Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-22 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

Amit Verne megsejtett # Átadták a malomvölgyi televíziós központ első részét # Nyugdíjas újságírók a stúdióban # 2,5 milliárd korona értékű beruházás Hazánkbon a televízió még kamaszkorát éli. Az első kísérleti sugárzást 1953. május 1-én kezdték meg Prágában. A második állomást 1955. december 31-én adták ót Ostraván, a bratislavai leadóállomás 1956-ban készültel. Azóta annyira megnőtt a bratislavai televízió stúdióinak, műhelyeinek, segédrészlegeinek száma, hogy nagy fejtörést okoz az elhelyezésük. Ideiglenesen - bár ez az állapot még évekig sem változik - különféle alkalmatlan helyeken, a volt vásárcsarnokbon, bankban és más épületekben kénytelenek dolgozni. Jelenleg a városban 22 helyen, sőt Ligetfalun a barakkokban is „tévések" dolgoznak. Ez a szétforgácsoltság fékezi az inszcenáció, a felvétel és az adás, vagyis a munka folyamatos menetét. AZ ÚJ KÖZPONT öt éve kezdték meg o Malomvölgyben, az Állatkert közelében, az új televíziós központ első épületének építését. Az eredeti terv öt nagy épület építését tűzte ki célul. A központ első részét most fejezték be és a közelmúltban adták át rendeltetésének. A falakon még friss a vakolat, ideiglenes lépcsők vezetnek a harmadik emeletre, némelyik helyiségben még meg sem száradt a festés, de már megkezdődött a munka, a készülékek kipróbálása. Innen sugározzák majd a második műsort. Jozef Vrabec elvtárs, aki o nagy építkezést irányítja, egy fiatal mérnökkel együtt megmagyarázta a bonyolult készülékek rendeltetését, kezelését. Nemsokára 70 mérnök és 350 fiatal technikus kezdi meg itt o munkát. Az első épületben 3 stúdió, - az első 150, a második 250, a harmadik 500 - összesen 900 négyzetméter területen foglal helyet. Egyszerre három programot vehetnek fel. A középnagyságú stúdióban 200 világítótestet és reflektort lehet felfüggeszteni. Akusztikai kapuja automatikusan nyitódik és záródik, a harmadik emeleti stúdióba - hátulról - nagy teherkocsi is begördülhet a díszletekkel és a kellékekkel együtt. Az elülső részt magas üvegfal választja el. Innen ellenőrzi a gyártásvezető, a rendező és segédei az egész stúdiót. A stúdiók ún. „ház a házban" rendszerrel épültek, külön egységet képeznek, és az őket körülölelő főépülettől 3-4 centiméteres légréteggel vannak elválasztva. Ez akusztikai szempontból nagyon fontos. A stúdiókban kígyózó kábel hossza kilenc kilométer. A berendezés a legkorszerűbb, valóban világszínvonalú. A képberendezés a prágai Tesla Rádiospoj vállalat, a hangberendezés a bratislavai Tesla Rádióakusztika gyártmánya. Belföldi gyárak készítették a többi berendezés nagy részét is, csupán a szellőztető", a fűtő- és a hűtőberendezés, az ún. „airocondition" egyes részei svéd eredetűek. Az épületben hét-nyolc percen belül kicserélődik a levegő. A rendezői komplexben található a műszaki főellenőrzés és a bemondók fülkéi. Innen mind a három stúdió ellenőrizhető. Gombnyomásra jelentkezik minden: a hang. a kép, a jelzés, a szinkronizáció. A szerelés tranzisztoráció segítségével történt, az elektronokat félvezetőkkel cserélték ki. A maiamvölgyi stúdiókat kábelek kötik össze a városban levő többi stúdióval és a Zergehegyen levő leadótoronnyal. Az új leadó 1972-ben készül el. A most elkészült első épületben helyezték el a maszkér-, fodrász- és szabóműhelyeket, az öltözőket, a kosztümraktárokat.. Az öltözőkbe felvonók szállítják fel a ruhákat és a kellékeket. A szereplők részére külön helyiségek szolgálnak pihenésre. Az étkezést 250 férőhelyes étterem biztosítja. Az ízletes ebédért 6,20, a külön megrendelésért 9.— koronát fizetünk. MILYENEK A TAVLATOK A tanácsteremben folytatjuk a beszélgetést. Kíváncsiak vagyunk a további fejlődésre. Kérdéseinkre készséggel válaszol vendéglátónk. - Már eddig is sokban megelőztük a prágai televíziót. A második építési szakaszban, - amely 1968-ban kezdődött és 1974-ig tart, - szerepel egy 32 emeletes, 105 méter magas, acélkonstrukciójú, öntött betonépület is. Ez lesz köztársaságunk legmagasabb épülete, itt helyezzük el a különféle műhelyeket, a szerkesztőséget, a garázsok egy részét. A harmadik szakasz tervezésének előkészületei már megkezdődtek. Ebben, az épületben lesz a filmgyártás, egy 1000 négyzetméter területű stúdió a színes adós számára és több fontos műhelyrészleg. A további épületekben a központi színpadi technika, stúdiók, egészségügyi központ, bolt, fejlesztési és kutatólaboratóriumok, valamint egy hatalmas, 5000 m

2 területű kongresszusi terem kap helyet. A távlati tervben 2500 állandó alkalmazottra számítanak. A központban, a teljes felépítés után - ezt 1985-re tervezik - a külső munkatársakkal együtt 4000 személyt foglalkoztatnak. Valóságos város lesz ez, amely 2,5 milliárd korong beruházással épül. Ez a központ szinte káprázatos távlatot nyújt a fejlődéshez. MIT SZÓLNANAK A RÉGI FANTASZTAK? Gyermekkoromban nagy érdeklődéssel olvastam Verne és H. G. Wells fantasztikus regényeit. Verne a Várkastély a Kárpátokban c. ifjúsági regényében érdekfeszítően írta le a jövő technika, a film „eljövetelét". Másik regényében viszont részletesen beszámol a távolbalátásról, egy továbbiban a rádióval is foglalkozik. Verne 120 évvel ezelőtt még nem ismerte a műszaki vívmányokat. Akkor még nem létezett sem autó, sem repülőgép, sem villamoskocsi, sem elektromos energia. Egyszer megkérdezték Vernétől, honnan vette regényeinek tárgyát és hogyan „eszelte ki" ezeketa fantasztikus technikai újdonságokat. Erre ő így felelt: „Nem tettem egyebet, mint azt, hogy elképzeltem az alapsejtjeiben létező találmányok fejlődését és megértését". Verne élénk fantáziájával „megjósolta" a technika fejlődését. Sok feltaláló és kutató figyelt fel könyveire. Amit Verne korában, sőt még később is csupán merész fantáziának tartottak, azt századunkban nemcsak megvalósítottak, hanem sokban már túl is szárnyalták. SOKAT IGÉR A iOVÖ Ugrásszerű változás és haladás kö-/ vetkezett be a színes televízió bevezetésével. A szocialista táborban a Secamrendszert használják, de Bratislavában az Eurovízió számára a Pal-rendszerrel is fognak közvetíteni. Ma havonta 3200 órán keresztül sugároz az itteni állomás. Eljön az idő, amikor a mesterséges holdakról sugároznak egyenesen a vevőkészülékekre. A további perspektíva az ország teljes „telefikációja". Košice után majd Banská Bystricán is megkezdik az adásokat. Ma még távolról sem értük el a „telítettséget", így évenként sok ezer fővel gyarapodik az előfizetők száma. Láthatáron már a videokazetta tv-műsor. E képmagnók gyártását már megkezdték a nyugati államokban és Japánban. Idővel hozzánk is eljut. Nagy jövő vár a kisméretű képmagnóra, a kazettás képmagnókra, a videolemezekre, melyeknek kezelése nagyon egyszerű lesz. Bizonyára vannak pesszimisták, akiket nem érdekel a jövő, de az emberek döntő többsége hiszi, hogy a világ tovább halad előre és az újabb technikai csodák az embert szolgálják. A tudomány és a technika fejlődése nem ismer határokat a kicsi, „idillikus" Szlovákiában sem. GREK IMRE Megszakítom bizony! Válasz egy névtelen levélre Tisztelt Ismeretlen! Mivel foglalkozásom amúgy is a nyomtatott betűhöz köt, a nyílt levél hagyományos formájában mondom el mindazt, amit egyébként szóban is elmondanék, ha nem rejtőzne az ismeretlenség homálya mögé. Megkaptam helyesírási hibáktól nyüzsgő levelét, melyben felszólít, hogy másoljam le és két héten keresztül, megszakítás nélkül küldözgessem szét azon rászoruló ismerőseimnek, akiknek „jótevőlye" akarok lenni. Ebben az esetben Szent Antal segítségét ígéri. Régi divat ez a Szent Antal-lánc, melynek egyik láncszeméül engem is kiválasztott. Ósdinak tűnt már gyermekkoromban is. joggal hihetem, hogy már kiment a divatból. De mivel naponta több levelet kapok és majdnem mindegyikre válaszolok is, ezt sem dobtam rögvest méltó helyére, a szemétkosárba. Tisztelettel bejelentem, hogy megszakítom ezt a láncot. Megszakítom bizony. Nem vagyok hajlandó olyan levélsorozatot indítani ismerőseim felé, mely a butaságnak és a kenetességnek olyan keveréke, mint a hasispor. Valamikor talán serkedő szakállú aggszüzek és az apácazárdák együgyű szellemében nevelt finom úrilányok vállalkoztak ilyesmire. Bár még ezt is csak fenntartássál jogadom el. Egyébként pedig azért sem írok senkinek, mert ismerőseim köre kivétel nélkül olyan fizikai, vagy szellemi dolgozókból tevődik össze, akik meglehetősen nyugodtan és jól élnek mennyei pártfogók nélkül is. Es ahogy én ismerem őket: szívesebben töltenek ki egy-egy Športka-szelvényt, ha éppen próbára akarják tenni szerencséjüket, minthogy „imátságot" másolgassanak. Ön azt írja, hogy egy „zójomi" asszony a Szent Antal-lánc megszakítása következtében „fekéjeket és rohaccságokat visel a testin". Nos, megmondom nyíltan: a fenyegetőzés nem méltó sem Övhöz, sem képzelt pártfogójához, Szent Antalhoz. Különben sem félek ezektől a fenyegetőzésektől, amióta tudom, hogy a náci gázkamrákban több olyan szerzetes is elpusztult; akik Szent Antaléhoz hasonló csuhát viseltek. Arról nem is szólva, hogy kétségbe vonom az Ön hatáskörét, mind a szerencse beígérésére, mind a fenyegetőzések beváltására vonatkozólag. Nevethetnékem támadt közben, mert elképzeltem: ugyanilyen betűkkel szokta aláírni fizetési lapját ts, hisz ugyanolyan dolgozó, mint mi vagyunk, és munkabérét Ön sem Szent Antaltól szokta kapni. Nagy lelki szegénységre valló levelének másolgatását azért Ön ne hagyja abba, csak küldözgesse továbbra is a-leveleket. A kilátásba helyezett rémségek senkit sem ijesztenek meg. Es senki se fogja a szerencséjét az Ön által javasolt módon megalapozni. Nem akarom kedvét szegni, de úgy érzem, hogy nem én leszek az egyetlen, aki ezt a gyönyörű és bizonyos kanadai Péter által elindított láncot megszakítja. Nem közveszélyes az Ön cselekedete, csak köznevetség tárgya. Mi pedig szeretünk mosolyogni, s azt sem bánjuk, ha valaki ilyen, teljesen egyéni módon növeli a postai díjszabás értelmében államunk jövedelmét. Lám, még ez is „jól jön" nekünk. HAJDŰ ANDRÁS