Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-27 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

Tothpal Gyula felvétele MAI SZA MUNKBAN EGÉ G Tévedés ne essék, nincs szándékomban, hogy propagandát csináljak a bornak. Már csak azért sem, mert a közmondás is azt tartja: a jó bornak nem kell cégér. A képletesen megfogalmazott bölcsességet most vegyük a szó legszorosabb értelmében. Országszerte megkezdődött, illetve megkezdődik a szüret. Ügy gondolom hát, ha az aratásról meg egyéb mezőgazdasági munkákról féloldalnyi cikkeket közölnek az újságjaink, a. szüret is megérdemel néhány szerény sorocskát. Ha kimondom azt a szót, hogy szüret, már valamit mondtam: látatlanban is látom puttonnyal a hátukon a szüretelőket, a pohárba csorduló új bort, a pezsgő jókedvet. És ha már így belemerültünk <j szüret dicséretébe, hadd mondjunk néhány jó szót azoknak a dicséretére is, akik egész esztendőben azon munkálkodtak, hogy tényleg szüret legyen a szüret, ne csupán böngészés. Mert az idei tzüret újból jónak ígérkezik. A napokban zajlott le Pezinokon a már hagyományossá vált szüreti ünnepség. Itt hangzott el - mégpedig a legilletékesebbek szájából - hogy Szlovákia valamenynyi szőlőtermő körzetében jó termés várható. Állítólag az átlagos hektárhozam eléri az ötven mázsát A szőlőtermesztők fáradozása tehát nem volt hiábavaló. Hetekkel ezelőtt ugyanezen a helyen már szót ejtettünk arról, hogy Szlovákiában az utóbbi esztendőkben általában nagyot fejlődött a gyümölcs- és szőlőtermesztés. Ez így igaz. A hivatalos statisztika a maga nyelvén ezt a fejlődést így mondja el: Szlovákiában az utóbbi tíz esztendőben 24 000 hektárral bővült a szőlőültetvény. Mit bizonyít ez? Azt, hogy az illetékes állami, illetve gazdasági szervek komolyan veszik a gyümölcsészöt és a szőlészet fejlesztését. A laikusban azonban akaratlanul is fel- ta merül a kérdés: Szlovákiában vajon van-e 1 jövője a szőlészetnek és borászatnak? A U nagy anyagi befektetések ellenére is bor helyett nem vinkó terem-e majd? Erre a kérdésre megnyugtató válaszit ad a már említett szüreti ünnepséget megelőző borverseny, amelyet szintén Pezinokon rendeztek meg. A szövetkezetek, állami gazdaságok, szőlészeti és borászati üzemek 196 borfajtával vettek részt a versenyben. Az eredmény 65 arany - és 106 ezüstérem. Tehát bort is tudunk „csinálni", nemcsak vinkót. Ha pedig így igaz, nincs ok az aggodalomra, sőt indokolt, ha feltesszük a kérdést: Mit várhatunk e téren a jövőtől. Sokat. Az állam a jövőben is messzemenőleg támogatja azokat a mezőgazdasági üzemeket, amelyek fejleszteni akarják a szőlőtermelést. Hogy még konkrétabb legyek: az elkövetkező öt esztendőben a szőlészet és borászat fejlesztésére több mint egymilliárd koronát fordítunk. Korszerű borüzemeket létesítünk az említett időszakban, s további ötezer hektárral szaporodnak a szőlőültetvények. A számok, adatok, tervek sorolgatására azonban ez az idő nemigen alkalmas. Talán a szüretelök sem veszik jónéven a sok „száraz" szót. Inkább vegyük kézbe a poharat és ürítsük azoknak az egészségére, akik szorgos munkájukkal újból „rászolgáltak" az elismerő szóra, akiknek a kezemunkája nyomán újból megtelnek a hasas hordók, hogy aztán egész esztendőben a jókedv, a nótaszó forrásai legyenek. SZARKA ISTVÁN Harmincéves a tátrai meteorológiai intézet (3. OLDAL) Ahány falu — annyi probléma (6. OLDAL) Csak tiszta forrásból (9. OLDAL) Tűz és hamu (10. OLDAL)