Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-11 / 41 . szám, Vasárnapi Új Szó

BÉKÉS FEGYVERKEZÉS: ALEKSZEJEV, A TANK Furcsa sport a súlyemelés. A z ember egyszerűen képtelen megérteni, hogyan lehet valakinek lelkiereje ahhoz, hogy hosszú esztendőkön át naponta iszonyatos súlyokat emeljen-emelgessen. Gyötrődés, fizikai fájdalom. rengeteg sérülés jár vele. de vannak mégis jelöltjei, akik erösebbek akarnak lenni, mint a többiek, akik bajnokká akarnak válni a sportágban. A hös hajósról elnevezett amerikai Columbusban három héttel ezelőtt avattak világbajnokokat .. izgalmas sport A súlyemelés fiatal sportág és nem örvend valami nagy népszerűségnek. Az erős embereknek azonban minden korban sajátos varázsuk volt. Ami mások számára lehetetlennek bizonyult, azt ők könnyedén megcsinálták. Erejüket mindig a kellő pillanatban használták, segítettek a gyengébbeknek és a legtöbb esetben az igazság oldalán állottak. Ezért nem csoda, hogy még a mesékbe és a legendákba ís bekerültek. A későbbi korszakokban azonban mindinkább szóhoz jutottak a gépek, s a tudományos-technikai forradalom „belekontárkodott" az erős emberek „munkájába". Napjainkba már csak nagy ritkán érvényesíthetik átlagon felüli erejüket. Elvesztették volna ezért vonzóerejüket? Nem, nem vesztették el, mert a sportban még sokáig helye lesz az erőmérésnek. S az erőmérés drámai és izgalmas lehet, főleg akkor, lia minőségi szinten, versenyszerűen, nézők előtt csapnak össze az „acélemberek". Varsóban például a tavalyi világbajnokságon úgy . szurkoltak a nézők, akárcsak egv labdarúgó-mérkőzésen. Valamikor régen a súlyemelés a vándorcirkusz parádés számai közé tartozott. Évtizedek óta azonban elismert olimpiai versenyszám és az eredmények az emberi teljesítőképesség határát súrolják. Ennek ellenére még mindig akadnak olyanok, akik egy kis túlzással „cirkuszi jelenetekkel" szórakoztatják a nézőket. Például befut az illető a pódiumra, s tigris módjára egyik sarokból a másikba futkos, közben köpköd, mormol valamit az orra alatt, dobálja a kezét, majd megpróbálja Van, aki egyáltalán nem összpontosít, nem színészkedik: bejön, megfogja a súlyzót, fölemeli, ledobja, majd a függöny mögé siet A színészkedő jól megnézi a súlyzót jobbról, balról, aztán undorral hátat fordít neki, megint megnézi, csóválja a fejét, majd mintha ellensége lenne, nagy mérgesen felkapja. Ha sikerül, undorral dobja le a súlyzót és győztes hadvezéri pózban elsiet Hát ilyesmi- is a súlyemeléshez tartozik Nem csoda, hogy színészkednek, hiszen pódiumon, reflektorfényben, nézők előtt „produkálják" magukat. Manapság már ritka az ilyen jelenség, de azért akadnak „bűvészkedők". Az igazi klasszistól távol áll az ilyen „pózolás". Számukra az eredmény a fontos. Természetesen a súlyemelőnek összpontosítania kell, s minden erejét a másodperc tört része alatt kell kifejtenie. Ebben valóban megzavarhatja őt minden kis zaj; ezért a kísérlet előtti összpontosítás idejére elnémul a nézőtér is, hogy íztán annál nagyobb erővel törjön fel egy-egy szenzációs eredmény után. Alekszeje* Nem véletlenül írtuk ennek a kiváló szovjet súlyemelőnek a nevét a „szenzációs eredmény" után. Ö ugyanis jelenlog messzemenően a világ abszolút legerősebb embere. Talán már mindent elmondtak az újságok a 28 esztendős, 130 kilós és 186 centi magas bányamérnökről, két kisfiú apjáról, a legklasszikusabb versenyszám, a szupernehézsúly világcsúcstartójáról (612,5 kg). Tudják róla, hogy nagy előszeretettel röplabdázik joe Dube, aki már többszőr „megfenyegette" Alekszejevet, de csak a nagy szavaknál maradt EMBEREK, súlyok, REKORDOK és kosárlabdázik, hogy egyéni magasugró-csúcsa 180 cm, hogy távolugrásban is elérte a 600 cm-t stb: Természetesen megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye saját teljesítőképessége határáról: „Űgy áll a dolog, hogy erről még nem is volt időm gondolkodni. De ha már megkérdezték és kíváncsiak a véleményemre, akkor elmondhatom, hogy úgv tűnök magamnak, mint egy jó! megszerkesztett tank, amely minden különleges nehézségek nélkül küzdi le egyik akadályt a másik után és megy előre. És ameddig megy, hát újabb kilókkal kellene gyarapodni a 612,5-nek^. Vlaszov és Zsabotyinszkíj után tehát továbbra ís szovjet súlyemelő a világ legerősebb embere. Pedig a varsói világ- és Európa-bajnokságon úgy tűnt, hogy megszakad a szovjet hegemónia (Zsabotyinszkíj sérülése miatt visszalépett és a bajnoki címet az amerikai Dube szerezte meg). Ňem így történt. Ott, ahol a súlyemelés annyira népszerű sportág, mint a Szovjetunióban, csak idö kérdése hogy mikor tűnnek fel újabb és újabb tehetségek. Ezek közé tartozott az üstököskét megjelent Vaszilij Alékszejev ís, aki már nemcsak üstökös, hanem állócsillag, a legfényesebben tündököl a súlyemelés egén. Vessünk néhány pillantást a szovjet súlyemelősport történetére . Krajevszký dr. ,1885-ben alapította meg Pétervárott a nehézatlétikát kedvelők klubját Ebben az időben a súlyemelőkön kívül az ökölvívók és a birkózók is látogatták a klub összejöveteleit, mert a Szovjetunióban a súlyemelés csak 1934-ben lett önállós sportág. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt mintegy 500-an űzték ezt a sportot a cári Oroszországban. A szovjet súlyemelők eredményei 1934-ben még csak átlagos világszínvonalon voltak. E sportág hallatlan népszerűsége arra engedett következtetni, hog,y a szovjet versenyzők rövid időn belül betörnek a világ legjobbjai közé; 1941-ig 27 esetben értek el a világcsúcsoknál jobb eredményt, de ezeket nem hitelesítették, mert a Szovjetunió nem volt tagja a Nemzetközi Súlyemelő Szövetségnek A külfölddel csak nagyon keveset érintkező szovjet súlyemelők teljesítményei* világszerte hihetetlenkedve fogadták, mondván, hogy „az oroszok biztosan összetévesztik a fontot a kilókkal". A világháború után rövid időn belül talpra állt a sportág Azt mesélik, hogy teherautók járták keresztül-kasul az országot, és ahol megálltak, leraktak néhány kézi súlyzót. így a tehetségek önmagukat fedezték fel. A háború utáni első bajnokságon nem kevesebb, mint 300 000 versenyző indult. 1946 fontos állomás a sportág történetében: A Szovjetuniót felveszik a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség tagjai közé és még ugyanebben az esztendőben részt vesznek a szovjet súlyemelők a párizsi világbajnokságon. A pontversenyt ugyan az Egyesült Államok nyerte, de a Szovjetunió — megelőzve a súlyemelő nagyhatalomnak számító Egyiptomot — a második helyen végzett. A 2. hely már jelezte a szovjet súlyemelősport feltartózhatatlan előretörését. Az 1950ben rendezett világbajnokság még az Egyesült Államok győzelmét hozta, de két évvel később, a helsinki olimpián a Szovjetunió végzett az élen, megelőzve az Egyesült Államokat és Iránt. Később minden olimpiai világés Európa-bajnokságon a Szovjetunió versenyzői bizonyultak a legjobbaknak. Kivételt csupán a melbourne-i olimpia és a teheráni világbajnokság képez, amikor az Egyesült Államok, illetve Lengyelország nyerte a pontversenyt. Azóta az alig 36 éves múltra visszatekintő szovjet súlyemelősport versenytárs nélkül áll a világon. Ezt bizonyítja minden olimpia, világ- és Európa-bajnokság. Lengyelország és Magyarország váltakozva szerepel a második, illetve a harmadik helyen a nemzetek közötti pontversenyben. A többi ország csak egykét kivételes képességű súlyemelővel rendelkezik 11 liter tej — naponta! Az izomkolosszusok eredményeikkel ámulatban tartják a világot. De az „acélemberekke!" kapcsolatban nemcsak a versenyteljesítmény téma, ha nem a fehér asztalnál felállított, vi lággá még nem kürtölt és nem hite lesített rekordhalmaz is. — Mit ehet nek ezek a fiúk? — teszik fel gyak ran a kérdést. Mert az edzéseken és a természetes erőn kívül testsúlyra • és nem is akármilyen testsúlyra van szüksége a szupernehézsúlyú versenyzőnek. A legendás hírű Jurij Viaszos, mondotta, hogy a rettentő súlyok moz gatásához és megtartásához legalább 150—160 kilós súlyemelő szükséges Kevesebb nem elég, mert a versenyző összeroppan, elveszti egyensúlyát, a rideg, félelmetes vaskorongok alatt Ezért az izomkolosszusoknál fontos szerepet játszik az evés. A súlyemelők étvágyáról elképesztő híresztelé sek járják a világot. Az emberhegyek nem tagadják, hogy egy család napi adagja csak amolyan előétel féle lehet számukra, de azért sokkal keve sebbet esznek, mint azt sokan gon dolnák. Alekszejevről nem keringenek olyan hírek, mint hajdanában az amerikai Andersenről, aki állítólag minden ebédje után egy kishordó sört ivót! meg. A szovjet óriás nem rajong a húsért sem, legjobban a füstölt halat szereti. Zsabotyinszkíj annak idején az ebédjét jó adag salátával kezdte. Utána 30 deka sonka következett, majd leves, két-három szelet hús körítéssel, befejezésül pedig egy üveg befőtt. Naponta másfél liter tejet' fogyasztott és két üveg ásványvizet, joe Dube, az amerikaiak ólomsúlyú tavalyi világbajnoka (178 cm magas és 140 kilói a tej megszállottja Ö tartja tejivásban a „világcsúcsot": svédországi szabadságolása idején 11 litert ivott meg naponta. Serge -Reding, a botcsinálta belga szupernehézsúlyú versenyző ét vágyáról a felesége nyilatkozott (Reding tornászként kezdte sportpályafutását, de egyénisége súlya alatt da rabokra törtek a szerek . . . Először talajtornára „irányították", de miután makacskodott, kidobták a szakosztály ból. Még szerencse, hogy a súlyeme lő vezetők felfigyeltek rá): „Hetente 15 kiló húst vásárolok. Tizennégy kilöt a férjem csipeget, egyet "én fo gyasztok el .. Hol a határ? A sportvilág álmélkodik a Herkulesek eredményei láttán, a súlyemelő teljesítmények minden képzeletet felülmúlnak. Ha például _ valaki 10 évvei ezelőtt azt mondta volna, hogy a legklasszikusabb számban, a szupernehézsúlyban 612,5 kiló lesz manapság a világcsúcs, gyógyintézetbe küldték volna, mondván, hogy nincs minden rendben az illető fejében. Szó val ilyen mértékben fejlődnek az eredmények. A tudományosan megalapozott edzésmunka, az ugyanilyen értelemben vett étkezés újabb és újabb példával szolgál, hogy milyen iszonyatos súlyú vaskorongok megtartására képes a súlyemelő, mi mindenre képes az ember, aki előtt szinte nincs lehetetlen; nemcsak a sportban, hanem az élet más területén is. Ezt újabb és újabb eredmények bizonyítják a sportban, a tudományban és a művészetben egvaránt. TOMI VINCE A világ legerősebb embere: Vaszili/ Alekszejev. mirni Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorki| utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-13 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, táviiá: 09308. Journal Kiadóhivatal , Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Stúiova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Új Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná expedícia tlače, Bratislava. Gottwaldovo námestie 48/Vtl.