Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-07 / 238. szám, szerda

v. Növeljük a pártoktatás hatékonyságát Néhány gondolat a kispolgári szemléletről A KÜSZÖBÖNÁLLÓ pártok, tatási év jelentős eszköz lesz a közelmúlt eszmei zűrzavara esökevényeinek felszámolására. Ezt az eszmei zűrzavart, idegen ideológiák mesterséges beplántálását a köztudatba főlegaz tette lehetővé, hogy a szo cialistaellenes erők a kispolgári gondolkodásmód legtetszetősebb eszközeit használták. Ezért nem beszélhetünk a pártoktatás hatékonyságáról ott, ahol nem vértezik fel a kommunistákat a kispolgári gondolkodásmód ellen, nem leplezik le eredetét. Nem beszélhetünk hatékony eszmei nevelésről, ha a résztvevők tárgyi ismeretekre tesznek ugyan szert, de képtelenek mindennapi tevékenységükben küzdeni a kispolgári észjárás ellen. Tudvalevő, hogy a pártoktatási év tananyaga elméleti, párttörténeti, és közgazdasági vonatkozású. A mindennapi életben a kommunisták azonban rendszerint nem elméleti vagy párttörténeti kérdésekkel találják magukat szembe*. Az érvelés módszere a gyakorlatban ugyancsak nem hasonlít a pártoktatási csoport vita-módszeréhez, hiszen gyakran a kommunista gondolkodásmódjától lényegesen eltérő, néha értetlenséggel vagy csökönyösséggel határos „érveléssel" kell megbirkózniuk. Ezért nem beszélhetünk hatékony pártoktatásról abban az esetben sem, amikor a résztvevőket nem készítik elő az eszmei ellenfél érvelési módszerére. A pártoktatás hatékonyságának ez az utóbbi vonatkozása talán megérdemel egy eszmefuttatást: Gyakran találkozunk egy sokszor áthidalhatatlannak tűnő „retesszel", amely elzárja előttünk a logikus érvelés lehetőségét. Ez rendszerint olyankor ér bennünket, amikor eljutunk a vitában ahhoz a ponthoz, hogy leleplezzük a vitapartner nézetének kispolgári voltát. Ekkor a vitapartner nyugodtan azt mondhatja: „Na és? Ha az én nézetem kispolgári, akkor már természetesen rossznak kell lennie?" Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben lecsapódik a retesz és nincs tovább vita, mert nem a nézetét cáfoltuk meg, hanem csak megbélyegeztük, megneveztük. A nézet, a szempont kispolgári gyökerének felismerése csak az első lépés a megcáfolásához vezető úton. A múltbeli, gyakran formális pártoktatás gyakorlatából tudjuk, saját vitáinkban tapasztaltuk, hogy ezt az első lépést összetévesztettük a céllal, a nézet kispolgári, burzsoá ideológiai gyökerének felismerését hajlamosak voltunk ideológiai harcban elért győzelemnek elkönyvelni. Tehát azzal, hogy rámutatunk valamely nézet vagy magatartás eredetére, még nem értünk célt. Elnevezhetjük a vitapartner nézetét bárhogyan — kispolgárinak, revizionistának, opportunistának, .szocialistaellenesnek — ez még nem jelenti, hogy ő magától az elnevezéstől megriadva levetkőzi ezt a nézetét. Ő ezt a nézetet jónak tartja, akármi legyen is a neve, hiszen azért hirdeti. Egyike a leggyakrabban jónak tartott, sőt, gyakorlatban is bőven alkalmazott nézeteknek az „élni és élni hagyni" (leben und leben lassenj legkülönfélébb variációinak valamely válfaja. Az „élni és élni hagyni" elképzelés sok vonatkozásban igen szimpatikus, veszélytelen, sőt, logikus, nem egy esetben kívánatosnak feltüntetett színben kerül elénk. Mert könyörgöm, miért ne egyezhetnék én meg a szocializmussal — én nem döntöm meg a szocializmust, a szocializmus meg hagy engem élnŕ? És ha hagy élni és keresni, miért is dönteném meg? Na, nincs igazam?" — Őszintén szólva, van benne valami, ami a szocialista társadalomnak a „maszek" réteghez, az önálló kisiparoshoz való viszonyát Jellemzi. Az, úgye, jő a szocializmusnak, ha a kispolgár konform a rendszerrel, nem lázít ellene, nem szabotálja. Eddig rendben is van a dolog — hagyjuk a kisiparost élni, s s ezért — mivel megtalálja számítását (talán jobban is, mint a tőkés mammutkonszernek árnyékában) — nem fordul ellenünk, sőt, segít olyan gyártmányok előállításában, amelyek a nagyipar számára nem effektívek. Hát akkor mi bajunk is van egyáltalán a kispolgári gondolkodásmóddal? A KISPOLGÁRI gondolkodásmód elleni küzdelemnek úgyszólván alig van köze a kisiparos létéhez és helyzetéhez. Ne tévesszük össze a megélhetési formát vagy termelési színvonalat a gondolkodásmóddal, mentalitással, ideológiával. Az örök életében bérmunkásként dolgozó ember agya is fogékony lehet (tapasztaltuk

j a .kispolgári gondolkodásmódra. Ha az előbb emlegetett „maszek" jelszót, az élni és élni hagyni-t áthelyezzük a korszerű nagyiparba, a közigazgatásba, szolgáltatásokba, kereskedelembe, adminisztratívába — a szocialista szektorba — egészen más színezetet kap az „ártatlan" és „logikus" gondolatszövés. A nagyiparban, a tervezés, a normarendszer, a személyi felelősség, a következetes szolgálati alá-fölérendeltségi viszonyok, a pontosan kiszámított művelettervezés. szabályokba, rendszerekbe foglalt ügyvitel, tehát a szervezettség, amely a modern ipar elengedhetetlen sajátja, olyan viszonyokat teremt meg, amelyekben a kispolgári gondolkodásmód — az előbb említett változata is —. zavart kelt, fékez, sőt, reakciós erővé válik. Miért? Az élni és élni hagyni jelszóból szükségszerűen következik a lazaságok láncolata. Ha a rendszer a „maszek" kisiparost élni hagyja, az más, és más, ha a vezetők ezrei „élni" hagyják a munkások és műszakiak tízezreit, másszóval, eltűrik a feladatok következetlen teljesítését, a határidők be nem tartását, a fegyelmezetlenséget stb. Mert sokszor ez is az „élni hagyás" fogalma alá tartozik. De ide tártozik azon igazgatók magatartása is, akik alacsonyabb tervet „boxolnak" ki, hogy magasan túlteljesíthessék („az állam is megtalálja száinr> tását, az üzem is"), mindazok, akik a tervezés (központi, állami tervezés) ellen állnak ki, mert úgymond, ez elnyomja a vállalati kezdeményezést és gúzsba köti a vállalkozást. Ez valóban így van — a rossz tervezés megköti a vállalati kezdeményezés kezét és kár lenne érveket keresni mentegetésére. De — és ez a lényeg — a rossz tervezés ellenszere a jó tervezés, nem pedig a tervezés felszámolása és a vállalati — csoportos — érdek felülkerekedése a társadalmi érdeken. Márpedig a kispolgári gondolkodásmód logikája ehhez vezet (tapasztaltuk). „Hagyjanak élni és kedvemre keresni, dehogy fogom én a szocializmust bántani" — ez a modern nagyipar és szervezettség viszonyai között logikusan oda vezet, hogy ha nem hagynak kedvemre keresni, akkor... De ezt már ritkán halljuk. Am hallottuk: az alig két év előtti sztrájkhullám egyik motívuma volt a megkezdett mondat befejezése. A kispolgári gondolkodásmód kedvenc „slágerének" beplántálása az üzemi munkásság, műszaki értelmiség fejébe olyan magatartást eredményez, amely az objektív követelmények elkerülésében, kibúvók keresésében, minőségi igénytelenségben, formális politikai munkában, hanyagságban, a munkaidő ki nem használásában nyilvánul meg. Míg a kisiparos hasonló magatartásával szembeni megértő álláspont miatt „nem dől össze a szocializmus", addig a nagyipar emberének hasonló magatartása miatt bizony — ha nem is dől össze — de válságba juthat. Kár lenne becsuknunk a szemünket a tény előtt, hogy ilyen nézetek és ilyen magatartások léteznek és hatásuk a kisiparostól eltérően a nagyiparban igen válságos következményekkel jár. A legkülönfélébb lazaságok egyik elburjánzott fajtája a munkaidő-pocsékolás. Paradox esetet hallottam a minap: egy építőmunkás kimaradt néhány napra a munkából, hogy saját házát építse, mert építtetné ő erre szolgáló vállalattal is. de annak nincs kapacitása ... Hát, ha sokezer építőmunkás így tenne, akkor nem csoda, hogy az építővállalatnak nincs kapacitása ... De ennél sokkal figyelmeztetőbb jelenségekről számolnak be a statisztikai adatok: a martini járás ipari üzemeiben a munkaidő kihasználatlansága miatt keletkezett károk egyetlen félév alatt olyan értéket képviselnek, mint a járás fejlett fafeldolgozó iparának félévi össztermelése. 12 000 lakberendezés „úszik" el a munkaidővel kapcsolatos lazaságok miatt. Vagy építőiparra átszámítva 900 lakás. Van elég bútor? Van elég lakás? Nincsen. És éppen ezért az „élni és élni hagyni" — tűrni a lazaságot — kárt okozó, tarthatatlan álláspont és nézet. A KISPOLGÁRI gondolkodásmód elleni küzdelemnek, a fentiekhez hasonló nézetek beszivárgása elleni védelemnek tehát konkrét, úgy is mondhatnánk, gazdasági célja is van. A bizonyára jól és körültekintően megszerkesztett pártoktatási tervek valóra váltása során nem lenne szabad megfeledkeznünk erről a konkrét célról. Mert ebben rejlik az oktatás hatékonysága. VILCSEK GÉZA PILLANATKÉP EGY KÖNYVTÁRBÓL A falvakon lényegében nem márciusban, hanem októberben kezdődik meg a könyv hónapja. A földeket már reggelente belepi a dér, a kései gyümölcsök is lassan lekerülnek a fákról, hátra van még egy nagy esemény: a szüret s azután a hoszszú téli esték következnek. Ilyenkor élénkülnek meg a kultúrházak, könyvtárak. A falusi embernek télen marad legtöbb ideje az olvasásra. Ezt bizonyítják a könyvtárosok kimutatásai is. A napokban meglátogattuk a keszegfalusi könyvtárat. Kíváncsiak voltunk hány és milyen könyv várja az olvasókat. Bevezetőben elmondhatjuk, a könyvtár igen kellemes benyomást tesz a látogatóra. A polcokon tematikus felosztásban 4000 könyv vár átmeneti gazdára. — Amikor 1968-ban átvettem a könyvtárat — mondja Nagy Gizella könyvtárosnő, feleenynyi könyvünk volt. És természetesen 410 állandó olvasónk sem volt. A könyvtár és az olvasók számának gyarapításában nagy ér demeket szerzett a fiatal könyvtárosnő, akit jó munkája elismeréséül járási kitüntetésben is részesítettek. A könyvtáros munkája nem merül ki abban, hogy nyitvaturtástól záróráig a könyvtárban tartózkodjék és várja a kölcsönzőket. Nagy Gizella megragad minden alkalmat a nyomtatott szó megszerettetésére, az olvasás fontosságának propagálására. A tanév folyamán az iskolákon rejtvényversennyel egybekapcsolt író-olvasó találkozókat szervez. A legutóbbi rendezvényen Lovicsek Béla író is részt vett. De a faluban is szervez beszélgetést könyvekről, szerzőkről. Legutóbb nem kisebb íróról, mint Németh Lászlóról volt szó. A könyvtáros munkája sok ötletet, életrevalóságot igényel. A keszegfalusi könyvtár vezetője például nemrég egy, a faluban megrendezésre került szabó varró tanfolyamra is vitt néhány könyvet és felhívta a résztvevők figyelmét az olvasás fontosságára. Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából pedig a Slovenská knihával közösen könyvkiállítást rendeztek. — Mit olvasnak leginkább a keszegfalusiak? — Főleg Jókait, Móriczot, Rejtőt. A fiatalság a versek iránt is érdeklődik. Bábi Tibor és Csontos Vilmos köteteit gyakran kölcsönzik ki. Ik. I ). Jégcsapok a rádióban Kevés a hazai magyar rádiójáték. Ha mégis akad egy-egy, a rádió kellemes környezetet biztosít előzetes meghallgatásához. S természetesen a vitához is. Sajtóképviselők, szerzők, rendezők mondják el véleményüket a darab érdekében. Legutóbb Monoszlóy Éva Jégcsapok című rádiójátéka került „terítékre". A jelenlevők többsége egyetértett abban, hogy valami újjal kísérletezett a szerző — egyesek megfogalmazásában „a technikai fejlődés által determinált civilizáció betegségeit" leltározta a darab, mások szerint az ugyanilyen okokból bekövetkezett „elidegenedés" drámáját hallhattuk. Nem értek velük egyet. Nem igaz elsősorban a dráma maisága. Valahol s valamikor játszódik (amint ezt a szerző is érzi az utasításban), s a szereplők mindennapi vitáit nem a külső világ behatolásai, hanem egy régi gyilkosság tehertétele váltja ki. A szerző korszerűségre való törekvése kimerül néhány „jelmez" bevonásával: embert jobb korokra megfagyasztó hűtőszekrény, gépember, s néhány szakszó utal csupán a természetből erőszakosan kiszakítottak dilemmájára. Ez a dilemma azonban itt túl önkényes, hiszen ha felcseréljük e modern külsőségeket, a hűtőszekrényt, mondjuk, egy zongorával, a gépembert egy porcelánszoborral stb., máris egy jól ismert polgári család házába jutottunk el. Pszichológiai drámának sem fogadhatom el e művet: annak indul, de hamarosan kibicsaklik' — Mie, a darab egyetlen tiszta embere, csak sodródik az eseményekkel, magáért s így másokért sem tesz semmit. Szinte csodálatos, hogy éppen ő, a legpasszívabb menekül meg: megfagyasszák száz évre (azzal, hogy megérdemel egy új életet; engem priváte mindebből csak annyi érdekel, hogy mit kezd majd magával, ha felébresztik}. A rádiójátékot így levetkőztetve annak látom, ami: egy túlbonyolított kriminek (vizsgáljuk csak meg pl. Lyon nagypapa kilétét: ő Mie nagyapja, de egyben Mie anyjának gyilkosa is, s így, amint kiderül Mie apja; Flu lányának az apja, de amint ez is kiderül, inkább a szerelője; Gregor Martin alakításában pedig egy kedves öregember (eleinte), s egy megrögzött csaló és gyilkos (később). Tehát a darab végeredményben még kriminek is túlexponált. A Jégcsapok pozitív érjéke, hogy kísérletezik. Újat akar, mait. Legközelebb biztosan jobban sikerül. ORVOSI TANÁCSADÓ AZ IDEGES GYERMEK ÉS GYÓGYÍTÁSA A szerkesztőségbe egyszerre két levél is érkezett, amelyek írói a gyermekneurózis gyógyításáról kérnek felvilágosítást. Egyik olvasónk leveléből az tűnik ki, hogy a gyermek idegességének eredetét a szülök zilált házaséletében kereshetjük. Másik olvasónk az iskolát okolja kisfia idegességéért, s itt való színű, hogy a szülők és a nevelók együttműködésének hiányában van a hiba. Az idegrendszer megbetegedéseinek és a lelki bajok gyógyításának is egyik alapvető feltétele a kiváltó ok és a kifejlődés körülményeinek felismerése. \ Az idegesség a gyermeknél különféle tünetekkel jelentkezhet. Egyeseknél alvási, táplálkozási, emésztési és kiválasztási zavarok tűnnek fel. Másoknál bizonyos szokások (pl. a hüvelykujj szopogatás, köröm rágás), esetleg a viselkedésben megnyilvánuló hisztérikus vonások vagy' más jelek árulják el, hogy a gyermek neurotikus megbetegedésben szenved. Vannak esetek, amikor a gyermek neurózisa szorongás vagy félelem formájában jelentkezik, pl. fél a sötétségtől, az egyedülléttől, az állatoktól, az emberektől, az árnyaktól, a tárgyaktól vagy saját képzeteitől. A tünetek megítélése után leglényegesebb a gyermek helyzetének és életkörülményeinek az elemzése. Csak ezután szabható meg a gyógykezelés terve és megfelelő módszere. Olvasóink leveléből kiindulva elsősorban azokat a konfliktusokat teremtő helyzeteket emeljük ki, amelyekben a zilált családi viszonyok közt nevelekedő gyermek él. A szülők nézeteltérései, összetűzései csecsemő —, óvodás- és iskoláskorban egyaránt mélyen befolyásolják a gyermek lelkivilágát, idegállapotát és egész további fejlődését. A másik említett esetben valószínű, hogy a gyermek tanítói, különösen osztályfőnöke, még nem foglalkozhatott eléggé tanulóival egyenként, nem ismeri a gyermek felfogóképességét, fejlettségét, munkabírását, otthoni körülményeit, s a szülők és a nevelők nem találták meg az utat a kapcsolathoz és az együttműködéshez, ami a gyermek egészséges fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen. Akár a házastársak, akár a szülők és nevelők (beleértve a tanítókat is) közti konfliktusokból ered a gyermek idegessége, fontos, hogy mindegyikükkel külön és együttesen is kielemezzük a kialakult helyzetet. A felnőtteknek meg kell érteniük, hogy konfliktusaikba nem szabad bevonni egészséges vagy beteg gyermekeiket, sem éreztetni velük a nevelésben és oktatásban saját lelkiállapotukat, hangulataikat, gondjaikat, mások iránti érzelmeiket. Abban az esetben érhetünk el igazán jó és tartós eredményt, ha a gyermekért felelős felnőttek megértik, hogy legalább a nevelés miatt kell rendezni kapcsolataikat és összeegyeztetni érdekeiket és nézeteiket. Az orvosi vizsgálat egyrészt pszichiátriai jellegű, másrészt azonban nem hanyagolja el a szervezet működésében mutatkozó zavarokat vagy testi hibákat sem, amelyek látszólag nincsenek összefüggésben a gyermek neurózisával. Bizonyos esetekben indokolt, hogy az ideges gyermeket kiemeljük a családi környezetből. Gyógyintézetbe akkor helyezzük el a gyermeket, ha valamely ok miatt nem látogathatja szüleivel az orvosi rendelőt, vagy a család ziláltsága miatt lenne kilátás a helyzet javulására. Negyed — (vagy félévig, esetleg több ideig tart az intézeti kezelés, amelynek folyamán a kis pácienst a közösségben, a gyermekkollektíva lélektani hatásával is gyógyítják. A rövid tartamú környezetváltozás ugyancsak jót tehet, de közben — a gyermek visszatéréséig — feltétlenül rendezni kell az otthoni viszonyokat A gyógyszeres kezelés egyénileg alkalmazható, de lehetőleg ne terheljük a szervezetet. Főleg zöldség- és gyümölcsdús táplálékkal látjuk el a gyermeket. Az életmód és a táplálkozás szabályozása a gyógyítás igen lényeges eszköze. Vizsgáljuk felül, nincs-e a gyermek idegrendszere túlterhelve felhalmozódott tananyaggal, különórákkal és háztartásbeli teendőkkel. Győződjünk meg arról is, van-e elegendő ideje rendszeres, nyugodt tanulásra, étkezésre, pihenésre, szórakozásra, testmozgásra és alvásra. A levegő és a víz gyógyító hatását nemcsak a nyár folyamán, de más évszakokban is fel lehet használni a neurotikus gyermek gyógyításában. Jót tesznek az alvás előtti mérsékelten meleg fürdők. Az ideges gyermekek egészségének helyreállításában, de a megelőzésében is egyre nagyobb teret hódít a gyógytorna és a testmozgás, a tornajáték és a sport. Ha a családban ideges gyermek van, gondoljunk arra, hogy mindenekelőtt a felnőttek által kialakított légkört kell egészségesebbé tenni. A gyermeknek szüleiben, nevelőiben, otthonában éreznie kell a támaszt és a biztonságot. Csak ez biztosíthatja testi-lelki egészségét és helyes irányú fejlődését. DR. SZANTÖ GYÖRGT]