Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-20 / 249. szám, kedd

(Marx - Engels: Válogatott müvek 339~-34o old. Szikra kiadás 1949./ A társadalmi folyamat marxista—leninista koncepciójának jellemző vonása a materialista monizmus — a társadalmi jelenségek lényegének és mozgató erejének magyarázása az anyagi jellegű és gazdasági alapvető okok alapcsoportjával A marxista—leninista elmélet egyúttal hangsúlyozza, hogy az okok mellett vegyék figyelembe a politikai, jogi és ideológiai felépítmény aktív szerepét is. Engels ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: A politikai, jogi, filozófiai, vallási, irodalmi, művészeti stb. fejlődés a gazdasági fejlődésen alapszik. Ezek azonban kölcsönösen hatnak egymásra és a gazdasági alapra is. Nem igaz, hogy a gazdasági helyzet az egyedüli aktív ok, és minden más csak passzív következmény. Ellenkezőleg, gazdasági szükségszerűség alapján létezik kölcsönhatás, amely végső ponton mindig érvényesül. Mi is az a társadalmi osztály? Az emberi társadalom történelme nem a társadalom valamennyi tagja „harmonikus" össztevékenységének az eredménye, hanem nagy embercsoportok, társadalmi osztályok történelmi aktivitásának eredménye, ezek termelési tevékenysége bizonyos formáin alapuló összeütközéseinek, összetűzéseinek és konfliktusainak eredménye. A társadalmi termelés mindig összefügg egy bizonyos társadalmi struktúrával, a társadalom bizonyos megosztottságával, a munkamegosztással, az irányítás módjával, valamint a tekintély és az alárendeltség viszonyával. A társadalmi termelés állandóan bizonyos szociális struktúrát alakít kl és csakis e struktúra fennállásával létezhet. A szociális struktúra, a társadalmi funkciók differenciálása- a társadalmi mozgás szükségszerűsége. Azonban csak a társadalmi termelés bizonyos feltételei között kerül sor a szociális struktúra osztálypolarizálódására. Ez a polarizálódás alapjában összefügg a túltermelés keletkezésével, valamint a tevékenységnek különleges történelmi szempontból átmeneti társadalmi megosztásával a munkára és a többletmunkára, a termelőeszközök ma gántulajdouával, a többlettermelés és többletérték egyéni kisajátításával. Az osztályok létezésének okai és feltételei gazdasági jellegűek. A társadalmi osztályok a gazdasági termelőtevékenység eredményeképpen keletkeztek, de nemcsak ebben a tevékenységben nyilvánulnak meg, hanem a társadalmi élet valamennyi nem gazdasági területén is — a kulturális és szellemi életet is be leszámítva. A marxizmus keletkezéséig nem tudományosan magyarázták a társadalmi osztályok keletkezésének és funkciójának kérdését. Marx Weydemeyerhez Intézett levelében röviden megfogalmazta a tudományos magyarázatot: „Ami engem illet, nem az én érdemem, hogy fölfedeztem az osztályok létezését és az osztályok kölcsönös harcát a modern társadalomban. A burzsoá történészek már régen előttem megírták, hogyan fejlődött történelmileg az- osztályok harca, és a burzsoá közgazdászok leírták gazdasági anatómiáját is. Az én hozzájárulásom az, hogy: 1. bebizonyítottam, hogy az osztályok létezése Csakis a termelés fejlődésének bizonyos történelmi fázisaival függ össze; 2. az osztályharc szükségszerűen a proletariátus diktatúrájához vezet; 3. ez a diktatúra csupán átmenet az összes osztály megszűnéséhez és az osztálynélküli társadalomba. Marx és Engels felfedezték a társadalmi osztályok keletkezésének és fejlődésének törvényszerűségeit, rá mutattak alapvető jellemvonásaikra. Lenin összefoglalóan Igy jellemezte a társadalmi osztályokat: '4 „Osztályoknak az- emberek olyan nagy csoportját nevezik, amelyek a társadalmi termelés történelmileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyüket, a termelési eszközükhöz való /nagyrészt törvényekben szabályozott és rögzített

J viszonyuk, a munka társadalmi szervezetében j&tszott szerepük, következésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részének megszerzési módjai és nagysága tekintetében különböznek egymástól. Az osztályok és az emberek olyan csoportjai, amelyek közül az egyik eltulajdoníthatja a mástk munkáját, annak következtében, hogy a társadalmi gazdaság adott rendszerében különböző a helyzetük." (Lenin müvei, 29. kötet, 428. old. Szikra kiadás 1953.) Az osztályharc jellemzése A társadalmi osztályok lenini jellemzése egyúttal rávilágít a megadott társadalmi-gazdasági formáció legfontosabb társadalmi osztályai közti objektív konfliktus lényegére. Az osztálykapcsolatok — így tehát az osztályharc — objektivitása abban rejlik, hogy ezeket magában foglalja maga a termelési mód függetlenül attól, hogy a társadalmi osztály tudatosltja-e egyáltalán és millyen formában. Marx a Tőke első kiadásának előszavában felhívja erre a figyelmet: Még néhány szó, hogy elejét vegyem az esetleges nézeteltéréseknek. A kapitalistákat és a földtulajdonosokat nem festem le rózsaszínben. Csak annyiban van Itt szó emberekről, amennyiben a gazdasági kategóriákat személyesítik meg, amennyiben bizonyos osztálykapcsolatok és érdekek hordozói. Az én nézetem alapján, mely szerint a gazdasági társadalmi alakulat fejlődése természetes történelmi folyamat, nem tehetők egyének felelőssé azokért a kapcsolatokért, melyek produktuma marad még akkor is, ha szubjektív szempontból föléjük emelkedett A társadalom osztálymegoszlása a kapitalista társadalmi-gazdasági rendszerben a társadalmi termelés és a kapitalista kisajátítás közti ellentétben, a proletariátus és a burzsoázia ellentétében csúcsosodik ki. Az osztályviszonyok és az osztályharc nemcsak gazdasági téren nyilvánul meg. A gazdasági kapcsolatok antagonlzmusa közvetve a politikai és jogi ideológiában és felépítményben, a társadalmi osztályok és csoportok aktivitásának minden formájában megnyilvánul. Marx ismerte fel elsőként a történelmi fejlődés törvényét. Azt a törvényt, mely szerint valamennyi történelmi harc politikai, vallási, filozófiai, vagy ideológiai téren a társačalmi osztályok harcának megnyilvánulása. E sze rlnt az osztályok létezését és kölcsönös összecsapásait gazdasági helyzetük fejlődési foka, a termelési mód feltételezi — írta Engels. A társadalmi osztályokat és csoportokat gazdasági, po litikai, ideológiai és más érdekek különböztetik meg. Az osztályérdekek döntő rétegét képezik a gazdasági érdekek, amint ezt Engels Is hangoztatta: A modern történelemben bebizonyosodott, hogy minden politikai harc osztályharc, és az osztályok valamennyi jelszabadító harca unnak ellenére, hogy poltti kai jellegű — .mivel minden osztályharc politikai harc — végeredményben a gazdasági felszabadulásért folyik. A társadalmi osztályok ellentétes gazdasági helyzete az osztályharc anyagi alapja. A marxizmus-leninizmus az osztályharcot úgy értelmezi, mint a társadalmi osztályok kölcsönös sokoldalú hatását a legkülönbözőbb a párttagsági Igazolványok cseréje, melynek célja az volt, hogy eszmeileg és szervezetileg elkülönüljünk a jobboldali opportunista áramlat hordozóitói, az állandóan passzív emberektől és ugyanakkor megjavuljon a párt osztályösszetétele is. A tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések valamennyi párttaggal Lenin következő szavainak szellemében valósultak meg: A párt önkéntes szövetség, amely feltétlenül széthullana, először eszmeileg, majd anyagilag is, ha nem mentesülne a pártellenes nézeteket hirdető tagoktól. A pártosság és a pártellenesség közötti határt azonban a pártprogram, a párt taktikai határozatai és alapszabályzata határozzák meg. A párt sorainak ideológiai és szervezeti tisztogatása nem öncél, hanem eszköz az eszmei és szervezési egység felújítására, ami az egységes politikai akciók előfeltétele. A párt szüntelenül arra törekedett és törekszik, hogy egyre szaporodjék azoknak a becsületes derék embereknek a száma, akik rokonszenveznek politikájával. A pártban való tagsághoz azonban nem elegendő a puszta rokonszenv. Ezáltal csatlakoznánk ahhoz a bomlasztó folyamathoz, amelyet a jobboldali opportunisták vittek be a párttagság soraiba. Erős Irányzat mutatkozott például, hogy a pártot kettéosztják egyrészt politikai elitre, amely aktív politikát folytat, másrészt pedig a rokonszenvező tagság tömegére, amely csupán választ és ' talán anyagilag is támogatja a pártot, de amelyet nem csábít túlságosan az aktív politikai munka. A párt rokonszenvező tömegeket, de nem rokonszenvező „párttagokat" akar! A párttagnak aktívan harcolnia kell• a párthatározatok megvalósításáért. A kommunista párt tömegalapjának másik elválaszthatatlan része a tömegekre gyakorolt befolyása. Ettől függ, hogyan tudja megnyerni és vezetni a párt az egész munkásosztályt és annak szövetségeseit. Pártunk osztálylényegét befolyásoló összes tényezőkből az következik, hogy a munkásosztály pártja vagyunk és maradunk, mert eddig ez az osztály még nem valósíthatta meg teljes mértékben hosszú időre szóló történelmi küldetését. Az egész értelme annak, hogy szigorúan elkülönüljünk a proletariátus külön önálló pártjában — Irta Lenin — jelentős mértékben abban rejlik, hogy ... lehetőleg az egész munkásosztályt az öntudatos szociáldemokratizmus színvonalára emeljük úgy, hogy semmilyen, főként semmilyen politikai vihar — s mind kevésbé a díszletek politikai változásai — ne téríthessenek el bennünket ettől a sürgető munkától. A lenini tanítás és a nemzetközi kommunista mozgalom jelzése szerint a munkásosztály pártjának hosszú időre szóló történelmi jogosultsága és küldetése van, amelynek során a társadalmi fejlődést olyan szakaszba kell vinnie „amikor a kommunizmus többé nem képezi harc tárgyát, és amikor az egész munkásosztály kommunista lesz." IV. Támadások a munkásosztály vezető szerepe ellen A burzsoá ideológusok, revizionisták és opportunisták állandóan támadják az osztályokra és osztályharcra vonatkozó marxista tanítást. Egyes jobboldali teoretikusok arra használták fel a társadalmi osztályok lenini jellemzését, hogy segítségével „bizonyítsák be", hogy: az osztályok és az osztályharc megszűnését az embernek ember általi kizsákmányolása felszámolásával, a proletárdiktatúra hatalomra jutásával és a szocializmust építő országokban az alapvető termelőeszközöknek társadalmi tulajdonba vételével valósították rneg. Azt állítják, hogy a munkásokról már nem beszélhetünk úgy, mint társadalmi osztályról, és elérkezett az az idő, amikor a társadalmat a dolgozók egyöntetű tömege alkotja. Ebből azt a következtetést akarták levonni, hogy már nem beszélhetünk a munkásosztály hegemóniájáról. És más politikai következtetéseket is hirdettek, melyek pl. oda vezettek, hogy megkísérelték a munkásosztályt megfosztani a politikai hatalomtól. A marxizmus-leninizmus durva meghamisítását Jelenti az az állítás, hogy az osztályok létezése megszűnik, ha a politikai és gazdasági hatalmat átveszi a proletariátus. Lenin, aki több ízben visszatért az osztály és az osztályharc fogalmához, rámutatott, hogy az osztályok megszüntetése nem egyszeri akció, hanem hosszú folyamat, amely a proletariátus diktatúrájának korszakában megy végbe. Az osztályok megmaradnak a proletárdiktatúra egész időszakában. Amint eltűnnek az osztályok, nem lesz szükség többé a diktatúrára. Az osztályok azonban nem szűnnek meg a proletárdiktatúra nélkül — mondotta. Egyúttal rámutatott, hogy nem a régi értelemben vett osztályokról van szó, hogy minden osztály a proletariátus diktatúrájának időszakában bizonyos mértékben megváltozott és megváltozott kölcsönös viszonyuk Is. A proletárdiktatúra idejében az osztályharc nem szűnik meg, csak más formát ölt. Lenin az osztályok létezését összekapcsolta a kapitalizmusból a kommunizmusba vezető egész átmeneti időszakkal. Az osztályok létezését szerinte nemcsak a politikai hatalom feltételezi, hanem más objektív és szubjektív tények is, melyek a társadalom osztálystruktúrájának további megmaradását okozzák a kommunizmus első szakaszában. Abból a feltételezésből indult ki [Marxhoz és Engelshez hasonlóan), hogy az új kommunista társadalmat ä régi társadalom „örökségéből" és „anyaJegyelvei" kell felépíteni. Az új társadalom az emberek tudatában és az anyagi-műszaki alap fejlesztésében és struktúrájában veszi át a kapitalizmus örökségét, ami lényegesen befolyásolja egyes társadalmi csoportok helyét a társadalmi termelésben. Ezért teljesen helytelenek azok a következtetések, melyeket az elmúlt években nálunk hirdettek. Ezek szerint „A szocializmusban,, amikor már felszámolták a kizsákmányolást a szó szoros értelmében, nem léteznek osztályok. A szocializmus már nem ismeri az osztályokat, és ezért nem tekinthető osztálystruktúrájú társadalomnak. A szocializmusban létező osztályokra vonatkozó tanítást Sztálin vezette be a marxizmusba." (Filozófiai szótár, Praha, 1966.) Az elmúlt években nálunk több támadás érte az osztály társadalmi és vezető szerepére vonatkozó elméletet. Először elferdítették a munkásosztály történelmi »zerepét majd egyre inkább általános demokratikus feladatok ügyeként tüntették fel. A munkásósztály szocialista osztályforradalmi feladatait egyre inkább figyelmen klvtll hagyták. A munkásosztály harcának kétféle tartalma van: nemcsak általában demokratikus, hanem szocialista és forradalmi osztály is. A mozgalom az általános demokratikus célokért folytatott harcból fokozatosan a nyílt, forradalmi szocialista osztálycélokért folyó harcba megy át. 13