Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-11 / 41 . szám, Vasárnapi Új Szó

Öt év alatt 20 százalékkal nőtt a mezőgazdaságban az árutermelés # A további fejlődés nem csupán a mezőgazdasági dolgozókon múlik 0 A legfelsőbb szervek sokat várnak a gazdasági ösztönzők módosításától Q A mezőgazdaság fejlesztésének további koncepciója alapos elemzést követel # Az árpolitika és az adórendszer módosítása csak része a teljes megoldásnak 0 Nem csupán a rendeletektől függ a további siker. • í Hasonlóan változik majd a sertéshús felvásárlási ára is. Eddig a fő vágósúlykategóriában [85—115 kgj a felárat is beleszámítva 14,80 koronát kapott a termelő a vágósertés kilójáért. Ezt január elsejétől 15 koronára emelik. A 115 kg-on felüli hízók kilogrammjáért pedig az eddigi 10,50 korona helyett 12 koronát fizetnek. Látszólag nem nagy ez a változás, ám így is 115 millió koronával több bevételt jelent országos méretben a termelőknek — csupán a sertéstenyésztésből. Erre persze mindjárt azt mondhatják a termelők: — Igenám, — mondhatnánk —, amit a sertéshúsnál megnyerhetünk a réven, azt elveszíthetjük, illetve el is veszítjük a vámon. Hiszen a leggazdaságosabb hizlalási súlycsoportban mindöszsze 20 fillér lesz a különbség kilogrammonként. Igaz ugyan, hogy a 115 kilón felülieknél 1,50 koronával emelkedik a félvásárlási ár, de ott már több takarmány kell egy kiló hús előállításához. Tudvalevő, hogy a vásárolt takarmány elég drága, abból aligha lenne gazdaságos a vágósertéseket több mint 115 kilogrammra hizlalni, kilónként 12 koronáért. És a szemestakarmány egy részét így is külföldről kell vásárolnunk. Ez bizony így Igaz, sajnos. Ezt az áldozatot mégis meg kell hozni,, hogy a néhány éven át rosszul irányított mezőgazdasSg s azon belül a sertéstenyésztés konszolidálódhasson. Mint ismeretes, országos méretben, elsősorban Csehországban, még mindig csökken a sertésállomány száma. A kocáké is. Ha pedig kevés a koca, nem lehet sok malac, nem lehet olyan arányú a bővített újratermelés, amilyenre a népgazdaságnak szüksége van. Nos, pzért kellett az ármódosítást a nagyobb súlyú vágósertések javára rendezni, hogy hús is legyen elég, de közben a kocaállományt is gyarapítsuk, s az elkövetkező években pedig az egész sertésállomány számát. Ide tartozik még az is, hogy a malactenyésztés fejlesztését a prémiumokon kívül azzal is támogatja az állam, hogy a mezőgazdasági üzemnek az eladásra szánt malacok felvásárlását garantálja. Prémiumok, kedvezmények Már az eddig elmondottakból Is kitűnik, hogy az 1971-es évre szóló módosítások a mezőgazdasági üzemek javát szolgálják. Persze nem kizárólagosan a mezőgazdasági dolgozókét, hanem egyúttal az egész társadalom javát azzal, hogy a termelők figyelmét a gazdasági ösztönzőkkel — tervszerűen — arra Irányítja, hogy kielégítsék a fogyasztók igényeit. A gazdasági ösztönzők egyikét a különböző prémiumok képezik. Ezek a prémiumok a jövő évben is érvényben maradnak, beleértve a tejprémiumot is. A különbözeti járadékok kiszámításánál a nehezebb termelési adottságokkal gazdálkodó mezőgazdasági üzemek esetében a jövő évben a felemelt árat veszik alapul. Eddig az árpótlékot nem számították be. Még egy dolog, ami főleg a sertéstenyésztés fejlesztését érinti kedvezően. A különbözeti járadék nagyságát nem csupán az szabályozza, hogy a mezőgazdasági üzem mennyit költött állatvásárlásra, mennyiért vásárolt takarmányt, hanem — a jelenleg érvényben levő tényezőkön kívül — a saját termelésű felhasznált takarmány értékét is leszámítják a kiindulópont meghatározásához. Az adórendszerben kevés a változás. Ott esetenként esetleg a jövedelmi adó módosul. Azok a mezőgazdasági üzemek élvezhetnek elsősorban adókedvezményt, amelyek szerződéses alapon gondoskodnak tanoncok, Illetve szakemberek oktatásáról, természetesen ha ehhez anyagilag is hozzájárulnak. Ugyanez vonatkozik a mezőgazdaságnak szolgáltatást nyújtó vállalatokról, ott elsődleges azonban az, hogy intézkedéseik elősegítsék a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését. A változások nem érintik azokat az üzemeket, vállalatokat, melyek jelenleg is 3 100/1966 számú kormányrendelet szerint vannak megadóztatva. A felsorolt tényezők nagy jelentőségűek, segítik a mezőgazdaság fejlődésének meggyorsulását, szabályozó szerepükkel a szükségletnek megfelelően akár rövid időn belül is lényeges változást hozhatnak, de nem oldhatnak meg mindent. Am biztathatja mezőgazdasági dolgozóinkat az, hogy készül a mezőgazdaság fejlesztésének komplex elemzése, terve. Ott már a gépgyártól, a vegyipartól egészen az irányítás módjáig mindenről sző lesz; s az eddigi tapasztalatok alapján nyugodt szívvel levonhatjuk a következtetést, hogy a mezőgazdasági dolgozók és a társadalom javára. HARASZTI GYULA és a népgazdaság konszolidálódása A mezőgazdasági termelés konszolidálódásának egyik fő tényezője az állatállomány, ezen belül elsősorban a sertésállomány számának gyarapítása. Sok szövetkezetben már az idén nagy súlyt helyeznek arra, hogy a jövő évi kedvező ármódosításokat kihasználhassák mind a maguk, mind a népgazdaság javára. Konszolidáció. Divatossá vált kifejezés. S minden valószínűség szerint olyan, amelyik még hosszú ideig nem hal ki a nyelvhasználatunkból. Talán soha nem is fog kihalni. Mert ha az élet, a termelés, a gazdálkodás valamelyik területén látszólag rendeződik a helyzet, az máris arra kényszeríti a vele lépést tartani Yiem tudó ágazatot, hogy konszolidálódjon. Hát így vagyunk. A konszolidálódás mind gazdasági, mind szervezési szempontból követelménnyé válik, akár a tervszerűtlenség, akár egy kis hanyagság miatt. De előre nem látott dolgok is közbejöhetnek. Nézzük ezt a konszolidációs folyamatot leszűkítve. Jelen esetben csupán a mezőgazdaságban. Hogy miért éppen a mezőgazdaságról szólunk? Éppen arról a termelési szakaszról, amelyik a legfelsőbb párt- és állami szervek szerint is népgazdaságunk legkonszolidáltabb területe volt az elmúlt években? Mit is lehetne a konszolidációval kapcsolatban róluk mondani, — kérdezhetnénk. Tény, abban nincs is semmi túlzás, hogy jelenleg a mezőgazdasági termeléssel van a legkevesebb probléma. Hiszen az utóbbi öt évben a teljes termelés megközelítőleg 18, az árutermelés 20 százaléKkal növekedett. Vagyis többel, mint amennyit a terv előirányzott. Például gabonából 22, burgonyából 35 százalékkal javult a hektárhozam, a tehenek évi tejhozama 26, az egy tojóstyúkra eső évi tojáshozam 36 szazalékkal növekedett. Problémák azért ezektől függetlenül is akadnak. Legtöbbjük ugyan nem írható a mezőgazdaság számlájára. De mert van néhány, foglalkoznak is vele az illetékesek. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége és a szövetségi kormány a közelmúltban a mezőgazdaság közgazdasági problémáival kapcsolatosan éppen ezért hagyták jóvá azt a néhány módosítást, amelytől a népgazdasági egyenleg rendeződését s egyúttal a szükségletek jobb kielégítését várják. Miről is van szó? A mezőgazdasági termények és termékek felvásárlási ára nem mindig fejezi ki a társadalmilag szükséges munkaráfordítást. Ebből pedig az következik, hogy az ilyen áru termeléséért nem nagyon lelkesednek a mezőgazdasági üzemek. De talán nem is a haszon a leglényegesebb. Egyes termények és termékek termeléséhez kevés a munkaerő, főleg az idényjellegű munkaerőt követelő növényeknél. A gabonatermesztés kivételével minden más növény termesztésénél alacsony fokú a gépesítés Az állattenyésztés fejlesztését illetően pedig már sok helyen kevés a férőhely, de még ennél is nagyobb probléma, hogy korszerűség tekintetében is nagyon sok a kívánni való. A legutóbbi intézkedés, amely 1971. január elsején lép életbe, mégsem indulhatott ki abból, hogy valamennyi módosításra váró, sokoldalú igényt egy csapásra kielégítsen. Egyelőre csak a szükséglet gyors és gazdaságos rendezésére tették meg a módosításokat. Ezek elsősorban az árpolitikára, az adórendszerre, a nyereségelvonás rendszerére és nem utolsósorban a mezőgazdaságnak nyújtandó segélyekre, juttatásokra, árpótlékokra vonatkoznak. Tehát ösztönző és szabályozó tényezőként hozták a módosításokat. Központi szerveink ettől az intézkedéstől sokat várnak. Mindenekelőtt azt, hogy a termelők, a mezőgazdasági üzemek figyelmét a piaci szükséglet felé irányítja. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a módosítások megváltoztatják a mezőgazdaság jelenlegi koncepcióját. Hogy miről Is van szó? Elsősorban arról, hogy a közgazdasági változások, módosítások, megoldják a legsürgősebb problémákat. Legyen elég hús Az intézkedés leglényegesebb része alighanem az ármódosítás. Már azért is, mert ez konkrét, s a mezőgazdasági üzemek 1971-re már most kalkulálhatják a marha- és a sertéshús termelését, és pontosan kiszámíthatják a jövedelmet. A módosítás abból indul ki, hogy a jelenleg is érvényben levő felárak az alapárak részévé válnak. Eszerint az első osztályú vág'ómarha „A" minőségi osztály kilogrammja 15 koronáról 16-ra, az „A-l" osztályban pedig 14-ről 15,50 koronára emelkedik. A tehenek felvásárlási ára is változik, mégpedig 12-ről 13 koronára.