Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-12 / 269. szám, csütörtök

A SZOVJET FILM NAPIAI A szovjet filmnapok ünnepé­lyes megnyitása alkalmából díszelőadáson mutatták be a Csajkovszkij című nagyszabású, kétrészes, színes panoramatikus szovjet filmet, melyben a küz­delmes, viharterhes XIX. század egyik legkiemelkedőbb zeneköl­tőjének élete és életműve, egy hatalmas művészi egyéniség ki­bontakozása, a szinte páratlan lángelme sorsa kel életre. Igor Talankin alkotása a maga mű­fajában s kiváltképp a nagy művészegyénisőgek életéről ké­szült népszerű filmek sorában figyelemre méltó mű. Az Igor Talankin és a Bugyi­mír Metalnyikov forgatókönyve alapján készült filmben az „orosz Beethoven" az igazi szimfonikusok hatalmas hangján szól. Azokról a nagy érzésekről beszél, melyek nem­csak a zeneköltőt, hanem az egész népet hevítik. A rendező a küzdő embert állítja elénk, aki megtorpanások és újabb ne­kilendülések közepette a jövő­ért, a haladásért harcol. Az alkotók nem életrajzi film létrehozására törekedtek; cél­juk az volt, hogy művészi esz­közökkel érzékeltessék a nagy orosz zeneszerző lázas alkotó­munkáját, művészetének kínzó­gyötrő világát s bizonyítsák: a halhatatlan alkotások, egy-egy remekmű mérhetetlen szenvedés és gyötrődés árán születik. A rendező nem követi nyomon Csajkovszkij külső események­ben meglehetősen szegény éle­tét, ám annál többet nyújt cso­dálatos, rendkívüli intenzitás­sal, meggyőző erővel hangzó muzsikájából. Életéből csak azokat az epizódokat és szaka­szokat ragadja ki, melyek fel­tétlenül szükségesek a monda­nivaló alátámasztására, hogy megjelenítse a pályáján egyre feljebb ívelő művész világát s azokat a mozzanatokat, melyek befolyásolták sorsának alakulá­sát, vagy újabb művek létreho­zására ihlették. A zseniális egyéniség szinte állandósult depressziótól szenved, félelem, szorongás, leküzdhetetlen ma­gányérzés gyötrl. Tanúi lehe­tünk sikertelen házasságának, von Meck bárónőhöz, gazdag mecénásához fűződő őszinte és mély barátságának, be nem tel­jesült szerelmének, ihletei leg­mélyebb forrásának. A művész zenéjének hősi hangzása az egész orosz nép lelkének visszhangjaként szár­nyal, „Csajkovszkij szilárd, el­szakíthatatlan kötelékkel kap­csolta művészetét a néphez" — frja egyik kiváló életrajzírója. A néphez való kapcsolatát ma­ga így fejezi ki: „Szenvedélye­sen szeretek mindent, ami orosz: az orosz embert, az • orosz beszédet, az orosz gon­dolkodásmódot, a szép orosz ar­cokat-^.. et az, amiért mélysé­gesen felháborítanak azok, akik készek éhen halni Párizs vala­melyik sarkában, akik különös gyönyörrel icsepülik mindazt, ami hazai. Számomra ezek az emberek gyűlöletesek, mert láb­bal taposnak azon, ami az én szememben mindennél drá­gább". Ezek a mélyen emberi és nemes gondolatok, a nagy hazafi jelleme, szenvedélyes ha­zaszeretete domborodik ki a filmben. Csajkovszkij művésze­te mélységesen orosz, népi gyö­kerű. Remekművek egész sorá­val bizonyítja: csak az a művé­CSAJKOVSZKIJ szet válhat minden nemzet ér­tékévé, mely gyökereivel egy nép kultúrájához, művészeté­hez, múltjához és jelenéhez ta­pad. Az alkotók nehéz és igényes feladatra vállalkoztak, amikor Csajkovszkij életpályájának sű­rítésével, főbb művei keletkezé­sének kronológiájával és össze­függésével az életpálya esemé­nyeivel egy zenének élő láng­elme határozott és zárkózott jelleméből a központi drámát ragadták ki. A főhőst önmagá­ból teremtik, intuitív művész­nek ábrázolják s mellőzik a vulgarizálás és túlzott szenti­mentalizmus veszélyét magában rejtő megoldásokat. Helyenként ugyan kissé érzelmesre hangolt a film, de egy olyarf szenvedé­lyes életpályát, érzelmi ellent­mondásokkal telített sorsot le­het-e művészi ridegséggel film­re költeni? A mű gondolati fel­építése és szerkezete fő vona­laiban történeti hitelességre tö­rekszik. Igor Talankin rendező a csaknem háromórás látványos filmről az alábbiakat mondotta: Szeretném hangsúlyozni, hogy filmünk nem életrajzi alkotás, legalább is nem a szó hagyo­mányos értelmében. Elsősorban film a zenéről. Számomra a ze­ne a legnagyobb csodák egyike. Megfogalmazhatatlan csoda .. A Pjotr Iljics Csajkovszkijról szóló film forgatásánál az volt a szándékom, hogy közérthető filmet készítsek. Az az érzésem ugyanis, hogy az utóbbi évek­ben a filmművészet rengeteget kísérletezett új kifejezési esz­közökkel. A zene s főleg a ze­ne megszületésének körülménye A moszkvai Kis Színház körútja elé A Szovjetunió színművészetét hazánkban a szovjet kultúra napjai keretében az idén a moszkvai Kis Színház képviseli. Műsorán szereplő darabok kö­zül, melyekkel bejárja az egész országot, a leghíresebb Gorki j nálunk még ismeretlen alkotá­sa — Az aggastyán. Előadásalt ezért is előzi meg máris óriási érdeklődés mindkét köztársa­ságban. A Kis Színház csehszlovákiai vendégszereplését hírül adó fal­ragaszokon az első pillantásra a színház korát Jelző tekinté­lyes évadszám tűnik fel: 147-es. A Kis Színház 1824-ben létesült, tehát közel másfél évszázados, viharos múltra tekint vissza s ezért a legrégibb orosz drámai színpadok közé tartozik. Mind­össze néhány évvel fiatalabb a híres moszkvai Nagy Színház­nál. Egyébként azonban a Kis Színház már világrajöttekor meghazudtolta ezt a jelzőjét, hiszen társulata száz tagnál so­hasem tett ki kevesebbet és klasszikus stílusban épült néző­tere — előadásait abban az épü­letben tartja ma ls, amelyben pályafutását megkezdte — több mint ezer nézőt fogad be. A Kis Színház küldPtése az egyes rendszerek váltakozásá­tól függetlenül mindig hivatalo­san elfogadott művészeti irány terjesztése volt. De ennek elle­nére a népiesség, a haladó szel­lem már első lénéseltől kezdve állandó kísérőjévé szegődött. véleményem szerint logikailag megmagyarázhatatlan csoda. Sokáig foglalkoztatott a gondo­lat, hogyan költsem filmre a zseniális orosz zeneszerző élet­művét, természetesen a legegy­szerűbb kifejezési eszközökkel, tehát hogyan alkothatnék bo­nyolult, ám mégis egyszerű fil­met. A balettal és a nagy zene­szerző műveivel átszőtt film címszerepét a Hamlet alakítá­sáról híres szovjet színész, In­nokentyij Szmoktunovszkij ala­kítja, aki ezúttal i6 rendkívüli színészi teljesítményével felejt­hetetlen élményt nyújt. Alakí­tásában Csajkovszkij érzelem­gazdag egyéniség. Nemességé­vel, tiszta művészi megfogalma­zásával, árnyalt, mélyen átélt, az apró részletekig kidolgozott, a látványos hatásokat kerülő játékával kiválóan keltette élet­re a zenei nagyságot. Szmoktu­novszkij fizikailag is hasonlít a mesterre abban a jelenetben, amikor a zeneszerző érezve már az évek súlyát, VI. szomfóniá­jának előadását vezényli. A rendezői és operatőri mun­ka stílust teremtő ereje igé­nyes zenei megoldással párosul. Margarita Pilihinova fényképe­zésében az orosz természet utá­nozhatatlan és hamisítatlan szépségében tárul elénk. Dimit­rij Tomkin zeneszerzőre nem csekély feladat hárult, hiszen a rendkívül gazdag életműből (Csajkovszkij összes szerzemé­nyének lejátszása 320 órát igé­nyelne) a legkiemelkedőbb és legjellegzetesebb részeket kel­lett összeválogatnia. A filmben az ő jóvoltából csendül fel a IV., az V. és a VI. szimfónia, az Anyegin és a Pique Dame opera egyes részletei, a Haty­tyúk tavának szvitje, néhány románc és a lenyűgöző b-moll koncert. A zeneszámokat a Moszkvai Állami Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában hall­hatjuk. A látványos film — melynek forgatása két évig tar­tott, s a felvételek Moszkvában, Leningrádban, Párizsban, Ve­lencében és Cambridge-ben ké­szültek — művészileg és törté­nelmileg egyaránt gazdagítja a nézőt. —ym— zenei esemeny Nem csoda, hiszen a dekabris­ták évében született, ami bizo­nyos mértékben szimbólumnak tekinthető és kötelezte az olyan színházat, mely többnyire a leg­nagyobb orosz klasszikusokat: Puskin, Gribojedov, Gogol, Oszt­rovszktj és mások alkotásalt vitte színre. Az első orosz forradalom le­verését követően a Kis Színház műsoraival súlyos helyzetbe ke­rült. Az akkori reakciós rend­szer hallani sem akart Gorkij­ról, Osztrovszkijról, Csehovról és a többiekről. Ezért az orosz klasszikusok előtt csak a for­radalom után nyíltak meg ismét a Kis Színház kapui. Gorkij Aggastyánjának ősbe­mutatóját, amellyel — amint már említettük, a mai napokban a mi közönségünk is megismer­kedik — 1919-ben tartották meg. A Kis Színháznak tehát csak a Nagy Októbert Szocialista For­radalom adott további erőt az érvényesüléshez. A forradalmi romantizmus és a szcenikus rea­lizmus hagyományai, a népies­ség nemzedékről nemzedékre szállt az együttes művészei kö­zött, akik V. I. Lenin bölcs po­litikájából merítették az erőt, s éppen ez a kitartásuk tette le­hetővé az eredeti műsorok fel­újítását. A színház együttese termé­szetesen ma is nagy elődei nyomdokaiban haU-d. —km— A szovjet kultúra napjainak el­ső zenei vendége, Michail Flchten­golc Mozart 218 as számú D-dúr hegedűversenyét adta elő. Fichten­golc jelentős művészegyéniség. A kezével valami súlyos baj történt, ami húsz évre megfosztotta a muzsikust a hegedűtől. Tragiku­san hosszú Idő egy művész életé­ben. De Ftchtengolc kapcsolata a hangszerével töretlen maradt. Ez ls bizonyítja különleges lelki adottságalt, emberi és művészi ér­tékét. A művész akkor áll hivatá­sa magaslatán, ha az előadott mű­ben a gondolatot hozza felszínre. Flchtengofc a mű tartalmi magvá ig hatol, s a gondolatot magas­rendű Intelligenciával és őszinte átérzéssel tolmácsolja. Művészeté­ben dominál az a bizonyos „lelki vonás", ami megragadja a hallga tó szívét és képzeletét. Szovjet vendégünk bensőséges jellegű ze­neélményt nyújtott, a hálás kö zönség három ráadást tapsolt kl és Jóformán nem akarta leengedni a dobogóról. Carlo Zecchl, a kiváló olasz kar mester a bratislavai hangverseny­közönség kedvencei közé tartozik. Tavaly azonban keserű csepp ve­gyült a viszontlátás örömébe. Zecchi súlyos combtörés után két botra támaszkodva nehezen lépett fel a karmesteri emelvényre. A nagyrabecsült olasz maestro ez Idén már mozgékonyabb, de hang­versenyét ezúttal ls nagyrészt ül­ve dirigálta végig. Carlo Zecchl Mozart Hat német táncának elragadóan játékos, mondhatni „trükkös" előadásával elbűvölte közönségét. Brahms A­dúr Szerenádját, amelyben a vonós hangszerek altja, a mélyhegedű viszi a szót, meleg fényű előadás­ban tolmácsolta. Befejezésül és tetszésül Csajkovszkij Romeo és Júlia című nyitány-fantáziája hangzott el remekbe formált elő­adásban. A mű csodálatos dallam­bősége, a heves drámai kitörések és a megindítóan bensőséges líra váltakozása, az a szenvedélyes lendület, ami belső erőként tartja és viszi a cselekményt... ,a ve­ronai fiatalok szerelmének és tra­gikumának minden mozzanata élet re kelt, és epedt, égett, szlkrá zott, lobogott karmesteri pálcája alatt. Az olasz maestro és a szovjet hegedűművész együttes hangver senyén különösen meghitt, baráti légkör alakult ki. HAVAS MARTA SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA LOPOTT LOPOTT A GYEREK... meg idézik; vizsgálat, bírósági eljá­rás; a vége, börtönbüntetés. És mindez a mi gyerekünkkel tör­ténik! Vele, akinek láttuk első lépéseit, akit láttunk babával, babakocsival játszani, hallottuk selypíteni, majd később verse­ket felmondani. Kétségbeesett szülőket mardos gyakran a kér­dés: hogyan történhetett ez meg, miért kellett ide jutni? Hiszen — mondják ezek a szü­lők — otthon rossz példát nem láthatott és mindene megvplt. Igaz, nem tudtak vele sokat fog­lalkozni — nagyon rohanós az élet — de ezek a mai gyerekek olyan önállóak! Valószínűleg nagyon elcsodál­koznának a szülők, ha a lopás okait kutatva azt kérdeznénk tőlük, meséltek-e eleget a gyer­meküknek. Miféle összefüggés lehet a lopás és a mesélés kö­zött? A lélektan felfedte, hogy ez az összefüggés nagyon fontos. És itt nemcsak a meséről van szó, hanem általában a csalá­di élet melegségéről, arról, hogy a gyermek abban a biztos tudatban élhet-e, hogy a meleg családi otthonba mintegy bele van ágyazva. Hiszen a gyermek számára a lakás éppen attól lesz otthonná, hogy biztosan számíthat a korának megfelelő formájú gyöngédségre, meghall­gatásra és segítségnyújtásra. Az Igazságos szigor is ilyen se­gítségnyújtás, aminek nem a családi élet bensőségessége he­lyett, hanem azon belül, annak részeként kell érvényesülnie. A BŰNTÉNY ELKÖVETÉSE: egy lépcsősor utolsó foka. Ok­vetlenül megelőzi a gyermek érzelmi életének elsivárodása, a többi emberhez fűződő köte­lékek fellazulása vagy felbom­lása, az érzelmi magáramara­dottság. A szülő hiába nem bű­nöző és hiába látta el a gyer­meket étellel-itallal-ruhával: ha nem tudott olyan életkörülmé­nyeket biztosítani, hogy gyer­mekének biztos érzelmi táma­sza legyen, ha nem tartotta elég fontosnak, hogy odafordu­ló érzelmi bensőségességet te­remtsen, akkor a gyermek lelki elsivárosodásának túlnyomó­részt ő az oka. Ténylegesen a gyermek ül a vádlottak padján: de a dolog lényegét tekintve ott ül vele a szülő is: a szülő tettestárs. Dr. Destunis gyermekpszichiá­ter a nehezen nevelhető gyer­mekekről írott könyvében hang­súlyozza, hogy a bűnözés meg­akadályozásának előfeltétele a család sikeres nevelőmunkája. Azt is leírja, hogyan sodródik bűnözésbe a gyerek: !gy: „A nehezen nevelhető és különö­sen a kötődés nélküli gyerme­kek nagy része bűnözővé válik. Ezek a gyermekek az úgyneve­zett egészséges bűnözők közé tartoznak ... (Tehát nem vala­mi idegrendszeri, elmebeli meg­betegedés miatt válnak bűnöző­vé.) Különösen a családi hely­zet játszik itt nagy szerepet... A gyermek magára marad és elhagyatva érzi magát. A csa­ládhoz való kötődése megbom­lik. A konfliktusos családi hely­zetet feledni akarva a szülői házon kívül keres szórakozást: sekélyes filmeket néz meg, az utcán és különféle szórakozó­helyeken csavarog. Ez a kör­nyezet viszont kielégíti kaland­és élvezetvágyát. A látszatnak és a hamis ideáloknak ebben a világában mindent szépnek és érdekesnek talál. Hamarosan pénzt lop, hogy ezeket a kí­vánságait kielégítse; agresszivi­tása fokozódik, irányíttatlanná és gátlástalanná válik... E gyermekek életéből hiányzik az élet tartalma. Azt hiszik, az életnek nincs értelme, és csak akkor él az ember „szabad és igazi" életet, ha kívánságait ki­elégíti... Életüket hamis filo­zófiát gondolatok hatják át: utópisztikus szabadságlgény, az élet kevésrebecsülése; általá­ban egy ál-egzisztenclalista fi­lozófiának megfelelő magatar­tás alakul kl." AZT KELLENE a maga teljes súlyában megérteni, hogy a bű­nözés elleni nevelés a csecse­mőkorban kezdődik. A bűnöző gyermeknek mindig érzelmi problémái vannak. Márpedig az érzelmi viszonyulásuk egyszer­egyét a családban tanulja meg. Az itt megélt alapsémák igazít­ják el a következő közösségek­ben, az óvodában, az iskolában, majd a társadalomban. A gyer­mek először tanul meg érezni, s csak később, erre épülve, gon­dolkodni. Éppen ezért az egész későbbi személyiségfejlődés tor­zán alakulhat, ha az érzelmi nevelés alapjait rosszul vagy egyáltalán nem rakják le. Már a háromhónapos gyermek is visszamosolyog arra, aki rámo­solyog. Csak az képes később árnyalt érzelmi reakciókra, az indulatok közötti eligazodásra, akinél már csecsemőkorban le­rakták az érzelmi sémák alap­jait. Egyszerűbben ezt így mondhatnánk: Akit nem taníta­nak meg érezni, az nem fog tudni érezni. Érzelmileg sivár, " elidegenedett, indulatainak ki­szolgáltatott gyermek lesz be­lőle. Elsősorban az anya-gyer­mek viszony alakulása a fon­tos. Általában már a szülők há­zasságában kezdődnek a bajok. Közöttük élesednek egyre a konfliktusok, míg végül az anya megpróbálja gyermek szülésé­vel megjavítani a házasságot. A férj magatartása azonban nem változik alapvetően. Egyre élesebb összeütközések robban­nak ki, esetleg újabb, nem várt gyermek születik. így a konf­liktusos helyzetek a gyermek szempontjából most már test­vérféltékenységgel is bonyolód­nak. A nagyobb gyerek félreér­ti azt, hogy a kicsivel többet kell törődni és kezdi magát fe­leslegesnek érezni. Az apa eset­leg alkoholt is fogyaszt, ami a családot anyagilag is megviseli. Lassan odajut a dolog, hogy a tartósan feszült családi légkör­ben az anya-gyermek kapcsolat vagy egyáltalán nem alakul ki — közömbösen élnek egymás mellett — vagy nem megfelelő­en alakul. A gyermek közben közösségekbe kerül, de a meg- " felelő magatartás kialakításá­hoz nincsen meg a belső érzel­mi irányítása, a biztonsága, mert ezt az anya—gyermek kap­csolatban nem tanulhatta meg. Emiatt esetleg agresszívvé is válik. A bizonytalanságra és ag­resszióra viszont a környezet úgy válaszol, hogy visszaüt. Ek­kor olyan közösséget — mond­juk: bandát keres, ahol befo­gadják. És itt kezdődik, a bűn­cselekmények szempontjából a maximális veszélyeztetettség ál­lapota. Egyrészt úgy, hogy a gyermek maga tettessé: például kritikátlanságában társai un­szolására meglopja szüleit. A másik nagy veszély — különö­sen, ha tizenkét éves kora kö­rül kerül ilyen kallódó elemek­ből álló társaságba —, hogy apa-anya igényét hajszolva hagyja magát bűnöző felnőttek­től behálózni és kiszolgáltatot­tá válik. A gyermek klelégíttet­len szeretetigényének a szere­pét ezzel a problémával kap­csolatban nem lehet eléggé hangsúlyozni. Kutatások bizo­nyítják, hogy minél korábban szakad meg az anya s gyerme­ke érzelmi kapcsolata, annál nagyobb lehetőség van arra, hogy a gyermek kisiklik, bűnö­zővé válik. A BŰNÖZŐVÉ VÁLÁSNAK persze nem egy oka van, de az anya—gyermek kapcsolat ala­kulása és a család szerepe alapvető jelentőségű. > K. e. Szovjet filiítantató Bratislavában A szovjet filmnapok kereté­ben a bratislavai Tatra film­színházban kedden ünnepélye­sen bemutatták Szergej Geraszi­mov: A tónál című filmjét, mely az Idei Karlovy Vary-i XVII. nemzetközi filmfesztiválon fő­díjat, a film főszereplője: Na­talja Belohvosztyikova pedig a legjobb női alakítás díját nyer­te el. A híres szovjet rendező filmje a hatvanas évek kortár­si problémáival foglalkozik. A figyelemre méltó alkotás no­vember 15-ig szerepel műsoron. —t—

Next

/
Thumbnails
Contents