Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-25 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

A pápa testőre Néhány évvel ezelőtt a ró­mai belvárosban tett látoga­tásakor VI. Pál pápa a tö­m_eg közé keveredett, és a körülötte kialakult tumultus már testi épségét veszélyez­tette. Ekkor váratlanul egy széles vállú, hatalmas pap jelent meg, és utat tört a pápának. Az egyházfőre olyan nagy hatással volt az amerikai származású pap, hogy a „túlméretezett jen­kit" megtette személyes testőrévé. Ez a tisztség az­előtt nem létezett. így lett tehát a Vatikán falai között „gorillának" ne­vezett 48 éves Paul Marcin­kus püspök a pápa „egy fő­ből álló testőrsége". S ami­kor novemberben elkíséri a pápát Manilába és Sidney­be, nem rejteget majd pisz­tolyt a reverendája alatt, hiszen övé a katolikus pap­ság soraiban a legkemé­nyebb ököl. A püspöki kar egyhangúlag osztozik abban a véleményben, hogy Paul Marcinkus azok közé tarto­zik, akiket jobb kikerülni.. . A 90 kilogramm súlyú, 190 centiméter magas püspök, aki rendíthetetlen nyuga­lommal tekinget le a „kis emberkékre", eddig már el­kísérte a pápát Indiába, a Közel-Keletre, az Egyesült Államokba, Portugáliába, Tö­rökországba, Kolumbiába és Svájcba és mindenütt „pajzs­ként" szolgált a túlbuzgó hi­vőkkel szemben. Marcinkust 1969 elején avatták püspökké, s ő a fe­lelős a ,pápai utazásokkal kapcsolatos előkészületek legkisebb részleteiért is. Mi­előtt a pápa külföldre utaz­na, a termetes püspök felde­rítő útra indul az illető or­szágba. S hogy a pápa érke­zésekor és ott-tartózkodása alatt minden rendben men­jen, Marcinkus hosszas meg­beszéléseket folytat a rend­őri szervekkel, a közlekedé­si hatóságokkal, a kormány­tisztviselőkkel és az egyhá­zi hatalmasságokkal. Marcinkus 1950-ben érke­zett Chicagóból Rómába, hogy kánonjogot tanuljon. 1953-ban teológiai doktorá­tust szerzett, majd beiratko­zott a Vatikán diplomata-fő­iskolájára, s két évvel ké­sőbb letette a záróvizsgát. Sportbéli képességeit az Egyesült Államokban fej­lesztette ki ökölvívással, ko­sárlabdával és rugbyval. Ö volt az, aki az első baseball­csapatot összeállította a Va­tikán falai között. (MAGYAR SZÓ) A teve — a sivatag hajója A Mongol Népköztársaság­ban a tevetenyésztés az egyik legnagyobb hozamú állattenyésztési ágazat. Az egy lakosra eső tevék szá­mának tekintetében Mongó­lia az első helyen áll a vilá­gon. Ezeket az igénytelen állatokat teher- és személy­szállításra egyaránt felhasz­nálják. Ezenkívül húsuk és tejük táplálékul szolgál. A világ népei közül a mongo­lok kezdtek kétpupú tevét gazdasági állatként tartani­A mongol teve 2—4 má­zsát is elbír, s ha ehhez hozzászámítjuk a szerszám és a hám súlyát, 4—6 mázsa terhet cipel, s naponta 3IT— 40 kilométert tesz meg. A te­ve napokon át kibírja szom­jan, s ezért a sivatagban nincs párja. A teve ezenkívül is igen hasznos: gyapjút, .húst és tejet ad. Selymes a lósző­rénél sűrűbb és a birka­gyapjúnál könnyebb gyapjas szőrzete van. Egy teve átlag 5—7 kilogramm, néha 15 ki­logramm elsőrendű gyapjút ad. A mongol teve súlya meghaladja az 5 mázsát, életkora 25—40 év. Az utóbbi években a mon­gol tudósok a tevetej vizs­gálata során rájöttek, hogy nagy mennyiségű vérsze­génység gyógyítására alkal­mas anyagot tartalmaz. Megállapították, hogy a Góbi-sivatag pásztorai soha­sem szenvednek várszegény­ségben. A mongóliai tevete­nyésztés fejlesztésével kap­csolatban ezen a téren is folynak a tudományos kuta­tások. NEWS FROM MONQOLIA Oroszlánszerelem Az uroszlán nem ismeri a hűséget. Ma ezt a nőstényt szereti, holnap a másikat. Maga azonban nem tűr vetélytársat, ha valamelyik nőstényt meg akarja szerezni. A párzás idején morogva kúszik kiválasz­tottjának nyomában. S jaj annak a hím­nek, amely útjába keriil! Ilyenkor elke­rülhetetlen a párharc. A Kilimandzsáró lábánál elterülő Amboseli-park egyik po­csolyájánál két ellenfél találkozik. Hatal­masakat fújva, a dühtől reszketve áll egymással szemben a mintegy két méter hosszú és 800 kg-on felüli két példány. Izmaik pattanásig feszUltek. Hatalmas ütéseket mérnek egymásra mancsukkal, de nem maradnak meg csak a pofozko­dásnál, veszélyes fogaikat ellenfelük hú­sába mélyesztik. Csupán nyakukat védi a súlyos sebektől némileg sűrű sörényük. Küzdelmük negyed órán át tart, s csak akkor ér véget,' amikor a gyengébbik megfutamodik. A győztes dühösen morog utána — azután kellemesebb foglalko­zást keres. A fűben már ott várja a „kiválasztott menyasszonya". Dorombolva közeledik hőséhez. A győztes először lefekszik, hogy kipihenje fáradalmait. Sebeit nya­logatja. A csinos nőstény azonban nem hagyja békén. Vágyakozva dörzsölődik hozzá. Erre már a hím is elfelejti fá­radtságát. Meg kell hagyni, hogy fárad­hatatlan: egy tucatszor is megismétli sze­relmének nyilvánítását. Száz nappal később a nőstényoroszlán hat kölyköt hoz a világra. Mindig több hímet, mint nőstényt. Így a krónikus fér­fifelesleg folytán a következő évben újabb küzdelemekre kerül sor a „szerel­mi időszakban". (QUICK) Durombolva várja a nűstényoroszlán a győzel­mes hímet. Az általánosan elfogadott tudományos elmélet szerint a Föld körülbelül 5 milliárd éves. Elis Gerling leningrádi tudós szerint bolygónk ennél • jóval idősebb. A tüdős olyan kőzetekre "bukkant, amelyek feltevése szerint 11 milliárd évesek. A kozmológiai feltevések értelmében 12 milliárd év­vel ezelőtt a világegyetem egész anyaga egyetlen óriási Hány éves a Föld? szupersűrűségű cseppben összpontosult, amely aztán tágulni kezdett és a ködök, csillagok, bolygók miriádjai fröccsent szét. Ha viszont igaza van Gerlingnek, aki megállapította, hogy a Kola félsziget kőzetei legalább 11 milliárd évvel ezelőtt kép­ződtek, akkor a Földnek jó­val idősebbnek kell lennie. Több mint egymilliárd évet hozzá kell még adni ahhoz a szakaszhoz, amelyben ki­alakult. Eszerint a naprend­szer csillagai idősebbek a vi­lágegyetemnél! A geokronológia — a kő­zetek korával foglalkozó tu­domány — és a kozmogónia — az égitestek keletkezésé­nek tudománya — olyan rej­tély előtt áll, amely forra­dalmat idézhet elő a termé­szettudományban. (FÁKLYA) Műtét az elhájasodás elien Backman a miit eloll . Az orvosok már csak né­hány évet jósoltak Tauno Backman 40 éves stockholmi szállítási vállalkozónak. Vé­leményük szerint ugyanis a 338 font súlyú kolosszus szí­ve és tüdeje képtelen lesz el­látni tovább a hatalmas test vérkeringését. Backman kál­váriája hat évvel ezelőtt kez­dődött, amikor hirtelen egyik kilót a másik után szedte fel magára. Minden egyes kilóval fokozódtak a problémái is: cipőt, inget, öltönyöket, drága pénzért mérték után kellett csinál­tatnia, lakásába különlege­sen erős szilárd bútorokat kellett beszereznie. Kerülte barátait, magányossá vált, alig merészkedett ki az ut­cára, hisz mint mondotta: „Úgy éreztem magam, mint egy nevetséges állat, akit mindenki megbámul." Hogy az alaktalan hájko­losszusból ismét normális emberré lett, Backman egy sebész bátorságának köszön­heti. Hallberg docens, a stockholmi Karolinska-kór­ház orvosa " Svédországban elsőként vállalkozott olyan beavatkozásra, amely a be­tegesen kövér embereket megszabadítja életveszélyes bántalmuktól: bélkurtításra. Ennél a műtétnél a beteg testéből a mintegy 6 méter hosszú vékonybélnek a 90 százalékát kivágják. A vé­konybél e radikális megkur­títása következtében keve­sebb táplálékot tud felvenni, gyorsabbá és intenzívebbé válik az emésztés. A beteg egy idő múltán annyit ehet, amennyit akar, teste mégis lényegesen kevesebb táp­anyagot kap, mint azelőtt. Ennek következtében azután tetemesen csökken a test súlya. Tauno Backman a műtét után már 12Ö fontot veszí­tett súlyából. „Úgy érzem magam, mintha új ember lennék" — mondja. A szomszédos országban, Dániában is megpróbálkoz­tak az orvosok és tudósok hasonló műtétekkel. Az egyik koppenhágai kórház­ban szigorú titoktartás mel­lett 10 betegesen elhízott leányt és asszonyt operáltak meg. Közülük a legkövérebb a műtét előtt 416 fontot nyo­mott. A dán sebészek csupán né­hány hét elteltével közölték e sikeres műtétek eredmé­nyét. Az egyik beteg rekor­dot állított fel a fogyásban: 140 fonttal kevesebbet nyo­mott, mint a műtét előtt. A dán orvosok egyelőre csak a betegesen elhízottak­nál alkalmazzák ezt a műté­tet. „A beavatkozás még nem minden esetben veszély­telen, de bizonyára sikerül e módszert tovább tökélete­sítenünk úgy, hogy normális elhízásnál is alkalmazható lesz majd." (ŐUICK) III es a inutet utan. Világnyelv lesz az eszperantó? Dr. Vietor Sadler, az Universala Esperanto-Asocio igazga­tója, nem tudja megmondani, világnyelv lesz-e valaha is az eszperantó. Megjegyezte azonban, hogy az eszperantó a má­sodik világháború óta oly mértékben terjed — jelenleg 70 országban 8 millió ember használja —, hogy ez derűlátóvá teszi. Biztatónak tekinti azt is, hogy az eszperantó tanulá­sát a legtöbb szocialista országban támogatják. A Szovjetunióban az eszperantó mozgalom fejlődött, hogy 1969 óta a balti köztársaságokban szabadon választható tárgyként tanítják, egy moszkvai áliami bizottság is propa­gandát fejt ki érdekében. Az eszperantó szótár 50 000 pél­dányát egy éven belül eladták. Szépirodalmi és szakköny­vekből eddig 250 000 kötet jelent meg. Magyarországon, Bulgáriában és Lengyelországban ugyan­csak erőteljesen támogatják az eszperantó mozgalmat. Álta­lában viszont a hatóságok erőteljes ellenállásával találko­zik: tilos bármiféle eszperantó nyelvű írásbeli közlemény. A Távol-Keleten is nagy az érdeklődés az eszperantó iránt. A nemzetközi eszperantó szervezet igazgatója szerint feltételezhetően Kínában is sokan elsajátították az eszpe­rantót, és sajnálatos, hogy eddig a kapcsolat felvételére irányuló szinte minden kísérlet kudarcot vallott. Egyes nyugati országokban az eszperantó mozgalom el­lenállásba ütközik. Az eszperantisták az angol nyelvet te­kintik első számú ellenségüknek. Sadler határozottan síkra száll azért, hogy az angol nyelv helyett az eszperantó le­gyen a világnyelv. Ha ugyanis az angol lenne az általános érvényű világnyelv, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ebből gazdasági, lélektani és politikai előnyöket húzna. Más­részt az angol viszonylag könnyen elsajátítható nyelv, bár az eszperantó erősen túlszárnyalja ezen a téren: egyévi tanulás után az eszperantó folyékonyan beszélhető, a leg­egyszerűbb a nyelvtana és a mindennapi használatra ele­gendő 500 szó — röviden, az eszperantó a demokrácia la­tinja. Az eszperantó mozgalom a nyugati országokban magán­alapokon folyik, és csak néhány országban kap jelentékte­len szubvenciót. Eddig háromezer szépművészeti mű, szám­talan szakkönyv és 250 folyóirat Jelent meg. Csupán az Osztrák Nemzeti Könyvtárban 11 000 eszperantó nyelvű kö­tet van.

Next

/
Thumbnails
Contents