Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-09 / 240. szám, péntek

Az írókról és az írói alkotásról INTERJÚ ANDREJ PLÁVKÁVAL ANÔREj PLÁVKA, a SZLOVÁKIAI ÍRÖK SZÓ VETSÉGENEK elnöke nyilatkozott a Pravda vasárnapi különszámának (Pravda na víkend) a szlovákiai irodalom s az írószövetség jelenlegi helyzetéről. Rámutatott a konszolidációs jolyu mat eredményeire és égető kérdéseire, a kapcsolatok felújítására a szocialista testvérországok írószövetségeivel. Hangsúlyozta, hogy az iroda lom számára feltétlenül szükséges a megfelelő alkotólégkör megteremtése. Kitért a folyóiratok kérdésére, mely a közeljövőben kerül a tárgyalá sok napirendjére. Befejezésül pedig rámutatott a szlovák és a cseh írószövetség együttmüködé sének szükségességére és politikai előfeltételeire. Andrej Plávka nyilatkozatát az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. 1970 X. 9. • A Szlovákiai Írók Szövetsége az utóbbi időszakban jelentős sikereket ért él a konszolidációs folyamat terén. Hogyan nyilvánult meg e folyamat kezdete és célja? — Ha itt a szlovák íróknak az utóbbi időszakban, illetve a iegutóbbi két-három évben kifejtett munkásságát értjük, véleményem szerint vissza kell térnünk az írók IV. kongreszszusa előtti, sőt a kongresszust jóval megelőző időszakba, s említést kell tennünk ez időszakra jellemző forrongásról. Néhány szlovák írónak a IV. kongresszuson való felszólalása már eleve különbözött'az egyes cseh kollégák véleményétől, akik a kongresszust olyan politikai célokra akarták felhasználni, amelyeket végül is pártellenességük miatt lelepleztek, s amelyektől nagyon jól tudjuk, hová vezettek. Már ott a kongresszuson nagy nézetkülönbség uralkodott az elgondolásokban, célkitűzésekben egyaránt, s úgy vélem, mindennek okát az egyes jelentős szlovák írók állásfoglalásában kereshetjük, akik kiálltak a párt politikájának lenini elvei mellett. Szerintem az akkori időben például Laco Novomeský személyisége irodalmunkban rendíthetetlen volt, és ma is az. Példaképet jelentett valamennyiünk számára, erős hatást gyakorolt számos .szlovák íróra, akiket a személyéből kisugárzó politikai elgondolásaival befolyásolt. Többén csatlakoztak hozzá, például Alexander Matu'ska (emlékezzünk vissza kongresszusi felszólalására), aki politikai szempontból helyesen vetette fel az irodalmi szabadság kérdését, de ugyanakkor többi íróink is úgy a kongresszus előtt, mint az azt követő válságos években s ugyancsak a konszolidációs folyamatban sem tértek el a párt politikájának egészséges elveitől. Ezúttal Vladimír Minácra, Pavel Horovra, Miroslav Válekra, Vojtech Mihálikra és a továbbiakra gondolok. Csak így következhetett be, hogy a Szlovákiai írók Szövetségének 1969 júniusában . tartott kongresszusán a szlovák írók egyértelműen csatlakoztak a párt politikájához, a mai politikai reprezentációhoz. Ezt az állásfoglalást a szövetség kulturális politikájában következetesen tartja. Erről tanúskodik az a tény is, hogy azonnal felveszik a kapcsolatokat a szocialista testvéri írószövetségekkel. A megszakított kapcsolatokat felújítottuk, új együttműködési egyezményeket kötöttünk a Szovjet Írók Szövetségével és a szocialista országok írószövetségeivel. A szövetség munkájában bizonyára még adódik elég probléma, amint az már az alkotó dolgozóknál előfordul, ám ezeket mindig a párt politikájával összhangban oldottuk meg a múltban és ma is, tudatosítva az írónak a szocialista államban betöltött küldetését. • A nap követelményének ugyanezen a fokán áll az alkotás ... — Ami magát az irodalmi alkotást illet, bizony az utóbbi időszakban kissé megakadt, ami végül is teljesen érthető, mivel a mai forrongásban, a szellem cizellálódásában sok író számára nincs meg a megfelelő légkör, az alkotói nyugalom, ami kétségtelenül megnyilvánult az irodalmi alkotásban. Meg vagyok győződve azonban arról, hogy a gondolatok összecsapáj sa, majd lecsillapodása után, amikor valamennyien tudatosítani fogjuk, hol a helyünk, miben rejlik alkotásunk értelme, beköszöntenek az alkotó, a gyümölcsöző idők. • Szoros kapcsolatban van ezzel uz írók gyakori felszólalása, saját alkotásaik kiadása, ezeknek az olvasóval való szembesítése, az ember formálására gyakorolt hatása. Itt a szövetség folyóiratait értjük. — Kiadói problémáinkról szólva úgy vélem, általában ismert dolog, hogy ez irányban teljesítettük a kiadói politika országos követelményeit, s a Szlovákiai írók Szövetsége és a Cseh Írók Szövetsége között fennálló, már említett nézetkülönbség ellenére mi is átadtuk célberendezésünket a Slovenský spisovateľ kiadóvállalatot a Szlovák Irodalmi Alapnak, ahogy az Csehországban történt. A Slovenský spisovater kiadóvállalat folyó év szeptember 10 én célberendezésként átment a Szlovák Irodalmi Alapba, amely közvetlenül a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik. Eddig nyílt kérdés maradt az írószövetség folyóiratainak problémája, melyek közül a szövetség sajtószerve egyelőlőre a Slovenské pohľady. A folyóiratokban az utóbbi időben néhány fogyatékosság merült fel, ezek kiküszöböléséhez már hozzáfogtunk. Ezt a következő számok is bizonyítani fogják. A Szlovákiai írók Szövetségének legközelebbi ülése érdemlegesen tárgyal majd a szövetség folyóiratainak kérdéséről. Elsősorban a Mladá tvorba, a Revue svetovej literatúry, a Romboid és más folyóiratokról lesz szó. És ha már megemlítjük az írószövetség bizottságainak ülését, úgy vélem, tárgyalásaik és munkájuk legfőbb tárgyát végre ne a politizálás, hanem elsősorban az irodalmi alkotás, az írónak társadalmunkban betöltött küldetése, s általában az íróról való gondoskodás megvitatása képezze, több figyelmet szentelve az író létkörnyezetének, munkásságának, segítséget nyújtani az író alkotó igyekezetében, ami egyben hozzájárulást jelent a pártnak a konszolidált, megelégedett, szocialista társadalom építésére irányuló igyekezetéhez. Emellett természetesen nem akarjuk mellőzni az alkotó módszerek változatosságát, ám világos célt akarunk magunk elé tűzni: sohasem akarjuk elveszíteni a kapcsolatot a munkásosztállyal, a dolgozó néppel, oda akarunk figyelni érvelésére, gondolkodására. Mindez alapjában azt jelenti, hogyha az írók szövetsége eszmei-társadalmi szervezetként akar tovább működni, tudatosítania kell, miszerint ma pártunk és államunk vezetőségének igyekezetéhez hasonlóan • az írói szervezet eszmei munkájával teljes szinkronban legyen ezzel az igyekezettel — ami azt jelenti, hogy az alkotói problémákról, módszerekről alkotott részleges nézetek mellett az alapvető eszmei kérdésekben mégsem állhat fenn semmilyen nézetkülönbség. • A fiatal irodalom kérdése nyilvánvalóan nem csupán a szövetség specifikuma, ez lényegében minden irodalom előrehaladásának, az életről alkotott új nézetek fejlődésének kérdése. Hogyan gondoskodik a szövetség a fiatal szerzőkről? — A fiatal írók kérdése? Igen, mindig is a figyelem előterében állt. Részben már érintettem a Mladá tvorba című folyóiratunk problémáját. A szövetségben volt egy, a fiatal irodalommal foglalkozó bizottságunk. Ennek volt több albizottsága, amelyekbe a bizottság saját tagjait jelölte. Volt pl. sajtóbizottság, eszmei és más bizottság, ám ezek sohasem működtek rendesen. Nem működött a fiatal írók alkotásával foglalkozó bizottság T>em. A Mladá tvorba folyóirat köré néhány fiatal író tömörült, amint az már a folyóiratoknál szokásos. Idővel azonban a Mladá tvorba is csak egy bizonyos csoport lapja lett, s a fiatal szerzők széles tömege — kezdve a középiskolásoktól — nem kapott benne helyet. A legutóbbi ülésünkön felvetettük a Mladá tvorba átalakításának gondolatát, hogy az minden fiatal szerző tribünjévé váljon. Ez a kérdés továbbra is fennáll, s mielőbb meg kell oldanunk. Véleményem szerint jó lenne tárgyalni az ifjúsági szervezet dolgozóival, vagy pedig az Oktatásügyi Minisztérium képviselőivel s ilyen széles fórumon megfontolni a legjobb módszereket a fiatal tehetségek felkarolását illetőleg. • A csehszlovák szocialista kultúra kialakításának időszakában élünk, amely egészséges hagyományokra épül, melyeket a már említett időszak eséményei megtépáztak, felkavartak. Miként rendezik ezeket a viszonyokat? — Amikor most befejezésül újra a cseh' kollégáinkkal, az elvtársakkal való együttműködésről kell szólnom, szeretném megemlíteni, hogy a Cseh írók Szövetségének vezetőségével még tavaly novemberben találkoztunk Bratislavában. A két nemzet írószövetségének kongresszusán megegyeztünk abban, hogy egy közös szervet, egy koordinációs bizottságot létesítünk, amelyben arányosan képviselve lenne mindkét fél, s ahol megoldanák a közös vonatkozású kérdéseket, a külföldi reprezentáció, az együttműködés és további kérdéseket. Már akkor figyelmeztettük cseh kollégáinkat, hogy nem tudunk együttműködni a politikailag diszkreditált személyekkel, és szerényen azt tanácsoltuk, hogy a szövetség bizottságából és vezetőségéből távozzanak ezek az emberek. Ám azóta, sőt még folyó év szeptemberében is ott találhatók a Cseh írók Szövetségének bizottságaiban az olyan diszkreditált emberek, mint Ludvík Vaculík, Hanzelka és mások, sőt a jegyzőkönyvekben Eduard Goldstücker távolléte igazolt, Václav Cerný pedig a „hiányzók" sorában szerepel. Fogalmam sincs arról, hogyan is igazolják magukat. Ez szinte nevetséges. Lássák be, mi nem tudunk együttműködni azokkal a kollégákkal, akik még most, 1970 szeptemberében sem képesek felfogni, hogy katasztrofális politikát folytatnak, amire őket már tavaly novemberben is figyelmeztettük. Ám ez nemcsak a cseh írók, az egész cseh irodalom és kultúra rovására megy. Ez kihatással van a szlovákiai irodalomra, a szlovák írókra is. Hiszen cseh kollégáink nem idegenben élnek, egy közös államban élünk, hiszen egy kultúrpolitikát akarunk folytatni s a cseh és szlovák írók közötti eleve jó, hagyományos kapcsolatok nem bonthatók meg csak úgy, abszolút helytelen, sőt néha nevetséges politikai világnézet miatt.^Számomra ez teljesen érthetetlen, s csak azon csodálkozom, hogy ezt a kérdést eddig nem oldották meg, és a becsületes, a párthoz hű cseh írók körében a mai napig sem választották meg a Cseh írók Szövetségének új vezetőségét. Szeretnénk eljutni szövetségeink, íróink, a két nemzeti kultúra közti normális élethez, ami az egész csehszlovák társadalom érdeke. IOSEF ZIMMER ]ÁN PROCHÁCKA B ért sikereink a járható utat mutatják (Folytatás az 1. oldalról) összefügg a tervezés, a pénzügyi ellátás és a népgazdaságirányítás valamennyi területének színvonalával. Ezért is nagyon igényes a ránk váró időszak. Azt, hogy a fejlődés kedvező, és az inflációs irányzatokat sikerült megfékeznünk, bizonyíthatjuk az ez évi állami költségvetés teljesítésével is, amelyben jelentős a felesleg. Ez azonban még nem végleges, mivel az év végéig még jelentős költségeket igényelhet a népgazdaság, a társadalmi intézmények, a tudomány és a kutatás, de ha így folytatjuk a költségvetési évet, jelentős felesleggel zárhatjuk. Ez pedig nagyon fontos, mivel visszatükrözi a takarékossági törekvéseket, azt, hogy alaposan megfontoljuk az állami költségvetés kiadásait és takarékosan gazdálkodunk. Ezt az irányt kellene folytatnunk. Természetesen nem értékelhetünk mindent úgy, hogy már mindent megoldottunk. A beruházási építkezések terén még mindig nagy .problémákkal küzdünk. Nem számítottunk arra, hogy néhány hónap alatt döntő változást érhetünk el, de bizonyos javulás már látható. Nevezetesen gyorsabban helyezik üzembe a kapacitásokat, kevesebb a hiányosan előkészített beruházások száma. Viszont látni kell azt is, hogy nem kezdtünk meg néhány olyan beruházást. amire kétségtelenül szükségünk van. Ht 'néhány strukturális jellegű beruházásra gondolok, 'elsősorban á vegyipar és különösen az energetika területén. Az építkezési beruházások szakaszán egyes intézkedéseket még ki kell egészíteni, különösen a tervezést illetően. Ugyanis bizonyos" jelekből arra következtetünk, hogy ezen a téren nincs minden rendben. Számos beruházási akciónak hiányos a tervelőkészítése. Tehát ez azt jelenti, hogy elemezni kell tervezésünk helyzetét. Az alap nagyon erős, nagyon teljesítőképes, ha úgy látszik, nem áll összhangban szükségleteinkkel és a tervvel. Sok mindent terveznek, ami a következő ötéves terv időszakában nem valósul meg, és a figyelmet nem a fő dolgokra összpontosítják. A munkaerőproblémával kapcsolatban a miniszterelnök a következő választ adta; — A politikai szervekben és a kormányban már megvitattuk a munkaerő-szabályozás rendszerét, és ez 1971 elején lép életbe. Biztosítani hivatott, hogy a munkaerőáramlást mindenekelőtt a szükséges irányba tereljék. Nem állítjuk, hogy ez a rendszer mindent megold, mivel tudjuk, hogy az alap a komplex szocialista racionalizáció és ezen a téren különösen a cseh kormány tett sokat. A következő hónapokban és különösen az eljövendő években konkrét előrehaladást kell elérnünk a racionalizáció területén. Olyan intézkedéseket készítünk elő, amelyeknek értelmében az, aki a nyugdíjkorhatár betöltése után is munkaviszonyban marad, különösen a termelésben, teljes nyugdíja csökkentése nélkül teljes bérért dolgozhat. Ez az intézkedés hozzájárulhat ahhoz, hogy egyes termelési ágazatokban- megoldjuk a munkaerőhiány kérdését. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, eltökélt szándékunk, hogy gazdasági tevékenységünkben rögzítjük a kiskereskedelmi árak szintjét, éspedig nemcsak globálisan, hanem individuálisan is. Dr. Zelenka, a Csehszlovák Televízió központi igazgatója ezután megkérdezte, hogy miben látja a miniszterelnök a jelenlegi problémáink megoldásására alkalmas feltételeket. — Mindenekelőtt a politikai konszolidáció momentumát akarom hangsúlyozni. Magában véve az, hogy a párt ebben az évben befejezte a párttagokkal a bonyolult, de elkerülhetetlen beszélgetést, nagy lehetőségeket nyújt a munkára. Tudjuk, hogy a szocialista rendszer alapja a marxista párt által gyakorolt egységes irányítás, a mi feltételeink között tehát Csehszlovákia Kommunista Pártja az irányító. Ha ez a párt megtisztította sorait azoktól, akik hűtlenek lettek programjához és elveihez, kialakulnak az egységes eljárás szervezési és eszmei feltételei. A párt belső demokráciájának és a demokratikus centralizmusnak az elvei alapján a párt teljes mértékben és komplex módon biztosíthatja a szocialista országépítés feladatait. Arra a kérdésre, hogyan akarja a kormány a mindenkit egyformán kötelező, korszerű színvonalon álló felelősségtudat kritériumát érvényesíteni, dr. Strougal miniszterelnök a következő választ adta: — A szocialista rendszer sem egészen független az irányítás objektív feltételeitől. Mi is ilyen rendszerben dolgozunk. És ez távolról sem tökéletes. Bár mentes a múltból ismert különféle liberalista és revizionista elvektől, hiányossága mindenekelőtt az, hogy nem komplex és egyes komponensei nincsenek kellőképpen összehangolva. Azonban ennek ellenére olyan rendszer, amelyben jól lehet dolgozni, és befolyásolja az emberi tevékenységet. Az évek során ezt a rendszert tökéletesíteni akarjuk, felhasználva a szocialista országok számos pozitív tapasztalatát. Egyetlen rendszer sem kapcsolhatja ki az ember szerepét. Az ember szerepe ebben az időszakban nagyon előtérbe került és ezért konkrét módon kell a dolgozókat értékelni és jutalmazni. Ezen a téren nemcsak az elmúlt évek, hanem a már ho-szszan tarló hiányosságokat is fel kell számolni. Az irányításban az igényesség, a munknkötelességek teljesítésének megkövetelése — ami gazdasági törvény — nálunk nemcsak 1968 januárja után, hanem már évekkel január előtt csökkent. Csak az a jó felelős vezető, akt jól szervezi a termelést, megköveteli a munkakötelezettségek teljesítését, a jó minőségű munkát, ügyel arra, hogy közös vagyonukkal jól gazdálkodjanak, egyszóval nem tűri a rendetlenséget, a különféle lógást, amiből még mindig elég van. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy egyes új emberek — és számuk nem csekély —, akik felelősségteljes funkciókba lépnek, nagyon egészségesen kezdik, nagy elánnal akarják felszámolni ezeket a hiányosságokat és bajokat. Nem tarthatjuk jó vezetőnek azt, ki csak megveregeti az emberek vállát, és a dolgokat hagyja változatlanul továbbmenni. Ha több emberrel beszélünk, ha olvassuk leveleiket, ha részt veszünk a gyűléseken és beszélgetéseken, láthatjuk, hogy a dolgozók egyre inkább nehezményezik a termelés előkészítésének, a munka szervezésének színvonalát. Itt keriil előtérbe teljes mértékben a vezető felelőssége. Nem akarunk visszatérni semmilyen régi bajhoz és hibához. Az emberek részt akarnak venni a döntésben és a politika megvalósításában. Erre alkalmat kell adni azoknak, akik a mi nézeteinket, szocialista programunkat vallják, akiknek az ország fejlődése a szívén fekszik. A szocialista munkaverseny formális megközelítése, amikor a kötelezettségvállalásokat az emberek tudta nélkül hirdetik meg, amikor az 1971. évi tervet az emberek megkérdezése nélkül állítják össze, mindez ártalmas mindnyájunk számára és ártalmas a vezetők tekintélyére is. Ez a sokévi tapasztalat, ésj úgy vélem, hogy erre reagálni kell, mivel számos új ember valóban rendelkezik azzal a feltétellel, hogy ezeket a hibákat elkerülje, hiszen nem ők követték el, sőt ellenkezőleg, ők bírálták. Szeretném kijelenteni, hogy a legfőbb célunk következetesen folytatni azt, amit kijelentettünk — nagyon . igényesen ragaszkodni azoknak az intézkedéseknek a megvalósításához, amelyek beváltak és amelyeket érvényesítünk.