Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-18 / 222. szám, péntek

Több szolgálatot az üzemekbe / A nök egyenjogúságának ki^ vívása óta magától értetődőnek tekintjüK, hogy a nők is munkiiviszonyüan allnak, dolgoznak. Ez helyes is. hiszen éppen ez d záloga annak, hogy a nö inu már nem „szolgája" a férfinak, aki öt eltartja. A fözökanáltó! való megszabadulás valóban megnyitotta az utat a nö elóít az érvényesüléshez. Ám bármennyire helyes és termesze-les is ez, mégis egy egész sor problémát von maga után. A problémák a nö sajátságos helyzetéből és szerepéből adódnak: szülés, gyermekekről való gondoskodás, nevelés, gyakori betegségek, háztartásvezetés stb. Egyáltalán nem új az a megállapítás, hogy a dolgozó nö helyzete általában lényegesen nehezebb, mint az azonos munkát végző férfié. Már csak az ismert „második műszak" miatt is. Ez még azokban a családokban is fe-nnáll, ahol a férj igyekszik segíteni a házi munkákban. Mindebből levonható az a következtetés, hogy a dolgozó nő helyzete nem könnyű. Ezért egy pillanatra sem téveszthetjük szem elöl ezt a kérdést, vagyis szüntelenül keresnünk kell a megoldást a dolgozó nök helyzetének javítására. Erról szocialista törvényeink is gondoskodnak. Különösen nehéz az iparban dolgozó nük helyzete. Ezért az ipari termelés szervezőinek és irányítóinak mindent el kell követniük annak érdekében, hogy állandóan javítsák a dolgozó nok munkafeltételeit. Annál is inkább, mivel az ipari termelésbeli alkalmazott nok száma egyre növekszik. Hogy npari üzemeink mégsem tettek meg mindéin a dolgozó nök helyzetének javítása érdekében, azt egy szlovákiai szociális felmérés eredményei is bizonyítják. A kiválasztott ipari üzemekben megtartott felmérés során arra a kérdésre, hogy mit te<tt az üzem a nők érdekében, a megkérdezettek 43,4 százaléka azt vála szólta, hogy bölcsődét létesített. Az ankét résztvevői 40,4 százalékának válaszából az derült ki, hogy óvodát épített, illetve rendezett be az üzem. Érdekes, hogy a bölcsödéket főleg az egy- és kétgyermekes családok veszik igénybe. A bölcsődében elhelyezett gyerekek 50 százalékának munkás az apja, 25 százalékának műszaki dolgozó, 25 százalékuk pedig egyéb szociális csoporthoz tartozik. A gyermekeiket bölcsödében elhelyező édesanyák egyharmada munkás, negyedrésze hivatalnok, a többi egyéb szociális csoporthoz lur tűzik. Pozitív eredményként könyvelhető el, hogy a megkérdezett nők 26,1 százalékának úgy módosították a munkaidejét, hogy a lehető legkevesebb időt kelljen a munkahelyére való beutazással elvesztegetnie. A megkérdezett nók 9,3 százalékát olyan munkakörbe helyezték, amely megtelel szakképesítésének. A hiányosságok közül elsősorban az emelkedik ki, hogy a megkérdezetteknek mindössze 2,5 százaléka válaszolta azt, hogy az üzem gondoskodott ház tartási szolgáltatásokról. Főleg a napi élelmiszer bevásárlási lehetőségét nem biztosították. Megdöbbentő azoknak a nőknek a száma is — az ankét résztvevőinek 31,5 százaléka —, akik azt válaszolták, hogy üzemük semmit se telt a szolgálatások biztosítására. A fenti példák is bizonyítják, a dolgozó nök munkafeltételeinek javítása attól is függ, ho gyan tekintenek erre az egyes üzemekben. Ahol nem hiányzik a jóindulat, ott az eredmények is kedvezőek, jó lenne, ha mindenütt egyaránt kellő fontosságot tulajdonítanának a dolgozó nők munkafeltételei és szociális helyzete állandó javításának, hiszen az egész társadalmat érintő kérdésről van szó. F. f. A 197Ü IX. 18. A munkahelyeken uralkodó szocialista viszonyok közvetlenül befolyásolják az üzemek és vállalatok gazdasági eredményeit. A dolgozók közti fejlett, színvonalas szocialista kapcsolaloknak köszönhető, hogy népgazdaságunk milliárdos értékekre tesz szert — ezeket azonban el is veszítheti, főleg ott, ahol a szakszervezeti szervek megfeledkeznek az elvtársi kapcsolatok rendszeres ápolásáról. Gyakran csak az üzemekben végzett helyzetkutatás tárja fel a szervek politikai és szervezési munkájának fogyatékosságait. Szemléltető példa erre a VítkoVíicei Klement Gottwald Vasmű esete. Az utóbbi években az alkalmazottaknak mintegy 1.0 százaléka hagyta el-a vállalatot. A munkaerővándorlás tehát aránylag nagy — a munkahelyek egyharmadát érinti, míg a Vasműben a dolgozók kétharmada megmaradt. ' Egy gyakorlat nélküli dolgozó helyettesítése emellett 12 000, egy begyakorolt dolgozó helyettesítése pedig 17 000 koronába kerül. Ha ehhez még hozzáadjuk a munkatermelékenység terén keletkezett veszteségeket, kiderül, hogy évente csak ebben az egy vállalatban 110 millió koronát emészt fel a munkaerő-vándorlás. A munkaerő-vándorlásnak névtelen kérdőívekkel való helyzetkutatása tartaléko-ka

f tárt fel az üzemi és a műhelybizottságok politikai-szervezési, valamint kulturális nevelési tevékenységében. A helyzetkutatás szerint a dolgozók 24,3 százaléka az alacsony keresel, 23,7 százaléka a rossz munkakörnyezet, 10 százaléka a munkahelyen uralkodó rossz légkör. 17 százaléka terveik meghiúsulása, 10 százaléka pedig az őket ért sérelmek - miatt távoztak a vállalatból. Ezt a helyzetkutalást egy másik, ugyancsak névtelen hefyzetkutatás követte, ezt főleg a fél évvel ezelőtt felvett alkalmazottak körében végezték. Válaszaikból bizonyos csalódásra következtethetünk: 17 százalékban úgy nyilatkoztak, hogy begyakorlásuk után a mesterek egyáltalán nem foglalkoznak velük. Kb. minden 5. arról panaszkodott, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok csak akkor törődnek velük, ha már tényleg segítségre van szükségük stb. Vítkovicében a szakszervezeti szervezetek ezen a téren jól működnek, minden tényezőt tekintetbe véve, amely hatással lehet a szocialista, alkotó légkör megteremtésére az egyes munkahelyeken és az egész vállalatban. Hány tehet azonban azoknak az üzemeknek a száma, amelyek a Vítkovicei Vasmű példájából tanulságot szerezhetnének? A Szakszervezeti Szövetségek Cseh Tanácsának plénuma többek között meghagyta, hogy az üzemi szakszervezeti aktívák és a műhelybizotlságok fokozzák tevékenységüket, elsősorban javítsák a részlegbizottságok és részlegbizalmiak munkáját. A vítkovicei tények a „Mindenki szocialista módon dolgozzon" szlovákiai mozgalom nagy horderejű jelentőségét bizonyítják, ami szocialista magatartást kövelel a magánéletben, a szakszervezeti és egyéb funkciókban is, hogy a kollektívákon belül és az egyes kollektívák között mindenütt egyre nngyobb színvonalra emelkedjenek a szocialista viszonyok. Eddig ezen a téren főleg ott mutatkoznak fogyatékosságok, ahol a szakszervezeti funkcionáriusok a dolgozók egymás iránti viszonyát egy ínerev, állandó, hagyományos, megszokott dolognak tartják — hololt éppen egy élő, dialektikusan változó, naponta különböző belső és külső tényezőktől befolyásolt valóságról van szó. Ide sorolható nem csupán a bérpolitika, hanem az őszinte, minden 'formálisságtól mentes érdeklődés a dolgozó örömei, gondjai, sikerei, kudarcai, vágyai és óhajai megvalósulásának lehetőségei, tehetségük fejlesztése és érvényesítése iránt. A munkahelyeken a szocialista kapcsolatok megteremtésének legnagyobb ellensége az a légkör, amelyben az egyén különböző okok miatt nem meri a többiek előtt feltárni nézeteit, hiányérzetét — attól való félelmében, hogy esetleg kigúnyoljak, nem értik meg, illetve magára vonja a mester, vagy a szakszervezeti funkcionárius haragját. ilyen légkörben nem lehet eredményes sem a szocialista munkaverseny, sem a gyártmányok előállításának racionalizálása, a gyártmányok minősége, s ennek folytán nem érhetők el jó gazdasági eredmények sem. A jó szocialista viszonyoknak köszönhető, hogy társadalmunk a munkahelyek túlnyomó részén milliárdos értékeket nyer, ám ugyanilyen értékeket veszít a nem szocialista, vagyis a munkahelyeken uralkodó áldatlan viszonyok következtében. Ha mindenki és mindenütt szocialista magatartást tanúsít, a veszteségek egyre inkább csökkennek majd. FRANTIŠEK RAVEN ÉVNYITÓ A fiild különböző tájain kísérteties fényt lobogtat a háború rettenete, s íme, a zsákutcába jutott polgár, aki lázas félelemmel kutatja azt a talpalatnyi helyet, ahol didergőn meghúzódhat, jóleső melegséggel figyeli a kitárult iskolakapuk előtt sorakozó fiatalokat. Talán még meg Is vigasztalja őt ez a megbonthatatlanul meg-megújuló egyszerűség, az életnek ez az egyetlen tovagördülése, mely nem ismervén se vésztj se fegyverkezést, se angoljavaslatokat, k-'mért körökben íutja pályáját a maga törvényszerűségével. Az iskolák kitárják kapuikat, s mindazok, akik figyelemmel kísérik a fiatalok sorsát, fejlő dését, tanácsokkal, biztatásokkal kísérik őket az újonnan fesU tt padokba. Majd megkezdődik a tanítás is, szinte észrevehetetlen gyorsasággal zavarják egymást a hetek és hónapok, a szép szeptemberi szavak is elcsöndesednek s mint mindig: az ifjúság ismét csak egyedül marad, súlyos problémáival, változatlan helyzetével. Végre mégiscsak be kellene már látnia minden „illetékeseknek", hogy ifjúságunk felé forduló figyelmük nem állapodhatik tneg a tanítási évek elején el-el hangzó frázishalmazoknál. Igaz, nagyon megindították azok a finom lírai sorok, melyek a tanévet megkezdő fiatalokról lelkesednek, de sajnos, mindennek gyakorlati haszna nincs. Higgyük el, hogy ha ezek az évelői biztatgatások, gondos nevelői intelmek az évek teljes menetén gyakorlatilag is érvényben maradnának, ha a gondos felnőttek nemcsak szép szavakkal, de valóban segítő kezekkel az ifjúság parlagon heverő problémáinak feltárásával mindennemű hátsó gondolat nélkül állandóan lépést tartanának fiataljainkkal, százszorta öntudatosaik) és cselekvésre érettebb generáció hagyná el évről évre az iskolapadokat. Többször volt alkalmunk bővebben kifejteni, miképpen formálható meg a diákság nagy csoportjaiban a kiteljesedni kívánkozó egyéni és közösségi öntudat. Most csak arra utalunk, mily megbocsáthatatlan bűnt követ el mindama nevelő, aki még ma sem akarja felismerni azt a lényt, hogy a körülöttünk hullámzó életesemények és a fiatalság közé lehetetlen továbbra is kínai falat emelni. Mindazok a módszerek, melyek arra irányultak, hogy a fiatalságot különféle praktikus gyakorlati, avagy elméleti tudástól távoltartsák, legfőbb előmozdítói volTervszerűség, jó munka A múlt évek deformációi mély nyomot hagytak a CSSZBSZ galántai járási alapszervezeteinek életében is. A taglétszám lényegesen csökkent, de azok, akik hűek maradtak a szervezethez, munkához fogtuk, s az eredmény sem maradt el. Hogy miképpen dolgozik a szervezet és annak tagjai, az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre fÁN. ČAPELA, a CSSZBSZ járási bizottságának titkára válaszolt. • Ügy tudom, hogy valamikor több mint 14 000 tagot tar lottak nyilván. Mi a helyzet ma? — A 14 210-es taglétszám 1965 elölt volt, amikor az iskolákban, az intézményekben és az üzemekben is működtek szervezeteink. Ezek felszámolása után a taglétszám 6400-ra csökkent. Ezt a helytelen intézkedés eredményezte, no meg az, hogy sokan voltak olyanok, akik sokszor még a tagsági illetéket sem fizették meg. Az 1968-as szovjetellenes megnyilvánulás, amelyet a jobboldali és antiszocialista erők fejtettek ki, járásunkban is több embert megtévesztett. Soraink rendezése után 2400 tagunk maradt. A járási vezetőséget újjászerveztük és megkezdtük a munkát. • Milyen eredménnyel? . .. — Célul tűztük ki, hogy 40 üzemi, illetve iskolai szervezetet hívunk életre. Jelenleg 29 már megalakult, 10 alakulófélben van. Taglétszámunk közel négyezer. Bár a tagok toborzását folytatjuk, nem az. a célunk, hogy nagy taglétszámunk le gyen, hanem hogy a szervezetek aktív munkát végezzenek. Mint például a far.kasdi, a feketenyéki, a galántai, a vagsellyei és a soponlai. Remélem, hogy ezek száma is hamarosan megnövekedik, hisz a tél folyamán mindegyik szervezetnek alkalma lesz bizonyítani. • Az orosz nyelvtanfolyamok teren mi a helyzet? — Talán ott kezdeném, hogy a Puskin-emlékverseny tavaly igen jól sikerült. Előadóink, szavalóink az országos fordulóba is bejutottak és jól megálltak helyüket. Ami a kérdéssel szorosan összefügg, járásunkban három nyelvklub működik, amelyek évente 9 orosz nyelvtanfolyamot rendeznek. Az idén 15re szeretnénk növelni az orosz nyelvtanfolyamok számát. Az orosz nyelv elsajátításában nagy segítségünkre vannak a szovjet sajtótermékek, amelyek előfizetése terén szlovákiai méretben járásunk a legjobbak közé tartozik. • Hogyan készülnek a barátsági hónapra? ' — Az idei év a jubileumok éve. Lenin születésének 100., hazánk felszabadulásának 25. évfordn óját a közelmúltban ünnepelték meg szervezeteink, s már a barátsági hónapra készülnek. Itt szeretném megemlíteni, hogy szeretnénk egész évben olyan •tevékenységet kifejteni, mint máskor a barátsági hónap alatt, vagyis aktív, rendszeres munkára törekszünk. Többször találkoztunk a petrovszki körzet küldötteivel hazánkban és a Szovjetunióban is. Célunk, hogy ezt a barátságot tovább mélyítsük, közelebbről megismerkedjünk a szovjet emberek életével és munkájával. Ez az egyik feladatunk, amely a barátsági hónap keretében domborodik majd ki, éppen úgy, mint a kölcsönös segítséget nyújtó szerződés aprólékos megmagyarázása. Kulturális rendezvényekben sem lesz hiány. Egyébként a tervek már júrásszerte készülnek. Szerintem mindenütt méltóan megünnepeljük a barátsági hónapot, a NOSZF 53. évfordulóját. • Az elmondottakat mivel egészítené még ki? — Csupán annyival, hogy a CSSZBSZ, mint a Nemzeti Front egvlk tagja, annak irányelvei alapján fejti ki tevékenységét. Szeretnénk remélni, hogy a jövőben a többi tömegszervezet nagyobb megértést tanúsít munkánk iránt, és egyes akciókat közősfen rendezünk meg. Sokat segíthetnének falvainkon és vá rosainkban a tanítók, és nem utolsósorban a pártszervezetek. Ha e téren eredményt érünk el, munkánk a jövőben még sikeresebb lesz. N. fA KOMMUNISTA E3ESE3E3 El lak annak a posványos állapotnak, melyben ifjúságunk legkiválóbb értékei kallódnak el. Nálunk, Szlovenszkón, ahol a különféle pártmachinációk a tanulóifjúság sorait nem hagyták fés hagyják) kíméletlenül, kétszeresen fontos éppen kisebbségi helyzetünknél fogva, hogv egy testben erős, lélekben becsületes generáció állhasson egyre gyorsabb iramban sikkadó kultúránk élére. Mindnyájunk feladata, hogy ezt még a legmesszebbmenő áldozatok árán is előmozdítsuk. Már maga az ifjúság nagy rétege is érzi, hogy az őt körülhatároló társadalmi, nemzeti és kulturális megnyilatkozások nem rekedhetnek kívül az iskola falain. Tudatában van annak, hogy az ő életét Is befolyásoló tárgyi és szellemi valóságok éppen, hogy az iskolába fölvezető lépcsőkön veszik kezdetüket, mert az élet megbonthatatlanul egy, s mindent magába olvaszt, ami bennünk és körülöttünk történik. Mindazok, akik oly meleg szavakkal kísérték ifjainkat az új tanév munkája elé, ne sajnálják a fáradságot és ne álljanak meg az út legelején. Napjaink torz arculata már megadta diákságunknak azt az alapot, melyre a társadalmi valóságok terén való kellő jártasság elsajátításával gazdasági és kulturális helyzete magasabb színvonalra emelésének kiviteli lehetőségeit helyezheti. Természetes, hogy sem sunyi számítások, sem gondosan elrejtett „hátsó szándékok" nem vezetnek jó eredményre. Az ifjúságot nem lehet „klikkekre" darabolni, sem becstelen politikai ravaszságokra felhasználni. Bizony, a tények éppen azt mutálják, hogy mindeddig így alakultak a dolgok. A szklenói kongresszus, mely hivatva lelt volna szoros egységbe fogni a középiskolás ifjúság maximális rétegeit, szintén ily nem odavaló eszközökkel próbált híveket szerezni az egyedüli „igazán magyar" pártnak-, Szüllőéknek. Ahelyett, hogy megadta volna a lehetőségét egy közös magyar diákfront létrejövetelének, még az eddiginél is nagyobb széthúzásra adott alkalmat. Az ifjúság immár öntudatra ébredt csoportjait mesterségesen egymásra uszítani nem éppen lelkiismeretes dolog. S éppen azoknak a nevelőknek szól ez, akiknek módjában van becsületesen, demokratikus közvetlenséggel egymáshoz közelebb hozni ezeket a fiatalokat, úgy ahogy elsimítani köztük a ma is oly szilárdan ágaskodó ellentéteket. Nemaszklenóihoz hasonló kongresszusok révén, ahol egyes demokratikusan gondolkodó diákokat egyszerűen „kiviccelt" a dicső „Tábortűz" szerkesztő tanára, de az összdiákság tekintetbevételével próbálni meg a szlovenszkói magyar középiskolás Ifjúság egyesítését. Ismételten leszögezi, hogy mindez csakis a diákság valamennyi rétegének a bevonásával teremthető meg, mindennemű politikai manőverezések nélkül. Becsületesen magyar és tiszta emberi elgondolás kell ahhoz, hogy a kívánt segítséggel felnövekedő fiatalság végre már szilárd alapokra helyezze vágyait és elgondolásait. S ez nemcsak a nemzet, de az egyetemes emberi közösség elengedhetetlen érdeke. gppv" <?<V')OOR I Megjelent a Mugjar nap 1938. szeptember 4-i számában)