Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-20 / 249. szám, kedd

& f • ' , P 5 " ... .1 >,•;. • — KIADTA A CSKP KB IDEOLÓGIAI OSZTALYA 1970 OKTÓBERÉBEN i az ellentétes politikai erök között tartös hatalmi harcot sztt.. A kommunista párt társadalmi vezető szerepének kétségbevonása azt a célt szolgálta, hogy megbontsák a munkásosztály politikai egységét. A munkásosztály vezető szerepének tagadása volt az eszköz, mellyel szocialista társadalmi rendszerünket fokozatosan burzsoá demokratikus rendszerré akarták változtatni. A marxizmus-leninizmussal ellentétben tagadják á kommunista párt osztályjellegét. F. Kriegel olyan javaslattal lépett fel, mely közvetlenül támadta a kommunista párt osztályjellegét. A szovjetellenes hisztéria Időszakában azt követelte, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja legyen „nemzeti párt". A^ burzsoá Ideológusok ugyanúgy, mint a jobboldali opportunisták és revizionisták „a sztálinizmus reneszánszának" nevezik azt a törekvésünket, hogy a kommunista párt visszakapja munkásjellegét. Az, hogy Sztálin a munkásosztály élcsapatának tartotta a kommunista pártot, semmi esetre sem volt hiba. Marx, Engels és Lenin a proletariátus osztályát és pártját elválaszthatatlan egységnek tartotta. Már a „Kommunista Kiáltvány" tartalma is azt bizonyttja, hogy Marx és Engels a proletariátusnak, mint osztálynak a fellépésével feltételezte a politikai párt megalakulását. Ilyen értelemben Írtak arról a folyamatról, hogy a proletariátus osztállyá és ezáltal politikai párttá szerveződik. A revizionisták és opportunisták azt akarták bebizonyítani, hogy az érdekintegráció nálunk már olyan szintet ért el, hogy valamilyen osztály feletti s nem osztályjellegü integrációról van szó. Szerintük a munkásosztály már kimerítette vezető szerepét, nincs joga önálló politikai szervezetre és olyan programra, politikai hatalmi rendszerre, mely minden szinten biztosítja a kommunista társadalomba vezető fejlődést. Ez a munkásosztály és pártja vezető szerepének tagadását jelentette, még mielőtt teljesíthette volna forradalmi küldetését. Egyes teoretikusok, akik azt jósolják, hogy a kapitalizmusban nagymértékben növekszik a gazdagság, teljesen figyelmen kívül hagyták a proletár forradalom és a szocializmus szükségességét, mint a kapitalizmus megdöntésének feltételét. Azt állították, hogy a kapitalizmus a tudományos-műszaki forradalom következményeként önmagától megszűnik. A proletár forradalom és a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet értelme az, hogy kiküszöböljük azt, ami gátolja a termelőerők fejlődését. Lenin szaval szerint ez a feltétele a szocializmus és kommunizmus teljes győzelmének a kapitalizmus fölött. A kommunizmusba vezető út összekapcsolódik a fejlett anyagi-műszaki alap felépítésével. A feudalizmusból a kapitalizmusba valő átmenetet az jellemezte, hogy az ember gépeket kezdett gyártani, a kapitalizmust viszont az, hogy a gépek gépeket gyártottak. A kommunizmust azt fogja jellemezni, hogy a gépeket gépek fogják irányítani, vagyis az automatizált gépi termelés. Csakis ez az anyagi-műszaki alap tesz lehetővé forradalmi változásokat az anyagi és szellemi Javak szétosztásának mennyiségében és minőségében, az emberek szükségleteinek sokoldalú kielégítésében. A kapitalista termelési mód nem képes arra, hogy sikeresen megoldja a tudományos-műszaki forradalom szociális következményeit. Az imperialista ellentmondások növekedése, az Imperialista országok egyenlőtlen fejlődése a kapitalista gazdasági rendszer szociális ellentmondásainak elmélyülése — beleszámítva a volt gyarmati országok és az imperialista hatalmak közti ellentmondást,is — a forradalmi kitörések meggyorsulásához vezet. Ezzel szemben a szocialista világrendszerben a tudo-. mányos-műszaki forradalom a kommunizmus anyagi-mű szaki alapja felépítésének eszköze. Ez pedig elképzelhetetlen a munkásosztály vezető szerepe nélkül. A munkásosztály hivatott arra, hogy vigye a társadalmi haladás zászlaját. i A munkásosztálynak rendkívül jelentős szerepe van a tudományos-műszaki forradalomban. A tudomány és technika legújabb ismeretei csakis azáltal válnak termelőerővé, ha a termelésben műszakilag és technológiailag is alkalmazzák őket. Ez elképzelhetetlen a munkások, a műszaki szakemberek és tudósok alkotó együttműködése nélkül, A munkásosztály forradalmi szerepét csak a proletár internacionalizmus alapján töltheti be. A világ proletárjainak osztályösszetartozására és szolidaritására vonatkozó tanítás a munkástömegek történelmi tapasztalataiból ered. A munkástömegek feli&merték, hogy a tőke egyesülő erejével szemben fel kell zárkózni, figyelmen kívül hagyva a nemzeti, faji, vallási és más, a történelmi fejlődés adta különbségeket. A proletár internacionalizmus a marxista—leninista tanítás elválaszthatatlan részévé vált. Mint a tudományos szocializmus minden egyes területe, a proletár internacionalizmusra vonatkozó tanítás is állandóan fejlődik, és a nemzetközi osztályharc alakulásával, a munkásosztály harci feltételeinek változásával összhangban új tartalmat kap. A lényeg azonban ugyan az marad, melyet Marx és Engels így fogalmazott meg: „A kommunisták csak abban különböznek a többi proletárpárttól, hogy a különböző nemzetek proletárjainak harcában az egész proletariátus közös érdekeit védik, nemzetiségüktől függetlenül, a proletariátus és a burzsoázia közti harc fejlődésének különböző fokán pedig mindig az egész mozgalom érdekeit képviselik." A proletár internacionalizmus érvényesítése különböző formákban nyilvánul meg, a rokonszenvtől kezdve az ideológiai segítségen, a politikai és gazdasági támogatáson keresztül egészen a katonai segítségig. A kommunistákat az jellemzi, hogy nem elégszenek meg a szolidaritás hirdetésével. Tetteikkel, áldozataikkal ezt a s?olldaritást meg is mutatják, s a nemzeti érdekeket alárendelik a nemzetközi proletármozgalom széles kör!* távlati érdekelnek. ' . „Valódi nemzetköziség csak egyetlen van: önfeláldozó munka a forradalmi mozgalom és a forradalmi harc fejlesztése érdekében saját országunkban, és ugyanenneK a harcnak, ugyanennek az irányvonalnak és csakis ennek a támogatása Ipropagandával, együttérzéssel, anyagi eszközökkel) kivétel nélkül minden országban. (Lenia művel, 24. köt., BO. oldal., Szikra kiadás 1952.) A szocializmust nem lehet kispekulálni, hamis elméletekkel kiharcolni, legyenek ezek az elméletek akármilyen modernek ls. Amint Lenin hangsúlyozta, a szo15