Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-06 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

eredményeivel sem. A számok könyörtelenségével indokol: — Tavaly a kötelező iskolalátogatást 50 fiú és leány fejezte be. Közülük csak tizenötöt vettek fel ipari tanulónak. A többit azért nem, mert a kötele­ző iskolalátogatást nem a kilencedik, hanem az il­sóbb évfolyamokban fejezték be. Nehéz a megoldás „hogyan"-ját megtalálni, de szándék, akarat, lehetőség van. Azt szerelnénk, ha minden kis cigányka ezt dalolná: Csi csordem ke szi amenget Vagyis: De nem lopok, van mindenem! Akaratlanul is ezt dúdoltuk, amikor az ipolyfödé­mesi „hegyen" láborozó cigányok gyermekeit láto­gattuk meg. Nem piros, hanem kék! Pusa tagadott. Hiába gyanúsítják őt, nem vitte el azt a pulóvert. Nem is járt ott, tanúsítják a többiek. A vizsgálatot vezető kimerült és egy for­mális jegyzőkönyvet készült tollbamondani: írja ké­rem, hogy az eltűnt piros pulóver ügyében ... Pu­sa közbe szólt: Nem piros, hanem kék! Ebből per­' sze kiderült, hogy látta az eltűnt pulóvert és egy újabb félórás kihallgatás -ut-án be is vallotta, hogy ő vitte el, \ Az eset tréfásnak látszó. Bizonyára azonban an­nak, hogy a cigányságnak a környező lakosságtól eltérő a gondolkodásmódja. Képzettársításai elüt­nek a környezet által megszokottól. Mondhatnánk úgy is, hogy a primitív népek bizonyos fejlődési szakaszára jellemzően átmenet a praelogikus és a logikus gondolkodás között. Tehát kérdéseinkre adott válasza sem mindig köntörfalazás, csűrés-csa­varás, mellébeszélés, hanem asszociációs törvény­szerűség. A cigányság eredete, származása, életfelfogása a környező lakosság előtt hosszú ideig ismeretlen volt, sokak előtt ma is ismeretlen. Tehát az egy­szerű ember szemével nézve: gyanúsl Sokan töb­bet tudnak a négerekről és az indiánokról, mint a cigányokról. Madách Imre tragédiájában Lucifer ezt mondja: f* Nem adhatok mást, csak mi lényegem! Meniiyire igaz ez a cigányokra vonatkoztatva. Azt mondják, hogy a cigányok erkölcstelenek. Da vajon ők, ma­guk tudnak-e erről? Még nagyon sok közöttük az olyan, aki nemesnek tartja saját erkölcsét: a mun­kát szégyennek, a kóborlást pedig emberinek. Röpke tíz esztendővel ezelőtt még hivatalos kimu­tatás bizonyította, hogy a nyugat-szlovákiai kerület­ben a kóborló cigányoknak 80 lovuk és 60 szekerük volt. Az életformájuk csak lassan változik, egyesek mégis azt kívánják, hogy a tudatuk máról holnapra megváltozzon. A cigányság viselkedését, gondolkodásmódját őseinek társadalmi létében kell vizsgálnunk. Húzzad cigány­Mulatozó uraink a nóta végén bankót húztak a vonóba, esetleg nyálazták a prímás homlokára. Töb­bet aligha tettek a cigányok problémáinak megol­dása érdekében. Azoz, hogy egyesek mégis: dr. Szentkirályi Zsig­mond 1940 őszén a kassai „tábor" elnevezésű vá­rosrész 1200 cigányát megvizsgálva úgy találta, hogy 358 cigány tetves és 17 kezeletlenül rühes, Két esztendő múlva, 1942. május 21-én a „nemzetpoli­tikai társaság" gyűlésén, később az ŰJ MAGYAR MUSEUM folyóirat lapjain közre is adta javaslatát: A kitelepítésre a háború végéig gondolni sem lehet, a cigányok internálása azonban lehetséges. Alkotmányunk és az intézkedések szelleme kizár­ja a cigányokkal kapcsolatosan a hátrányos meg­különböztetéseket. Sorsuk, életük számunkra nem romantikus téma, hanem társadalmi probléma. Érsekújvár városi nemzeti bizottsága egyik jelen­tésében írta: Napjainkig sikerült a péró 40 százalé­kát felszámolni. A teljes felszámolás feltételezi az állami lakásépítés fokozását... Most a város statisztikusa jelentette: Polgáraink 1969-ben 33§ kihágást követtek el. Az esetek közül 102 alkohol hatására történt: 72 esetben a kihágók cigányok voltak. (Csípős megjegyzés kívánkozik ide: Bizonyos esetekben az alkohol veszedelmesebb, mint az, hogy valaki cigány!) Egy újsághírből tudtuk meg: Rozsnyón tegnap fejeződött be az a kéthónapos iskoláztatás, ame­lyet a cigánylakosság köréből kikerülő egészség­ügyi dolgozók számára tartottak. A két hónapig tartó tanfolyamon egész Szlovákiából 26 cigánynő vett részt. Kérdés nélkül megállapíthatjuk, hogy más az, amit a munkásosztály állama tett a cigányok ér­dekében és más, amit dr. Szentkirályi javasolt. Nem értjük egymást A cigány akkor örül, amikor esik az eső, fúj a szél, mert bizonyos,hogy utána szép idő lesz.. s Ki érti ezt? A cigányság adottságai, tulajdonságai attól a perctől kezdve gondot okoztak a hatóságoknak, amióta az első raj megjelent Európában. Ne áltas­suk magunkat, mondják napjainkban is sokan és idézik a tagadhatatlan tényeket: Már szinte sisi­phusi munka az, amelyet tanítóink, egészségügyi dolgozóink végeznek. Hordjuk a munkát, a jó szán­dékot, a gyógyszereket, a nevelési pótlék koronáit és egyebeket a Danaidák hordójába és mindig min­den szétfolyik. A munkaerők toborzása jó alkalom a vándorlásra. A szabadság pedig a szabados erköl­csöknek is teret ad. Modernizálódtak, de nem változtak! Látszólag bizony gyakran igazak az érvek. Feles­leges példákat sorolni rá. Tudjuk, ismerjük. Megne­hezíti munkánkat, hogy nem értjük egymást. Sze­rintünk például lehetetlen állapot, hogy a már 500 év óta közöttünk lakó cigány is igyekszik letagadni cigány származását — új környezetben — -még ak­kor is, ha történetesen úgy néz ki, mint egy néger. És ha felemelkedett már a kellő gazdasági, kultu­rális színvonalra, gyakran megtagadja a többieket. Örökös üldözésük kitermelt egy rendkívül fürge, igénytelen és leleményes népcsoportot, amely tör­vényen és társadalmon kívül próbált élni és megtar­totta vándor életmódját. Sok cigány viszont tökéletesen beilleszkedett tár­sadalmunk életébe, dolgozik, tanul, kultúráltan és megbecsülésben él. De a cigányok tömegének meg­változása nem történt meg, csak a kezdetnél tart. |ó volna, ha értenénk egymást s ők is akkor örül­nének, amikor mi. Ha Igazán értenék, tiogy a nap éltető melege egyaránt kedves nekünk, is nekik is. HAJDÚ ANDRAS Firdusi perzsa költő Barhram királyról irt versében találjuk a cigányokról szóló első, írásos emléket: „Úgy bolyonganak szerte-széjjel a világban, mint a kutyák vagy a farkasok. Nevüket is a vándorlás alatt kap­ták. Ötven ismert elnevezésük közül a cigány és az egyiptomi terjedt el legjobban. Nagyobb csoportban a XV. században érkeztek hozzánk. Zsigmond király egyes törzseknek menlevelet adott és szabad mozgásukat megengedte. Később ke­gyetlen üldözés indult ellenük. Károly császár 1726­ban elrendelte, hogy minden cigánynak le kell vág­ni az egyik fülét. Irtották, akasztották őket. II. József idején Hont vármegye urai emberevés vádja alapján kettőt felnégyeltettek, hatot kerékbe törettek, 16 férfit felakasztottak, 16 nőt karddal végeztettek ki. Ai üldözések betetőzése volt a hitleri módszer, 50 ezer cigányt végeztek ki a náci gázkamrákban. Ötszáz évig űzték, kergették, gyilkolták a cigányo­dat... Letelepitésükre Mária Terézia tette az első kísérle­tet. A beneši köztársaság idején Kassán lélhivatalos intézmény alakult: „Társaság a cigánykérdés tanul­mányozására és megoldására". Kevés kivételtől eltekintve a romantikát és ai egzoti­kumot keresték a cigányok életében. „Csi csordem... 1 Sut y i dalolta valamikor egyik népdalgyűjtő­nek: Kodi phenel a tsino rom ... Vagyis: Azt mondja a kis cigányka, azt lopok én, amit tudok!.., A cigányok régi felfogása szerint a lopás a Dev­lától eredő joga volt mindegyikőjüknek. Mi azon­ban inkább a cigánygyermekek jelenlegi nevelésé­nek problémáit szeretnénk érzékeltetni. Didi Pál, a lévai jnb dolgozója pontos felvilá­gosítással szolgál: — Nem lehetünk elégedettek, hogy járásunk 4358 cigány lakosának 1048 gyermeke közül 312 rend­szertelenül, 45 pedig egyáltalán nem látogatja az iskolai tanórákat. Különösen Kissalló, Nagysalló és Zselíz cigánycsaládjai gondatlanok ezen a téren. Nem elégedett az iskolába járó cigánytanulók A felvételeket Tóthpál Gyula készítette

Next

/
Thumbnails
Contents