Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-06 / 185. szám, csütörtök

Tökéletesítjük az eszmei nevelést Előkészületek az 1970—1971-es pártiskoláztatási évre Pártunk a háború utáni időszakban nagy figyelmet szentelt a marxizmus—leninizmus, a testvéri kommunista pártok, elsősorban a Szovjetunió tapasztalatai és saját története rendszeres tanulmányozásának. Fokozatosan megszervezte a pártiskolázás rendszerét azzal a céllal, hogy a marxizmus—leninizmus alapján felfegyverezze és egyesítse a párt sorait. Ez az egység szükségszerű a politikai hatalomért folytatott harcban és a szocialista társadalom építésében. A fejlődéssel párhuzamosan egyre nagyobb igényeket támasztottunk a kommunisták eszmei és politikai felkészülése iránt. A pártszervek különböző intézkedéseket hoztak, így többek közölt 1962-ben javaslatot tettek a pártiskolazás rendszerének átszervezésére, de az akkori helyzetben nem sikerült kiharcolni a kívánt fordulatot. Ahelyett, hogy növeltük volna a pártiskolázás hatékonyságát, tartalmilag, szervezetileg és káderszempontból is bomlani kezdett. Ez a folyamat 1968-ban érte el tetőfokát, amikor a pártban megszűnt a marxizmus—leninizmus alapján folytatott ideológiai nevelés. A jobb munka feltételei csak 19(39 májusa után alakultak ki. Az elmúlt év jelenti az első lépést a rendszeres pártnevelés felújításában. A párttagok politikai ismereteinek mai színvonala és a tagkönyvcsere utáni feltételezett fejlődés megköveteli, hogy növeljük az ideológiai tevékenység valamennyi formájának hatékonyságát. Az ideológiai tevékenység céljä a párt politikai, eszmei egységének megszilárdítása és a társadalmi élet valamennyi területére gyakorolt befolyásának növelése. Célunk az aktivitás A párttagokat meg kell tanítanunk a marxista—leninista gondolkodásra, mely lehetővé teszi a társadalmi jelenségek helyes megítélését és minden egyes kommunista aktív, kezdeményező részvételét a pártpolitika kialakításában és megvalósításában. A marxista—leninista elmélet elsajátítása nem öncélú; hozzájárul a kommunista párt és minden egyes párttag küldetésének megértéséhez. A marxizmus—leninizmus védelme, a burzsoá ideológia elleni harc, a kommunista mozgalom elméleti ismereteinek és gyakorlati tapasztalatainak elsajátítása a kommunisták alapvető kötelességei közé tartozik. Az 1969—1970. évi pártiskolázás eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, helyes, ha a párt mai politikájának időszerű kérdéseivel is foglalkozunk. A pártiskolázás az ideológiai munka többi formájával együtt hozzájárult a CSKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülései politikai irányvonalának megvilágosításához és gyakorlati megvalósításához, valamint a pórtélét aktivizálásának és az alapszervezetek ideológiai konszolidálásának eszköze lett. A pártiskolázásokon megvitatták a proletár internacionalizmusnak, mint a CSKP politikai irányvonala szerves részének kérdését, a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának eredményeit, a pártélet marxista—leninista elveit, valamint a párt vezető szerepének érvényesítését a szocialista társadalomban. Egyúttal foglalkoztak a párt gazdasági politikájának kérdésével is. Az egyes témák előkészítése során foglalkoztak a társadalmunk fejlődésére vonatkozó f'.talánosabb jellegű kérdésekkel, a párt egyes képviselőinek feladataival, és a mai gazdasági helyzettel is. A rendszeresség alapfeltétel A funkcionáriusoknak és a propagandistáknak jó segítséget nyújtottak a CSKP Központi Bizottsága ideológiai osztálya áltál kiadott tanulmányok. 1969 júliusa óta 51 kiadvány jelent meg csaknem 1,5 millió példányszámban. Az eddigi sikerek azonban még nem felelnek meg a párt ideológiai munkája távlati szükségleteinek és politikai feladatainknak. Eddig még nelh sikerült biztosítanunk, hogy valamennyi kommunistára rendszeres ideológiai hatást fejtsünk ki, a párttagság nagy része nem ismeri a fontos pártdokumentumokat, mások passzívan fogadják ezeket. Az elmúlt időszakhoz viszonyítva már találkozhattunk a rendszeresség első jeleivel, amely biztosítja a pártiskolázás rendszerének fokozatos kialakításához szükséges feltételeket. A marxista—leninista nevelés céltudatos rendszerének kialakítása sok igényes káder- és szervezeti intézkedés végrehajtását követeli meg. Az ideológiai aktíva mai létszáma és összetétele nem teszi lehetővé, hogy azonnal érvényesítsük a pártiskolázás valamennyi alapelvét és formáját. így bizonyos átmeneti időszakkal kell számolnunk, amelynek során megteremtjük a feltételeket a pártiskolázás legmegfelelőbb rendszerének kialakításához. A legfontosabb feladat a propagandisták, a lektorok é^ az előadók helyes kiválasztása és intenzív felkészítése. Egyúttal biztosítanunk kell, hogy az októberi taggyűléseken megnyissuk az 1970—1971 évi pártiskolázást. Értékeljük az eddigi tapasztalatokat Az előkészítés kiindulópontja a pártiskolázás eddigi formáinak értékelése. Felül kell bírálnunk, hogy a pártiskolázás mennyiben járult hozzá a párt ideológiai konszolidálásához, milyen a tagok politikai öntudata, melyek azok az alapvető problémák, amelyekkel foglalkoznunk kell. Az alapszervezetek pártbizottságainak egy hónapon belül értékelniük kell az elmúlt időszak tapasztalatait, ugyanakkor meg kell tárgyalniuk az új pártiskolázási év előkészítésének kérdéseit is. A jövőben sokkal igényeseb bek leszünk a pártiskolázás színvonalával szemben. A tagkönyvcsere eredményeképpen a párttagok mélyebben megértik pártunk és államunk helyzetét, a párt megtisztul a jobboldali opportunizmus és revizionizmus képviselőitől, valamint a passzív tagoktól. A pártiskolázás alapvető küldetése, hogy kihasználja a pártban végbement pozitív változásokat, és hozzájáruljon a párt ideológiai egysége további megszilárdításához, a pártszervek és -szervezetek akcióképességének felújításához, valamint a jobboldali opportunista, revizionista nézetek, irányzatok teljes ideológiai vereségéhez. Az alapszervezetek különböző tanulócsoportokat alakítanak, amelyek a következő kérdésekkel foglalkoznak majd: a) a munkásosztály vezető szerepe társadalmunkban; b) a CSKP szerepe a munkásosztály felszabadításáért folytatott harcban, és a dolgozók szerepe a szocialista állam építésében (ez a téma összekapcsolódik a CSKP megalapítása 50. évfordulójának ünnepségeivel); c) a párt vezető szerepének elmélyítése a gazdaságban. A CSKP Központi Bizottságának ideológiai osztálya alapanyagot ad majd ki ezekre a kérdésekre vonatkozóan. A CSKP járási bizottságai a nyár folyamán kiválasztják és felkészítik a propagandistákat és a lektorokat. Az 1970—1971 évi pártiskolázás megkezdése alkalmával szeptemberben és októberben ideológiai értekezleteket rendeznek. Ugyancsak gondoskodnak az új és fiatal párt• tagok ideológiai neveléséről a CSKP Központi Bizottsága ideológiai osztálya által kidolgozott programmal összhangban. Távlatok E rendszer három fokozatból áll majd. Az egyea fokozatok tartalmilag és mó Jszertanilag összekapcsolód tak és így biztosítják a marxizmus—leninizmus ismereteinek, a párt politikájának elsajátítását, és egyúttal lehetővé teszik az előzőleg szerzett politikai és ideológiai ismeretek felújítását. A pártiskolázás alapfokozata az ala'pvető politikai ismeretek, a marxizmus—leninizmus elméleti alapismereteinek, a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek, a szocialista társadalom fejlődése alapvető problémáinak, a kommunista párt szerepének elsajátítására összpontosul. A pártiskolázásnak ezen a fokán biztosítjuk az új és fiatal párttagok marxista—leninista felkészítését. A pártiskolázás középső fokozata lehetővé teszi a marxizmus —leninizmus alapjainak a marxista filozófia alapkérdéseinek, a politikai gazdaságban, a tudományos kommunizmus, valamint a marxista—leninista világnézet sokoldalú elsajátításához szükséges más problémák, így a pártépítés elméletének és gyakorlatának, a CSKP és az SZKP történetének, a nemzetközi kommunista mozgalom történetének, a nemzetközi kapcsolatok problémáinak elsajátítását. A pártiskolázás középső fokozatának feladata a pártfunkcionáriusoknak, a pártszervezetek pártbizottságai elnökeinek és tagjainak, valamint a propagandistáknak a politikai és az ideológiai felkészítése. A pártiskolázás legmagasabb fokozata lehetővé teszi a marxizmus—leninizmus elméleti ismereteinek, a marxista—leninista filozófiának, a kapitalizmus és a szocializmus közgazdaságtanának, a tudományos kommunizmus ismereteinek és más társadalomtudományi ágazatok elméleti ismereteinek az elsajátítását. A pártiskolázásnak ezen a fokán készítjük majd fel a jáa-ási pártaktívákat, a lektorokat és a propagandistákat. A párttagok szocialista öntudata a párt céltudatos, aktív politikai szervező és ideológiai tevékenységének eredménye. A pártpropaganda, a kommunisták nevelése, ideológiai és politikai edzése az összes pártszerv, elsősorban a vezető pártdolgozók feladata. Kötelességük, hogy személyesen részt vegyenek ebben és személyes példát szolgáltassanak a marxizmus—leninizmus tanulmányozásában. A CSKP Központi Bizottságának meggyőződése, hogy a pártszervek megjavítják az ideológiai munkát és a párt nevelő munkáját. Megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy a marxizmus—leninizmus és a CSKP po' litíkájának propagálása színvonalas legyen és hozzájáruljon pártunk eszmei szilárdságához, a kommunisták öntudatának növeléséhez. (Rp) CÉLÉVI MÉRLEG A Kékkői Felvásárló Üzem laná esa a minap értékelte a tojásfelvásirlás 1970 első félévéneit eredményeit. Megállapították, hogy folyó év június 30 ig a naagykiirtüsi járásban 3 009 546 tojást vásárol tak tel. Ezzel 112,2 százalékra teljesítették félévi tervüket. DEÁK TERÉZ JÖ A TERMÉSHOZAM Az érsekújvári járás udvardi szövetkezetében Mészáros Istvánnal, az efsz ellenőrző bizottságának elnökével beszélgetve megtud tam, hogy árpából 40, zabból 37, repcéből pedig 24 mázsát takarítottak be hektáronként, ami az utóbbi esetében hét mázsával több, mint a tervezett hozam. NEMETH IZABELLA ÉRTÉKES VERSENY A Kosicei Magasépítő Vállalat 400 tagol számláló kőműves- és vakoló-munkaközösségei a CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére augusztus 3-tól értékes versenybe kezdenek, melynek lényege az, hogy ebben az évben Prágában és Koiicén a tervezett lakásek közül 500 aI kifogástalan állapotban és határidőre adnak át. A versenyt havonta értékeli a vállalat igazgatósága, s a legjobb műszaknak 30 000, a legsikeresebb munkacsoportnak havonta 10 000, illetve 5000 korona pénxjutalmat adományoz. —k— SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A SERDÜLÖK ES A VAKACIO SERDÜLŐKORON a fiúknál általában a 14—18, a lányoknál pedig a 13—17 közti esztendőket értjük. Nem ritkaság azonban, hogy a lányok már 11, a fiúk 12 éves korukban serdülőkorba lépnek. A serdülés kezdete különféle testi, tehát külső elváltozások formájában is jelentkezik. A pubertás tulajdonképpen a nemi érés időszaka, a hormonok hatása következtében a gyermekek a nemükre jellemző sajátosságok alapján kezdenek fejlődni. Cikkünk célja, hogy elsősorban azokkal a változásokkal, jelenségekkel-foglalkozzon, melyek a serdülőkorú gyermek jellemében, lelki világában, viselkedésében mutatkoznak, s melyek ismeretében a szülőnek át kell segítenie gyermekét a serdülőkor nehézségein, válságain. A serdülőkorban tulajdonképpen a leányból nő, a fiúból férfi lesz. Ez az átalakulás azonban nem egyik napról a másikra történik, hanem néhány éven át tart, és ezek lelki válságban tartják a gyermeket, aki már nem is gyermek, viszont még nem is egészen felnőtt. A gyermekek világa egyre idegenebbé válik a serdülő számára, ám a felnőttek világa még nem fogadja őt be és ebből a kétségtelenül visszás helyzetből adódnak azok a jelenségek, melyek a serdülőket jellemzik. Vizsgáljuk meg, melyek ezek a jelenségek. A serdülök bizalmatlanokká válnak. Míg a gyermek mindig megbízik szüleiben, és általában a felnőttekben is, a serdülők — talán éppen azért, mert érzik és látják, hogy a felnőttek őket még kirekesztik soraikból — bizalmatlanok a felnőttekkel szemben és ez a bizalmatlanság gyakran a szülőkre is kiterjed. A bizalmatlanság a serdülők érzékenységéből ered. Igen könynyen megsértődnek, ellenséges magatartást tanúsítanak mindenkivel szemben, aki nem ismeri el, hogy körülöttük forog a világ és más nézetet vall valamiről, mint ők. Mivel a legtöbbet a szülőkkel vannak együtt, az ő részükről éri őket a legtöbb — leginkább csak vélt — sérelem, és ezek a valós vagy vélt sérelmek oda vezetnek, hogy a gyermek bizalmatlanná válik a szüleivel szemben is. A szülőnek tehát tudatosítania kell: a túlzott érzékenység, a sértődési hajlam egyik jellemző velejárója a serdülőkornak, ezért lehetőleg kellő tapintattal és nevelői ügyességgel igyekezzünk kerülni a „súrlódásokat" és legyünk tekintettel gyermekünk érzékenységére, hogy az ne fosszon meg bennünket bizalmától. Ez persze nem jelenti azt, hogy a serdülőre mindent „rá kell hagyni", mindenben igazat kell neki adni, azonban a szokásosnál nagyobb szülői tapintatra van szükség. IGEN JELLEMZŐ a serdülőkre, hogy gyorsan változtatják érzelmeiket, hangulataikat. A vidámságot egészen rövid idő alatt a búskomorság, a túlzott derűlátást csüggedt pesszimizmus, a rokonszenv érzését a gyűlölködés érzése válthatja fel. A túlságos érzékenységgel magyarázható, hogy egy-egy epés megjegyzés a felnőtt részéről a serdülő jókedvét hirtelen elveheti és ilyenkor órákig képes szótlanul üldögélni vagy járnikelni igen borongós hangulatban. A rokonszenv érzésének megszűnéséhez is gyakran elegendő egy olyan cselekedet a felnőtt részéről, melyet a serdülő sajátos gondolkodásmódja alapján sérelmesnek, vagy ellenségesnek tart. Ilyen esetben a rokonszenv ellenszenvvé, vagy gyűlöletté fajul. Helytelen dolog, ha nem vesszük figyelembe, hogy a rapszodikus hangulatváltozások, érzelmi kitörések és megnyilvánulások a serdülőkor természetes velejárói. Előfordulhat, hogy serdülőkorú gyermekünket „raplis"-nak fogjuk nevezni, esetleg kigúnyoljuk vagy megszidjuk, a kívánt eredményt azonban nem fogjuk elérni. Ismételten hangsúlyozzuk tehát a szereteten és a türelmen alapuló szülői tapintat szükségességét. A serdülőkorú gyermek több figyelmet szentel a külsejének, nagyobb gondja lesz az öltözetére és hajviseletére. Mivel magyarázható ez a hirtelen, néha talán túlzott „rendszeretet"? Ez a serdülők másik jellegzetes tulajdonságával, a „feltűnési viszketegséggel" indokolható. A serdülő, aki érzi és látja, hogy a felnőttek még nem hajlandók őt felnőttszámba venni, „csakazértis" megtesz mindent annak' érdekében, hogy a felnőttek észre vegyék őt. Az öltözködés is azt kívánja hangsúlyozni, hogy „íme, ez már nem gyermek, hanem komoly felnőtti". Vannak azonban a feltűnési viszketegség formáinak kevésbé ártatlan megnyilvánulásai is. Gyakran a felnőttség bizonyítása jeléül Inni és dohányozni kezdenek, vagy a garázdaság kétes útjaira lépnek a serdülők, igyekeznek botrányosan viselkedni, kamaszlogikájukkal talán úgy érvelve, hogy „ez aztán már igazán felnőttes"! Nos, a szülőre e téren is komoly feladat hárul, különösen a vakáció idején, amikor a serdülőknek több a szabad idejük és nagyobb a lehetőségük, hogy rpssz útra térjenek. Meg kell ugyanis akadályozni, hogy a feltűnési viszketegségnek ezek a negatív, nem kívánatos formái nyilvánuljanak meg a gyermeknél. Kellő türelemmel és tapintattal meg kell értetnünk gyermekünkkel, hogy az egészségének ártó nikotin és alkohol, a jó hírének ártó garázdaság és huligánkodás egyáltalán nem avatja őt felnőtté. Ellenkezőleg: nevetségessé teszi önmagát a társadalom előtt s a kisebb-nagyobb kihágások viszont már a törvényekbe ütköznek. A SERDÜLŐ KÖRŰ A K igen gyakori tulajdonsága a hiúság. A hiú gyermek szereti, ha ő a társaság középpontja, ha ő irányíthatja a játékot, szórakozást, ha minden dicséret és elismerés az övé. Igen kedveli azokat, akik őt dicséretben részesítik, viszont ellenszenvesek számára mindazok, akik másokat ^ dicsérnek, vagy akiket előttük megdicsérnek. Nem válogatósak abban, mire vonatkozik a dicséret és az elismerés. Vannak serdülők, akik a külsejükre, megjelenésükre büszkék és ezért hiúk. Mások úgy vélik, hogy ügyességük, szellemi vagy egyéb képességük méltó'a csodálatra és elismerésre. A hiúság nem sorolható a jó tulajdonságok közé. Ezért a szülőnek törekednie kell a gyermeket leszoktatni a hiúságról. Ez elérhető azáltal, ha a szülő megérteti gyermekével, hogy képességeit, tudását nem szabad túlbecsülnie, mindig tárgyilagosan kell ítélkeznie. A szülőnek nem szabad megengednie, hogy gyermeke körül valamiféle „csodagyerek" nimbusz alakuljon ki, mert ez nagymértékben támogatja a hiúság kialakulását. Csínján kell bánni a dicséretekkel, mert a túlzás hiúságot eredményezhet. A hiúság gyakran bizonyos egészséges becsvággyal is párosul. A hetvenkedő gyermeket „fogjuk szaván", amikor a „háryjános" szerepében tetszeleg. Becsvágya v vagy hiúsága sok esetben késztetni fogja öt arra, hogy állja a szavát. A gyermek hiúságát arra is kihasználhatjuk, hogy az sikeresebb munkavégzéshez, tanuláshoz vezessen. Arra azonban a hiú serdülőknél is ügyeljünk, hogy nevetségesekké ne tegyük őket, mert ez érzékenységüknél fogva nem kívánatos következményekkel járhat. VÉGEZETÜL szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a serdülőkorban levő gyermek nevelése terén elkövetett mulasztások hatással lehetnek a felnőtté érő gyermek további életére, ezért egyáltalán nem véletlen, hogy ismételten hangsúlyoztuk a szülői tapintat szükségességét. Indokolatlan erélylyel, , a serdülő állandó gúnyolásával, megszégyenítésével, és „dresszírozásával" nem lehet ín kedvező eredményeket elérni. A ^^ szülőnek, aki különösen nyáron sokat van együtt a gyermekkel, meg kell fogni annak kezét, v„ hogy az a felnőttséghez vezető úton egyenesen haladhasson. m SÁGI TÖTH TIBOR