Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-13 / 243. szám, kedd

0DDQDBEIDDDDI3ODDÖ -ÚJ FILMEK­• ••••••••••••••• ÖRDÖG MÉRNÖK MEGGYILKOLÁSA (cseh) Mi történik azzal a hajadon­nal, aki mindenáron férjhez akar menni — akár magához az ördöghöz is? Egy kis bűvö­let és megvan: a férjjelöltnek valóban eljön számára a sötét lelkű Belzebub. Ester Krumbachová, az „új­hullámos" generációhoz tartozó, sokoldalú cseh filmművész úgy is tesz, ahogy ez az ördög-böl­cselet parancsolja. Filmjét az örök hajadoni vágy és a kielé­gülés gyakori irrealitása közöt­ti konfliktusra építi. Mindegy, hogy milyen, csak férj le­gyen . .. Ebben a stádiumban már minden elképzelhető, még az is, hogy az ördög egy fa­lánk, sőt szüntelenül zabálhat­nék férfi alakjába bújjék, és eljátssza önmagát, vagyis szim­bolizálja a nőt csak kihasználó, csak zsaroló elvetemült férfi típusát. Lássátok, mi vár rátok, szerencsétlen, mindenáron férj­hezmenni akaró hajadonok, lám, milyenek is a csontjuk ve­lejéig önző férfiak — mondja filmjével Krumbachová. Szeren­csére lesújtó véleménynyilvání­tása azért mégsem rettent visz­sza minden házasulandót: a túlvilági lény megmarad túlvi­lági lénynek, a történet komé­diának, s így nevetve el lehet felejteni, mintha nem is látták volna. Egy óra tizenkét percig pereg előttünk a film. E hosszúsággal már teljes játékfilmnek számít. A történet kamarajellege, a ke­vés szereplő, a szűkös színhely és a soványka mondanivaló azonban nem tudja kitölteni vontatottság és önismétlés nél­kül még ezt a csaknem egy és negyed órácskát sem. Krumba­chová a két kitűnő főszereplő, Jirina Bohdalová és Vladimír Menšík közönségbűvölő tehetsé­gére számított, de a két szí­nésznek sem forgatókönyvében, sem rendezésében nem adott annyi játéklehetőséget, hogy elejétől végig le tudják kötni a néző figyelmét. A pletykálkodó­csevegő kommentár, amelyet saját történetéről a férjvágyó hajadon mond el, csak össze­köti a jeleneteket, de kellő él­cesség, szellemesség hiányában még fokozza is a kevés látni­és hallanivaló érzetét. Krumbachová műve sokhe­lyütt emlékeztet Chytilová sok­kal művésziebben megkompo­nált filmjeire; talán éppen a sajátos, egyéni stílus hiánya az akadálya annak, hogy ez az ,,ördögi" mű ördöngő sikert arasson. V V Jirina Bohdalová és Vladimír Men'sík FLORIÁN KAPITÁNY (NDK-beli) Az első térhatású, 70 millimé­teres NDK-beli film már csak az úttörő vállalkozás miatt is érdekes. A mozinak a televí­zióval űzött egyre nehezebb versenyfutása előbb-utóbb rá­kényszeríti a filmgyártást, hogy legalább formában mindinkább többet, változatosabbat adjon. Ma a 70 milliméteres film en­nek a többletnyújtásnak legál­talánosabb módja, s nemsokára hazai filmgyártásunk is büsz­fir*fkedhet vele. Az NDK-film jól kivehetően az amerikai történelmi tárgyú térhatású kalandfilmek mintá­ját követi, mégpedig a komédia műfajéban, amin voltaképpen nincs is mit csodálkozni, hiszen manapság az ilyen térhatású vállalkozás még igen költséges dolog. A kasszasiker tehát ele­ve követelmény, s ezt a Florián kapitány is buzgón tanúsítja. POKOLI MÉZESHETEK Volt egyszer egy molnár meséli a film —, aki részt vett a Napóleon elleni háborúban, s miután a csatározást ép bőrrel megúszta, fejébe vette, hogy rá kényszeríti a bécsi császárt váltsa valóra ígéretét, mely sze­rint a derék vitézeknek megté ríti a vagyonúkban a háború miatt keletkezett károkat. Igen ám, csakhogy háborúk idején a császári kincstár is kong az ürességtől, s ha más nem len ne, de mindig akad, akkor ez is akadálya a császári ígéret valóra váltásának. A talpra esett molnár persze mit sem gondol kegyes uralkodójának anyagi gondjaira, útra kereke­dik, hogy jussát megszerezze. S itt kezdődik a vitéz molnár kar dos-párbajos, grófkisasszony cselédlány-szerelmes kalandjai nak hosszú-hosszú, mosolyogta­tó sorozata... (cseh) A komédia más válfaját kép­viseli a vígjátékokra speciali­zálódó Zdenék Podskalský Po­koli mézeshetek című filmje: az Ördög mérnök meggyilkolásá­hoz hasonlóan itt is férjhez­menési törekvés a cselekmény legfőbb motívuma, de az enyhe irónia helyét a vaskos tréfa foglalja el. A Brodský—Brejcho­vá színész házaspár ötletéből a jónevű Jaroslav Dietl írt forga­tókönyvet, s a kivitelezésben Podskalský vezénylete alatt Vlastimil Brodskýn és Jana Brejchován kívül nagy szerep jutott még az ugyancsak közön­ségkedvenc Iva Janžurovának, Jirina Jiráskovának, Jan Libí­čeknek, Jaromír Hanzlíknak és sok másnak. Egy híres tudóst mindkét asz­szisztensnője ujjacskája köré akar csavarni, de minthogy esé­lyeik nagyjából azonosak, a tu­dós szerelméért folytatott küz­delmet elsősorban egymás el­len vívják. Az élet-halál harc" megfelelő rendőri beavatkozást is szükségessé tesz, s ha mind­ehhez hozzágondoljuk, hogy a történendők a vegyészet labi­rintusában határtalan női fur­fanggal és amazoni szenvedé­lyességgel történnek, nagyjából már tudjuk is, mire számítha­tunk. Reménykedésünket azon ban ne dagasszuk túlságosan nagyra: zökkenőkkel bonyoló­dik ez a történet, az ötleteket olykor mintha régi vicclapokból ráncigálták volna elő s a von­zó nevek viselőinek is tapsol­tunk már lelkesebben. A hiba alighanem az, hogy Podskalský műve felemás jellegével nem tudja igazán lázba hozni a kö­zönséget. Félig-meddig a sci-fi­filmek paródiáját adja, de igen sokszor e filmek paródiája nél­küli jellegét ölti. Ezt pedig a nélkülözhetetlen nagyvonalúság hiánya, az elvonatkoztatottság­ban való kötelező következetes­ség hézagai okozzák. A sikert így csak a színészek népszerű­sége, a jobban sikerült fordula­tok ötletessége és a fel-felbuk­kanó tipikus cseh humor sza­vatolja. (sz—a) FIZIKA llülllf HŐMÉRŐ GYÉMÁNTOK A világ gyémánttermelésének jelenleg mintegy 90 százalékát használják fel Ipari célokra, s csak 10 százalékából csiszolnak ékkövet, bril­liánst. Az ötezer éve ismert, bányászott drágakő tulajdonságait már meglehetősen ismerjük. Külö­nösen a keménységét. Tudjuk, hogy ezerszer ke­ményebb, mint a kvarc, és 150-szer keményebb a korundnál is. Erre a tulajdonságára épül hagyo­mányos technológiai felhasználása: hosszú ideig a gyémánt volt az egyetlen eszköz, amellyel a kemény anyagokat — közöttük az üveget — vág­ni lehetett. Az ipár, a technika fejlődése rend­kívül megnövelte a keresletet a gyémánt iránt. Gyémántot használnak napjainkban a drágakö­vek fúrására, vágására, csiszolására, ugyanígy a kemény ötvözetek, kerámiák és'kövek megmun­kálására. TERMÉSZETES FÉLVEZETŐK Mint mondottuk, a gyémánt hagyományos ipa­ri hasznosítása a keménységére épül, más tulaj­donságait viszont az iparban egyáltalán nem hasznosítjuk. Pedig a gyémánt más tulajdonságai is joggal számíthatnak érdeklődésre. Elektron-, ibolyántúli és röntgensugárzásban világít, sa­vakban és lúgokban nem oldódik, jó hő-, de rossz villamos vezető, s a hevítés hatására megváltoz­tatja a színét. Egy dél-afrikai tudományos 'kutatóintézetben nemrégiben megpróbálkoztak vele, hogy a gyé­mántot felhasználják radioaktív sugarak érzéke­lésére, továbbá rendkívül érzékeny hőmérőkben hőelemként. A természetben, viszonylag ritkán előforduló gyémántokról ugyanis kiderült, hogy félvezetők, vagyis bizonyos körülmények között vezetik a villamos áramot, Ijizonyos körül­mények között azonban nem. A tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy az ilyen gyémán­tok villamos ellenállása már kis, néhány század fokos hőmérséklet-emelkedés hatására is megvál­tozik. Az ilyen nagy érzékenységű hőmérők felhasz­nálhatók lennének az orvostudományi kutatás­ban és az űrkutatásban. Sajnos, az ilyen nagyon pontos és érzékeny hőmérők nem használhatók fel a nehezen hozzáférhető helyeken, mert a re­gisztráló készülék csatlakoztatása az érzékelőhöz gyakorlatilag lehetetlen. Nem használhatók fel például hőmérsékletmérésre a több ezer méter mélységű fúrólyukakban, pedig a geológiai kuta­tásokhoz nagy szükség lenne ilyen pontos hő­mérésekre. INDIREKT HŐMÉRSÉKLETMÉRŐ Nyikolajenko, Alekszejev és Karpusin szovjet kutatóknak ezt a feladatot is sikerült megoldani — méghozzá a gyémánt segítségével. Erre a cél­ra azonban nem tökéletes szépségű gyémántkris­tályokat használtak, hanem szürkés gyémántport, az ékszerkészítés melléktermékét. A gyémánt­port az öngyújtók tűzkövével azonos nagyságú acéltokban helyezték el. A gyémántpor azonban önmagában még nem használható érzékeny hő­mérsékletmérésre. Ehhez előbb ki kell állnia az atomreaktor intenzív ionizáló sugárzását. Az ionizáló sugárzás eredményeként bonyolult folyamatok mennek végbe a gyémántban. Kris­tályhibák keletkeznek benne, kristályai „kitágul­nak", keménysége csökken. Maga a gyémántpor nem válik sugárzóvá, így nehézség nélkül lehet dolgozni vele. Nem kell mást tenni, csak a fúró­berendezés kiválasztott helyén 1 mm átmérőjű és 5 mm mélységű lyukat fúrni, s ezt a fúratot a reaktorban előkezelt gyémántporral kitölteni. A hőmérő gyémántpor tetszés szerinti ideig ki­jelölt helyen tartható: órákig, napokig vagy hó­napokig. Sem a hosszú ideig tartó tárolás, sem a me­chanikai, fizikai behatások nem hatnak a gyé­mántporra, csak a hőmérséklet változása alakít­ja át az atomreaktorban szerzett tulajdonságait, Melegedés hatására ismét csökken a kristályok terjedelme s visszanyerik eredeti keménységü­ket. Csak ezeket a változásokat kell regisztrálni, s ez nagy pontosságú indirekt hőmérsékletmé­rést tesz lehetővé. SZOKATLAN KALIBRÁLÁS A felhasználásra kerülő gyémánthőmérőt elő­zetesen „kalibrálják". Két indikátort, a felhasz­nálni kívántat és egy etalont félkör alakban filmmel vesznek körül, majd röntgensugarakkal átvilágítják őket. Ilyen módon a röntgenfilm rög­zíti kristályszerkezetüket. A további mérés során a kapott adatokat összehasonlítják az előre elké­szített grafikonnal, s erről gyorsan, egyszerű mó­don leolvashatják a gyémánthőmérő által mért hőmérsékletet. Az új gyémánthőmérő iránt a geológusok, fú­róspecialisták és más technológiai ágazatú mér­nökök, szakemberek, körében érthetően nagy az érdeklődés. ROVARTAN // BESZÉLNEK'' IS A MÉHEK! A méhek szervezett életét már régóta beha­tóan kutatja a tudomány. Megfigyelték például, hogy ha egy-egy méh mézben, virágporban gaz­dag virágot talál, hazaérkezése után a többi méh is elindul gyűjteni ugyanarra a lelőhelyre. Talán az illat alapján tájékozódnak? Dr. Kari Frisch német zoológus professzor alap­vető kutatásainak eredményeként már tudjuk, hogy a méhek ennél sokkal többre képesek: tán­cos jelbeszéddel közlik társaikkal a lelőhely irá­nyát és helyét. A kaptárba visszatért „előőrs" re­pülőtáncot lejt, vagyis repülés közben két félkört ír le. De az sem mindegy, hogyan. A kis átmérő­jű félkör leírása után élesen megfordul, majd az ellenkező irányba haladva újabb félkört repiii be, s kiindulási pontjára tér vissza. Hanem ez utóbbi közben törzsének hátsó részével „riszáló" mozgást végez, s ez a táncmozgás árulja el töb­bi társának a lelőhelyet. A hullámmozgások száma ugyanis szorosan összefügg a lelőhely távolságával: kisebb távol­ság esetében gyakoribb a hullámmozgás, nagyobb távolság esetében pedig lassúbb. A további vizs­gálatok még azt is kimutatták, hogy a repülő­tánccal a lelőhely elérésének irányára is pontos útmutatást adnak egymásnak a méhek. A kaptár belsejében ugyanis az előőrs megismétli a tánc­repülést, de most már függőleges síkban rója félköreit, méghozzá úgy, hogy a középső egye­nes rész akkora szöget zárjon be a függőleges­sel, amekkora szöget kint a szabadban a repülés iránya zár be a napsugarak irányával. Ezen a módon tehát a méhek. a napsugárzás alapján „navigálnak". Minthogy a méhek „hatósugara" a kaptártól minden irányban több kilométerre terjed, jogos volt a feltevés, hogy a méhek talán valamilyen más úton is közölnek információkat társaikkal. Valóban, dr. Esch müncheni kutatónak nemrégi­ben sikerült kimutatnia, hogy táncrepülés köz­ben a méhek hangjelzéseket is adnak, s ezen a módon is fontos útmutatáshoz juttatják társai­kat. A méhek „beszéde" a motorkerékpárok berre­gésére emiékeztet — szárnyaikkal idézik elő eze­ket a hangokat. Megfigyelték, hogy a hangjelzés időtartama a kaptár és a lelőhely közötti távol­ságról ad felvilágosítást, hevessége pedig a zsák­mány minőségéről. ORVOSTUDOMÁNY ÚTON A TÜDŐÁTÜLTETÉS FELÉ A Szovjetunióban évtizedek óta nagy erőket mozgósítanak a tuberkulózis megelőzésére, gyó­gyítására. Sajnos, ennek ellenére a betegségnek még ma ls vannak különösen súlyos esetei. Az ilyen betegek esetében életmentő jelentőségű len­ne a tüdőátültetés. Ennek megoldása hatalmas távlatokat nyitna meg a gyógyító orvostudomány előtt, és sok beteget megszabadíthatna súlyos be­tegségétől. OJ SEBÉSZETI ELJÁRÁSOK Az 1940-es évek vége óta, amikor Vlagyimir Gyemihov szovjet kutató először végzett kísérleti kutyán tüdőátültetést, a világ számos országában végeztek ilyenfajta kísérleti állatműtétet. Mi több, egyes esetekben már embereken is eszkö­zöltek ilyen beavatkozást — sajnos, eredmény nélkül. Ezekkel a kísérletekkel azonban sikerült felderíteni azokat az akadályokat, amelyek a si­keres tüdőátültetés útjában állnak. A Szovjetunióban az utóbbi években a legkü­lönbözőbb szakemberek — sebészek, immunoló­gusok, biokémikusok, morfológusok — fogtak ösz­sze, hogy egyesült erővel megpróbálják a nem jelentéktelen akadályok módszeres leküzdését. Állatkísérletekkel új sebészeti eljárásokat fejlesz­tettek ki, egyebek között megoldották uz ideg­szálak egyesítését, összevarrását is. Más kutatók főként az immunológiai problémá­kat tanulmányozták. Arra kerestek megoldást, hogyan lehet megakadályozni az átültetett szerv, a tüdő immunológiai védekező rendszer okozta későbbi kivetését. Ebben a tekintetben főként az­zal értek el sikereket, hogy a kísérletekhez a bio­lógiai tulajdonságok tekintetében az emberhez hasonló kutyákat választottak. Sikerült olyan ve­gyi anyagokat is találni, amelyekkel elnyomható a szervezetnek az átültetett szervvel szemben ki­fejtett védekezése. NYOMRA VEZETŐ KÍSÉRLETI KUTYÁK A tüdő átültetésével, a műtét sikeres végrehaj­tásával még nem érnek véget a kísérletek. Gon­dosan vizsgálni kell a szervezetben a beültetett idegen tüdő működését, a szervezet élettevékeny­ségében való részvételét. Csak hosszas, minden részletre kiterjedő kutatómunkával érhető el, hogy az átültetett idegen tüdő valóban beépül a szervezetbe, és teljes egészében átveszi a beteg, sérült szerv szerepét. Ezek a kísérletek már felcsillantják annak re­ményét, hogy előbb-utóbb sikerül majd megolda­ni a tüdőátültetés bonyolult problémáját. Az egyik szovjet tudományos kutatóintézetben hónapokig élt egy kísérleti kutya, amelyen tü­dőátültetési műtétet végeztek. Vizsgálatok tucat­jai bizonyították, hogy a szervezetébe belépített idegen tüdő mindvégig aktívan részt vett a szer­vezet gázcseréjében, és biztosította a szervezet normális élettevékenységét. Más kutyáknak csu­pán az egyik tüdejét . távolították el műtéttel, majd saját tüdejüket ültették vissza a helyére. Az eddigi eredményekből joggal lehet arra kö­vetkeztetni, hogy előbb-utóbb sikerrel megoldják majd a kutatók a tüdőátültetés bonyolult, nehéz problémáit. IdjJ

Next

/
Thumbnails
Contents