Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-10 / 267. szám, kedd

BUDAPESTI KÖNYVLEVÉL: A GYEREKEK ASZTALÁRA... A budapesti könyvkiadók naptára már karácsonyt mutat. A könyvesboltok raktáraiban lassan sorakozni kezdenek az ajándékozás ünnepére érkező művek, köztük a minden előző évinél lényegesen több gyermekés ifjúsági könyv. A két „nagy", a Móra Ferenc Könyvkiadó és a Minerva a magyar gyermekés ifjúsági könyvkiadás legfontosabb fellegvárai, együttesen majdnem félszáz új művet hoznak forgalomba jóval három millió feletti példányszámban, ami azt jelenti, hogy minden magyar 1—16 éves korú gyermek négy vadonatúj könyvet kaphat! Ez természetesen abszolút szám, de roppant tiszteletre méltó és nagy eredmény. És most lássuk a részleteket. A legkisebbek számára főképp a Minerva Kiadó dolgozik, mely az idén minden eddiginél szorosabb közösségre lépett a Német Demokratikus Köztársaság kiadóival, akikkel számos leporellot jelentet meg közösen, többek között a hamar népszerűvé vált Jancsi-sorozatot, mely egyre sokasodó kötetekben mutatja be a vonatok, autók, más közlekedési eszközök és a közlekedés törvényeinek világát. Más, gyönyörűen nyomott leporellók a gyermekek környezetismeretét gazdagítják, kielégítik mesék utáni vágyukat, és bevezetnek a természet és tudomány titkaiba. Csak zárójelben utalnék rá, hogy a Minerva Kiadó játékokat és különböző mesekártyasorozatokat is kibocsát, s tulajdonképp mindannak alapját megteremti a gyermekvilágban, amire azután a Móra Ferenc Könyvkiadó épít. A két kiadó munkássága azonban egyes pontokon ölelkezik. Például most a Móra Kiadó is forgalomba hoz egy leporellot, a televízió „Esti mesé"-jét mondó mackó főszereplésével, színes fényképekkel, rövid versekkel. Ugyancsak a Móra jelenteti meg, Benedek Elek, a nagy mesemondó, „Rókáné, mézesmákos kalácsa" című mesegyűjteményét gyönyörű illusztrációkkal, továbbá Móricz Zsigmond klasszikus gyermek-meséit a „Török és a tehenek" címmel klasszikus szovjet mesék antológiáját „A csuka parancsára" kötetben és régi hiányt pótolva lát napvilágot egy sajátos válogatás „A tarka léggömbök". „A tarka léggömbök" Barla Gabriella összeállításában a világ gyermekirodalalának legjobb elbeszéléseiből, verseiből, állattörténeteiből ad ízelítőt. Ugyancsak igen gazdag a választék a tízévesek és a valamivel idősebb korúak számára. Biztos nagy érdeklődést kelt llllli |S Ez a fa állva halt meg... Öszi kép az Alacsony-Tátra Bystrianska dolina nevű völgyéből. (Vilcsek G. felv.) és sikert arat Szluka Emil „Nagy autóskönyv"-e, melyben a kitűnő szerző igyekszik mindent elmondani a gépkocsikról: történetüket, szerkezeti felépítésüket, fontosabb típus-jellemzőiket, használatukat, karbantartásukat és jövőjüket is. Teljesen bizonyos siker a világhírű csehszlovák professzor, Vojtech Žamorovsky „Istenek és hősök a görög római mondavilágban" című, több mint 2000 címszót tartalmazó lexikonja, mely A-tól Z-ig egy vaskos kötetben mondja el, és többnyire mutatja be képekben, szobrokban, egykorú rajzokban, a mithológiák legfontosabb alakjait. Külön említést érdemel az „Ezerszínű Magyarország" című összeállítás, mely a Magyar Népköztársaság felszabadulásának huszonötödik évfordulójára készül a magyaroknak, külföldieknek egyaránt érdekes képet ad hazánk történelmének, gazdaság- és kultúrtörténetének, társadalmi fejlődésének históriájáról. Az olvasmányos információ szolgálatában áll a két hagyo mányos „nagy" mű, a „Fiúk Könyve" és a „Lányok Könyve" 1971-es kiadása. A kettő együtt több mint 100 000 példányban avatja be a tizenéveseket a világ aktuális érdekességeinek tág perspektívájú titkaiba. A regények kedvelői is gazdag választékból válogathatnak. Irodalmi adósságot törleszt a Móra, amikor megjelenteti a brazil irodalom nagy, Jókai-szerű klasszikusának lose de Alen carnak „Máglyák az őserdőben" című regényét, a múlt század kalandos romantikájának e gyöngyszemét. De Alencar rai» gos író, korának legnagyobbjai; hoz is mérhető. Két indián-regény lát napvilágot. May Károly „A medveölő fiai" című munkája és Rónaszeghy Miklós „Indián-herceg

"e, a korábbi Rónaszeghyregények folytatása. Az NSZK-ban népszerű Cili Werheckam „A varázsszem üveg"-gel, egyik legjobb regényével jelentkezik a „Pöttyös könyvek" sorozatában. Egy afrikai kislány a sámántól régimódi, csoda-szemüveget kap, mely tündéri füllentésekre készteti, de amely kis pajtásával és barátnőjével együtt, az igazsághoz is elvezeti. A ragyogóan megírt könyv roppant szórakoztató olvasmány. íróink köziil Tímár Máté „Hadi érettségi" című regényével jelentkezik, melyben folytatja korábban megkezdett történetsorozatát, a második világháborút átélt nemzedékek életéről és emberréválásának útkeresé seinek problémájáról. Petrovácz István is 1944 eseményeit tárgyalja legújabb művében a „Szombatra-péntek"ben. 11—13 éves gyerekek 1944 őszén a Tiszántúl egyik távoli zugában sajátos robinsoni életre kényszerülnek, és csak közvetve élik át a felszabadulással járó társadalmi változásokat. Hogy alakulnak át e fiatal jellemek négy hónap alatt a történelem viharában Robinsonokból — tovább élni tudó emberekké .., A közelmúltban elhunyt jelentős magyar író, Fekete István „Ballagó idő" címmel kívánta megírni önéletrajzát. Ebből sajnos csak az első kötet készült el — s most ez lát napvilágot poszthumusz műként. Az író göllei gyermekkorának emlékeit ismerhetjük meg természet- és állatszeretetének kezdeteit, indokait ... És végül említsük meg Szabó Magda nagyszerű írását, az „Abígail"-. t, egy szórakoztató, rejtélyes történetet, mely egy apáca-kolostorban és annak kertjében egy krimi izgalmasságával játszódik. Sok más mű szlovák és jugoszláv kiadókkal közösen lát majd napvilágot, s a románmagyar közös könyvkiadás is tartogat még meglepetéseket — mégis úgy gondoljuk, a kis- és nagy gyermekek számára legörömtelibb ajándékokat jelentő műveket mind megemlítettük. A «M>1 pedig rangos ráadás ... FENYVES GYÖRGY §mm Régészet A KARA-KUM ŐSLAKÓI A Szovjet Tudományos Akadémia régészeti intézetének expedíciója több éves kutatómunkával szenzációs felfedezésre jutott: az időszámításunk előtti harmadik-második évezredből származó, rendkívül fejlett civilizáció nyomait fedezte fel Türkméniában, a jelenlegi Kara-Kum sivatagban. Az eddig feltárt leletekből arra következtetnek, hogy ennek a kultúrának a gyökerei egészen az i. e. hetedik-hatodik évezredbe, vagyis az újkőkorba nyúlnak vissza. A kutatások eredményeiből egyértelműen megállapítható, hogy Türkménia déli részén már a messzi őskorban hatalmas, városi jellegű települések voltak. A több évig tartó ásatások során számos ilyen település maradványait feltárták. Megtalálták például egy nyers téglákból, az i. e. második évezred kezdetén emelt, hatalmas építmény, feltehetően templom maradványait. Az épület monumentalitására jellemző, hogy 30 méter hosszúságú volt a csarnoka. A legújabb leletek arra vallanak, hogy már korábban is emeltek ilyen monumentális épületeket. Egy további hatalmas épület keletkezési idejét a harmadik évezred közepére datálják a régészek. Ebből arra lehet következtetni, hogy az ilyen nagy kiterjedésű épületek — feltehetően templomok — építésének nagy tradíciója volt ezen a vidéken. Más leletek is bizonyítják Türkménia bronzkori népeinek magas társadalmi, gazdasági és kulturális fejlettségét. Erről vallanak mindenekelőtt a sírok, egyikükben-másikukban 20—25 különböző edényt, ezüstből és bronzból készült pecséteket, ékszereket, füstölőedényeket, továbbá különböző botokat — feltehetően a hatalom jelképeit — találták. Az ősi törzs fejlettségéről különösen a peqsétek árulnak el érdekes részleteket. Ezek négyzetes vagy kereszt formájúak, ritkábban állatokat, madarakat ábrázolnak, és az űsi társadalom messzemenő szociális rétegződési folyamatáról vallanak. Az ember formájú szobrocskák eddig kiásott gazdag gyűjteménye az ősi törzs magas fejlettségű vallásáról árul el érdekes részleteket. Legtöbbjük női alakot ábrázol és nyilvánvalóan a földművelés különböző istennőit testesíti, személyesíti meg. Sok szobor hátán fák, bokrok láthatók, ami valószínűleg ugyancsak a földművelés ősi kultuszával függ össze. Ilyen rajzok a jóval ritkább férfi alakokon is láthatók — ezek a szobrocskák a földművelés ősi rítusainak eszközei lehettek. Szenzáció erejével hatottak a régészekre a női alakokat ábrázoló szobrocskákon talált jelek. Csaknem húsz ilyen különböző bonyolult jelet találtak. Ezek a jelek mágikus, kultikus jelentőségűek és az egyes istenségeket szimbolizálják. Nagy meglepetésre egyik-másik jel csaknem azonos a szumér írás jeleivel. Az egy,ik ilyen szobor például bizonyíthatóan az i. e. harmadik évezredből származik, tehát abból az időszakból, amikor sok ezer kilométerrel távolabb, Mezopotámiában a szumér ékírást kifejlesztették. Nem sok kétség lehet tehát abban a tekintetben, hogy a Türkménia déli részén élő ősi törzsek már az i. e. harmadik évezredben kifejlesztették saját írásukat, bár az eddigi leletekből még nem lehet megítélni ennek az írásrendszernek a fejlettségét. Az ásatások során sok tárgyat találtak viszont, amelyek a jelenlegi Irán, Afganisztán és India térségeiből származnak. Ez azt bizonyítja, hogy az ősi tükrmén törzseknek kitűnő kapcsolataik voltak távoli vidékekkel. A tudományos kutatók hajlandók arra a feltevésre, hogy már a bronzkorban megülték a lovat, így lóháton jutottak el messzi tájakra. Magukkal vitték, persze, áruikat is, kereskedtek. Már ismerték és használták a fazekaskorongot, és kitűnő edényeket készítettek, ennek egy részét elcserélték az oázisoktól északra élő nomád törzsekkel. Kétfokozatú égetőkemencéjükben, amelyek maradványait feltárták, a szakértők véleményei szerint mintegy 1400 C tokos hőmérsékleten lehetett az edényeket kiégetni, ami a kézműipar jó műszaki színvonalára utal. Bizonyossággal állítható az eddigi feldolgozás alapján, hogy Türkméniában a bronzkorban már adva volt a városi civilizáció számos eleme. Ezt bizonyítják a hatalmas, városias jellegű települések, a monumentális építmények, a fejlett kézműipar, a kitűnő kereskedelmi kapcsolatok és a feltehetően saját írásrendszer is. A tudományos világ érthetően nagy érdeklődéssel várja a türkméniai ásatások folytatását. Elektrotechnika SZERVES SZUPRAVEZETŐK Csaknem hat évtizeddel ezelőtt, 1911-ben fedezte fel Kamerling Onnes holland fizikus a szupravezetést; azt az érdekes fizikai jelenséget, hogy egyes fémek és ötvözetek rendkívül alacsony hőmérsékleten, az abszolút nulla fok közelében hirtelen, ugrásszerűen elveszítik ellenállásukat a villamos árammal szemben: szupravezetőkké válnak. Az ilyen szupravezetőből kialakított tekercsben például elméletileg korlátlan ideig keringhet az egyszer megindított áram, hiszen a vezeték nem állít ellenállást a villamos áram elé. A szupravezetőket napjainkban már széles körben alkalmazzák a tudományos kutatásban és a technikában: rendkívüli erejű, hatalmas mágneseket, veszteség nélküli villamosvonalakat alakítanak ki belőlük. Felhasználásuk még szélesebb körű kiterjesztésének azonban útját állja az a körülmény, hogy a szükséges alacsony hőmérsékletet előállító berendezések bonyolultak, és a hűtéshez jelentős energiafelhasználásra van szükség. Ami tehát a szupravezetéssel megtérül a vámon, a több energia-felhasználással elveszik a réven — a szupravezetés alkalmazása napjainkban még nem gazdaságos. W. A. Little, az amerikai Stanford Egyetem professzora nemrégiben azonban elméleti és gyakorlati szempontból roppant jelentőségű lehetőségre hívta fel a figyelmet egy tekintélyes folyóiratban: vizsgálatai és következtetései alapján lehetségesnek tartja, hogy bizonyos szerves molekulák már szobahőmérsékleten vagy ennél még magasabb hőfokon is szupravezetőkként viselkedjenek, s teljesen ellenállás nélkül vezessék a villamos áramot. Little professzor szerint ehhez megfelelő láncszerű szerves vegyületet kellene létrehozni. Az élő sejtek öröklési „hordozóanyagának", a dezbxiribonuklein-savnak (DNS) a molekulaszerkezetét tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy az ehhez hasonló molekulák, amelyek atomok „gerincéből" és hozzá csatlakozó oldalláncokból állnak, szupravezetők lehetnek, ha az „elemekből" megfelelő módon építik fel őket. Különböző vegyületekkel kísérletezve Little és munkatársai megállapították, hogy a dietilcianinjodid például a fémekhez hasonló szupravezetést mutat. Még jelentős további tudományos feladat, hogy a szupravezető töredékeket hosszú, összefüggő lánccá építsék össze, s megtalálják a megoldást arra a nehéz problémára is, hogyan létesítsenek - villamos „kontaktust" a szerves molekulák végeinél. Ha ezeket a problémákat sikerül megoldani — s erre megvan a remény —, a szerves szupravezetők óriási jelentőségre tehetnek szert mind a tudományos kutatásban, mind pedig az iparban, a hétköznapi életben. Fémkohászat // LÁGY" ROBBANTÁSOK A korszerű technika sokféle bevonatot alkalmaz különböző gyártmányain. Bevonat például az esőköpenyek vízhatlan iinpregnálása és különleges, hőálló réteg védi a gázturbinák vörös izzásig felhevülő alkatrészeit is. E bevonatoknak roppant fontos feladatuk van, s minőségüktől függ az egyes gépalkatrészek célszerűsége, megmunkálhatósága. A hagyományos technológiával forró gázáramban olvasztják rá a védőanyagot a munkadarab felületére. A védőanyag részecskéi mintegy másodpercenkénti 170 méteres sebességgel érik el a gázáramban a munkadarabot, és így mechanikus úton behatolnak felszínébe. Az ilyen bevonat furcsa látvány mikroszkóppal vizsgálva. Azonnal feltűnik likacsossága, porózussága — az, hogy meglehetősen kicsiny a szilárdsága. Ebből következik, hogy nem védi eléggé a munkadarabot, utat nyit az agresszív anyagoknak, amelyek azután szétroncsolják a fémet. Bizonyos körülmények között ez súlyos szerencsétlenségekhez, katasztrófákhoz is vezethet. Mindezekből érthető, hogy a bevonatok célszerű felhordásának helyes módszere egyike a modern technika fontos problémáinak. Az Ukrán Tudományos Akadémia anyagvizsgáló tudományos intézetében legújabban olyan módszert dolgoztak ki, amely a robbantások roncsoló energiáját hasznosítja erre a célra. Ha egy egyik oldalán zárt csövet oxigén, levegő, továbbá éghető gáz (propán, acetilén, bután, metán) keverékével töltenek meg, majd ezt villamos szikrával meggyújtják, a gázkeverék lángra lobban. Az égés sebessége nem túlságosan nagy: mindössze 10—15 méter másodpercenként. De a gáz kitágul, s ezzel arányosan növekszik az égés terjedésének sebessége is. így a csőben sűrűsödési tartomány jön létre, amelyben magasra szökik a gáz hőmérséklete. Ha a hőmérséklet bizonyos kritikus értéket ér el, meggyullad a csőben levő egész gázkeverék. Ennek következtében robbanási nyomáshullámok támadnak, amelyek óriási sebességgel mozognak. Ezen az elven működik a kijevi tudományos intézetben kifejlesztett legújabb felületbevonó robbantóágyú. A fémtárgy felületére felvitelre kerülő port a gázkeverékbe juttatják. Ezek a részecskék a robbanás következményeként létrejött magas hőmérsékleten megolvadnak, és szuperszonikus sebességgel érik el a munkadarab felszínét. Becsapódásuk oly energikus, hogy a felszabaduló hő hatására valósággal beleolvadnak a munkadarab felületébe. Az ilyen módon létrehozott bevonat rendkívül szilárd, sokkal jobb minőségű, mint a hagyományos gázlángos eljárással létrehozott. Hogy az „ágyú" döreje ne zavarja a munkásokat, a berendezést hangszigetelt fülkébe helyezik és távvezérléssel irányítják. Az új technológiával a legkülönbözőbb méretű és alakú munkadarabok láthatók el bevonattal. A wolframkarbid vagy alumíniumoxid alapú bevonatok robbantásos eljárással felhordva kitűnően alkalmazhatók vas, öntöttvas, alumínium, réz, bronz vagy kerámia munkadarabokon. A bevonás eredményeként ellenállókká válnak a kopással, az ütésekkel, a nagy hőmérsékletkülönbségekkel, a vegyi hatásokkal és a nagy hőmérsékleten jelentkező fokozott oxidációval szemben. (dj)