun a barakkokban is „tévések" dolgoznak. Ez a szétforgácsoltság féke­zi az inszcenáció, a felvétel és az adás, vagyis a munka folyamatos menetét. AZ ÚJ KÖZPONT öt éve kezdték meg o Malomvölgy­ben, az Állatkert közelében, az új tele­víziós központ első épületének építését. Az eredeti terv öt nagy épület építését tűzte ki célul. A központ első részét most fejezték be és a közelmúltban ad­ták át rendeltetésének. A falakon még friss a vakolat, ideig­lenes lépcsők vezetnek a harmadik eme­letre, némelyik helyiségben még meg sem száradt a festés, de már megkezdő­dött a munka, a készülékek kipróbálása. Innen sugározzák majd a második mű­sort. Jozef Vrabec elvtárs, aki o nagy épít­kezést irányítja, egy fiatal mérnökkel együtt megmagyarázta a bonyolult ké­szülékek rendeltetését, kezelését. Nem­sokára 70 mérnök és 350 fiatal techni­kus kezdi meg itt o munkát. Az első épületben 3 stúdió, - az első 150, a második 250, a harmadik 500 - össze­sen 900 négyzetméter területen foglal helyet. Egyszerre három programot ve­hetnek fel. A középnagyságú stúdióban 200 világítótestet és reflektort lehet fel­függeszteni. Akusztikai kapuja automa­tikusan nyitódik és záródik, a harmadik emeleti stúdióba - hátulról - nagy te­herkocsi is begördülhet a díszletekkel és a kellékekkel együtt. Az elülső részt magas üvegfal választja el. Innen ellen­őrzi a gyártásvezető, a rendező és se­gédei az egész stúdiót. A stúdiók ún. „ház a házban" rendszerrel épültek, külön egységet képeznek, és az őket kö­rülölelő főépülettől 3-4 centiméteres légréteggel vannak elválasztva. Ez akusztikai szempontból nagyon fontos. A stúdiókban kígyózó kábel hossza kilenc kilométer. A berendezés a legkorsze­rűbb, valóban világszínvonalú. A képbe­rendezés a prágai Tesla Rádiospoj vál­lalat, a hangberendezés a bratislavai Tesla Rádióakusztika gyártmánya. Bel­földi gyárak készítették a többi beren­dezés nagy részét is, csupán a szellőz­tető", a fűtő- és a hűtőberendezés, az ún. „airocondition" egyes részei svéd erede­tűek. Az épületben hét-nyolc percen be­lül kicserélődik a levegő. A rendezői komplexben található a műszaki főellenőrzés és a bemondók fülkéi. Innen mind a három stúdió ellen­őrizhető. Gombnyomásra jelentkezik minden: a hang. a kép, a jelzés, a szinkronizáció. A szerelés tranzisztoráció segítségével történt, az elektronokat félvezetőkkel cserélték ki. A maiamvölgyi stúdiókat kábelek kötik össze a város­ban levő többi stúdióval és a Zerge­hegyen levő leadótoronnyal. Az új leadó 1972-ben készül el. A most elkészült el­ső épületben helyezték el a maszkér-, fodrász- és szabóműhelyeket, az öltöző­ket, a kosztümraktárokat.. Az öltözőkbe felvonók szállítják fel a ruhákat és a kellékeket. A szereplők részére külön he­lyiségek szolgálnak pihenésre. Az étke­zést 250 férőhelyes étterem biztosítja. Az ízletes ebédért 6,20, a külön megrende­lésért 9.— koronát fizetünk. MILYENEK A TAVLATOK A tanácsteremben folytatjuk a be­szélgetést. Kíváncsiak vagyunk a továb­bi fejlődésre. Kérdéseinkre készséggel válaszol vendéglátónk. - Már eddig is sokban megelőztük a prágai televíziót. A második építési szakaszban, - amely 1968-ban kezdő­dött és 1974-ig tart, - szerepel egy 32 emeletes, 105 méter magas, acélkon­strukciójú, öntött betonépület is. Ez lesz köztársaságunk legmagasabb épülete, itt helyezzük el a különféle műhelyeket, a szerkesztőséget, a garázsok egy ré­szét. A harmadik szakasz tervezésének előkészületei már megkezdődtek. Ebben, az épületben lesz a filmgyártás, egy 1000 négyzetméter területű stúdió a szí­nes adós számára és több fontos mű­helyrészleg. A további épületekben a központi színpadi technika, stúdiók, egészségügyi központ, bolt, fejlesztési és kutatólaboratóriumok, valamint egy hatalmas, 5000 m 2 területű kongresszusi terem kap helyet. A távlati tervben 2500 állandó alkal­mazottra számítanak. A központban, a teljes felépítés után - ezt 1985-re terve­zik - a külső munkatársakkal együtt 4000 személyt foglalkoztatnak. Valósá­gos város lesz ez, amely 2,5 milliárd ko­rong beruházással épül. Ez a központ szinte káprázatos távla­tot nyújt a fejlődéshez. MIT SZÓLNANAK A RÉGI FANTASZTAK? Gyermekkoromban nagy érdeklődés­sel olvastam Verne és H. G. Wells fan­tasztikus regényeit. Verne a Várkastély a Kárpátokban c. ifjúsági regényében érdekfeszítően írta le a jövő technika, a film „eljövetelét". Másik regényében viszont részletesen beszámol a távolba­látásról, egy továbbiban a rádióval is foglalkozik. Verne 120 évvel ezelőtt még nem ismerte a műszaki vívmányo­kat. Akkor még nem létezett sem autó, sem repülőgép, sem villamoskocsi, sem elektromos energia. Egyszer megkérdez­ték Vernétől, honnan vette regényeinek tárgyát és hogyan „eszelte ki" ezeketa fantasztikus technikai újdonságokat. Er­re ő így felelt: „Nem tettem egyebet, mint azt, hogy elképzeltem az alapsejt­jeiben létező találmányok fejlődését és megértését". Verne élénk fantáziájával „megjósolta" a technika fejlődését. Sok feltaláló és kutató figyelt fel köny­veire. Amit Verne korában, sőt még ké­sőbb is csupán merész fantáziának tar­tottak, azt századunkban nemcsak meg­valósítottak, hanem sokban már túl is szárnyalták. SOKAT IGÉR A iOVÖ Ugrásszerű változás és haladás kö-/ vetkezett be a színes televízió bevezeté­sével. A szocialista táborban a Secam­rendszert használják, de Bratislavában az Eurovízió számára a Pal-rendszerrel is fognak közvetíteni. Ma havonta 3200 órán keresztül sugároz az itteni állomás. Eljön az idő, amikor a mesterséges hol­dakról sugároznak egyenesen a vevőké­szülékekre. A további perspektíva az or­szág teljes „telefikációja". Košice után majd Banská Bystricán is megkezdik az adásokat. Ma még távolról sem értük el a „telítettséget", így évenként sok ezer fővel gyarapodik az előfizetők száma. Láthatáron már a videokazetta tv-mű­sor. E képmagnók gyártását már meg­kezdték a nyugati államokban és Japán­ban. Idővel hozzánk is eljut. Nagy jö­vő vár a kisméretű képmagnóra, a ka­zettás képmagnókra, a videolemezekre, melyeknek kezelése nagyon egyszerű lesz. Bizonyára vannak pesszimisták, akiket nem érdekel a jövő, de az emberek döntő többsége hiszi, hogy a világ to­vább halad előre és az újabb technikai csodák az embert szolgálják. A tudo­mány és a technika fejlődése nem ismer határokat a kicsi, „idillikus" Szlovákiá­ban sem. GREK IMRE Megszakítom bizony! Válasz egy névtelen levélre Tisztelt Ismeretlen! Mivel foglalkozásom amúgy is a nyomtatott betű­höz köt, a nyílt levél hagyományos formájában mon­dom el mindazt, amit egyébként szóban is elmonda­nék, ha nem rejtőzne az ismeretlenség homálya mögé. Megkaptam helyesírási hibáktól nyüzsgő levelét, melyben felszólít, hogy másoljam le és két héten ke­resztül, megszakítás nélkül küldözgessem szét azon rászoruló ismerőseimnek, akiknek „jótevőlye" akarok lenni. Ebben az esetben Szent Antal segítségét ígéri. Régi divat ez a Szent Antal-lánc, melynek egyik lánc­szeméül engem is kiválasztott. Ósdinak tűnt már gyermekkoromban is. joggal hihetem, hogy már ki­ment a divatból. De mivel naponta több levelet kapok és majdnem mindegyikre válaszolok is, ezt sem dob­tam rögvest méltó helyére, a szemétkosárba. Tisztelettel bejelentem, hogy megszakítom ezt a láncot. Megszakítom bizony. Nem vagyok hajlandó olyan levélsorozatot indítani ismerőseim felé, mely a butaságnak és a kenetességnek olyan keveréke, mint a hasispor. Valamikor talán serkedő szakállú aggszü­zek és az apácazárdák együgyű szellemében nevelt finom úrilányok vállalkoztak ilyesmire. Bár még ezt is csak fenntartássál jogadom el. Egyébként pedig azért sem írok senkinek, mert is­merőseim köre kivétel nélkül olyan fizikai, vagy szel­lemi dolgozókból tevődik össze, akik meglehetősen nyugodtan és jól élnek mennyei pártfogók nélkül is. Es ahogy én ismerem őket: szívesebben töltenek ki egy-egy Športka-szelvényt, ha éppen próbára akar­ják tenni szerencséjüket, minthogy „imátságot" má­solgassanak. Ön azt írja, hogy egy „zójomi" asszony a Szent Antal-lánc megszakítása következtében „fekéjeket és rohaccságokat visel a testin". Nos, megmondom nyíl­tan: a fenyegetőzés nem méltó sem Övhöz, sem kép­zelt pártfogójához, Szent Antalhoz. Különben sem fé­lek ezektől a fenyegetőzésektől, amióta tudom, hogy a náci gázkamrákban több olyan szerzetes is elpusz­tult; akik Szent Antaléhoz hasonló csuhát viseltek. Arról nem is szólva, hogy kétségbe vonom az Ön hatáskörét, mind a szerencse beígérésére, mind a fe­nyegetőzések beváltására vonatkozólag. Nevethetné­kem támadt közben, mert elképzeltem: ugyanilyen betűkkel szokta aláírni fizetési lapját ts, hisz ugyan­olyan dolgozó, mint mi vagyunk, és munkabérét Ön sem Szent Antaltól szokta kapni. Nagy lelki szegénységre valló levelének másolga­tását azért Ön ne hagyja abba, csak küldözgesse to­vábbra is a-leveleket. A kilátásba helyezett rémségek senkit sem ijesztenek meg. Es senki se fogja a sze­rencséjét az Ön által javasolt módon megalapozni. Nem akarom kedvét szegni, de úgy érzem, hogy nem én leszek az egyetlen, aki ezt a gyönyörű és bizonyos kanadai Péter által elindított láncot megszakítja. Nem közveszélyes az Ön cselekedete, csak közne­vetség tárgya. Mi pedig szeretünk mosolyogni, s azt sem bánjuk, ha valaki ilyen, teljesen egyéni módon növeli a postai díjszabás értelmében államunk jöve­delmét. Lám, még ez is „jól jön" nekünk. HAJDŰ ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents