Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-30 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

Ceruzajegyzetek Sosem hittem volna, hogy valaha ügy élek majd, hogy nem lesz gondom sem az evéssel, sem az alvással. Mégis, ma már annyira fáradt és kimerült vagyok, hogy ezt az állapotot nem tudom igazán élvezni. Nincs nagyobb vívmány, mint az embernek a munkához való joga. A munkanélküliség az emberi társadalom legnagyobb szégyene. Emlékszem, a régi Csehszlovákiában, amikor éheztem, kétségbeesett szomjúsággal mentem háztól-házig, udvartól udvarig, majd a város szélére kerültem és onnan, a folyó partján elindultam tovább ..., mintha Ismeretlen, idegen erők hajszoltak volna, hogy lépjek ki a világból. Olyan is van, aki azt mondja, neki jogában van koldulni. Nem találok szavakat a fasizmus elítélésére. Az ember valahogy érzi, hogy a szó Itt mit sem használ: fegyver kell ahhoz is, hogy ítéletét, kifejezhesse. Az emberek általában jobban haragszanak arra, aki megmondja nekik az igazat, mint arra, aki megrágalmazza őket. Aki annyira el van ragadtatva az eszétől, hogy sosem tanácstalan és nincs szüksége arra, hogy mással is megbeszélje fontos teendőit, a legveszedelmesebb embertípushoz tartozik. Ha módja volna rá, a világot a saját képére formálná. Hitler is ezt akarta. Ismerek olyan valakit, aki az emberiség technikai fejlődését motorbiciklije pöfögtetésével és a benzin, bűz okádásával óhajtja kifejezni. Ez az ismerősöm hat héttel az infarkt után a biciklijére ült és száguldozott vele az utcákon. Gyenge, beteg szívének ez semmiképp sem használt, mégis pöfékelés és benzinbűz nélkül nem tud élni. A gép pöfékelése olyan volt számára, mint egy szerelmi vallomás, a benzinbűz pedig illat, és ott okádja, ahol a legnépesebb az utca. Van, aki szenvedélyesen vitatkozni és komoly problémákat megbeszélni csak a sofőrrel vagy a villamosvezetővel tud, — természe. tesen menet közben. Ismerek olyan tollforgatót, aki csak olyan könyvet olvas, amelyről aztán ír... Kedvtelésből sosem olvas könyvet. Ezt a szokását már az iskolából hozta magával, csak a kötelező olvasmányokat olvassa. Előfordult, hogy az utcán összetévesztettek valakivel és felszólítottak, hogy fizessem meg az ötezer korona tartozásomat, de az még nem fordult elő, hogy összetévesztettek volna olyan valakivel, akinek legalább ezer koronát tartoznak. A barátom sohasem fogja nekem megbocsátani, hogy vétkezett ellenem. SZABÓ BÉLA GONDOLKODOEMBER (Kolbónyi Zoltán felvétele) KÖNYVEK KONZERVÁLASA ITÁLIÁBAN Itália a múltban s azóta is gyakran szenvedett az árvizektől. A természeti katasztrófák okozták, hogy az értékes történelmi könyvek nagy része, a képzőművészeti alkotások és becses kéziratok elpusztultak. Olaszországban ma a restaurációs és konzerváló technikák oly magas fokon állnak, mint sehol másutt. Az árvizek okozta károk az utóbbi években például Firenzében is akkora méreteket öltöttek, mint az időszámításunk előtti 600. évben a tűzvészek és az árvizek. A XII. századi firenzei történészek Annaleseinek feljegyzései szerint az akkori hatalmas árvíz az Arno hídját a Ponté Vecchiot elpusztította, s ezzel akkora anyagi kárt okozott, hogy száz évbe telt míg a híd helyreállítását a város kiheverte. Már akkor vetették meg az alapját az olasz restauráló művészetnek. Egyidejűleg tudományos eljárást dolgoztak ki régi könyvek és más anyagok konzerválására. Ez roppantul hasznosnak bizonyult a közelmúltban. Az utolsó árvíznél sok kézirat és nyomtatvány pusztult el, de a modern technikával sikerült a kárt szenvedett iratok nagy részét eredeti állapotba visszaállítani. Elektronikus mikroszkopokkal dolgoztak, amelyek megmutatják a papír struktúráját és lehetővé teszik bonyolult eljárással, s kémiai tisztítással a megrongált képek helyreállítását, a szövegnek s az illusztrált részeknek kiegészítését, ott is, ahol a víz majdnem a felismerhetetlenségig elmosta azokat. Bárkányné GONDOLATOK Párizs forgalmának egyre növekvő fejlődése érdekes irányt mutat a közlekedést hálózat megváltoztatásában. A Metrót az utcák fölé emelik cölöpökre egy-két szint magasságban. Az építkezés így olcsóbb is és közben szinte nem zavarja a forgalmat. Amíg a Metro lassan földfeletti vasút lesz, a városi utakat a gépkocsik számára igyekeznek a föld alá vezetni. A „felszín" így lassan a gyalogosoké marad, s egyre kisebb lesz. [Umanitej Ma még augusztus van, de holnap ismét a nyárutó aranyszínű hónapját írjuk. Az ablakon beáramló hűvös szellő már az ősz üzenetét hozza. A gyümölcsérlelő ősz beköszöntésével ismét benépesülnek az ódon épületek, s az új iskolákat is birtokába veszi a diákság. Szélesre tárják kapuikat az Iskolák, hogy a két hónapi vakáció örömei, a nyár vidám hetei után ismét megkezdődjék a munka az iskolákban. Véget ért a gondtalan, játékos szünidő, felocsúdnak nyári csendjükből a tantermek és a folyosók, újból gyermekkacajtól, játékos jókedvtől és zsibongástól lesznek hangosak az Iskolák. Ez természetes is, hiszen a szünidő anynyi szép élményt, kellemes emléket hagyott maga után. Kicsik és nagyok egyaránt lázas sietséggel igyekeznek megosztani élményeiket társaikkal. S az élmények feletti öröm ezzel nem szürkül, nem veszít fényéből, hanem inkább meghatványozódik. Ma még augusztus van, de holnap már a szeptembert jelző csengő szava hív ... Elmúltak a vakáció gondtalan, vidám napjai, néhány nap múlva ismét megtelnek az iskolapadok, jelezve, hogy új tanév kezdődik. Pihent erővel, újult energiával foglalják el az iskolapadokat a diákok, az „alma mater" szeretettel várja lakóit, a tanulóifjúságot, hogy az élet szüntelenül ismétlődő folyamatában átadja nekik azokat az ismereteket és tapasztalatokat, melyeket egyre gyarapodó örökségként minden nemzedékre ráhagynak a múló századok. Oj szeptembert s ezzel új tan•HSMBBimaaB évet köszöntünk, az iskolások, a pedagógusok ezreit. Ünnep a szeptember elseje, bár a munka kezdetét jelenti. Ám ez a munka oly nagy jelentőségű mind az egyén, mind a társadalom szempontjából, hogy az első lépés, az indulás ünnepi hangulata betölti az egész országot. Az új tanév pedagógusokban, diákokban és szülőkben egyaránt új reményeket fakaszt, új várakozásokat, új szándékokat és terveket ébreszt. Valamennyien új elhatározásokkal, új tervekkel és elképzelésekkel, a szünidei pihenés alatt fogant és érlelődött új szándékkal lépnek az új tanévbe. Kicsik és nagyok várakozással tekintenek az előttünk álló tíz hónap elé, kíváncsian várják, hogy az új tanév milyen meglepetéseket rejteget tarsolyában, milyen újdonságokat tartogat számunkra. Szeptember — új tanév kezdete, új vállalkozások ideje. A kis elsősöknek merőben új, a végzős középiskolásoknak az utolsó újrakezdés lehetősége az iskolában. A kis elsősök az ábécével ismerkednek, az „öreg diákok" pedig tanulás tizenkét év alatt szedett virágait kötik bokrétába. Szeptember az új tanév kezdete, minden diáknak új lehetőség, új szándék, új feladat. S legtöbbjük valóban úgy is tekinti szeptember első napját, mint valami más, valami új kezdetét. S ez így igaz, hiszen szeptemberben nem ugyanaz a gyermek ül be az iskolapadba, mint aki június végén bizonyítvánnyal elhagyta azt. Sokan jelentős fordulóhoz érnek: az óvodásból iskolás, az alsó tagozatosból felsős, az alapiskolásból középiskolás vagy szakmunkástanuló lesz. A tanulók új tantárgyakkal találkoznak, az Ismert tárgyakhoz pedig új ismeretek kapcsolódnak. A gyermekek új vállalkozásai azonban csak akkor járnak sikerrel, ha a felnőttek avatottan segítenek nekik, egyébként legnagyobb erőfeszítéseik is ködbe vesznek. Az Ifjúság szocialista nevelése csakis az iskola és a szülői ház őszinte együttműködésével lehet eredményes. A sokrétű oktatási és nevelési feladatok öszszehangolásában azonban a pedagógusoké a karmesteri szerep. Azon kell fáradozniuk, hogy a jószándékú törekvések tetté érlelődjenek s ifjúságunkba lendületet, a többet tudás, a továbbtanulás, a jobbá válás vágyát oltsák. A siker, vagy a kudarc, persze, nem a véletlen műve lesz. Valamennyiünk — pedagógusok, tanulók, szülők — kitartása, hangyaszorgalmat igénylő dolgos hétköznapi munkája és megértése szükséges ahhoz, hogy a nagy célok és feladatok valóra váljanak. Az új tanév küszöbén szeretettel köszöntjük a pedagógusokat és a diákokat. Kívánjuk, hogy az iskolai ünnepi megnyitó minden ígérete, minden fogadalma élettel telítődjék, hogy pedagógusaink türelemmel és ügyszeretettel váltsák valóra mindazt, amivel az új Iskolaévben előbbre akarják vinni, s gazdagabbá akarják tenni az emberré válás igényes, bonyolult és felelősségteljes folyamatát. Kívánjuk, hogy az 1970— 71-es tanévben a pedagógusok, a tanulók és a szülők együttes törekvését és közös erőfeszítését siker koronázza! T. M.