Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-27 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

Vége a nyárnak HÉTVÉGI MEGÁLLAPÍTÁS — Hogy a csodában ludhatla az időjárás i'iyen pontosan, mikor van hétvége? — bosszankodik a barátom. — Hiszen nem is tudja ... — Akkor miért romlik el az Idő mindig éppen hétvégére?! BIZTOS IDÖJOSLAS — Mit gondolsz, Sz, fog esni? Sz. tudálékosan felnéz az égre, majd megfontoltan leszegezi: — Ha ilyen marad az Időjárás, akkor nem. SZÁZ SZÁZALÉK A meteorológiai intézet jelenti: a zivatar valószínűsége negyven százalék. — Tehát nem lesz zivatar! — szólal meg K. derűlátóan. Felesége azonban a szavába vág— Ne örülj! Elfelejtetted mór, hogy a minap csak tízszázalékos volt az eső valószínűsége, s mégis száz százalékosan megáztunk? HŰVÖS NYARAK UTÁN A húszéves Kati nyárvégi sóhaja: „Lassan elmúlik az Ifjúságom, de még nem volt egy igazán forró nyaram!" NEM BA), HA VÉGE A NYÁRNAK A nemrég férjhez ment Zsuzsi így panaszkodik barátnőjének: — Nagyon sajnálom, hogy vége a nyárnak. Miért? — érdeklődik a barátnő. — Mert többször nem lehetek az űj fürdőruhámban — magyarázza Zsuzsi. — Tudod, abban, amelyet a férjem külföldről hozott. Olyan senkinek se volt a strandon. — Ezért igazán ne búsulj! — . vigasztalja barátnője. — Hiszen ezen könnyű segíteni. — Hogyan? — ég ZsuzsS a kíváncsiságtól. — Vetess a férjeddel egy új bundát is: Olyat, amilyen senkinek sincs! FÜLÖP IMRE Az elmúlt Hónapban jelent meg Budapesten a Kossuth Könyvkiadó gondozásában Mikes György és Mészáros András Szép lehetsz . . . című humoros könyve. A népszerű humorista és karikaturista közös alkotása minden bizonnyal sok derűs percet szerez olvasóinak. Mi most előzetesként, mielőtt a könyv hazai könyvesboltjainkban is megjelenik, egy humoreszket és néhány karikatúrát mutatunk be kedves olvasóinknak. Gyermekkori szerelem — Visszajöttem hozzád, mégis te vagy az igazi! Kiskocsi Korkülönbség MEGLEPŐ ESET (ív. vJ . — Most pedig válaszolok az elhangzottakra. JUBILEUM Egy öreg földműves és élet* párja a disznóól előtt álldogál. Az asszony Így szól: — Nézd, Károly, holnap lesz az ezüstlakodalmunk, öljük le ezt a disznót. A férfi nézi a disznót, azután a feleségét, majd ezt mondja: — Miért ölnénk le a szegény állatot azért, ami huszonöt évvel ezelőtt történt? Ű igazán nem tehet róla ... SZERENCSE — Páratlan szerencse érte Ahmedet! — újságolta egy török a barátjának. — Képzeld, tavaly biztosította magát a beleset ellen, három nap múlva pedig eltörte a lábát. Fél évvel ezelőtt tűzkár ellen biztosított és egy héttel később leégett a háza. Most meg nyolc napja életbiztosítást kötött és képzeld, tegnap váratlanul távozott az élők soráhól... Szabálytalanságok Az ismerősöknek kölcsön adott könyvek bizonyítják, hogy az ember nem kaphat meg mindent az élettől. Vannak emberek, akik sajátos módon segítették elő az irodalom fejlődését: nem lett belőlük író. Rendszeresen hallgatja a meteorológiai intézet jelentéseit, hogy tudja, honnan fú] a szél. Nem mindenki teszi boldoggá gyermekét azzal, hogy apja lesz. Egyes emberek szívesen fogadják a bírálatot, mert legalább így megtudják, hogy kit bocsássanak el. Néha úgy tűnik, hogy a mai gyerekek nem kíváncsiságból kérdeznek, hanem, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák a felnőtteket. Igazat mondott — elbukott. Hazudott — elkergették. Megpróbálkozott féligazságokkal — nagy sikere volt. A sxék panasza: Mi mindent adnék egy nyomorult gombostűért! Nem mindenki fütyül félelmében, van, aki csak hallgat a gyűléseken. Érdekes, hogy az élőlények közül csak az ember tanult meg süketnek lenni. TOMI VINCE Lenne egy javaslatom. Könnyen kivitelezhető és nem ls kerül sokba. Kis, névjegy nagyságú nyugtákat kellene nyomtatni a következő szöveggel: Köszönöm! Ön egy nappal meghoszszabbította az életemet. Aláírás Namármost. Mindenkinél lenne egy ilyen nyugta, és ha valahol — üzletben, hivatalban vagy akár otthon — kedvesek, Jók, megértők, barátságosak, tapintatosak, türelmesek, emberségesek voltak hozzánk, akkor átnyújtanánk egy Ilyen kártyát, vagyis nyugtát. Esetleg kettőt. Ha úgy érezzük, hogy legalább két nappal meghosszabbították az életünket! De adhatunk többet ls, ha az illető többet érdemel. Ne legyünk smucigok, ha az életünkről van szó. Saját tapasztalatból tudom, milyen jó érzés az, ha például egy hivatalban — ahol arra számítottam, hogy az ideges tisztviselő, a bürokrácia és a hosszú várakozás megrövidíti az életem — percek alatt elintézik az ügyemet. Ilyenkor azt érzem, hogy meghosszabbították az életemet: idegrendszerem megnyugszik, vérnyomásom csökken, szívem lassabban ver, és a gyomromon érzett vasmarokszorítás is megszűnik. Mintha gyógyszereket szedtem volna. No, és ilyenkor átadnék egy nyugtát a tisztviselőnek: köszönöm, ön egy nappal meghosszabbította az életemet. Ugyanilyen papírt adhatna a férfi a feleségnek, a feleség a férjnek, a beosztott a főnöknek, a főnök a beosztottnak. Ha rászólHOGYAN HOSSZABBÍTHATNÁNK MEG ÉLETÜNKET gáltak. Ha kiérdemelték. És ha valaki, mondjuk, húsz évet gyűjtött össze így, akkor ünnepelhetnénk. Mint Barnard professzort. Az újságírók nagy fényképes riportokat készítenének róla, és kisfilmet a televízió. A riporterek felkeresnének néhányat azok közüí, akik a nyugtákat adták, és kifaggatnák őket, miért adták és mit éreztek akkor, amikor adták. De szép lenne! Sajnos, sokan azt hiszik, hogy csak az orvosok tudják meghosszabbítani az életet: műtőasztalon, orvosi asszisztenciával, különleges gépekkel. Pedig ez nem így van. Mi is meg tudjuk hosszabbítani egymás életét. Egy mosollyal, egy kedves szóval, egy telefonnal, vagy némi jókor adott készpénzzel. Az ügy annyira fellelkesített, hogy elhatároztam: elmegyek az illetékesekhez és megbeszélem velük a dolgot. Mondjuk, végigjáróm az összes minisztériumokat és mindenütt elmondom a javaslatomat. Még jobb lenne, ha írásban, igen írásban, egy hatásosan megfogalmazott memorandumban mondanám el az élet meghosszabbítását célzó tervelmet. Most, hogy ezt a cikket írom, eszembe jutott, hogy hány hivatalba kéne elmennem, hány memorandumot kéne írnom és hány emberrel kellene beszélnem ... Brr!... Mffe előre borzadok tőle ... Eszembe jutott a görgős feke feltalálójának sorsa... Ez az ügy, szerény számításom szerint, legalább öt évet elvenne az életemből... Uramisten! ... Lemondtam róla. Hálám jeléül adtam magamnak egy cédulát: Köszönöm! Ön öt évvel meghosszabbította az életemet. És sajátkezűleg aláírtam a nyugtát.