Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-13 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

PIEHE CAMES PÄRÍZS1 LEVELE NOMÁDLAKODALOM RAJTAÜTÉSSEL A miniszoknya halála Meghúzták a vészharangot a miniszoknya felett. A téli divat, amelyet e napokban mutattak be a nagy párizsi divatházak a miniszoknya teljes vereségét jelenti. „A miniszoknya meghalt" — írják sajnálkozva a szak. értők. Sokáig tartotta magát és királynőként uralkodott néhány éven át. Bizonyos az, ha az ember a nagy párizsi bulvárokon sétál, azt látja, bár még mindig a miniszoknya van a legnagyob számban képviselve (mégpedig minibb a mininél), már gyakran feltűnnek a hosszú ruhák is. A vírus terjed — és meglepő gyorsasággal tért hódít. A miniszoknyához elsősorban azok váltak hűtlenné, akik számára a legelőnyösebb volt: a 16 és 20 év közötti fiatal lányok, akiknek pedig nincs mit takargatniuk. így a divattervezők csupán az utca hangulatát követik... Nos, a divat ismét hosszú szoknyát diktál, térd alattit, a lábszár közepéig érőt, vagy pedig egészen bokáig érőt. Kezdetben, úgy látszik, még nagyon is liberális lesz. Mit ls mondhatnánk erről? Jóformán semmit. E téren nagy a zűrzavar. Két stflus összecsapásáról van szó, és nagyon is kérdéses, sikerül-e „békés együttélésre" jutniuk. Az egyik stflus az ún. „tollszár" vonalat követi: egyszerű, disztingvált, komor és sötét színeket alkalmaz, a 30-as évek „angol nevelőnőinek" légkörére emlékeztet. A másik stflus gazdag fantáziáról tanúskodik, és sokszor az álarcos bálok maskaráira emlékeztet. Felvetődik a kérdés, vajon ez a „hippik" befolyása? Ez a stílus annyira fellengzős és maskaraszerű, hogy nem is követi a divatot. Úgy tűnik, hogy a szláv hagyományok is hatást gyakoroltak a divatra, a szoknya bő, húzott, az ujj bő puffos és színes fodrokkal díszftett, a nadrág „muzsik" stílusban készül, és derékban széles, húzott öv fogja össze stb. Mindenki szabad teret engedhet a képzeletének. Egyes divatházak bizonyos katonás stílust igyekeznek bevezetni, bőrből vagy műanyagból készült ruhákat, prémmel díszített kalapokat és sapkákat mutatnak be. ... Valamennyi típushoz ugyanazokat a cipőket viselik: különféle színben és különféle magas szárral... A hosszú ruha régen várt diadala azonban számos nehézséget okoz. A nők nagy részének nehéz lesz felújítani a ruhatárat a tél kezdetén, s bizony legtöbbjük számára ez megengedhetetlen költséget jelent. Ezért sokan nem veszik majd figyelembe a miniszoknya halálát. Megjósolom, hogy az őszi idény kezdetén nagy sikere lesz a szegélynek. Az elegáns nők — és a többiek is — a halálra Ítélt rövid szoknyájukat szegéllyel fogják meghosszabbítani. Mások viszont e két divatirányzat közötti átmenetet majd úgy oldják meg, hogy egyszerűen nadrágot viselnek ... A

párizsi René Minosa és Brigitte de Saint Preux nemcsak turistaként járta Afganisztánt, hanem az orientális lakodalmakat tanulmányozták és filmezték. Közben életveszélyes kalandokba keveredtek. René Minosa meséli: Magasan az emberek feje fölött teveháton hányódtam, mint csónak a hullámverésben. Nem először ültem teveháton, de ezt az élményemet sohasem felejtem el. Kusit — nomád nászruhát viseltem — azaz fehér buggyos nadrágot, fehér inget, gazdag hímzésű mellényt, turbánt. Körülöttem szakállas férfiak forgatták fegyverüket. Tevém lassan lépegetett a tábor fekete sátrai közötti úton, „menyasszonyom" sátra felé, amikor egyszerre elszabadult a pokol. Először csak puskalövéseket hallottam a közeli gyümölcsliget felől, majd kiáltásokat,- asszonyok és gyerekek hangját. Kísérőim hirtelen eltűntek, lövöldözéssel fogadták a támadókat. Én is leszálltam a tevéről • és igyekeztem „menyasszonyomhoz" jutni, de mintha mindenki eszét vesztette volná. Nem tudtam előretörni, mert a lövések zajától megriadt tevék, kecskék és birkák tömegesen a sátrak felé igyekeztek. Egy sátor össze is dőlt. Teljes lett a fejetlenség. Félelem fogott el Brigitte-ért, szép szőke barátnőmért, örökös „menyasszonyomért". Egy török és két kurd szertartású esküvő után éppen harmadik „lakodalmunA nomád asszonyoknak a fegyverkezelést is tudniuk kell. Mi is felkerekedtünk. Visszamentünk Kabulba. Útközben egy másik kusi törzs sátortáborára akadtunk. A nomádok eleinte késznek mutatkoztak vendégül látni bennünket, hogy megismételhessük a nászünnepséget, amelynek a végét már nem tudtuk filmre venni. Ám napról napra arcátlanabbak lettek, minden csepp vizet, minden szem rizst drágán kellett nekik megfizetnünk. Három hét múlva le ls mondtunk tervünkről. Tovább akartunk menni, de a kusik nem engedtek. Még több pénzt követeltek. Tolmácsunk útján tiltakoznagy rézkondérban bugyborékolt a forró birkafaggyú, cukorral. Ebbe mártogattuk kenyerünket s igyekeztünk palástolni, mennyire nincs ínyünkre. Nomád szokás szerint vendéglátóink nem ettek velünk, hanem csak bámultak fnínket. Majd Brigitte elővette gitárját és francia népdalokat énekelt. Megtört a jég. A kusik barátainak tekinthettük magunkat. Három héten át együtt vándoroltunk velük. Kocsinkat az első nagyobb helységben hagytuk. Kettőnknek és tolmácsunknak három tevét vettünk, amelyeket a kusiknak ajándékoztunk, amikor célunkat, Cfuartekat" akartuk ülni az afganisztáni nomádoknál, amikor a lövések megzavarták romantikus álmodozásainkat. Brigitte féltése erőt adott, hogy akár erővel is előrejussak. Végre megpillantottam őt: levette turbánját, szőke haja homlokára hullott. Díszruhája ellenére sem tűnt már büszke nomád menyasszonynak. — Brigitte! — kiáltottam rá. Megismert. Egy ragyogó mosoly elűzte tekintetéből a félelmet. Ügy szerettem most, mint eddig soha, s nagyon sajnáltam, hogy nem vagyok igazi vőlegénye, hanem csak a barátja. René Minosa-Tchékov. Még néhány lépés és mellette voltam. Egymást kézenfogva futottunk kocsinkhoz. A lövöldözés, amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen abba is maradt. A kusik bámulatos nyugalommal terelték össze állataikat, állították fel az összedőlt sátrat és ápolták a sebesülteket. Mi orvossággal és kötszerrel segítettünk rajtuk. A kusik másnap reggel felszedték sátraikat és odébbálltak. Tudták, mit sem tehetnek a hasarák ellen, akik a gyümölcsültetvény tulajdonosai, s a nomádokkal szemben érzett évszázados gyűlöletükben újból meg újból támadnának. tam. A kővetkező pillanatban fegyvert fogtak rám. A törzsfőnök fenyegetőzött: — Ha megpróbáltok a kocsival eliszkolni, belelövünk a kerekekbe aztán, titeket lövünk le! Dühösen visszaordítottam: — Egy fillért sem kaptok, rablóvezérek! A törzsfőnök háttal állt kocsink előtt, Brigitte pedig már az autóban ült. Bámulatos lélekjelenléttel kihúzta kis Berettapisztolyomat a kesztyűtásakból és a törzsfőnök nyakához szorította. Pillanatra azt gondoltam, no most vége! De a törzsfőnök elvigyorodott, s valamit odakiáltott embereinek. A fegyverek leereszkedtek. Egy köteg bankjegyet vetettem a rablóvezér lábához és tolmácsunkkal beszálltam a kocsiba. A kusik gúnyos hahotája közepette startoltam. Csak hetek múlva sikerült követünk révén ajánlólevelet kapnunk az észak-afganisztáni Kundusz tartomány vezetőjéhez. Három héten át vándoroltunk egy tevekaravánnal a nyári legelőről a téli táborba. A karaván élén Hamir, egy több mint hatvanéves aggastyán menetelt, ő vezette a vezértevét. Amikor megpillantott bennünket, megállította a menetet. Egy sebtiben felállított sátorban megebédeltetett bennünket: Pierre Balmain pót elértük. Ez egy nyomorúságos falu egy nagy sztyeppe központjában, amely a Masar-i-Sharif város és az Amu-Darja szovjet határfolyó között terül el. Nyáron egyetlen lény sem élt itt, de most a családok ismét birtokba vették otthonukat, amely sokszor csak egy bekerített részből állt, ahol felütötték sátrukat. öt hetet töltöttünk Guartepóban. Búcsúzóul még egy kusi lakodalmat ültünk, mely három nap és éjszaka tartott. Húsz birka halálát jelentette a lakodalom, a szamovárokból pedig ki nem fogyott a pompás zöldtea. A mohamedán nomádok nem fogyaszthatnak szeszes italt. Sok vendég érkezett a távoli falvakból. Ezúttal elmaradt a hasarák rajtaütése. Harmadnap kettesben teveháton vonultunk, végig a falun — a nomádoknál ez fejezi ki a termékenység vágyát. Elvben csak ezen az estén pillanthattam meg „mennyaszszonyom" szép arcát — pedig már jól ismertem fátyol nélkül is. Néhány nap múlva útnak indultunk. Az öreg Hamir búcsúzóul megáldott minket. Űsi bibliai alakként állt sátra előtt, s még sokáig nézett utánunk, amikor újabb kalandok felé és újabb esküvőre igyekeztünk. (A QÜICK NYOMÁN) LOUIS Féraud Három modell a több száz közül. Az alattuk olvasható a divattervező neve. Nina Ricci