Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-19 / 275. szám, csütörtök

ÚJ SZÁLLÓ KOMÁROMBAN Komáromban üzembe helyezték az új, színházteremmel ellá­tutt, 45-szubás Klub-szállót. Ké peinken a Klub-szálló épülete és a 180-férohelyes étterem egyik része. (B. PalkoviC — CSTK-felv.) AZ ANTIKOMMUNIZMUS ELLENSZERE Beszélgetés a marxizmus—leninizmus esti egyetemének helyzetéről és szerepéről Szolgálati PAVOL SALAGA elvtárs, a besztercebányai marxista—leni­nista esti egyetem igazgatója, a kerületi pártbizottság tapasztalt dolgozója. A pártoktatási év elején az esti egyetemnek a je­lenlegi viszonyaink közepette betöltött szerepe felől érdeklő­dünk. — A marxizmus—leninizmus esti egyetemei — válaszolja kérdésünkre Pavol Šalaga — je­lenleg a pártoktatási rendszer egyetlen olyan tagozata, amely lehetővé teszi a marxista—leni­nista elmélet teljes, átfogó ta­nulmányozását. A célok, ame­lyeket magunk elé állítottunk az idei tanévben e tényből in­dulnak ki, és lehetőségeink, va­lamint a kerületi pártszervezet szükségletei alapján alakulnak. — Milyen témákkal foglal­koznak? — A tananyag a marxista fi­lozófia alapjai, politikai gazda­ságtan, a CSKP és az SZKP tör­ténetének válogatott fejezetei, a pártépítés elméleti és gyakor­lati kérdései. A továbbiakban számolunk azzal, hogy beikta­tunk előadásokat és szemináriu­mokat aktuális eszmei és politi­kai kérdésekről is. — Tudjuk, az antikommuniz­mus fegyvertárába immár ötven éve beletartozik a törekvés, hogy megcáfolják a lenini taní­tás általános érvényét és bi­zonygassák. e tanítás csupán az ötven év előtti elmaradott Oroszországra volt érvényes. Hogyan vértezik fel a pártaktí­vát ilyen, az utóbbi években né­lunk is hangoztatott törekvések ellen? — Célunk a marxista—leni­nista tanítás alapjainak komoly és mélyreható elsajátítása, mert a múltban az e téren ta­pasztalt felületesség eredmé­nyezte az antikommunizmus ré­gi fegyverének használhatósá­gát nálunk is. Ezért a tananyag oktatásánál mindenekelőtt azon pártok és országok tapasztala­taiból merítünk, amelyekben a forradalmi elmélet és gyakor­lat helyes egyesítése révén győzött a szocialista forrada­lom, s bizonyította a leninista tanok általános érvényességét. A leninizmus általános érvé­nyességének kétségbe vonása akkor merülhet fel, ha nem is­merjük jól, vagy csak felülete­sen ismerjük az SZKP tapaszta­latait. Ezért munkánkban nagy súlyt helyezünk elsősorban az SZKP tapasztalataira. — Mire helyezik a fő hang súlyt? — Legfőbb küldetésünk a tu­dományos forrásokból eredő, gyakorlatban beigazolódott szo­cialista eszmék elsajátítása. Ezért mindenekelőtt azokra az elméleti alapokra támaszko­dunk, amelyek a munkásmozga­lom gyakorlatában mindig jó fegyvernek bizonyultak a revi­zionizmus, az opportunizmus és a burzsoá elméletek elleni esz­mei küzdelemben. — A múltbeli gyakori formai­ságot a pártoktatásban miben látja, s hogyan veszik elejét ilyen jelenségek megismétlődé­sének? — Hosszúéyes idült betegség volt a pártoktatásban a mar­xizmus—leninizmus f e 1 ü 1 e t e s elsajátítása. Ez egyenlő volt a marxista elmélet lebecsü­lésével. Ebből a betegségből hosszabb időt igénybe vevő ke­zeléssel kell kigyógyulnunk. A múltbeli formaiság és felületes­ség legjobb gyógyszere az ala­posság. Az alaposság, az elő adók magas színvonalú felké­szültsége a legjobb eszköz a burzsoá elméletek rafinált be­plántálása ellen a munkásosz­tály tudatába. Ota Sík, Sviták és a többi „ideológus" éppen az emberek tudatlansága, felületes ismereteik alapján volt képes tőkét kovácsolni demagógiája számára. Az objektív törvény­szerűségek felismerésével, az általános érvényű leninista ta­nok alapos elsajátításával, a marxizmus klasszikusainak mélyreható tanulmányozásával azt akarjuk elérni, hogy az es­ti egyetem halľgatói megtanul­ják jól használni az eszmei fegyvert, amely mindig a mun­kásság támasza volt.. — /Feljegyezte: V. fi.) Sokszor hallunk vállalatok és szervek szolgálati kocsijaival történő visszaélésekről. A prie­vidzai járásban nemrég vizsgált ki a rendőrség néhány olyan ügyet, hogy vállalati teherautó­kon a lopott építőanyagot szál­lították el az alkalmazottak, méghozzá idegenek telkeire. A fteetség hol pénz volt, hol pálinka, egyes esetekben egész más természetű és nehezen bi­zonyítható ellenszolgáltatás ... A személygépkocsik használa­táról köteteket lehetne írni. Gá­láns kalandok, de rémtörténe­tek témái is száguldanak or­szágutainkon, vállalati autóre­ferenseink tudtával vagy tud­tán kívül. Az egyik legutóbbi botrány hőse egy középkorú bányamérnök volt, akinek fele­sége megtudta, hogy az autós „szolgálati utak" Handlováról nemcsak Ostravára vezetnek, hanem egy másik városba is, egy szőke özvegyhez. Más fe­leségek megértőbbek, mert oly­kor ők is részt vesznek a szol­gálati autóúton, hogy Parti­zánskén vagy Bratislavában be­vásárolhassanak a Prior áruház­ban. A közvagyont képező teher­és személygépkocsikkal oly módon is visszaélhetnek az em­berek, hogy ittas állapotban haj­tanak. Minden járásban ijesztő A hajmeresztő eset másnap­ján tévedtünk be Mikszáth szü­lőfalujába Szklabonyára. — Odanézz! Autóbaleset... — mutatott kollégám egy lakóház irányába. A kíváncsiság valamennyiün­ket kiparancsolt a kocsiból. A kapubejáratnál egy hamuszür­ke színű Volga roncsait állták körül a helybeliek. S szörnyül­ködtek. — Szóljanak ehhez! — geszti­kulált egy korosabb férfi. — Micsoda őrült sebességgel hajt­hatott, ha az útszélen rostokoló V—3— S típusú tehergépkocsit vagy öt méterrel előrelökte .. Mélységesen megdöbbentett a látvány. A masszív, igen jó kar­ban levő kocsi most darabok­ban hevert, mint széttépett ős­lény. Csupán a motor és a vo­lán maradt épségben. Mert a kocsi statisztikai adatok tanúsítják ezt a tényt. Nem is olyan régen egy prievidzai Vezető okozta it­tas állapotban önmaga és társai vesztét. Vannak emberek, akik becsü­letesen utaznak munkahelyükre vonaton vagy autóbusszal, eset­leg villamoson. Utaznak így szép számban igazgatók és más vezető emberek is. Viszont so­kan alig hogy kézhez kapják kinevezésüket, elvárják, hogy gépkocsivezetőjük beutazzon a „tömegközlekedési eszközön" a kocsiért a vállalathoz, kimenjen az igazgató kertvárosi villája elé és beszállítsa őt munkahe­lyére. Nem csoda, ha ilyesmi szemet szúr a dolgozóknak. Nem hagyják kommentár nélkül, mint ahogy azt is észreveszik és kommentálják, hogy bizony van, aki nem él vissza vezető poszt­jával és továbbra ls szerényen él. A prievidzai bányászok, ami­kor éjszakai munkából hazatér­nek, reggelente látják Anton Podolecet, a Žiar nad Hronom-ä járási pártbizottság vezelő tit­kárát, amint megveszi a Pravdát és várja a munkahelye felé in­duló expressz autóbuszt. „Pedig bizonyára csak egy szavába ke­rülne" — mondják az emberek — és autón utazhatna minden nap"... SZÁNTÓ GYÜRGT próbakocsikázók közül — nem is jó rágondolni — egy a hely­színen, kettő a kórházban lelte, halálát. Pavel Mócz, a huszon­két éves újdonsült autótulajdo­nos — a kórházi ágy foglya, ha még egyáltalán él... Lám, hová vezet a vakmerő­ség, a túlzott önbizalom? A sze­lestyéni Mőcznak — aki sofőrö­ket képzett — tudnia kellett volna, milyen életveszélyes a gyorshajtás lakott területen. Nagyfokú felelőtlensége révén nemcsak negyvenezer koronáját — a kocsi árét — dobta el, ha­nem három fiatal társa életét is kioltotta, sőt önnön élete is egy nagy kérdőjel. Mi ebből a tragikus esetből a tanulság? Ne üljön olyan sze­mély a volán mögé, aki az or­szágutat versenypályának . kép­zeli, nk Tragikus próbakocsizás Irta: ZBYCH ANDRZEJ 8. A törzsparancsnok képtelen volt egyet­len szót is megérteni. Csak káromko­dott, ahogy a torkán kifért, hiszen még teljes három perc volt hátra a támadás megkezdéséig. Lecsapta a kagylót, s kirohant. Vak­tában üvöltötte, hogy főbelövett azt az állatot, aki megszegte a parancsot. Még néhány lépést tett, aztán már csak a gránátszilánkok és a földrögök között visszahulló maradványai emlékeztettek arra, hogy élt egyszer ... A támadást ugyanis 3,52-kor odaát kezdték, kegyet­lenül erős tüzérségi össztűzzel. Mire hajnalodott, már csak a sebesül­teket és halottakat válogató szanité­ceknek volt dolguk a hadosztály teme­tőjében. Kloss nem aludt ezen az éjszakán. Szobájában ült a sötétben, s az óra vi­lágító számlapján figyelte a perceket. Három órától már ülni sem tudott. Azt az ötvenkét percet, a támadás megindí­tásáig, már állva idegeskedte végig, s csak akkor dobta magát az ágyra, ami­kor az első össztűz moraja megremeg­tette a szobát. Néhány percnyi pihenés után magára kapta köpenyét, s a hadosztályparancs­nokságra sietett. Nagy volt a mozgoló­dás, a kapkodás. Oldalkocsis motorke­rékpáron érkeztek a futárok, néhány közülük sebesülten, s éppen csak arra volt erejük, hogy átadják a jelentése­ket, aztán máris mentőkocsira kelleti tenni őket. A váratlan szovjet támadás szétzilál­ta a hadrendeket. A 33. hadosztálytól is kétségbeejtő hírek érkeztek, őket telje­sen körülzárták a szovjet páncélosok, s megkezdték a felmorzsolást. Von Langer ezredes szobájában egy másnak adták a kilincset a főtisztek. „Megkezdődött a nyomozás" — állapí­totta meg Kloss, s tudta, a legkevésbé sem valószínű, hogy éppen öt fogják gyanúsítani. Ezért ls hagyta meg a tele­fonszámot a kapuügyeletesnél, meri számított rá, hogy ezen az éjszakán még sokat fog tartózkodni von Langer mellett, aki természetesen arra is fog gondolni, hogy a támadás időpontjáról szóló információt tisztjeitől tudhatták meg. — Nem, az árulást kizárom — mond­ta két Órával később Langer az előtte feszes vigyázban álló Klossnak és Stadt­kenak. Klosst meglepte az ezredes viszony lagos nyugodt magatartása, s szinte csodálta, amint az idős katona uralko­dott idegein. Viharos kitörésekre volt felkészülve, de az ezredes magatartásá­ból néhány perc múlva megértette, hogy az öreg át akarja hárítani a fele­lősséget a hadsereg vagy a hadtest törzs­karára. — Az árulás teljesen kizárt — ismé­telte meg az ezredes. — De nem zárom ki a bőbeszédűséget, a jecsegést. — Megbocsásson ezredes úr — hasz­nálta ki Stadtke a pillanatnyi szünetet, — de én nem tudom kizárni az árulás lehetőségét. Nekem hivatalból minden­ki gyanús. Magamat kizárva, természe­tesen •— tette hozzá Stadtke, s ezúttal nem vigyorgott. — Nem gondolja, hogy túlságosan szabadjára engedte a fantáziáját, Sturmführer? — kérdezte az ezredes, s gondosan törölgetni kezdte szemüve-X gét. — Am legyen, szabad kezet adok magának az áruló felkutatására, de ha megengedi, én maradok a véleményem­nél, s mindaddig, amíg nem bizonyítja be az ellenkezőjét, hiszem, hogy nincs köztünk áruló. — Köszönöm a bizalmát ezredes — húzta ki magát Stadtke, s már megint ott bújkált szája szegletében az a titok­zatos, mi több: pimasz mosoly. — Von Langer ezredes — utasította helyre a Sturmführert az örpg. ->- A tiszti kaszinóban oroszok dol­goznak — mondta Kloss, mintegy mel­lékesen. — Orosz nők. S ha nem téve­dek, te, jó öreg szimatoló Stadtke bará­tom, tegnap este dupla vodkaadagot fogyasztottál. — Akasztófahumorod van Kloss — mondta Stadtke. — De ezzel a megjegy­zéseddel se nem szűkült, se nem bővült a gyanúsítottak köre. Ugyanis, ha netán elfelejtettem volna megmondani, teg­napelőtt délután pontosan ötkor, tehát egy órával a tanácskozásunk után, el­kaptak az embereim egy ellenséges rá­dióadást ... — Az elsőt ebben a háborúban? — kérdezte Kloss, s kötekedés volt a hangjában. — Ugyanis, ha tényleg az első rádióadást kaptátok el, akkor meg­nyugtatésképpen közlöm veled, hogy az Abwehr lehallgatócsoportja az utóbbi három hét alatt tizenkilenc adást hall­gatott le, s ha érdekelne esetleg az is, hogy kinek szólnak ezek az adások akkor, elmondhatom: a /—23 fedőnevű ellenséges ügynök adja és kapja rádión az utasításait, jelentéseit. Stadtke néhány másodpercig nem tu­dott szóhoz jutni. Idegesen cigarettára gyújtott, s csak néhány mély szippantás után szólalt meg: — Rejtjeleseink már dolgoznak az anyagon. S megnyugtatlak, nem az első jelentés, amit lehallgattunk. De ennek az adásnak sokkal fontosabb jelentősé­ge lehet, mint minden előzőnek. Mert ebben a támadásról kell, hogy szó le­gyen, s ez a fonalat adja a kezünkbe. —- Addig persze vársz, amíg a fonal végét el nem kapod — kérdezte Kloss. — Tévedsz. Embereim módszeresen razziáznak a városban. Házról-házra. S délután megérkezik a bemérőkocsink is. — Én meg arra gondoltam, hogy hir­detést kellene kiragasztani a falakra, amelyben megkéred a f—23-at, hogy szíveskedjék befáradni s megfejteni az üzenetet. Szerencsére Langer megúnta kettőjük civakodását, s a sturmführerhez for­dult: — jelentést kérek mindenről. Tulaj­donképpen nem zárhatjuk ki azt a le­hetőséget sem, amit Kloss említett. Va­gyis azt, ltogy a kaszinóban valaki fecsegett. Éppen ezért gyorsan adják ki a parancsot: holnaptól kezdve csak német nők és németbarát helyi lakosok dolgozhatnak a tiszti kaszinóban. S. hogy könnyítsék valamit a dolgán, ma­ga mellé adom Klosst. Igaz, fiatal, csí­pős nyelvű, de jó szimatú tiszt. Dolgoz­zanak eredményesen, hátha magának is hasznára válik egy kis orosz, vagy lengyel nyelvű társalgás. — Parancsára — mondta Kloss. Stadtke arcát vizsgálta, s azt latolgatta, hogy a furcsa grlmasszerű mosoly az elégedettség vagy az Irónia jele. Amint kilépett a törzs épületéből, rögtön rádöbbent, hogy a sturmführer nem beszélt a levegőbe. Emberei való­ban ott nyüzsögtek az utcákon. Egy földszintes kis épületből éppen három férjit és két nőt tereltek az utcára. E plllantban facekra és Irkára gondolt, no meg az öreg Vorobinra, s a rádió adó- és vevőállomásra. A legjobb lesz, ha nyugton maradnak, s a rádiót, akár darabokra szedve is, jól elrejtik — gondolta magában, s be­fordult a sarkon jobbra. Itt szintén mű­ködött az SD és az SS. Megállították a járókelőket, végigzsebelték a férfiakat, végigtapogatták a nőket és a gyermeke­ket. Egy asszony sírva kuporgott a föl­dön, s keresgélte a szerteszét gurult krumplikat, amelyeket kosarából öntöt­tek ki. Mellette egy szeplős arcú SD-s suhanc szorította hóna alá a géppisz­toly agyát. A falhoz állított férfiakra vigyázott. Kloss Pierre gondolt, a franciára, akitől a véletlen elszakította. Rágondolt, s a krolewcl táborban töltött hónapok­ra. Szerette volna most maga mellett tudni a franciát, s még valamit szeretett volna: kicsatolni a pisztolytáskát, s ki­lőni az utolsó töltényét is ezekre a fe­nevadakra. Mély lélegzetet vett, s elindult Voro­bin szabóhoz. A Lazrec utca sarkán gyors mozdulattal letépett egy gombot köpenyéről, s az így megteremtett ali­bivel indult tovább. Befordult a legkö zelebbi keresztutcába, s majdnem ösz szejutott Irkával, aki szinte meggör­nyedve cipelte a bőröndöt, s benne — nem kellett Klossnak nagy találékony­ság hozzá, hogy kitalálja — a rádióadót. A sarkon éppen akkor ugráltak le az SD emberei a tehergépkocsiról. (Folytaljuk)

Next

/
Thumbnails
Contents