Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-15 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

I > ,Szent hegy" Tbiliszi hegyek közti hasadékban fekszik, a várost középütt a bővizű, nyugtalan Kura folyó szeli át. Nyugat felől a 727 méter magas Mtacmindi f azaz „Szent hegy" emelkedik a város fölött. Tbiliszi „szent hegye" magas, de vendégszerető. Drótkötélpályán ju­tunk fel — ez a világ egyik leghosz­szabb és legmagasabb drótkötélpályá­ja, vagy pedig a percenkint 96 méte­res sebességgel közlekedő fiiggó­vasutat vehetjük igénybe. A hatalmas fennsíkról belátható az egész város". Tbiliszi északnyugat—délkeleti irányban 30 kilométeren át terül el, és szemlátomást szűk neki a hegyek pán­célja. A város megtöri az őt fojtogató páncélt, beépítik a hegyhátakat, drót­kötélpályák barázdálják az eget. Há­zak tapadnak a hegyteraszokra és nyúlványokra, utcák görbülnek és kí­gyóznak, engedelmeskedve a bonyo­lult domborzatnak. Szőlő utca. Ezüst Az óváros és az újváros szegélyezi a Kúrát. Vahtang Gorgaszali grúz cár éles­szemű lövész volt, de egy elhibázott lövése nagyobb dicsőséget hozott ne­ki, mint száz telitalálata. Egyszer va­dászat közben a hegyekben csupán megsebzett egy szarvast. A szarvas leroskadt, de nyomban fel is ugrott és eltűnt a sűrűben. A cár ekkor egy földből feltörő meleg forrásra buk­kant. Annak a vize gyógyította meg a szarvast. Vahtang Gorgaszali úgy rendelke­zett, hogy a forrás mellett várost ala­pítsanak. A városnak a Tbiliszi nevet adta. ami annyit jelentett: „Meleg vá­ros" ... Igy szól a legenda. Tbiliszit, a Grúz SZSZK fővárosát 1500 évvel ezelőtt alapították. Tbiliszi Európa és Ázsia ősi keres­kedelmi útvonalai mentén terült el, rajta keresztül haladtak a karavánok a Fekete-tenger felé, Perzsiába, Török­országba és Oroszországba. Nyelvek bábeli zűrzavara hangzott a keskeny utcákon. utca — itt valaha vésnökök laktak, Fürdő sor, Kovács utca ... Oj épületek sora között vonuló szé­les főútvonalak régi utcácskákat szel­nek át, egybeolvadnak velük vagy egymás mellett vonulnak. Mindegyik útnak megvan a maga sajátos arcula­ta, sőt sajátos kifejezőkészsége. Ogy tűnne, egyik a másiktól kőhajításnyi­ra van, mégis a fűrész fogaihoz ha­sonlóan éles, áthághatatlan hegyge­rinc választja el őket egymástól. Egyébként lehetetlen fogalom az „át­hághatatlan". Hasadékot vájtak kö­zöttük, új utcácskát vágtak és átjutot­tak az egyik útról a másikra. A hegygerinc egyik oldalán a több mint tíz kilométer hosszú, széles Av­csal sugárút vonul, rajta gépkocsik áradata, neonfényű reklámok, a másik oldalán egy csendes folyó csörgedez és zöld fű burjánzik a köveken. A hegygerincen túl is házak állnak, a házak mögött meg még egy hegyge­rinc, ismét egy utca, amely körülbelül — Gyönyörű ez a Tbiliszi — kiál­tott fel elragadtatva Marco Polo, a híres utazó és kereskedő. — Gamardzsveba (győzelem)! — üdvözlik egymást a grúzok, ha össze­találkoznak. — Msvidobit (béke)! — mondják búcsúzáskor. Az ősi citadella romjainál a mai Tbilisziben egy, minden oldalról jól látható nőszobor áll. Egyik kezében serleg, a másikban kard. A bor — a barátoknak, a kard — az ellenségnek. LEGENDÁK ROSA Kaukázusi gyöngyszem • Ahol a jelen frigyre kél a múlttal • Szabálytalan vá­ros • A szokások hatalma­80 méter hosszú és négy ház áll rajta. Lépcsők, lépcsők, lépcsők ... Lép­csők vezetnek egyik utcából a másik­ba, a felsőről az alsóba. Ezek mind a város arculatához tartoznak, akár a Pantheon és az ország legnagyobb autóútja (95 kilométeres körút), a 12 ezer személyt befogadó Sportpalota, a XII. században sziklába vájt Metehi palota, a Rusztavi sugárút és a Vaké park, a kénfürdők és a tufával bur­kolt Sión székesegyház és a többi nevezetes épületek. A modern város és lakói A mai város már régen a múzeum­ba küldte a páncélingeket és sisako­kat, utcáit már nem járják a kintók (víg kedélyű, szellemes vándorkeres­kedők), nem tutajoznak a Kúrán az amkarok (iparoscéhek tagjai). A város nagy fejlődésnek indult. Most több mint 800 ezer lakosa van — grúzok, oroszok, örmények, azer­bajdzsánok, zsidók, lengyelek és ukrá­nok — összesen több mint ötven nem­zetiség fiai. A tbiliszi egyetemen és 11 főiskolán 30 ezer fiatal tanul — nem hiába áll Grúzia a főiskolai végzettségű embe­rek számát tekintve világméretben az első helyek egyikén. Nevesek a grű­ziai fiziológiai, matematikai és fizikai iskolák. Tbilisziben 113 tudományos kutatóintézet működik, s a világ ötven országában ismerik a grúz gyárak termékeit. A katona apja című grfl* film az egész világot bejárta ... Évről, évre változik az ősi város arculata. Oj utcák, épületek, létesít­mények születnek, mint például az Iverija, 21 emeletes szálloda és a vá­ros történelmében már ötödik vízve­zetékrendszer, "a matematikai kar 13 emeletes épülete és a 271 méter ma­gas új televíziós adótorony. Más idők, más emberek. Csak egy változatlan: az emberek természete, kimeríthetetlen életszeretete, ragasz­kodása a hagyományokhoz. A tbiliszi piac az a hely, ahol a patriarkális szokások megférnek a kor új áramlataival. Kaphatók itt gyapjúból kötött tarka zoknik, „Bo­logna" köpeny, pásztorbot és juhnyíró készülék, bortáröló agyagkorsó és gyermekkerékpár. Rem, egy ötletekből kifogyhatatlan fizikusnövendék fejébe vette, hogy megnősül. Valahonnan előkerített egy ősi kocsit, felcicomázta, talált egy öreg kocsist, s így járta a nászmenet az őváros utcáit. Utána ezüstös fény­ben fürdő élő pisztrángot hajítottak' az asztalra. Röpködtek szanaszét az ezüstpikkelyek, s a vénasszonyok elé­gedetten bólogattak: jól van, az ifjú­ság megtartja az ősi szokásokat. Egy másik vőlegény, Iraklij Ocsiaurt képzőművész kis ezüstmedaillont aján­dékaaMt menyasszonyának, de nem akármilyet, hanem olyat, amilyenről csakhamar az egész város beszélt: a régi, feledésbe merült grúz vésnöki hagyományoknak megfelelően remek­be készült darabot. Ocsiaurit most fia­tal képzőművészek veszik körül és fel­élesztik a régi hagyományokat. Igen, a tbilisziek büszkék a hagyo­mányokra. Tbiliszit látni kell, járni kell utcáin, el kell időzni a Kura partján, s a Mtacmindiröl kell bele­gyönyörködni a város fényeibe. Akkor aztán a „Meleg várost" elhagyva úgy érezzük, sohasem válunk el Tbiliszi­től... — Gyönyörű város! — fejezte ki csodálatát Timur, a hódító. A „Meleg város" sokaknak tetszett, ez volt szerencséje és egyben szeren­csétlensége is. Negyvenszer rombolta le az ellenség, s a város negyvenszer támadt fel porából.

Next

/
Thumbnails
Contents