Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-05 / 211. szám, szombat

Csallóköz réme: A TALAJVÍZ A MIRŐL ÍRNAK mf tribúna fm

pj W^fyfa PRACE PRAGAI LAPOK ö SZI műsor a Kelet-szlovákiai Galériában A prágai Popov Híradástechnikai Intézet „politizálása" 1968-ban Két évvel ezelőtt, amikor a csehszlovák tömegtájékoztatási eszközök többségében a jobboldali erők magukhoz ragadták a műsorszerkesztés és politikai tájékoztatás megszervezését, éppen a sajtó, a rádió és televízió volt az a tényező, amely még jobban fokozta a nyugtalanságot. Ezek az eszközök akkor széles körű szovjetellenes kampányt indítottak, s tevékenységükkel erősen gátolták a konszolidációt. A prágai tv augusztusi szereplésével a Svobodában (a közép-csehországi pártbizottság napilapja) dr. Zdenčk Píibramský foglalkozik. A cikkből azokról a körülményekről értesülünk, amelyek 1968. augusztus 21. után néhány napra lehetővé tették a tv „hadiműködését". A prágai Popov Híradástechnikai Intézet már aug. 22-én a tv munkatársai rendelkezésére bocsátotta az intézet műszaki berendezését. Noha az intézet igazgatója néhányszor kifogást emelt a műsor tartalma ellen (főleg a kitalált, tendenciózus koholmányok miatt), a prágai tv szerkesztői, egészen a párt- és kormányküldöttség megérkezéséig, innen sugározhatták műsorukat. Az adást katonai módszerekkel biztosították. A stúdió és a technika közti összeköttetést titkos jelszavakkal bonyolították le, és a tv-szerkesztők számára titkos kijáratot létesítettek arra az esetre, ha el kellene hagyniuk az intézetet. Az intézethez vezető utakon motorkerékpáros őrszemek cirkáltak azzal a feladattal, hogy jelezhessék az esetleges veszélyt. Ezeket az őrjáratokat az „intézet védelmi tanácsa" alakította. A kutatóintézetben megszervezték a külföldi rádióadások lehallgatását. Minden hírt rögzítettek, amelyben szó esett Csehszlovákiáról. Ezt az anyagot azután sokszorosítva terjesztették az intézeten kívül. Állítólag a kormánytényezők számára állították össze azt a híranyagot. „A Popov Híradástechnikai Intézet nemcsak az antikommunisták és antiszocialisták propagan'dabázisává vált, hanem beavatkozott a rádiókommunikációs rendszerbe is, elsősorban az ún. fővárosi pártbizottság rádiója műsorának sugárzásával. Továbbá helyettesítette a Csehszlovák Sajtóiroda monitor-szolgálatát. S ez, egyetlen intézet megterhelése szempontjából több a soknál. Eltekintve attól, hogy ez a tevékenység sok pénzbe került, mégpedig a tudományos kutatómunkára tervezett anyagiak rovására" — állapítja meg Pfibramský, majd összegezve a tanulságot leszögezi: „A Popov Híradástechnikai Intézet dolgozói is nagyot hibáztak, mert kezdeményezésükkel hozzájálultakj hogy egyének tévedései (íz- és százezrek tévedéseinek Indítékává váljanak." Müncheni visszhang Prágai lapszemlénkben megismertettük olvasóinkat az RPban közölt cikksorozattal, melyben S. Oborský kommentálta V. Černý professzor magnószalagra felvett politikai elképzeléseit az ún. demokratizációs folyamatról. Nos, az RP címére a napokban Münchenből is érkezett válasz, amelyben a levélíró kifogásolja a beszélgetés közlését, mivel úgymond „minden ember magánéletében elő^ fordulhatnak szavak, gesztusok és állásfoglalások, amelyeket nem a nyilvánosságnak szánt". Az RP csütörtöki számában glosszát fűzött a müncheni levélhez. Idézzük: „Csakhogy ez az állítás ismét ellenségeink újabb fogása. Černý professzor Ján Procházkával és társaival nem baráti eszmecserére ült össze, nem arról csevegett, miként nőnek a gombák, sem pedig arról, hogyan akarják a nyarat eltölteni. Az ő találkáikon az állam és a szocialista köztársaság elleni ellenforradalmi felvonulás stratégiáját és taktikáját határozták meg. Ezeken a megbeszéléseken léptek kapcsolatba egymással a különböző kommunistaellenes csoportok. Korántsem volt itt szó idillikus találkákról, politikai tanácskozások voltak ezek, amelyeknek természetesen zárt ajtók mögött kellett lejátszódni, nehogy kiszivárogjon valami, ami a progresszivisták ellen hangolta volna az embereket. Egyébként erről tanúskodik a Václav Černý professzorról közölt cikksorozat visszhangja ls. A professzor kabinetjének ajtaját azért nyitották ki, hogy mindenki tudja meg: azok, akik a tribünökön ecsetelték az emberarcú szocializmus káprázatos varázsát, titokban népünk nagyarányú félrevezetését, becsapását készítették elő ... Nem kell sokat törni fejünket azon, hogy egyes Münchenben tartózkodó olvasóinkat miért izgatta fel annyira a Černý-cikksorozat. Ugyanis abban róluk is megírtuk az igazságot. Azt, miért menekültek „hazafias módon" Nyugatra, s miért adták el „szocialista tollúkat" a burzsoáziának." Harcolunk az értelmiségért A Tvorba 35. számában Ladislav Novotný, a CSKP KB ideológiai osztályának vezetője nyilatkozik, az értelmiséget érintő időszerű kérdésekről. Többek között hangoztatja, hogy az értelmiség és a munkásosztály kapcsolatát tisztázni kell, s meg kell nyerni az értelmiséghez tartozókat a marxi—lenini politika támogatásának. — Az értelmiség, írja L. Novotný, olyan egyenrangú tényezője a társadalomnak, amelynek aktívan ki kell venni részét a társadalom irányításából. Olyan esetek, hogy egyének vagy egyes értelmiségi csoportok szocialistaellenes álláspontra helyezkednek, nem jogosítanak fel bennünket az egész értelmiség elítélésére. Ez nagyon súlyos hiba lenne. A mi utunk a pozitív megoldás útja: az értelmiség valamennyi becsületes képviselőjére támaszkodva, segítségükkel kell megnyernünk minden értelmiségit a pártpolitika támogatására. Harcolni akarunk az értelmiségért, meg akarjuk nyerni ügyünknek. Azonban nekik is törekedniük kell szocialista jellegük megszilárdítására. Be kell bizonyítaniuk, hogy érdekeik azonosak a munkásosztály érdekeivel. Az értelmiség programja nem lehet passzív lemondás, mert arra csak ráfizethet. Az értelmiség előtt álló egyedüli reális út a teljes bekapcsolódás a társadalmi élet észszerűbbé tételébe. De ugyanakkor az értelmiségnek éreznie kell, hogy pozitív munkásságát és állásfoglalását a társadalom is méltányolja. A CSKP KB ideológiai osztályvezetője cikkében rámutat továbbá arra, hogy az eszmei-nevelő munkának nem szabad a főiskolákon befejeződni, a munkahelyeken is folytatni kell. Tekintettel a társadalom igényeire, ki kell dolgozni az egyes értelmiségi csoportok számára a világnézeti és társadalomtudományi nevelés módszereit és formáit. Az eszmei nevelés a műszaki értelmiség esetében pl. nem közvetlenül politikai jellegű, hanem a műszaki fejlesztés szempontjából is jelentős. A szélesebb társadalmi és politikai "áttekintéssel rendelkező műszaki értelmiségi bizonyára másképpen kezd hozzá pl. egy villanyerőmű tervezéséhez, mint a csupán műszaki ismeretekkel rendelkező szakember, aki munkájában nem látja az embert, az embert mindennap körülvevő életkörnyezetét. Novotný elvtárs cikke végén hangoztatja: az értelmiséget be kell vonni a politikai munkába, a konkrét feladatok megoldásába. A műszaki értelmiség pl. jelentős szerepet vállalhat magára a termelés racionalizálásában, a tartalékok felfedezésében és a munkafeltételek megjavításában. l«m) Bár a képtárak a színházaktól eltérően a naptári év szerint határozzák meg a munkaévet, mégis az őszi idénykezdés jelent valami újat a nyári „uborkaszezon" után. Az uborkaszezon a nyár folyamán nyitva tartott Kunt Ernő tárlatot kb. 6500 látogató tekintette meg, s mint érdekességet meg kell még említeni, hogy többen szerettek volna a kiállított képekből vásárolni. Hasonló nagy érdeklődés várható Oravecz Imre tárlatára, mellyel a képtár az őszi idényt kezdi. Erre a kiállításra már alaposan felkészült a képtár, a kiállítási termekben a művek elhelyezése folyik, sőt a nyomdaszagú katalógus is már csak a megnyitót várja. Oravecz Imre személyében és művészetében egy érdekes egyéniséget ismer meg a képzőművészetet kedvelő közönség. A művészetét emberközelinek lehet jellemezni. Munkásságának indulása az első világháború befejezésének idejére, tevődik, akkor kezdett festészettel foglalkozni, majd Csordák Lajos megértő közreműködése által a húszas években Krón Jenő iskoláját látogatta. Mindezek ellenére nem kimondottan akadémikus, hanem inkább a paraszti valóságot folklorisztikus erővel ábrázoló festőről beszélhetünk. Ebben a kifejezésmódban rejlik Oravecz Imre érdekessége és ereje. Októberben a Német Demokratikus Köztársaság néhány képzőművészének közös tárlalát láthatja majd a város közönsége. Novemberben pedig a csehszlovák—szovjet barátsági hónap jegyében az ungvári művészcsoport közös tárlata kerül bemutatásra. Az év utolsó hónapjában Jozef Fabini dr. művészeti termésének legfrissebbjeit állítja ki a képtárban. Fabini mester kelet-szlovákiai származású, a Szepességben született, és alkotásai is magukon viselik e táj ihletését. Kassán eddig nem volt kiállítása, ellenben Bratislavában volt már tárlata. Terveit és kötelezettségvállalását, összesen nyolc tárlat rendezését, a Kelet-szlovákiai Képtár túlteljesítette 11 tárlat megrendezésével. A képtár ezáltal szervesen részt vesz Kelet-Szlovákia metropolisának kulturális életében. Két év múlva fennállásának huszadik jubileumát ünnepli, ez oknál fogva is, egyre gyakrabban foglalkoznak a képtár kibővítésének gondolatával. Kelet-Szlovákia képzőművészetét megilletné már az állandó tárlat is. Ha nem is a képtár kiállítási programjához tartozik szorosan, de említésre érdemes a képtár vezetőinek az a terve is, hogy az ősz folyamán a képtár mellett működő képzőművészeti barátok szövetsége tanfolyamot indít a képzőművészet kezdeteiről és fejlődéséről KeletSzlovákia területén. - —

gat— Az i<Jei változékony Időjárás sok gondot okozott az ipolyvlski szövetkezeti tagoknak is. Néhány héttel megkésve, csak az agrotechnikai határidő letelte után kezdhették meg a tavaszi munkákat. Ezt tetőzte még az Ipoly áradása. A szántóföldeken egy tel jes hónapig állt a víz. Ezzel mintegy 40 hektárnyi területen esett kár az őszi vetésekben. Mindezek ellenére a szövetkezet vezetősége a legutóbbi taggyűlésen jó gazdasági eredményekről számolhatott be. Ebben az évben összesen 328 hektáron termesztettek gabonaféléket. Búzából 38 mázsa hektáronkénti átlagot terveztek. Az árvízmentes táblákon, 198 hektáron 35 mízsát, az árvíz járta földeken 17,7 mázsás átlaghozamot értek el. Árpából hektáronként csak fél mázsával maradtak a terv alatt. Zabból viszont a tervezett 22 mázsa helyett húsz kiló híján 25 mázsát értek el. jú termés mutatkozik a pillán Bős, 1937 október hó — Ha az ember Pozsonyban vonatra íil s leunatkozik a cammogó vicinálissal Szerdahelyre, innen tovább utazhatik autóbusszal dél felé. Ollétejed, Várkoüy, Nyék, végállomás Bős. Bős egyike Csallóköz legnagyobb községeinek. Színmagyar falu, ha mindjárt egy év óta szlovák iskola is működik s elég sok tanulóval. SZEGÉNV GAZDAGOK A falu már kint á határban kezdődik. Az országút mellett kisemberek vályogházai vannak épülőfélben. Munkájukat megakasztotta az esővel terhelt ősz, meg a szegénység, pénztelenség. Szemben az épülő hé zakkal a bérbe adott grófi uradalom majorja van. A majorban szeszgyár, amely téli időben, mikor üzemben van, egy pár munkásnak kenyeret ad. Távolabb vannak a cselédházak meg a lóistálló, amit most gabona raktárrá alakítottak át. Megkérdem az egyik cselédet, hogy milyen az élet itten?. — Hát bizony rosszabbul nem is mehetne. Munka van reggel öttől késő estig és bizony nem ritkaság mikor vasárnap is dolgozni kell. — A kommencióért meg a fizetésért mindig veszekedni kell mire kiadják, mert az uraság, azt mondja, hogy nincs pénze. Most még a fizetésünk bői, meg a kommenciőból is lefogtak. Még azt a keveset se tudják megadni. Éiljen meg az ember ha dolgozik mint a barom, nos fizetés meg nincs ... A munkások bére elszomorító. Nyári időben tíz—tizenkét korona, ősszel meg csak hét— nyolc koruna. Hiába van kollektív szerződés, a munkabérek most is csak olyanok, mint azelőtt voltak. Az úr, aki „nem tud a munkásainak fizetni — azt mondják — nyolchengeres autón jár, parádésfogatot tart és Abbáziában nyaral." ÜRES KASTÉLY — LAKÁSHIÁNY A grófi birtokon mindjárt a falu végén gyönyörű park van, hatalmas kastéllyal. A grófi család ugyan nem tartózkodik itten, csak nyárra jönnek le két hétre nyaralni és az ötven termes kastély egész éven keresztül üresen áll. A faluban sok szegény ember lakás nélkül van és töri a fejét, hogy honnan izzadja ki a havi 50 koronát egy szegényes lyukért. CSALLÓKÖZ ELLENSÉGE: AZ ÁRVÍZ A földművelésnek nagy hátrányára van az úgyszólván egész évben tartó árvíz, illetve a talajvíz. A tavaszi és az őszi esőzéskor felszínre jönnek a talajvizek s a földeket hetekig víz borítja. Így aztán megtörténik elég sokszor, hogy a földek üresen maradnak, — vagy a vetésekre jön a víz, s akkor megint vége mindennek. Ilyenkor bizony nem ritkaság, ha a gazdának még annyi sem terem inint amennyit elvetett. gós takarmányokból Is. A 42 hektáron termesztett lucernából az eddigi kaszásokkal 58 mázsát ta karítottak be hektáronként. A tervezett 1800 mázsával szemben már 2429 mázsát értek el. Lóheréből 2010 mázsa helyett pedig 2885 öt. Ugyancsak szép termés ígérkezik a 12,5 hektáros szőlőben is. A kertészetben viszont a kései tavasz miatt közel 100 000 koronás lemaradás mutatkozik. Az állattenyésztésben valamivel kedvezőbb a helyzet. Főleg a hústermelés terén szépek az eredmények. A hízó szarvasmarháknál 90 deka a napi átlagos súlygyarapodás darabonként. Tíz dekával több a tervezettnél. A sertéseknél 50 dkg ot értek el. Nemrégiben kiselejtezték, illetve felújították a tehénállomány nagyobb részét. Ennek következtében az első félévben 34 000 liter tejjel fejtek kevesebbet a tervezettnél. Az állatié nyésztés eladási tervét a tej kivételével mindenből teljesítették. —iy— Fizetjük a méreg drága ármentesítési adót — mondja az egyik földműves — de semmi hasznát nem látjuk. Arra nincs gondjuk, hogy a vízeket levezessék. A végrehajtó már két hónapja a faluban nyaral és nap-nap után vannak végrehajtások és foglalások. A falu gondolkodására jellemző a következő eset: Az egyik környékbeli földbirtokos autójával a faluban járt. A határban a gondozatlan úton megsüllyedt az autója a nagy sárban és nem tudtak tovább menni. Próbálkozott a sofőr, az úr is segített neki, hogy az autót kimozdítsák a feneketlen sárból, de nem ment sohogy sem. Mellettük a földeken emberek dolgoztak, akik kárörvendve nézték az autósok baját, de nem mentek segítségükre. A földbirtokos végül pénzt ígért nekik, ha kisegítik. A „pénz" szó megmozgatta az embereket s kilökték a sárból az autót. Az autó tulajdonosa erre megkérdezte az emberektől, miért nem akartak neki segíteni. — Azért, inert azt hittük, hogy az úr is végrehajtó . . . — hangzott az egyértelmű válasz. POÓR FERENC A fent közölt riportr.ak kissé különös története van. Ez a riport ugyanis még a burzsoá köztársaság idején a Magyar Nap 1937. október 17-i számában jelent meg, és az írója én vagyok. Hogy miért írtam álnév alatt? Meg volt erre minden okom. Ugyanis apám annál a nagybirtokosnál volt urasági kovács, akiről a riportban kiteregettem számára nem egy kellemetlen dolgot. Bár a szerkesztőségen kívül senki sem tudta, hogy voltaképpen ki is van az álnév mögött, az uraság mégis rám gyanakodott. Apám is, én is hiába hajtogattuk a magunkét, hogy a riportot nem én írtam, az uraság nem hitt nekünk s a maga módján retorziókkal élt ellenem. Ugyanis apám a kommencióban naponta tejet is kapott s ezt a tejjárandóságot napi egy literrel csökkentette azzal a „bölcs" indoklással, hogy minek nekem a tej, kérjek a kommunistáktól, ha már nekik írok. Pár hétig tartott a helyzet, amit aztán megírtam a Magyar Nap szerkesztőségének és segítségüket kértem. Segítettek isf Mint később megtudtam, erélyes hangú levelet írtak Schreiber Hugónak, az uraságnak, melyben tudomására hozták: vagy beszünteti az apám, illetve az ellenem hozott embertelen szankcióit, vagy pedig az egész csehszlovákiai kommunista sajtó olyan kampányt indít ellene, amit nem fog megköszönni. A levélnek foganatja lett: a megvont tejet ismét megkaptuk. Volt egy másik következménye is ennek az álnév alatt megjelent riportnak. Ez esetben éppen az álnévvel volt baj. Ugyanis az történt, hogy a riport megjelenését követő héten a Barázda című, a Magyar Nemzeti Párt hetilapjában megjelent egy nyilatkozat a valóban létező (álmomban sem gondoltam arra, hogy valóban létezik egy ilyen nevű ember) Poór Ferenctől, a nemzeti párt egyik járási titkárától, aki erélyesen visszautasította a nevével való viszszaélést, hangoztatva, hogy íme, a kommunisták az „ilyen módszerektől sem riadnak vissza" stb., és hogy sajtópert indít ellenem. Ebből — mint több más kilátásba helyezett sajtópörből — azonban nem lett semmi, mert mint később megtudtam, az illető figyelmét felhívták arra, hogy hát azért egy fiatalkorú ellen sajtópört indítani nem volna éppen szerencsés dolog. Hiszen alig múltam 18 éves. Ne vegye szerénytelenségnek tőlem az olvasó, hogy mindezt megírtam, de úgy vélem, hogy éppen a kommunista sajtó 50. évfordulója alkalom arra, hogy a fiatalabb generáció ilyen módon is kissé megismerkedjék az akkori viszonyokkal. BATKY LÁSZLÓ J» Értékelték az első félévet