Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-04 / 183. szám, kedd

Deformált nézetek A BESZÉLGETÉSEK TAPASZTALATA A párt egyik legfontosabb feladata végrehajtani a tagsági könyvek cseréjét, és ennek kapcsán megtisztítani a pártot a jobboldali opportunizmus hordozóitól. A tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések mindenütt tanulságosak, mert feltárják a tagság és a pártszervezetek hibáinak okait. Ezért meggyőződésem, hogy minden pártszervezet egyik legfontosabb feladata nemcsak az, hogy regisztrálják a jobboldali opportunizmus hordozóinak kizárást vagy törlését a pártból, de ezen túl az is, hogy konkrét következtetéseket vonjanak le a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetésekből. Milyen következtetés vonható le például a CSEMADOK KB üzemi pártszervezetében lefolyt beszélgetésekből? A beszélgetésen részt vett elvtársakat 2 csoportra oszthatjuk. Az egyik csoport tagjai igen őszintén viszonyulnak saját hibájukhoz, átérzik azt a felelősséget, melylyel tevékenységükért a pártnak tartoznak, a másik csoport tagjai viszont rendszerint semmire, vagy csak nagyon kevés dologra emlékeznek, a hibát mindenütt keresik, csak önmagukban nem. Régi érdemeikre hivatkoznak és mindenről beszélnek, csak saját hibáikról nem. Gyakran azzal „érvelnek", h°gy „csak a párt irányvonalát követték." A beszélgetés rámutatott néhány ideológiai deformációra is. Előfordult, hogy a bizottság tagjainak arra a kérdésére, milyen álláspontot foglalt el a 2000 szóval kapcsolatban, a párttag azt felelte, hogy a 2000 szót nem ismeri, mert ő a nemzetiségi kérdésen kívül minden más kérdést csak kívülről szemlélt, és amíg a párt nem oldja meg a nemzetiségi kérdést, addig számára mindig ez a probléma lesz a legfontosabb. Az illető ezzel feltételeket szabott, hogy mikor és meddig hajlandó támogatni a párt politikáját. Ügy tett, mintha a párt alapszabályzata reá nem vonatkozna, mintha a pártba lépésnél nem vállalta volna önként az alapszabályzatból eredő kötelességek teljesítését. Elfelejtette, hogy a pártba lépésnél sohasem az egyén, hanem a párt szabja meg a feltételeket, hogy ki való az élcsapatba és ki nem, mert ha ez fordítva lenne, akkor a párt nem az egyformán gondolkodó emberek közössége lenne, hanem az egyéni elképzelés, elmélet és gyakorlat pártjává válna minden fegyelem nélkül. Az említett eset a kispolgári nacionalizmusra emlékeztet, amely Lenin szerint abban nyilvánul meg, hogy a kispolgári nacionalista internacionalistának kiáltja ki magát mindaddig, amíg az ún. nemzeti követelések maximálisan kielégiilnek, de ha ez. nem történik meg, akkor már nem internacionalista. A kispolgári nacionalizmus megnyilvánulása, amikor a párttag a társadalom problémáihoz, a párthoz és a kommunista eszméhez való viszonyát az általa elképzelt nemzetiségi problémák megoldásától teszi függővé. Ezen az alapon a pártnak annyi alapszabályzatra lenne szüksége, ahány nemzet és nemzetiség él az országban. Ez viszont egyet jelentene a párt egységének megbontásával, az internacionalizmus elveinek feladásával. A beszélgetések során megerősítést nyert az a tény, melyet főleg 1968-ban és 1969-ben éreztünk, hogy sok elvtárs hajlamos minden társadalmi problémát a nemzetiségi kérdésen keresztül szemlélni, és minden megnyilvánulás lényegét leszűkíteni a nemzetiségi kérdésre. Erről tanúskodik az is, hogy egyesek a 2000 szóra még ma is úgy néznek, mint cseh problémára, és mintha a szóbanforMIRE KÖLTEKEZÜNK? Ismert tény, hogy a lakosság bevétele évről évre növekszik, ami egyben az életszínvonal s vele egyetemben igényeink növekedését is i jelenti. Ha a lakosság bevéteíle egyre nagyobb, akkor természetesen kiadásait is növelni tudja, vagyis egyre többet vásárolhat. A pénz ugyanis csak akkor tölti be igazi szerepét, ha azt veszünk rajta, amire éppen szükségünk van, aminek biztosítása igényeink, kívánságaink teljesítését jelenti. Bevezetőben azt állítottuk, hogy növekednek a lakosság bevételei. Állításunkat konkrét példák is bizonyítják, melyeket a Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentéséből vettünk. A munkáscsaládok háztartásaiban 1955-től 1969-ig 2,1-szer megnövekedett a bevétel. Az „alkalmazottak" családjaiban 2,4szeresére, a szövetkezeti tagok családjainak háztartásaiban pedig 2,7-szeresére növekedtek a bevételek. Ezzel természetesen összefügg a lakosság kiadásainak piegnövekedése, illetve a takarékba helyezett pénz állandó növelése. Pl. a munkáscsaládok 1955ben ipari árura pénzbeli kiadásaik 22,7 százalékát, 1969-ben pedig 27,4 százalékát fordították. A szövetkezeti tagoknál ez a szám az említett időszakban 34,3-ról 36,5-re emelkedett. Még beszédesebbek a takarékoskodás eredményei. Az említett'időszakban ugyanis általában emelkedtek a takarékbetétek. A munkáscsaládoknál 1,6-ról, 8,5re, az „alkalmazottaknál" 2,5ról, 9,l-re, a szövetkezeti tagoknál viszont 15,4-ről 16,l-re. A jelzett időszakban a háztartásokban — tekintet nélkül azok szociális összetételére — megnövekedett a hosszúlejáratú használati tárgyak száma. Amíg 100 háztartásra 1960-ban csupán 54 mosógép jutott, addig 1969-ben már 83. A hűtőszekrények száma 11-ről 52-re, a porszívógépeké 25-ről 49-re, a rádióké 89-ről 134-re, a tv-készülékeké 21-ről 70-re, a személygépkocsiké 6-ról 16-ra emelkedett 100 háztartásra számítva. Ezek a példák persze korántsem adnak teljes képet arról, mi minden jelenti a lakosság életszínvonalának és igényeinek növekedését az utóbbi években. Ám a jövedelem állandó növekedése^illetve az, hogy mi mindenre költjük pénzünket, mégis egyértelműen bizonyítja a fejlődést. FÜLÖP IMRE Gépesített gabonaraktár Bősön 1970 /III. 4. gó ellenforradalmi dokumentum keletkezésének okát a cseh nemzeti jellemben kellene keresni, nem pedig a burzsoá osztályideológiában, mellyel nem lehet azonosítani az egész cseh nemzetet. Bennünket a 2000 szó nem érintett — mondták egyesek, — pedig a 2000 szóban a szocializmus alapjainak támadásáról, az állami és pártszervek szétveréséről volt szó, mely nemcsak cseh és szlovák ügy. A szocializmus védelmezése minden becsületes dolgozó ügye, a csehszlovákiai magyarok ügye ls, hisz egyedül a szocializmus teremtette meg számunkra az emberi élet feltételeit, kulturális és politikai életünk kibontakozását. A beszélgetéseken arról is meggyőződtünk, hogy az ideológiai nevelés elhanyagolása mérhetetlen károkat okozott az egész pártnak. A kritika és az önkritika is formálissá vált. E tényt megerősítette a tagkönyvcserét követő taggyűlésünk, ahol a tagság nem azt tartotta kötelességének, hogy kommunista kritikával hozzájáruljon a párt ideológiai egységének a megszilárdításához, hanem azt, hogy enyhítő körülményeket keressen azok részére, akik törlésre vagy pártbüntetésre lettek javasolva. Az ideológiai munkának a múltban történt elhanyagolása teret nyitott a jobboldali opportunizmus és a kispolgári radikalizmus ideológiájának az érvényesülésére. Legfontosabb feladatunk ezért a párton belüli ideológiai nevelés következetes megszervezése, hogy pártunk a jövőben valóban a marxizmus— leniniznfüs elmélete alapján gondolkodó és cselekvő emberek közössége legyen. Az ideológiai nevelés során különösen az internacionalista szellemben történő nevelésre kell nagy súlyt helyezni. A mi esetünkben elsősorban azt a problémát kell előtérbe állítani, hogy a kommunisták egymás közötti viszonyát nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem a szocializmus ügyéhez való viszony szabja meg. Magyaroknak, szlovákoknak, cseheknek és a többi nemzetnek és nemzetiségnek a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség elmélete az az alap, amely szilárd egységet teremthet a népek között,. és amelyen állva megtalálhatjuk a problémák — közte a nemzetiségi kérdés — megoldásához vezető utat. VARGA JÁNOS NEMES VERSENGÉS A lakáskérdés évek óla Szlovákia-szerte gondot okoz. Ezért is foglalta az SZSZK kormánya nyilatkozatába, hogy 196.9-ben és 1970-ben 68 000 lakást kell átadni rendeltetésének. A múlt évben 30 691 lakás építése fejeződött be, az idei terv szerint pedig 35 220 lakást kell átadni. Összegezve tehát a kormánynyilatkozatban meghatározott mennyiségből még 2089 lakás hiányzik, jóllehet az építővállalatok kapacitásából löbbre már nem igen futja. Tartalék az egyéni lakásépítés terén mutatkozik. Tavaly ugyan igen megszaporodott a be nem fejezett építkezések száma, és a múlt év végére már 41714-re emelkedett. Ez a helyzet megnehezíti az anyagellátást, mivel a terv csak 12 500 lakáshoz szükséges építőanyaggal számol. Igen sok egyéni építkező nem tarthatja meg a hároméves építési határidőt, és így elesik a 4000 korona prémiumtól. Hogy a hároméves építési ciklust megtarthassák az építők, és liugy az évi tervben meghatározott számú lakást — sőt ennél még 2000—2500zal többet — felépíthessenek a járási nemzeti bizottságoknak feltétlenül meg kell állapítaniuk járásukban az egyénileg építkezők számát és a munkálatok előrehaladását. Ahol biztosítottnak látszik, hogy év végére elkészül, oda a szükséges építőanyagot és pénzeszközöket kell biztosítaniuk. Főleg figyelemmel kell kísérni azokat az építkezőket, akik az építkezési engedélyt még 1967-ben megkapták. Az egyénileg épülő lakások terén a tervfeladatok ilyen méretű túlteljesítése a nemzeti bizottságoktól körültekintő és önfeláldozó munkát követel meg. Éppen ezért, ahol erre még nem került sor, a jnb-k mellett erre a célfa különbizottságot kell létesíteni, amelynek tagjai az építésügyi, a tervezési és a pénzügyi szakosztály dolgozói, valamint a takarékpénztár, esetleg más szervezet képviselői lennének. Ez a bizottság egész éven át -figyelemmel kísérné az egyéni lakásépítkezés ütemét, és főleg segítséget nyújtana az építkezőknek. Az említett bizottság tagjaira nagy feladat hárul és ha lelkiismeretes munkát akarnak végezni, szabad szombatokon és vasárnaponként is dolgozniuk kell. Éppen ezért meg kell teremteni az anyagi érdekeltség feltételeit. Ezt a célt szolgálja az egyéni lakásépítés tervének teljesítését, illetve túlteljesítését célzó országos verseny is. A verseny céljairól már szóltunk. Mégsem árt, ha ismét foglalkozunk vele. Feladatának elsősorban azt tekinti, hogy idén a tervezett 12 ezer 500 egyénileg épülő lakás helyett 15 000-et adjanak át rendeltetésének. A verseny tehát nemes célt szolgál. Részt vehetnek benne az öszszes szlovákiai jnb-ok a járási, illetve a kerületi joggal rendelkező városok. A versenybe való benevezéshez csatolni kell az építkezéssel foglalkozó különbizottság névsorát is. A Fejlesztésügyi és Műszaki Minisztérium anyagilag is érdekelté kívánja tenni a járások, illetve a különbizottság tagjait. A tervfeladatok teljesítése esetében 100 lakásonként 300 koronát, minden terven felüli lakásért pedig 30 koronát kap a járás. Ebből az összegből jutalmazza meg a jnb elnöke a különbizottság önfeláldozó és legjobb munkát végző tagját. Az az öt járás, amely a leginkSbb hozzájárul a terven felüli 2500 lakás elkészítéséhez, tíz, nyolc, hat, négy, Illetve kétezer korona prémiumban részesül, amelyet szintén jutalmazásra lehet fordítani. A jnb-k a benevezést augusztus l-ig küldhették be a Fejlesztésügyi és Műszaki Minisztérium egyéni lakásépítéssel foglalkozó osztályára. A befejezésre kerülő lakások számát ugyancsak ide kell szeptember elsejéig bejelenteni. Az építkezések ellenőrzését az erre a célra alakult bizottság 1971. január 31-ig végzi el. A pénzjutalmakat a járási nemzeti bizottságoknak február 15-ig utalják át. Egy verseny ismét elindult. A lakásprobléma enyhítéséről van szó, ezért a jnb-ok sokrétű feladataik mellett erről sem feledkezhetnek meg, sőt azt a fontos feladataik közé kell sorolniuk. A különbizottságok minden tagjának, minden hnb képviselőnek arra kell törekednie, hogy a verseny meghozza a várt eredményt. NÉMETH JÁNOS Tovább javul a húsell Megszűnt a húsüzletek előtti sorakozás # Az első negyedévben 3000 tonna friss húst kaptunk a Szovjetunióból és Magyaroszágról Husi párunk helyzete, az élelmiszeripar e szakaszának folyamatos áruellátása mindenkit közvetlenül érint, hiszen a lakosság mindennapi táplálékának fontos részéről van szó. Milyen gazdasági eredményekkel zárta Szlovákiában a húsipar az első félévet, s miképpen realizálják azokat a feladatokat, melyek a népgazdaság konszolidációjából erre a fontos szakágazatra hárulnak, arról a húsipari szakágazati vezérigazgatóság dolgozóitól kértünk tájékoztatást. A Bűsi Állami Gazdaságban nemrégen fejezték be egy teljesen gépesített gabonaraktár építését. A betakarított gabonát itt tisztítják, szárítják és tárolják. [Felvétel: B. Palkovič — ČSTK J Az itt kapott információk alapján elmondható, hogy a piac s az üzletek húsellátása az idei év első felében jelentős mértékben javult, hiszen csak az első négy hónapban kereken 53 millió korona értékben kapott több húst a kereskedelem, mint 1969 ugyanezen időszakában. Húsüzleteink előtt ezzel lényegében sikerült megszüntetni az egy-egy hétvégét jelző hosszú, kellemetlen sorokat. Nyíltan be kell azonban valla ni, hogy a sertéshús-ellátás jelenleg is problémát okoz, mert lényegesen nagyobb kereslet mutatkozik iránta, mint amilyen mennyiséget a húsfeldolgozó tizeinek és a kereskedelem biztosítani tud. Ez a tény annál is figyelemre méltóbb, hogy a piacra került össz-hús mennyiség 48 százaléka volt sertéshús. E húsfajta gyakori hiánya azonban a szlovákiai lakosság szokásaival, mentalitásával is összefügg, hiszen számtalan családban ma is még csak a sertéscomb, vagy a karaj jelenti az ún. „jó, vasárnapi ebédnek való" húst; míg a cseh és a morva országrészek ben jelentősen több egyéb húsfajta és baromfi is fogy. A sertéshús gyakori hiánya a szalámival és más hentesáruval való ellátásban mutatkozó zavarokban is tapasztalható, bár 1970 első felében a szlovákiai húsipar ezen a téren is mintegy másfél ezer tonnával túlszárnyalta eredeti tervét. Különösen a ny eresanyag-igénye s hentesárukban van pillanatnyilag hiány, ami ellenben szorosan összefügg a piacra szánt sertésállomány magasságával is. Ha ugyanis több sonka- vagy tartós szalámiféleséget gyártanak, kevesebb nyershús maradna az üzletek számára és fordítva: minél több friss sertéshús kapható — az adott helyzetben annál kevesebb nyersanyagunk marad a sonkaszalámi, debreceni vagy a cigánypecsenye készítésére. Kétségtelen: a legtöbb hátralék a borjúhúsellátásban van, amire főképpen a gyerekeknek és a diétára szorulóknak lenne nagy szükségül. Ebben a kérdésben, sajnos, a húsipar szinte teijesen tehetulen, mert a mezőgazdaságok távolról sem teljesítik az általuk igényelt borjúhús-szükségletet. A borjuk zömét ugyanis továbbtenyésztik, míg a húsfeldolgozók jobbára csupán a tenyésztésre alkalmatlan állatokat kapják. A második félévben tovább javul az üzletek és ezzel a lakosság húsellátása. Vonatkozik ez a sertéshúsra is, hiszen az utolsó negyedévben jelentősen megnövekszik majd a vágásra szánt állatok száma. E hústöbblet pedig azokban a hentesárufajtákban is megmutatkozik majd, amelyek üzleteinkben pillanatnyilag még szinte tartós hiánycikket jelentenek. A húsipar szlovákiai szakágazati vezérigazgatóságán leszögezték: az idei esztendő jó munkaeredményeiben jelentős része van a szocialista versenymozgalomnak is. Áprilisban Trenčínben a szocialista munkabrigádok aktíváját rendezték meg, ahol nem egy bíráló vagy ötletgazdag felszólalás hangzott el e verseny mozgalom felélénkítésének időszerű kérdéseiről. Ezen túlmenően, a szlovákiai húsipar több üzeme bekapcsolódott a Mindenki szocialista módon című országos versenymozgalomba. És hogy húsiparunk dolgozói nem félvállról veszik az itt kapott vagy vállalt feladatokat, arról jó munkájuk és a rájuk szabott tervek sorozatos túlteljesítése tanúskodik. (mik—>