Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-14 / 244. szám, szerda

A PÁRTOSSÁG: harc az igazságért VASÜTI KÖZLEKEDESUNK MÚLTJA ES JELENE A felszabadulás után egyik legsürgősebb feladat volt ál­lamvasutaink 20 millió koronára becsUlt háborús káraink haladéktalan helyrehozása. Vasúti dolgozóink a felszabadí­tó szovjet katonákkal egyUtt teljesítették ezt a feladatot. Te­kintettel az idei évre, nem árt talán egy kis visszapillan­tás a múltba és bizonyára nem érdektelen a múlt összeha­sonlítása a jelennel sem. Hallgassuk meg ing. Jaroslav Knižka szövetségi közlekedésügyi minisztert, mi a véle­ménye az eddigi eredményekről és a megoldásra váró problémákról. — A vasúti teherszállítás az elmúlt 25 esztendő folyamán háromszorosára emelkedett — mondja. Ez azt jelenti, hogy 1969-ben egymagunk annyi árut szállítottunk, mint Olaszország, Hollandia, Luxemburg, Dánia és Norvégia együttvéve. Az idei első félév végéig a tervet kb. 2,5 millió tonnával teljesítettük túl. És ha ez év végéig semmi sem jön közbe, akkor országos viszonylatban mintegy 200 mil­lió tonna áru ki és berakásával számolunk. A népgazdaság szempontjából azonban nem mindegy, milyen árut szállítunk. Bányászaink pl. hiába termelnek elegendő sze­net, ha azt nem szállítják el idejében. Ezt azért mondom, mert éppen ezen a téren mutat­koznak bizonyos fogyatékossá­gok. A legutóbbi intézkedések alapján remélhetőleg behozzák a mulasztást, és így a panaszok is megszűnnek. Árucsere-forgalmunk a Szov­jetunióval az évek Során olyan méreteket öltött, hogy a tisza­csernyői átrakodóállomáson kí­vül további két határmenti át­rakódét kellett létesítenünk a fokozott igények kielégítésére. A Szovjetunióból hazánkba ér­kező áru mennyisége már ina meghaladja az évi 20 millió tonnát. • Allamvastttaink gyorsabb iitemó korszerűsítése lényege «e« fokozhatná a teljesítményt? — Valóban ez a helyzet. Bár vasutaink korszerűsítésére — tekintettel korlátolt lehetősé­geinkre — nem panaszkodha­tunk. A vasútvonalak villamosí­tása Szlovákiában 1949 óta, az ország többi részében pedig 1951 óta folyik. A munka üteme eléggé lassú ugyan (a mai na­pig mindössze 17,8 százalékban villamosítottuk vonalainkat), másrészt azonban mozdonyaink­nak ma már csupán 19 százaié- ­ka gőzhajtású. A többit villany­erő, illetve motor hajtja. Ez a tény mindenekelőtt a tehervo­natok súlya szempontjából je­lent felmérhetetlen előnyöket. A villanyinozdonnyai hajtott va­gonok befogadóképessége ui. száz százalékkal nagyobb, mint a gőzinozdonnyal hajtottaké. Eh­hez járul a sokkal nagyobb se­besség folytán a tetemes idő- és költségmegtakarítás, ami a dol­gozók jobb teljesítményében, il­letve a túlórák számának csök­kentésében mutatkozik meg. A korszerűsítés keretében to­vábbi 500 km-es útvonalon ká­beleket fektetünk le, a vasúti átjárókat pedig a sorompókon kívül — mintegy 1100 helyen — automata berendezésekkel látjuk el. lett — 104 százalékra teljesítet­tek. Az utóbbi időben javítómű­helyeinkben új mozgalomnak lehetünk tanúi. ..Mindenki szo­cialista módon" jelszóval indí­tottak versenyt dolgozóink a rend és munkaerkölcs helyreál­zódésileg biztosítottuk a hó el­takarításához), mind ez a tava­lyi hosszú és kemény tél kö­vetkeztében nem bizonyult ele­gendőnek. A gépberendezések többnyire gyenge teljesítmé­nyük, illetve alacsony műszaki színvonaluk miatt nem váltot­ták be a hozzájuk fűzött remé­nyeket. Az elavult, megrongált gépeket nem cserélhettük ki idejében s ezért a munkát a dolgozóknak kellett elvégez­niük. Ez volt az oka a gyakori megbetegedéseknek. Tekintve, hogy hasonló nehézségek vol­tak a szomszédos országokban is, a közlekedés rendszertelen­né, pontatlanná vált. Szocialista versennyel a jobb eredményekért lítása, valamint a tartalékok felhasználásával, illetve a mun­ka ésszerűsítésével a termelés fokozásának biztosítására. En­nek a mozgalomnak a jegyében folynak a vetélkedések a „Szo­cialista munkacsoport", vagy „Az üzem legjobb dolgozója" címért, azzal a célkitűzéssé), hogy az év végéig elvégzendő munkájuk ellenértéke legalább 60,5 millió koronával többel te­gyen ki a tervezettnél. • A személyszállításiról még nem beszéltUnk. Az utasok jog­gal panaszkodnak a higiénia hiányára a vasutakon... — Kétségtelenül igazuk van. Sajnos ezt a fogyatékosságot továbbiak tetézik. Télen a rosz­szul fűtött vasúti kocsik, a ka­lauzok és a személyzet többi tagjának gyakori hanyagsága stb: Olyan problémák ezek, me­lyeket minden igyekezetünk el­lenére sem sikerült még megol­danunk. Ezzel kapcsolatban csupán annyit mondhatok, hogy addig nem nyugszunk — bár az utazás kultúrájának fokozása a ini körülményeink között elég­gé kemény dió —, amíg vala­mennyi hibát nem orvosolunk. Nem vitás, hogy nem egy ne­hézséget kell majd leküzde nünk. Vasúti hálózatunk ugyan­is a legsűrűbbek közé tartozik a világon, és az utasok száma is egyre emelkedik. Az idei el­ső félév végéig 272 millió sze­mély vette igénybe vasulainkat, amelyek 26 000 tonna poggyászt és 61 000 tonna súlyú sürgős küldeményt továbbítottak. • Hogyan készUlnek fel az idei télre? — Noha már a tavalyi télre is gondosan felkészültünk f ide­jében megjavítottuk a vágányo­kat, tőlünk telhetően kiegészí­tettük kocsi- és mozdonypar­kunkat, beszereztük a hóekéket és a többi szükséges gépberen­dezést, kiképeztük dolgozóinkat az igényes téli munkákra, sót még a nemzeti bizottságok és a hadsereg segítségét is szer­Természetesen a nemzeti bi­zottságoknak is volt éppen elég problémájuk a télen. Elsösor ban tehát azokkal voltak elfog lalva, s nem segíthettek ne­künk. Egészen más volt a hely­zet a hadsereggel, nemcsak a mi katonáinkra gondolok, ha nem a szovjet katonákra is. Bármikor hívtuk őket, mindig készek voltak. Ezért a pontos és jó munkáért köszönetét ér demelnek. • Milyen tanulságot vontak le a jövőre nézve ezekből a kedvezőtlen tapasztalatokból? — Véleményem szerint a leg­fontosabb gépek és gépberende­zések behozatala nem odázható el többé. Ezzel a következő öt­éves terv folyamán számolunk Ám 1975 után is lesznek köve­telményeink, mert a zavartalan személy- és teherszállítás bizto­sítása elképzelhetetlen a kor­szerű technika nélkül. Az idei télre megfelelően fel­készültünk. A gépek fejlesztése és a legsürgősebbek bevásárlá­sa már megtörtént. Különösen sok hóekére van szükségünk. De a hómarógépekről is gon doskodtunk, melyeket főleg a hegyekben türelmetlenül vár­nak. A vasúti kocsik világító- és fűtőberendezéseinek zavartalan üzemben tartásáról sem feled­keztünk meg. Kezelésük a kü­lön erre a célra rendezett tan­folyamainkon kiképzett karban­tartók feladata lesz. Természe­tes, hogy a gépek és a munkák "rendszeres ellenőrzést igényel­nek, hiszen a megbízható, me­netrendszerű közlekedésnek ez is egyik feltétele. Amint az az elmondottakból kitűnik, vasúti dolgozóink an­nak tudatában, hogy a népgaz­dasági terv teljesítése sokban tőlük is függ, mindent elkövet­nek, hogy a szabad szombatok és ünnepnapok lelkiismerete? kihasználásával is kevesebb le­gyen rájuk a panasz és meg­könnyítsék valamennyiünk éle­tét. KARDOS MARTA • Milyen a vasúti kocsipark miiszaki színvonala és hogyan haladnak a javítómunkák? — Fokozatosan korszerűsít­jük a teherkocsikat, de további nyitott vagonokat, ciszternákat és konténereket is vásárolunk. És minthogy ez utóbbiakkal elégedettek vagyunk, a rohamo­san növekvő nemzetközi áru­szállítások zavartalan lebonyo­lítása nagyobb mennyiség be­szerzésére késztet. Ám e korszerű vívmányok csak akkor gazdaságosak, ha kihasználjuk őket. Minek is ta­gadnám, nagy problémát jelent számunkra a dolgozók hanyag­sága. A helytelen kezelés, illet-' ve a gyakori balesetek miatt a vagonok aránylag gyakran szo­rulnak javításra. Az idei első félévben például ilyen okból 430 vagont vonlunk ki a forga­lomból . .. A javítóműhelyekben a vas­utasok napjáig soron kívül vál­'alt 600 javítást már augusztus utolsó napjaiban, tehát jóval idő előtt befejezték. Ennek kö­szönhető, hogy kötelezettségü­ket lényegesen túlteljesítették. Fokozott munkakedvüket a tervfeladatok teljesítése is tük­rözte, melyeket az idei első fél­év végéig — a termelékenység 105,6 százalékos fokozása mel­tudósítóink :l?r :jja3lkl IPOLYSZAKALLASON ;iz efsz szőlészetében, mely csak né­hány esztendős múltra tekint­het vissza, az idén 12 hektáron fordult termőre a szőlő, nyolc hektáron pedig első ízben adott kóstolót. Bajkai Jenő vincellér öröme teljes volt, mert az első termés 71 métermázsás hozam­mal jutalmazta meg csoportjá­nak munkáját. Belányi János TORNALJÁN a gimnázium tanu­lói vállaltak brigádmunkát. Négy autóbusz szállította őket Liptovský Mikulás szövetkezeté­be, ahol egy egész hetet töltöt­tek. Természetesen élmény volt a diákok számára a brigádmun­ka. Az ellátás kitűnő volt s munka után szórakozásra is ju­tott idő. Kovács Margit BORSIBAN alig néhány hónap­ja alakult meg a női futballcsa­pat, de máris szép eredmények­kel dicsekedhet. Hat mérkőzés közül hármat megnyertek, ket­tő döntetlenre sikerült, egyet elvesztettek. A lányok edzője, Kázmér István azonban reméli, hogy csapata a jövőben ered­ményesebb lesz. Szabó István RASON, ebben az alig kétszáz­ötven lakosú községben, ahová az autóbusz is csak hetente há­romszor jár Tornaijáról, elhatá­rozták, hogy kultúrházat építe­nek. A lakosok több ezer mun­kaóra ledolgozását vállalták. A negyedmilliós értékű, emeletes épület már tető alatt áll. Pierzchala József CSATÁN a kilencéves alapisko­lában Molnár Erzsébet tanítónő nemcsak lelkes pionírvezető, hanem fáradhatatlan sajtófele­lős Is. Neki köszönhető, hogy sz iskola tanulói ebben a tan­évben 445 újságot járatnak. Bende József GADÚCON az efsz sertéseinek törzsállományát Bajusz Gyuri bácsi gondozza. Már életének 68. évében jár, valójában nyugdíjas, de tovább dolgozik. Gyuri bácsi munkáját 'az efsz vezetősége nemcsak szavakkal méltatja, hanem anyagiakkal is, hisz a múlt évben Gyuri bácsi keresete 60 000 korona volt. Andriskin József A 20. SZÁZAD második felé­ben a nagy természettudományi felfedezések megnyitják az em­ber előtt a világűrt és az anyag mikrovilágát. Századunk egy nagy felfedezése sem valósult meg az emberek világán hívül. Ma is érvényes Engels megál­lapítása: A természet nagysze­rű — a társadalom -még nagy­szerűbb. A társadalom történelme és fejlődése az emberek tevékeny­ségének eredménye. Az embe­reknek érdekeik, szükségleteik, kívánságaik, céljaik, akaratuk van, és ezeket bizonyos szociá­lis kapcsolatok világában való­sítják ineg. Ezért a társadalom tanulmányozása sokkal bonyo­lultabb, mint a természet vizs­gálata. Minden társadulomtudományi ismeret elméleti értékét rend­szerint elméleti és gyakorlati funkciója határozza meg. A tár­sadalomtudományok e két funk­ciója elválaszthatatlan a tudo­mány társadalmi elkötelezettsé­gétől, és ezért a tudományos gondolkodásból nem zárható ki az ideológia. A pozitivista el­méletek különböző válfajai tu­datos vagy öntudatlan önámí­tást jelentenek. A mai kapitalizmus számára nagyon is elfogadható a poziti­vista elmélet, amely megköny­nyfli a status quo védelmét. A társadalomtudományokban azonban mindig érvényesült az értékelés aspektusa is. A társadalomtudományok konkrét szociális érdekeltsége összefügg az ideológiai orientá­cióval. A társadalom fejlődése és változása alapelveinek feltá­rását nem választhaljuk el a társadalmi feladatok teljesítésé­től. Ebben a kapcsolatban nyil­vánul meg a konkrét szociális érdekeltség, valamint a társa­dalomtudományok politikai el­kötelezettségének szükségessé­ge. Talán helyénvaló lenne, ha most Marx ismert tézisét idéz­nénk, miszerint: „A filozófusok eddig csak magyarázták a vi­lágot, most az a fontos, hogy meg is változtassák." Ez a hozzáállás marad a szo­cialista értelmiségiek krédója. A szocialista értelmiségiek nem­csak a társadalomtudományok elméletének hordozói, hanem részvételük a világ forradalmi megváltoztatásában összefügg az elmélet gyakorlati ellenőr­zésével. ANNAK IDEfEN Csehszlová­kiában is divatos volt a társa­dalomtudományok „tisztaságá­ért" folytatott harc. A valóság­ban meg akarták fosztani a tár­sadalomtudományokat a szociá­lis politikai funkcióiktól. Pe­dig a társadalmi törvények és a társadalmi fejlődés irányzatai felismerésének értelme a szo­ciális politikai funkciók meg­valósításában rejlik. Az értel­miségiek nem lehetnek az ese­mények érdektelen, passzív né­zői. Az igaz, hogy a társadalomtu­dományok sokkal közelebb áll­nak az ideológiai kérdésekhez, mint a természettudomány. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalomtudományok és a természettudományok létezésé­nek értelme azonos. A természettudományok fejlő­dése azt mutatja, hogy az új természettudományi és műsza­ki ismeretek egyre fontosabb szerepet töltenek be a társada­lom életében. A természettudományi ismere­tek gyakorlati felhasználása a mai világban nem szlgetelődhet el a konkrét ideológiai kérdé­sektől. Ezek a döntőek. Ettől függ. hogy a természettudomá­nyi felfedezést a társadalmi előrehaladás érdekében hasz­nálják-e fe). A természettudományok a tár­sadalmi problématikák összete­vői. Minden egyes természettu­dományi intézmény, vagy mű­szaki kutatóintézet politikailag és minden más szempontból is az adott társadalmi viszonyok­tól függ. Ez a tény elsősorban akkor szembetűnő, mikor arról dönte­nek, hogy a természettudomá­nyi, műszaki kutatás eredmé­nyeit kinek az érdekében hasz­nálják fel. Irreális az az elkép­zelés, hogy a tudományos ku­tatómunka eredményeiről a tár­sadalmi realitástól függetlenül döntsenek. A társadalomtudo­mányok és a természettudomá­nyok terén is a tudományos kutatómunka eredményeinek fejlesztése és kihasználása a legelső pillanattól fogva az adott rendszer szociális-politi­kai érdekeitől függ. Egyetlenegy tudományág sem tevékenykedhet légüres térben. Amennyiben az egyes ágazatok a társadalom fejlesztésének esz­közei akarnak lenni, akkor a munkásosztály érdekeit kell vé­deniük. A TÁRSADALOMTUDOMÁ­NYOKBAN az objektív igazság megbonthatatlanul összefügg a párt- és osztályérdekekkel. Már Lenin is azt követelte, hogy a társadalmi folyamatokat nyíl­tan és közvetlenül osztályszem­pontból értékeljük. Ez a köve­telmény harcot jelent a forra­dalmi proletariátus igazságáért. A munkásosztály nem szabadul­hat fel a kizsákmányolás és az osztályelnyomás megszüntetése nélkül. A munkásosztály társa­dalmi és történelmi szerepének \ különlegességé, hogy általános osztályérdekel azonosak a tár­sadalmi előrehaladás érdekei­vel. A munkásosztály alapv«M küldetése az osztályok felszá­molása, az emberiség egyesíté­se és az ember természettel folytatott küzdelmének folyta­tása. A munkásosztály a kapitaliz­mus által szült ellentmondáso­kat megoldó haladó demokrati­kus erő magva. A munkásosztály logikus, tör­ténelmi és közvetlen érdeke, 4 hogy megértsük a világ fejlődé­sének törvényszerűségeit, a tár­sadalmi élet folyamatainak lé­nyegét, hogy a történelmi Igaz­ság, a realitás materialista dia­lektikus értelmezése társadalmi változásokban valósuljon meg. A munkásosztály az a társa­dalmi erő, amely le tudta győz­ni a hanyatló osztályok ellen­állását. A proletariátus és a marxizmus—leninizmus szövet­sége valósítja meg az emberi­ség legnemesebb eszméit. A proletariátus csak fokoza­tosan válik társadalmi erővé. A burzsoázia sohasem békélhet meg egy olyan társadalomtudo­mánnyal, amely a kapitalizmus megszűnésének szükségét bizo­nyítja. A burzsoázia ma, amikor a szocializmus világa hatalmas politikai, gazdasági és katonai erőt képvisel, természetesen, nem szemléli ölbe tett kézzel, hogyan roskadoznak össze azok az oszlopok, melyeken uralma épül. A burzsoá világ ma mln-­den téren harcot folytat. Tagad­ja a társadalmi fejlődés törvény­szerűségeit, a szocialista tábor ideológiai fellazítására törek­szik, és gyengíteni akarja a munkásosztálv befolyását. E TÉNYEKET figyelembe véve újból el kell gondolkoznunk a tudomány, a társadalomtudomá­nyok pártossága felett. Egyes emberek ezt a kérdést primitív módon leegyszerűsítik. A pár­tosságot gyakran úgy értelme­zik, hogy a társadalomtudomá­nyok dolgozói csak úgy állhat­nak helyt, ha párttagok. Ennek azonban nincsen semmi köze Leninnek a pártosságra vonat­kozó elméletéhez. A lenini pár­tosság alapelv, amely a tudo­mányos ismeretekből indul ki és a társadalmi fejlődés megérté­sén alapszik. A marxizmus azért azonosítja a tudományosságot és a pártos­ságot, mert a munkásosztály helyzete és történelmi küldeté­se kifejezi az emberiség egysé­géhez és előrehaladásához ve­zető objektív társadalmi folya­matok irányelvét. A kommunista értelmiségiek pártossága ezért nem jelent pil­lanatnyi állásfoglalást. A pár­tosság a kommunista értelmisé­giek, tudósok egész életre szólö krédója. l*V)

Next

/
Thumbnails
Contents