Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-23 / 226. szám, szerda

(Folytatás az 1. oldalról) gozó nép tömegeit a burzsoázia, a tőke ellen, a hatalom átvételéért és a szocializmus megvalósításéért folytatott harcban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után nálunk a szociáldemokrácia marxista balszárnya a Rudé právo és Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításakor elvált a szociáldemokrata vezetők opportunizmusától és revizionizmusától, harcot folytatott ellenük és új, lenini típusú pártot alapított. Megkezdi a munkásosztály és a dolgozók szervezését és felkészítését a burzsoázia legyőzésére, a kizsákmányolás felszámolására és a dolgozó nép győzelmére. Ezek az akkor új gondolatok pz egész elmúlt 50 év alatt érvényesek voltak, és ma is élnek. A párt mindig töretlenül a helyes úton haladt és sikereket ért el, amikor szem előtt tartotta ezeket, amikor a párt szervezetei és központi szervei ezekből a gondolatokból indultak ki. Amint a lenini párt gondolatait, a marxista—leninista ideológiát és szervezeti szabályokat elárulták, gyöngítették vagy fellazították, a párt nehézségekbe került, problémákkal küzdött. A párt felépítése a marxista —leninista elvek alapján nem kampányszerű ügy, hanem rendszeres munka a párt egységéért, a marxista-leninista ideológia tisztaságáért, a pártélet lenini normáinak betartásáért. A közelmúlt megmutatta, hova jut az egész társadalom és az állam, ha eltérünk azoktól az elvektől, melyeket már 50 évvel ezelőtt hirdettek a Bohumír Smeral körül gyülekező legfejlettebb elvtársak, akik évtizedekkel ezelőtt megindították a Rudé právot. Pártunk alapító kongresszusát is ezen elvek alapján tartották meg. A KISPOLGÁRI ESZMÉKKEL MEGFERTŐZÖTT PÁRT NEM KÉPES A MUNKÁSOSZTÁLY VEZETÉSÉRE 1968 ban és részben 1969 ben tanúi voltunk annak a kísérletnek, hogy revideálják a marxista—leninista filozófia, ideológia és politika elveit, tanúi voltunk annak, hogy nagy mértékben megsértették a lenini szervezeti szabályokat, melyekre pártunk támaszkodik, és melyek kiforgatása miatt bonyodalmakba, káoszba került. A revideálására tett kísérletek mély válsághoz vezettek. A válságból való kivezető utat az évek folyamán bevált elvek érvényességének felújításában, újból életbe léptetésében kellett keresnünk. A tagkiinyvcsere során meg kellett válnunk számos olyan ember föl, akik a programkérdésekben ellentétbe kerültek a párttal, meg kellett válnunk azoktól az emberektől, akik a szervezeti kérdéseket illetően ellentétbe kerültek azokkal az elvekkel, melyeken pártunk alapszik, és amelyekből az alapszabályok kiindulnak. Ez senki számára sem lehet kellemes, de a párt tevékenysége és a szocialista társadalom tevékenysége és funkciója szempontjából ezek az intézkedések szükségesek voltak, mivel a kispolgári gondolatokkal és szervezeti elvekkel átitatott, [elforgatott párt nem képes arra, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép tömegeit vezesse, amint ezt a csehszlovákiai példa is bizonyította. Ma a sok tapasztalat után elmondjuk, hogy pártunk, szocialista társadalmunk fejlődésének és felvirágoztatásának legfőbb veszélye a revizionista és opportunista gondolatokkal szemben tanúsított közöny, az, ha nem védelmezzük a marxista—leninista ideológia és elvek tisztaságát, ha nem védjük a párt egységét. Ezért a közelmúlt eseményeiből levont, drágán megfizetett tanulság alapján védeni fogjuk pártunk egységét, a marxista—leninista tanítást, szervezetünk alapelveit, mert így kívánja meg társadalmunk és az egész dolgozó nép érdeke. A második gondolat, amellyel foglalkozni akarok, és melyet pár tunk és a Rudé právo megalapítói oly jelentősnek tartottak, a társadalmi problémák osztályszempont ból való megítélése, az osztályharc megszervezése. Sokat beszélnek az osztályharcról. Tudjuk azonban, hogy a Marx és Engels által megfogalmazott, a XX. században Lenin által konkretizált gondolatokat a szociáldemokráciában és különböző kispolgári mozgalmak snrán deformálták, és eltértek tőlUk. Az a nemzedék, amely részt vett a párt megalapításában, pártunknak a München előtti köztársaság idején kifejtett küzdelmeiben, nagyon jól emlékszik arra,, mit jelentett a munkásosztály és a dolgozó nép osztályharca, milyen formákban valósult meg és milyen áldozatokat követelt. Tudják, mit jelentett az, hogy harcot folytattunk a szervezett burzsoá államhatalom ellen, milyen áldozatokat hoztunk azért, hogyan üldöztek -és milyen szilárd, kemény embereket nevelt a párt a munkásosztály és szövetségesei soraiból. A párt és vezetősége politikájának, több ezer kommunista áldozatos munkájának köszönhető, hogy pártunk a háború vége felé világszerte tekintélyt szerzett és vezető szerephez jutott társadalmunkban. Nem azért beszélek ezekről, mert a marxisták ne ismernék, vagy pedig az idősebb elvtársak ne emlékeznének rájuk. Azért beszélek róluk, mert a szocializmus építése folyamán egyre gyengült a problémák oszlályszempontból való megítélése. Ez is hozzájárult azokhoz a válságjelenségekhez, melyek 1968 januárja előtt gyűltek össze, s melyek oly tragikusan nyilvánultak meg 1968 ban és 1969-ben. Azért hangsúlyozzuk újból a világproblémák és a társadalmi kérdések osztályszeinpontból való megítélésének marxista-leninista A gondolatát, mert a világ osztályokra oszlik, mi pedig sz imperialista világ halárán élünk, így tehát nem ülhetünk ölbe tett kézzel. A közelmúlt tapasztalatai megmutatták, annak ellenére, hogy a burzsoáziát és a kispolgárságot, mint osztályt megfosztottuk hatalmi pozícióitól és termelőeszközeitől, ideológiájuk, szokásaik, hagyományaik még sokáig hatnak, és csak az alkalmas pillanatot várják, amikor újból szervezetten megnyilvánulhatnak. E tények figyelmen kívül hagyásai lebecsülése. a fejlődés egy egy sza kaszainak kihagyása, a kívánság nak tényként való feltüntetése nálunk, Csehszlovákiában is megbosszulta magát, és egyik oka volt a közelmúlt tragikus eseményeinek. Itt is érvényesülnek tehát pártunk és a Rudé právo megalapítóinak gondolatai. Gjból teljes mértékűén felújítjuk a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom alap elveit, a marxista—leninista ideológia elveit. Az egész világgal együttmüköd hetünk, együtt akarunk működni, kereskedni akarunk, ki akarjuk cserélni értékeinket, és békés együttélésre törekszünk. Nem sza bad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ideológiai téren nincs együttélés, az ideológiában nem fizetődik ki a kompromisszum, mindig súlyos, tragikus helyzethez vezet. ÍRJUK ZÁSZLÓNKRA A PROLETÁR INTERNACIONALIZMUST A Rudé právo és pártunk megalapításánál, valamint egész történelmünkben előtérbe kerülő harmadik gondolat a proletár internacionalizmus gondolata. A Rudé právo és pártunk megalapítása idején a Nagy Októberi Forradalomhoz, a születő Szovjet-Oroszországhoz, a szovjet proletariátus harcához elfoglalt álláspont volt a megkülönböztető határvonal a marxisták és a kispolgárok, a marxisták és az opportunisták között. Pártunk és munkásosztályunk egész történelme folyamán a Szovjetunióban kialakuló szocialista rendszerben, a szovjet proletariátus harcában látta példaképét, támaszát és minden reményét. Ezért üldözték a kommunistákat a München előtti ún. demokratikus köztársaságban; szovjet ügynököknek nevezték őket. Azt mondták róluk, hogy elárulták nemzetüket, nem tartják szem előtt nemzetük érdekeit. Amikor államunk és nemzeteink nehéz időket éltek át, megmutatkozott, ki volt a nemzeti és demokratikus hagyományok legjelentősebb hordozója, ki volt a legodaadóbb hazafi. Pártunk mindig magasra emelte a proletár internacionalizmus gondolatát, és nagy jelentőséget tulajdonított a világ első szocialista államához való viszonyának. Amikor a kommunisták és a dolgozók tömegei számára szent, tiszta volt ez a gondolat, akkor a pártban és a társadalomban is sikeresen tevékenykedtünk. Természetesen, az évek folyamán nem sikerült elkerülnünk sok formalizmust, ami nem hatott pozitívan elsősorban a mi fiatal nemzedékünkre. Az elmúlt években sok becsmérlést tűrtünk, azért is történhetett meg 1968-ban, hogy komolyan megingott kapcsolatunk a proletár Internacionalizmushoz, szabad teret kapott a nacionalista hisztéria, a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország elleni gyalázatos kampány, ami aztán tragédiába sodorta országunkat. Ezeket a dolgokat újból fel kell vetnünk. S mint 50 évvel ezelőtt, az első köztársaság idején, a háború alatt és a további tevékenységünk során is, újból zászlónkra kell írni a proletár internacionalizmus gondolatát, de elsősorban is a Szovjetunióval való szoros szövetségünk gondolatát. Politikai munkánkkal, nevelő munkánkkal be kell bizonyítanunk az emberek millióinak, a fiatal nemzedéknek, hogy ez a gondolat nagy horderejű, helyes és ettől függ nemcsak államunk fejlődése, hanem nemzeteink léte is. Több mint egyéves munka után örülünk, hogy politikai eredményeket értünk el. örülünk, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja ma a csehszlovák nép, a szocialista állam élén áll, amely a szocialista tábor szilárd láncszeme és tőrhetetlenül halad a Szovjetunióval együtt. SZÖVETSÉGBEN A DOLGOZÓK TÖMEGEIVEL Egész történelmünk során fontos szerepet játszott a kolumu nistáknak a dolgozók széles körében kifejtett munkája. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig tömegpárt volt. Szem előtt tartotta Lenin azon szavait, hogy a kommunisták önmagukban csak egy csöppet jelentenek a dolgozó nép tengerében, hogy a pártmunka értelme a kommunista párt gondolatainak, programjának, elveinek és céljainak megértetése a munkások, parasztok és a haladó értelmiség millióival. Ezek az elvek közismertek. Megvalósításuk azonban nem olyan egysze rű. Szövetség a dolgozók széles tömegeivel a marxista párt lenini politikájának egyik elve. Csehszlovákia Kommunista Pártja az évek folyamán, a nehéz munka során nemcsak dolgozó népünk osztály-, szociális és politikai érdekeinek, hanem nemzeti érdekeinek képviselőjévé is vált. Azért válhatott azzá, mert a kommunisták ezrei naponta terjesztették a dolgozók körében programunk gondolatait, céljainkat, példákkal mutattak rá annak szükségességére, hogy harcot folytatunk a szocialista társadalomért. És ezt a harcot meg is tudták szervezni. Amint már mondtam, a felszabadulás után Csehszlovákia Kommunista Pártja társadalmunk természetes politikai vezetőjévé vált. Ezt a küldetését senki sem szabta meg. 1945— 1948-ban — többségünk bizonyára jól emlékszik erre, hisz ezek az évek a nemzeti demokratikus forradalom programjának valóra váltásáért folytatott küzdelmet jelentették — pártunk megnyerte a dolgozók millióinak bizalmát és támogatását. Ezért valósíthatta meg fokozatosan és sikeresen céljait. Veszélyes lenne, ha pártunk elszigetelődne a nép széles rétegeitől, ha igényt tartana arra, hogy a dolgozó nép tömegei fölé kerüljön, ha céljai kitűzésében és megvalósításában nem maradna hű ahhoz a lenini gondolathoz, hogy a párt állandóan együttműködjék a dolgozókkal, figyelemmel kísérje problémáikat, bajaikat és szükségleteiket. Elvtársak, azért beszélek ezekről, mert ma ismét pártunk politikai tömegmunkájára kell fektetniik a hangsúlyt. Az új helyzetben a szocialista társadalom fejlesztésében talán már elévültek az egyes munkamódszerek, melyeket a párt a háború előtt vagy alatt használt. Minden esetre azonban ma is hangsúlyoznunk kell minden egyes kommunista, minden egyes pártszervezet aktív személyes hatását a dolgozó népre. Ma, amikor a sajtó napját ünnepeljük, tudatosítanunk kell, milyen óriási jelentősége van a tömegtájékoztatási eszközöknek. Az élőszót, minden becsületes kommunista dolgozó konkrét példaadását a műhelyekben, üzemekben és falvakban soha semmivel sem helyettesíthetjük. A PÁRTMUNKA ALAPJA A POLITIKAI NEVELŐMUNKA Tudjuk, hogy az elmúlt évek során sok téren gyengült a párt és vezetői iránt a bizalom. Ezért a válság leküzdésével, társadalmunk konszolidálásával párhuzamosan mi, kommunisták arra törekszUnk, hogy megszerezzük a dolgozók millióinak bizalmát, a dolgozók politikai támogatását, politikai aktivitását, elkötelezettségét és együttműködését társadalmunk to vábbfejlesztésében. Ez nemcsak szónoki frázis, hanem az összes párttag konkrét, gyakorlati, mindennapos feladata. Ellenfeleink és egyes hamis barátaink Nyugaton szemünkre vetik, hogy a párt nálunk adminisztratív módszerekkel uralkodik. Ez az állítás nem becsületes és azok, akik ezt állítják, szemet hunynak a valóság előtt, nem látják, milyen nálunk a helyzet. Az államnak sok problémát kell megoldania és ehhez megvannak szervezeti, gazdasági és más funkciói; az állami szervek természetesen megkövetelik a törvények betartását, és ezzel kapcsolatban úgynevezett adminisztratív funkciót is érvényesítenek. Ez így van nálunk és az egész világon. Ezt azok is tudják, akik ún. adminisztratív módszereinket bírálják. A múlt év tapasztalatai azonban az egész világ előtt megmutatták, hogy a súlyos, válságos helyzetet elsősorban politikai eszközökkel, a dolgozók millióira gyakorolt politikai hatással oldottuk meg. Ez bebizonyította, hogy pártunk mint a múltban, ma is munkája alapjának tartja a politikai nevelőmunkát, a politikai nevelőmódszereket, mivel célja nem az, bugy megfélemlítse és eltávolítsa magától a dolgozók millióit, hanem hogy megnyerje őket. A tudományos szocializmus megalapítói úgy látták, — és a bolsevik párt, valamint a szovjet nép élén álló Lenin meg is valósította —, hogy a szocialista társada lom a történelem legszabadabb társadalma. Természetesen a munkások, a parasztok és az értelmiség, nem pedig a burzsoázia és a kizsákmányoló rétegek számára a legszabadabb. A dolgozók szabad társadalmának felépítésére törekedő szocialista államoknak nincs okuk arra, és nem is célúk, hogy eltúlozzák az adminisztratív módszereket és az állam funkcióit, melyeket ma egyes esetekben kénytelenek vagyunk érvényesíteni. Pártunk és a Rudé právo megalapítása óta érdeklődésünk középpontjában állt az a gondolat, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja az egész csehszlovák munkásusztály egységes pártja, mely a cseh és a szlovák nemzet, vala mint az összes nemzetiség dolgozóinak közös céljait képviseli, és szervezeti formája az osztály és nemzet érdekei érvényesítéséért kifejtett közös törekvésnek. Hűek maradunk az egész csehszlovák dolgozó nép egységes pártjának gnndolatához, és nincs okunk arra, hogy ezen valamit is változtassunk. Pártunk több ízben törekedett arra, hogy államunkban meg oldja a nemzetiségi kérdést, melyet a burzsoázia nem akart és nem is tudott megoldani. Az állam szövetségi rendezésével a több nemzet együttélése lenini gondo latának érvényesítésével megoldottuk a nemzetiségi problémát úgy, hogy a csehek és szlovákok, valamint a többi nemzetiség tagjai boldog otthonra és közös hazára találjanak Csehszlovákiában. FELHASZNÁLUNK MINDEN JÓT ÉS POZITÍVAT Pártunknak és népünknek az elmúlt 25 év alatt szerzett gazdag tapasztalatalt — nem tudom van-e értékesebb az emberek millióinak személyes tapasztalatainál — további munkánkban fel akarjuk használni. Folytatnunk kell minden jót és pozitívat,'ami nálunk volt. Egyúttal helyre akarjuk hozni a hibákat, el akarjuk kerülni az újabb botlásokat, ahogy minden okos ember életében teszi. Ezért bírálóan kell megítélnünk a múlt problémáit és a mai problémákat is. Nem mennénk semmire az önelégültséggel és öndicsőítéssel. Ez csupán pangáshoz, álnoksághoz, a hibák figyelmen kívül hagyásához, vezetne és nem a pozitív megoldáshoz. A kommunisták kritikai igényessége saját magukkal szemben, a vezető szervekkel és a vezetőkkel szemben, a munka és az eredmények bíráló értékelése — ez az a motor, mely segítséget nyújt problémáink megoldásában. Egy régi munkásdalban azt énekeltük, hogy a munka a haladás szülőanyja. Ezt a dalt gyakran énekeljük, de nem mindig gondolunk arra, hogy mit is éneklünk. A munka, a haladás szülőanyja nélkül egyetlen társadalom, és így a szocialista társadalom sem érhet el semmit. Természetesen csakis becsületes, tisztességes munkáról lehet sző. Az ország, közös hazánk fejlesztéséért folytatott becsületes munka megszervezésében Csehszlovákia minden polgárának, az összes munkásnak, parasztnak és értelmiséginek részt kell vennie. Senkit sem zárunk ki ebből a közös törekvésből, és mindenki saját hozzájárulásával szabja meg, milyen tiszteletben áll majd a társadalomban. A modern társadalomban rendkívül nagy jelentősége van a sajtónak és a többi tömegtájékoztatási eszköznek. Sok elméleti munka foglalkozik ezzel a kérdéssel, de nem mindenki jut hozzá ezekhez a munkákhoz. 1968-ban és részben 1969-ben saját bőrömön éreztem a hetedik nagyhatalom — a sajtó jelentőségét, amikor ez a fegyver szembehelyezkedett a párt, a munkásosztály érdekeivel és azokkal az elvekkel, melyekre pártunk és a forradalmi sajtónk épült. Azt mondjuk, hogy a sajtó fegyver. A lényeges azonban, kinek a kezében van ez a fegyver, és hogyan használják! Az elmúlt 50 év alatt sok elvtárs, akik áldozatos munkát fejtettek ki a pártban, a pártvezetők — Šmeraltól kezdve Gottwaldon keresztül Svermáig — a sajtóban is tevékenykedtek. Szoros kapcsolatban álltak vele és nagy jelentőséget tulajdonítottak a pártmunkában betöltött szerepének. Ha nem szentelünk kellő figyelmet e tömegbefolyást gyakoroló eszköznek, akkor az történik, ami nálunk 1968-ban és 1969-ben történt. Sok ember elárulja a kommu.nista és szocialista eszméket és a sajtó, ez a fegyver, amint egy keleti közmondás mondja, olyan lesz, mint a borotva egy bolond borbély kezében. Még élesebben is megfogalmazhatjuk — a politikai és osztályellenség kezébe kerül. Azt mondják, hogy minden rossz jó valamire. Az a rossz, amit 1968-ban és 1969-ben átéltünk arra jó, hogy tudatosítottuk marxista ideológiánk, politikánk és a pártépítés elveinek jelentőségét. Tudatosítottuk a forradalmi sajtó, a tömegtájékoztatási pszközök jelentőségét és annak szükségét, hogy a tömegtájékoztatási eszközök következetesen a párt és a szocialista társadalom szolgálatában álljanak. Ezért még nagyobb figyelmet szentelünk a Rudé právonak, a többi pártlapnak, a rádiónak, a televíziónak és a többi tömegtájékoztatási eszköznek, hogy egész munkájukban, a tájékoztatásban, a politikai nevelésben és a szórakoztatásban is magasabb profeszszionális és politikai igényeket szabjanak, hogy nevelni tudják a dolgozók millióit. Elvtársak! Drága Barátaim! Ez alkalommal köszönetet akarok mondani mindazoknak, akik az elmúlt ötven évben a Rudé právoban és a pártsajtóban, a szerkesztőségekben és a nyomdákban dolgoztak, segítettek a lapok terjesztésében, akik olvasóként és levelezőként segítettek győztes forradalmi zászlónk vivésében. Nagyra értékeljük munkájukat és a párt érdekében tett szolgálataikat. Nem várjuk el újságíróinktól, hogy valamilyen személyt szolgáljanak ki, de megköveteljük tőlük, hogy a jó és a rossz tapasztalatok után híven szolgálják a munkásosztály, a párt és a szocializmus ügyét. Sok sikert kívánunk a Rudé právo munkatársainak, a többi kommunista, szocializmushoz hű újságírónak ebben a munkában. kommunista újságíró nagy felelőssége