Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-13 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

Falun, kisvárosban nevelkedett emberek talán sosem tudják megérteni a játszótér szükségességét. Mert egy játszótér szűk, kis területe mit sem jelent a jőlyópart, rét vagy kertekalja világotjelentö tágassága mellett. Játszótéren általában nem lehet kavicsot táncoltatni (baktatni) a víztükrön, £ára mászni stb. A játszótér már a városi élet megnyilvánulása. Szükséges, elkerülhetetlen intézkedés az egymás feje fölött lakó, villamossínek keretezte lakótelepeken élő gyerekek részére. Kassa közepe az óváros, ha nem is bővelkedik zöldben, parkban, jó néhány sétálóhelyet kínál az arra áhítozóknak. A Dóm-tér parkosított közepe is általában tele van viháncoló gyerekekkel, vagy pihenő nyugdíjasokkal. A kápolna mögött, a park közepén a szökőkút kiszáradt medencéje ásítozik a r.apra. A fák árnyékában meghúzódó padokon idősebb emberek hűsölnek. A szökőkút medencéje körül három apró gyerek szaladozik. Az egyik megunta a futkosást a morzsákat szemezgető galambokat hajkurássza, sután, selypesen hussogva. A galambok ügyet sem vetnek rá, amikor zavarja őket, felf íllnak, majd leszállnak és újra szemezgetnek. A nénike, aki a „galamb-elemózsiát", vízbeáztatott kenyér és kiflimaradékot a gótikus épület tövébe szórta ráripakodik a gyerekre. — Nem mész innen! — dúl-fúl felháborodásában. — Nem szabad, kisfiam, a madarakat hajtani — inti a gyereket anyja is. Nem is meggyőződésből, csak úgy, a nénike kedvéért. Ugyan már hagyd a gyereket — szól az anyuka barátnője, aki szintén két apró emberkével jött a parkba — nem árt azzal a galamboknak.. A gyerekeknek egyre jobban megtetszik a galambkergetőcske, s most már mind a hárman a galambokat kergetik, zajongva, visongva az örömtől, amikor a galambok felszállnak. — Ha nem tudnák, ez nem játszótér — szól idegesen az öregasszony, most már a mamák felé fordulva. Hangja emelt, mint varjú, előrehajjik és kalapját igazgatja ... Kassán jó néhány játszóteret találhatunk. Különösen az új lakótelepen „Teraszon" van a legifjabb nemzedéknek több lehetősége a játékra a szabad levegőn. Sok játszótérből azonban már csak a tér igaz. A gyerekek számára felszerelt hinták már alig-alig működnek, vagy már egyáltalán nincsenek. A városházához vezető fasorban is csak egy barnára rozsdult körhinta (ugyan mikor ült benne gyerek utoljára) és egy homokozó romjai idézik a régi játszóteret. Van ahol nem maradt még ennyi sem. Vasárnap délelőtt egy pedagógus papával gyalogolunk együtt be a város másik végére. Az átjárókon vigyázva vezetgeti két fiát, mind a kettő meg óvodáskorú. — Ez a legjobban felszerelt játszótér, ahová negyünk — mondja — talán úgy is mondhatnánk az óvárosban az egyetlen játszótér. Tényleg ez tetszik a legjobb játszótérnek. Az állomás melletti parkban a nagylombú fák alatt autóút imitáció közúti jelzésekkel a rollerezők és kerékpározók számára, hajóhinták. körhinták és vasszerkezetek, amelyeken mászni, kúszni lehet. — Ha az idő jó, idejövök a gyerekekkel, ha meg esik, akkor is esőköpenyben sétálni inkább, mint hogy a lakást szétverjék — magyarázza újdonsült ismerősöm. Egy padon beszélgetünk, miközben a gyerekek hintáznak, általában a játszóterekről, meg a kisgyerekek foglalkoztatásáról. Ezen a játszótéren fizetett felügyelők vannak. A felügyelet ellenére az egyik körhintán négy felnőtt nő szórakozik. Az egyik a nagyközönség előtt gyereket szoptat, a másik cigarettázik, a harmadik vastagon kirúzsozott szájú nő pedig úgy végigfekszik a hintán, hogy libegő szoknyája miatt csak szemlesütve lehet a parkban közlekedni. Ha a játszóteret kritikusabban nézzük meg, akad még néhány kifogásolni való. A mászókonstrukciók és hinták környéke kaviccsal van felszórva, mintha a balesetlehetőségeket kívánták volna növelni. A hajóhinták nagyrészéről hiányzik a lécezés, csak a vaskonstrukción lehet hintázni. Az alkalmazott úgy üvölt a hangosbeszélőbe, mint egy állatszelídítő, s ráadásul csak hetente borotválkozik, stb. — talán felesleges sorolni ennek a legjobb játszótérnek a hibáit. Kezemben egy sokszorosított beadványt forgatok. A készítője egy Játszótér modelljét, persze nem luxus játszóterét, hanem egy könnyen kivitelezhető játszótér tervét vetette néhány oldalra. Körültekintő, jó ötletek. Szinte élvezet ennyi negatív élmény után forgatni ezeket az elképzeléseket, és papírra vetett rajzokat: az elefánt alakú csúszdát, a gomba körhintát stb. Amikor a városi nemzeti bizottságon a játszóterek után érdeklődtem, Fedor tanfelügyelő elvtárshoz utasítottak. Egy-két perc is nagy idő ilyenkor, iskolaév kezdete előtt a tanfelügyelő részére, ezért nagyon rövidre fogtuk a beszélgetés fonalát. Mi a helyzet Kassán a játszóterekkel? — Annak ellenére, hogy a város vezetése a nagy problémák megoldása mellett is nagy súlyt fektet a játszóterek építésére, a kassai játszóterek mennyisége elmarad a csehszlovákiai á'lag alatt, az pedig arról híres, hogy világviszonylatban gyönge. Melyik a legjobb játszótér a városban? — Minden bizonnyal az, amit utoljára adtak át. Egy-két hét múlva az is tönkre megy, mint a többi. Csak azok a játszóterek maradnak hosszabb ideig épségben, amelyek őrizet alatt működnek. Mi tenne a megoldás? Felügyeletek és pedagógusok közreműködése talán megoldaná a játszóterek hosszabb élettartamát? — A felügyeletet ritka esetben vezetik be a játszótereken. Jó lenne karbantartást végezni az elhanyagolt és megrongált berendezéseken. A pedagógiai felügyelet minden bizonnyal nagy haszonnal járna, de sajnos ez ma még csak vágyálom. Igen, vágyálom. Kassán addig a játszótereken autók parkolnak, és a hajóhinták deszkaburkolatát pedig elhordják tüzelőnek. GAGYOR PÉTER* O r Reich Károly rajza MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL MILAN RÚFUS: SZABADSÁG Minden előtted van már. Magad is. -A fejsze a tőkébe keményen bevájva, a víz a kútban, defenesztrálva már azelőtt, hogy bírtad, nyugalomban hogy éltél, tolatod apró terheid figyelmesen, hogy ne történjen nagy vasúti szerencsétlenség. Rég tudod, kell a játék. A komoly. S az igazság? Játssz. Élj, Don Quijotem, ne kérdezz. Ne fuss. Játssz, mert nagy szerencsétlenség történik. SZEMLÉLŐDÉS — embereknek, akiket szeretek — jöttünk (mily sötétből és ürességből) szemekkel és szívvel, rosszal és alázattal, a sajnálat örökségével, a feledés ajándékával. A bánat kiszáradt mellünkre koppant. A gondolattal, mint a madár, álommal a homlokán, lüktető vérrel, a gyönyör ritmusával, a büszke magasságért, a szakadék gyomráért, a szerelemből és megvetésből, hitből és csalódásból, az ősök fájdalmán keresztül, a sápadt asszonyok tenyerébe, akik még remegtek a fájdalomtól.. a percbe jöttünk, mely elrepül, millió véletlen jön elénk, s mint borostyán, szívünk kifeszítjük a csillagok alatt az életért. Jöttünk életet élni, újra egy nyarat, — a bronz-halottakban a tar fák alatt. A rózsák szirmait elseperte a zápor. Életet jöttünk élni, — a tócsa színén elmúlás-hályog. A tarló fütyül, Elárvul a nóta, s álomba hasít az emlék. Anyám, mivel kötötték karjaidba, álmomban titkos öledben mivel etettél! Szorongással? Lázadással? Szerelmi látomással. Van határtalan szerelem. Búzavirág mezsgye nélkül, de fiad szívébe március havaz, nem búzavirág kékül. EMBERISIG (Részlet) Csendesen villámlik, tompán, a mezőn madár sem szól, a gabona félénk hullámzása nyög elő így a kasza alól. A kalász lágyságát tapogatja a föld. A csendes szigorúság aratásra készülődik. Ha megérünk... ha megérünk ... De te, vers, ne hagyj el, légy az igazság. Fordította: Szitást Ferenc ľ ^^