Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-20 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

«<•!• v*. Pártunk történetéből ismerjük az 1920-os decemberi országos sztrájk eredményeit, amikor o munkásosztály a jobboldali szoc. dem. vezetők árulásának folytán nem volt még eléggé erős ahhoz, hogy éljen o forradalmi helyzet adta lehetőségekkel. Az 1920-os decemberi országos sztrájkot a burzsoázia kegyetlenül megtorolta. Prágában, Moston és a szlovákiai Verebélyen munkásvér fo'yt, a sztrájk leverése után az oiszágbo,n vagy 3000 munkást bebörtönöztek. A megtorló intézkedésektől nem mentesült a szociáldemokrácia baloldali szárnyának lopja sem. A jobboldaliak rendőri segédlettel megszállták a prágai Népházat s lefoglalták o Rudé právo nyomdáját. Az 1920-as vereség és o szociáldemokrata pártban végrehajtott jobboldali puccs nyomón a csehszlovák munkásosztály felismerte: a burzsoázia fölötti győzelemhez, forradalmi pártra van szükség! Amikor 1921 májusában Prágában összeült a baloladli szociáldemokrácia kongresszusa, a küldöttek úgy határoztak, hogy pártjuk nevét megváltoztatják kommunista pártra, s belépnek a harmadik Internacionáléba. A Rudé právo soronlevő száma, 1921. május 18-án már mint a csehszlovák kommunisták központi lapja jelenik meg. Az első oldalon Bohumír Smeral kongreszusí beszámolója ezzel a címmel jelenik meg: Kommunisták vagyunk ! Nem lehetett elnémítani... A burzsoázia sohasem nézte jó szemmel, hogy az ő „szuperdemokratikus" Csehszlovákiájukban a kommunista sajtó forradalmi hangnemben védi velük szemben a munkásság és az agrár-proletariátus érdekeit. Nogyon jól tudták, hogy a munkásosztály harcában menynyire jelentős a kommunista sajtó, elsősorbon a Rudé právo. Mindent elkövettek annak érdekében, hogy megsemmisítsék ezt a veszélyes fegyvert, amely a világ szeme előtt harcol a munkanélküliség megszüntetéséért, a munkásság jogaiért, az első szovjét proletárállam elismeréséért, a kapitalizmus megdöntéséért és a szocializmus megvalósításáért, A burzsoázia egy alkalmat sem hagyott ki, hogy megnehezítse a Rudé právo megjelenését. Régi monarchiabeli törvények alapján hozott elkobzási döntéseket, betiltó intézkedéseket. Sokszor üldözték a lap szerkesztőit, terjesztőit és árusait. A Rudé právót, fennállásának első 15 éve alatt nyolcszor megszüntették, a legforradalmibb cikkeket o cenzorok rendszeresen konfiskálták. 1920-tól 1928-ig pl. 2964 cikk megjelenését tiltotta meg oz óllomi cenzúra ! A dolgozók jogaiért A húszas évek derekán, amikor a kapitalista konjunktúra nyomán a burzsoázia megerősítette helyzetét, egyre több merénylet és támadás éri a munkásság jogait. A dolgozók sztrájkokkal védekeznek, azonban e harcok ismét a tőkések győzelmével végződnek. 1929. január elsején ián Sverrna a Rudé právoban megállapítja: „Ennek az eredménynek a fő oka abban rejlik, hogy a buržoázia jobban szervezte meg harcát, mint a proletariátus." Sverrna hangoztatta, hogy a kommunista párt opportunista vezetése passzív maradt, akkor, amikor a tömegek nyílt harcba szálltak jogaikért! 1929. februárjában a CSKP V. kongresszusán az opportunista vezetés megbukott, s o párt, a forradalmi hagyományok szellemében išmét a munkástömegek harcának szervezőjévé vált. Erre nagy szükség volt, hiszen akkor kezdődött a gazdasági világválság. Munkás-elbocsátások, tüntetések, és rendőrterror a tüntető munkássággal szemben - ez volt a burzsoázia válasza a munkát és kenyeret követelő munkásságnak. Radotínban, Duchcovban Kosúton és Moston munkásvér folyik. A kormánysajtó minden esetben a tüntetőket teszi felelőssé a vérontásért, egyedül a kommunista sajtó védi a munkások igazságát. A vérszemet kapott burzsoázia 1930 végén, s 1931-ben több hónapra betiltja a kommunista sajtótermékeket.. . Az akkori Rudé právo oldalait ilyen címek fémjelezték: „A harcoló üvegipari munkások összecsapása csendőrséggel !", „Radotínban munkásgyermekek vére folyt..„Az iskolákban munkásgyermekek esnek össze az éhségtől", „Az éhezők kenyér helyett ólmst kaptak", „Kosúton négy munkást agyonlőttek .. Klement Gottwald a kosúti eseményekkel kapcsolatban 1931. május 29-én ezt írta a Rudé právo-ban: „...a munkástömegek válaszaként már emelkedik a felháborodás és az ellenállás hulláma. Szaporodnak a munkásokba való lövetés elleni tiltakozások. Tovább elvtársak I Fokozzátok a munkanélküliség, az elbocsátások és a drágaság elleni B RUDE PRÁVO ÖJTirtHl Iliin tnuiuurntf stimj icmiiUTicit MM » (Itla «• fc. isme komunisty! Naše cesta a jiáš tíl. Vito* Í, 'Ptni hfoo»;Mho ŕtmlWIU •'r! »r MU tu v Mútli (WUnU Mľ»fW bMMirtS'vfcr.u. rtUlin •""•Hli » Dol.HL ••'• A-KOMMUNISTA EJ ES Q3 Fél évszázaddal ezelőtt, 1920. szeptember 21-éri jelent meg Prágában a RUDÉ PRÁVO első száma, ötven évvel ezelőtt, a prágai Hybernská utcai Népházban, — abban az épületben, ahol 1912-ben LENIN is részt vett az SZKP történetéből jól ismert prágai konferencián — indult útnak a csehszlovákiai munkásosztály legforradalmibb újságja. Keletkezését tekintve megelőzte Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulását. De addig is jelentős szerepet vállalt magára a szociáldemokrata párt kommunista orientációjának megszilárdításában. Egészen a^ Kommunista Párt megalakulásáig mint a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt lapja jelent meg. Szerkesztői a szociáldemokrácia baloldali szárnyához tartoztak, s fontos szerepet játszottak a forradalmasított cseh munkásosztály harcainak irányításában. tiltakozó harcot! Minden üzemben és helységben alakítsátok meg a dolgozó nép harcos egységfrontját! Újabb tízezrekkel bővítsétek a Vörös Szakszervezetek és a kommunista párt sorait! Fújjatok riadót és vigyétek el minden munkás tudatába a felismerést: ha a munkásosztály élni akar, akkor a kapitalizmusnak el kell pusztulnia! Kosúti és duchcovi testvéreink drága életéért még megfizetünk!" A fasizmus ellen A Rudé próvo történetében oz egyik legjelentősebb korszakot kétségkívül a harmincas évek jelentik. A párt új bolsevizált vezetése leszámolt az opportunisták és likvidátorok politikájával. A CSKP élén Klement Gottwald áll, aki több éves szerkesztői tapasztalattal rendelkezve, pontosan tudta, milyen fontos szerepet tölthet be a sajtó, a pártpolitika célkitűzéseinek megvalósításában. Gottwald elvtárs nagy gondot fordított a pártsajtóna, törődött azzal, hogy a pártorgónum valóban betöltse agitációs, nevelő, és szervező küldetését. A Rudé právo kezdettől fogva elszánt harcot vívott a reakció ellen, a nép érdekeit védte. Ezzel magára vonta a fasizálódó burzsoázia haragjót, s a harmincas években is a legtöbbször betiltott lapok közé tartozik. A harmincas évek második felében Jan Sverrna vezetése alatt kiváló szerkesztői gárda alakult ki olyan elvtársakból, akik jelentős szerepet vállaltak magukra az antifasiszta mozgalomban. Később a német megszállás alatt, a Hitlerellenes illegális munka során a Rudé právo kilenc szerkesztője áldozza fel életét Csehszlovákia szabadságáért. Amikor a harmincas évek második felében a csehszlovák burzsoázia megkezdte oz előretörő fasizmusnak a nemzeti érdekek kiszolgáltatását, egyedül a kommunisták hirdették az ország függetlensége megvédésének szükségét, egyedül ők hirdették, hogy a nép egységének megteremtése, az ország népének határozott fellépése vethet gátat a bur-. zsoázia árulásának! A német megszállás alatt bebizonyosodott: volt értelme a Rudé próvo tevékenységének! Sokezer antifasiszta szállt szembe a nácizmussal. Ebben a harcban több mint 25 000 csehszlovák kommunista vesztette életét. Közöttük van a Rudé právo 10 szerkesztője, valamint számos terjesztője, illetve adminisztratív dolgozója is. (A Rudé právo tanácstermében ma is tíz szerkesztő fényképe emlékezteti a lap munkatársait a kommunista újságíró helytállására. A fasiszta vérengzés áldozatai közt volt Eduard Urx, Július Fučík, František Kíižek, Václav Sinkule, Stanislav Brunclik, Jan Krejči, Václav Kíen, Vrastislav Šantroch és Kurt Konrád, Jan Šverma a Szlovák Nemzeti Felkelésben veszti életét.) ' Amikor a fasiszták 1944-ben -felszámolták a CSKP harmadik illegális központi bizottságát, a Rudé právo illegális számai tovább buzdították a cseh nemzetet az antifasiszta harcra. „Nem szabad, hogy nemzetünk tétlenül várja a Vörös Hadsereg érkezését!" - áll egyik felhívásában. A prágai felkelés alatt a barikád-harcosok közt terjesztették a pórt lapját, a cseh hazafiak a kommunisták lapjából merítettek erőt. A felszabadulás után 1945. május 9. után a Rudé právo helyzete lényegesen megváltozott. Rövid idő alatt a legelterjedtebb cseh napilap lett. Igaz, a szerkesztőségi gárdát a fasizmus idején pótolhatatlan veszteségek érték, - csak néhányan maradtak életben. Fiatal, még tapasztalatokkal nem rendelkező, 25-28-éves szerkesztőkkel kezdték a munkát. Ezek a fiatal szerkesztők, régi harcedzett elvtársaik segítségével „menet közben" teljesítették a párt által kitűzött időszerű feladatokat. A Rudé próvo szerkesztői - ellentétben a nem kommunista lapokkal - széles kapcsolatokat építettek ki az üzemek dolgozóival, a társadalom valamennyi rétegével. A munkáslevelezők hálózata egyre bővült, így a párt központi lopja a legszélesebb tömegek véleményének adhatott teret. 1946-ban áttértek a mai nagyformátumú kiadásra, s korszerű gépekkel szerelték fel a nyomdát. .. A szerkesztőség egyik fő feladatának tekintette a sokoldalú tájékoztatás rendszeresítését, hogý valamennyi olvasó réteg számára érdekes legyen a lap. A Rudé próvo munkatársai feladataikat nem mint alkalmazottak, hanem mint pártmunkások végezték. Fáradtságot nem ismerve dolgoztak, szükség esetén még az éjjelt is a szerkesztőségben, vagy a nyomdában töltötték. Később megszervezték 0 lop külföldi tudósítói hálózatát is, így az olvasók eredeti tudósításokból értesülhettek a világpolitika eseményeiről. A februári győzelem után a Rudé právóra a termelő munka aktív segítségének és a tömegek szocialista nevelésének feladota hárult. Az ötvenes évek elején a Rudé právo sem mentesült a sematizmustól, a leíró jellegű újságírástól. Az évtized második felében a lap leveti az előző évekre jellemző egyhangúságot, tartalma gazdagabb, színesebb lesz. Ismét vörös a Rudé právo Az 1968. januárjót követő időszakban a Rudé próvo hasábjain is visszatükröződött az a válságos helyzet, melybe a párt és az ország került. A szerkesztőség magáénak vollotta a januári plénum döntéseit. A további fejlődés során a Rudé právo nemegyszer hangot adott a dolgozók aggodalmainak az események alakulása miatt - amiért a jobboldali befolyás alá került tájékoztatási eszközök hasábjain, illetve hullámhosszain a kritika céltáblájává vált. A fejlemények azonban kihatottak a szerkesztőségre is. „A szerkesztőségen belül éles politikai harc folyik, amely során lelepleződnek az opportunista, nihilista, szovjet- és szocialistaellenes elemek, akik fokozatosan megszerzik a fontos posztokat o pártbizottságban, magukhoz ragadják a főszerkesztő-helyettesi funkciókot, egyes rovatok vezetését, stb." - írja a Rudé próvo most megjelent jubileumi kiadványában Zdenék Horení. A jobboldali opportunisták támadást indítanak Švestka elvtárs ellen, akinék elévülhetetlen érdeme, hogy a belső viták ellenére a Rudé právo hasábjain 1968 januárja után is dialógus folyt, ellentétben más újságokkal, amelyek a jobboldal kizárólagos szócsöveivé váltak. A Rudé právo ezekben az időkben, lehetőségeihez mérten, becsülettel védelmezte a kommunista párt és a szocializmus érdekeit. Ami a jobboldalnak augusztus előtt nem sikerülhetett, megvalósult augusztus után, az ún. vysočany-i rendkívüli kongresszuson, amelyen az opportunisták O. Švestka elvtársat felmentették funkciójából. A Rudé právo ezután hangnemben és tartalmában „vörösről rózsaszínre változott" - állapították meg az olvasók. A lapban augusztus után csak úgy hemzsegtek a szovjetellenes célzások, s a burzsoá sajtóból átvett; kommentár nélkül hagyott anyagok ... Változást a CSKP KB 1969 áprilisi plénuma hozott, amelyen a Rudé právo élére Miroslav Moc elvtársat, a iap tapasztalt külpolitikai kommentátorát állították. .,' • <r " ' • ' " ' Pártunk központi sajtóorgánuma megalakulásától kezdve kiállt a nemzetiségek, köztük a csehszlovákiai magyar dolgozók jogaiért si. Emlékezzünk csak Július Fučík beszédére a Sarló kongreszszusán, vagy a kosúti sortűz visszhangjára! A csehszlovákiai magyar kommunisták együtt harcoltak cseh és szlovák elvtársaikkal. E közös harc emlékét nemcsak a kortársak emlékezete, de a Rudé próvo sárguló lapjai is őrzik. Lapunk megalakulásától kezdve együttműködik a Rudé právóval. A központi pártlap székházában kapott hajlékot az Oj Szó prágai fiókszerkesztősége. Szerkesztőink Prágából tájékoztatják olvasóinkat a csehországi eseményekről, hasonlóképpen, mint a Rudé právo tudósítói a szlovákiai kerületekből. 1968ban, amikor a jobboldal a nemzetek és nemzetiségek közt is szította az ellentéteket, örömmel és megnyugvással vehettük tudomásul, hogy a Rudé právo ebben a kérdésben következetes internacionalista álláspontot tanúsított. Az ötvenéves jubileum méltán párosul pártunk fennállásának soron levő félévszázados évfordulójával, mert a Rudé právo a párt harcaiban nemcsak a hű krónikás, de elsősorban az elvhú, megbízható harcostárs feladatát teljesíti! SOMOGYI MÁTYÁS