Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-01 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

m Az arab származású CHENNA lEILA marokkói filmszínésznő a Karlovy Vary-i XVII. nemzetközi filmfesztivál vendégeként látogatott először hazánkba. A rokonszenves, barátságos és közvetlen ., művésznő éi ideig 13 játékfilmben szerepelt, többnyire Marokkóban, Franciaországban és Olaszországban állt a felvevőgép elé. Gyakran a tv-ben is közreműködik. Első főszerepét a Győzni az életért című szociális tematikájú marokkói filmben alakította. Azóta több olasz westernben is vállalt szerepet. A közeljövőben az algériai Lagdar Hamina rendezésében forgatja a Hagar című filmet, majd pedig a svéd -francia-spanyol koprodukcióban készülő Goya-filmben fog játszani. Érdeklődést tanúsít iránta Paul Soulier francia rendező is, aki a Két nap című film egyik főszerepére szerződtette a tehetséges színésznőt. • Oj ZOLA-FILM. George Franju, a neves francia rendező, legújabb munkája Emilé Zola „Mouret abbé vétke" című regénye nyomán készül. Ez lesz a könyv harmadik filmváltozata, először francia némafilmként készült el, majd japánban vitték filmre 1935-ben. • NULLA DÉLKÖR. Ez a cime Alekszander Scybor-Rylski új forgatókönyvének, melyből Varsóban Waldemar Podgorski rendező készít filmet. A történet egy kártevő banda viselt dolgairól szól. A banda ellenlábasa egy mesterdetektív, akit Ryszard Filipski alakít • WILDE-SEX. „Oskar Wildeiiíik nem sok öröme telne, ha látná, mit csinál „Dorian Gray arcképe" című művéből Massimo Dallamano olasz rendező" — írja egy müncheni filmlap.. „A film, amelyet az olasz rendező forgat, nem sok ügyet vet Wilde-re — folytatja beszámolóját — inkább a ma divatos, vagy már nem is oly divatos szex-filmek stílusát és jeleneteit utánozza. Ez nagy kár. Wilde írói érdemei méltóbb megfilmesítést kívántak volna." El ÚJ LEGRAND-FILM. Jacques Demy, a világhírű „Cherbourgi esernyők" és a „Roche- • forti kisasszonyok" című zenés filmek francia rendezője újabb filmoperát készít, Perrault híres „Szamárbőr"-meséje alapján. A komponista ismét a világhírű Michel Legrand. Főszereplők: Catherine Deneuve, továbbá Jean Marais, Micheline Presle, Delphine Seyring és Jacques Perrin. B NED KELLY. Tony Richardsont, a neves angol filmrendezőt, legújabb filmjében Ned Kelly, az 1870-es évek rettegett ausztráliai szegény legény-banditájának alakja és jelleme érdekli. Ned Kelly nemcsak egyszerűen bűnöző volt, de a maga egyéni módján társadalmi reformokat is akart és mint Robin Hood, rablott kincseit szé' osztotta az arra valóban rászorulók között. A sajátos hangvételű szegénylegény-film fősze- ** replője: Mick Jagger. • ÚJ SCI-FI. Ur. Harald Reinl, aki a Winnettou-filmekkel tette nevét „halhatatlanná", ezúttal a sci-fi, a tudományosfantasztikus film felé fordult érdeklődésével. Erik von Danikén sokat vitatott regényéből — az „Em'^kek a jövőből" — készít színes filmet. Reinl tizenegy országban járt, hogy helyszíneket keressen, s végül a Szovjetunió és Chile mellett döntött. Rövidesen itt kezdődnek meg a felvételek is. • SIKER-KÖNYVBÖL SIKERFILM? Joseph Hellernek a' „22-es csapdája" című munkája az utóbbi években a nemzetközi könyvpiac egyik legnagyobb sikerének bizonyult. Most Mike Nichols, a tapasztalt, Angliában élő amerikai rendező készít belőle filmet, Orsón Welles éš Alain Arkin főszereplésével. Az amerikai hadsereget szatirikusán leleplező mű filmváltozatától nagy sikert remélnek, dé hogy valóban oly sikeres lesz-e, ez ma még a „jövő zenéje". 0 Oj LELOUCHE-FILM. Az „Egy férfi és egy nő" világhírű rendezője, a francia Claude Lelouche. új filmjének c címe „A csirkefogó", s főszereplői JeanLouis Trintignant és Daniele Delorme. El CENCI-FILM. Beatrice Cenci a címe és Beatrice Cencl a főszereplője annak az antiklerikális történelmi szuperfilmnek, amelyet Lucio Fulcí rendez, a XVI. században megtörtént események alapján. A főszereplők: Georges Wilson^ Thomas Mtlian és Adriana 1* Russa. a Beszélgetés ELIA KAZANNAL Elia Kazan „Az édentől Keletre" és az „Amerika, Amerika" rendezője a világ rendezőinek élcsapatába tartozik. Vele folytatta a Les Leltres Francaises című lap munkatársa az alábbi beszélgetést. • Az ön legutóbbi filmje „A kiegyezés" eredetileg regénynek készült, és ezt a regényt ön írta. Miért írt először regényt témájából? — Amikor ezt a regényt írtain, egyáltalán nem gondoltam filmre. Annyira lenyűgözött az embernek ez a beszélgetése önmagával, ez ez az igazságkeresése, hogy eszembe sem jutott, hogy egy napon filmet készíthetek belőle. — Az áttérés a regényről a filmre izgalmas kaland. Amikor az ember regényt ír, sokkal szabadabbnak érzi magát, mert a forgatókönyv nagyon precíz mechanizmus, amely a szerzőt maximális szófukarságra kényszeríti. — 1954 óta szüntelenül foglalkoztatott a regényírás gondolata. Titokban tartottam, mert ha az ember olyan nagy írókkal dolgozik, mint Miller, Williams, Steinbeck, gátlásossá válik írói ambícióinak megvalósításában. • A regény — és a regényből készült film — középpontjában egy ember lelkiismereti válsága áll? — Igen. Egy ember válságba kerül, és kénytelen mindent újra átgondolni. Meg akarja ölni magát, anélkül, hogy pontosan tudná, miért. Amikor a regény megírására készültem, ilyenfajta esetek kerültek elém és döbbentettek meg. A rendőrségnek ez idő tájt egész sor olyan autóbalesettel volt dolga, melyeknél a kocsivezetők szinte szándékosan fának rohantak. A rendőrség a vizsgálat során nem talált féknyomokat. Biztosnak látszott, hogy balesetről és nem öngyilkosságról volt szó. — A főhős, Eddie Anderson válságán keresztül saját magam és az amerikai társadalom válságát igyekeztem ábrázolni. A film bírálat tárgyává teszi a pénz hatalmát az amerikai polgári társadalomban, a leplezést szolgáló erkölcsöt, s foglalkozik a közös kultúrához tartozás ségrői" beszél. Szerintem ezek az emberek azért hallgatnak, mert félnek. Nem hinném, hogy hallgatásuk egyetértést jelentene. Eddie Anderson hosszú ideig egy szót sem szól a filmen. Hallgatása ezt a kényszerű csendet jelképezi. • Eddie Andersonról azt állítja a filmben, hogy az „Amerika, Amerika" c. műve főhősének, Stavrosnak unokaöccse. Mint Stavros, ön is egy bevándorolt, aki két kultúra vonzásában él. Állíthatjuk-e, hogy míg az „Amerika, Amerika" a gyökereteresztés filmje volt, A A KIEGYEZÉS problémájával. A kiegyezés cím allegorikus jelentésű. A főhős azt az amerikai típust képviseli, aki tiszteletben tartja a környező társadalom értékrendjét, de ugyanakkor új értékek után áhítozik. Az amerikai társadalom, Eddie Andersonhoz hasonlóan, fejlődésének csúcspontján egy sereg kétséggel, problémával kényszerül szembenézni. Amerika ma már nem az, ami volt, és nap mint nap rengetegen felfedezik ezt. Ugyanazok a problémák kínozzák őket is, mint a film főhősét, és végül szembefordulásra kényszerítik őket a társadalommal. Számuk egyre nő: előbb a négerek, aztán az egyetemisták, az értelmiségiek, és végül már a középosztály is. — Nixon „csendes többkiegyezés a már gyökeret eresztett ember válságáról szól? — Igen, azt hiszem, hogy ez igaz. Minden nemzedéknek kellő mértékben el kell tudni szakadnia az őt körülvevő kultúrától, majd később, egy adott pillanatban ismét helyét keresni a környező világban. Kritikus szemmel kell tekintenünk arra, amit az életből örököltünk, ahhoz, hogy saját életünket egyszer ráépíthessük. Ma Amerikában az emberek ezt a kritikus önvizsgálódást végzik, sokkal mélyebben magukba nézve, mint valaha. • Játsszunk tovább a szavakkal. Elmondhatjuk, hogy az „Amerika, Amerika" az álmok Amerikáját idézte. A kiegyezés pedig az álom szertefoszlásáról vall? — Pontosan. Bár „az álmok szertefoszlása" helyett szívesebben használnám „az álmok felülvizsgálását". A film az „amerikai álom" hazug voltának leleplezése. • Nincs-e valami kihívó a főhősben, amikor a film egyik jelenetében azt állítja magáról, hogy görög, holott sosem járt Görögországban? így akarja tudtunkra adni, hogy elítéli az amerikai életmódot? — Nem, ez túl leegyszerűsített szemlélet lenne. Inkább a dolgok kettőssége az, ami megragadott benne. Például, amikor Eddie felkiált: „Gyűlölöm Amerlkátl" — ez a kiáltás tartalmazza fájdalmát, szeretetét, csalódását, érezvén, hogy a neki oly kedves ország elárulta őt. Én ezt nagyon fontosnak tartom, annál is inkább, mivel Amerikában minden jelenség ellentmondásos. Ez valószínűleg egyediilállló a világon. • A kiegyezés hőse több alkalommal kijelenti: „A világ elől az önzésbe menekülök. Nem akarok ehhez a társadalomhoz tartozni. Ezek az ön szavai? — Bizonyos értelemben igen. Én félig görög, félig amerikai vagyok. Nem érzem teljesen otthonosan magam sem Amerikában, sem az ezredesek Görögországában. Gyakran szembekerülök önmagammal: amerikai vagyok-e vagy görög? De még akkor is, amikor elfog a kísértés, hogy az önzésbe meneküljek, akkor sem tudom megállni, hogy a világ problémáira oda ne figyeljek. Én már csak ilyen maradok.