Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-30 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

Ceruzajegyzetek Sosem hittem volna, hogy valaha ügy élek majd, hogy nem lesz gondom sem az evéssel, sem az alvás­sal. Mégis, ma már annyira fáradt és kimerült vagyok, hogy ezt az állapotot nem tudom igazán élvezni. Nincs nagyobb vívmány, mint az embernek a mun­kához való joga. A munka­nélküliség az emberi tár­sadalom legnagyobb szé­gyene. Emlékszem, a régi Csehszlovákiában, amikor éheztem, kétségbeesett szomjúsággal mentem ház­tól-házig, udvartól udva­rig, majd a város szélére kerültem és onnan, a fo­lyó partján elindultam to­vább ..., mintha Ismeret­len, idegen erők hajszoltak volna, hogy lépjek ki a vi­lágból. Olyan is van, aki azt mondja, neki jogában van koldulni. Nem találok szavakat a fasizmus elítélésére. Az ember valahogy érzi, hogy a szó Itt mit sem használ: fegyver kell ahhoz is, hogy ítéletét, kifejezhesse. Az emberek általában jobban haragszanak arra, aki megmondja nekik az igazat, mint arra, aki meg­rágalmazza őket. Aki annyira el van ra­gadtatva az eszétől, hogy sosem tanácstalan és nincs szüksége arra, hogy mással is megbeszélje fontos teen­dőit, a legveszedelmesebb embertípushoz tartozik. Ha módja volna rá, a világot a saját képére formálná. Hit­ler is ezt akarta. Ismerek olyan valakit, aki az emberiség technikai fejlődését motorbiciklije pöfögtetésével és a benzin, bűz okádásával óhajtja ki­fejezni. Ez az ismerősöm hat héttel az infarkt után a biciklijére ült és száguldo­zott vele az utcákon. Gyenge, beteg szívének ez semmiképp sem használt, mégis pöfékelés és benzin­bűz nélkül nem tud élni. A gép pöfékelése olyan volt számára, mint egy szerel­mi vallomás, a benzinbűz pedig illat, és ott okádja, ahol a legnépesebb az utca. Van, aki szenvedélyesen vitatkozni és komoly prob­lémákat megbeszélni csak a sofőrrel vagy a villamos­vezetővel tud, — természe. tesen menet közben. Ismerek olyan tollforga­tót, aki csak olyan köny­vet olvas, amelyről aztán ír... Kedvtelésből sosem olvas könyvet. Ezt a szoká­sát már az iskolából hozta magával, csak a kötelező olvasmányokat olvassa. Előfordult, hogy az ut­cán összetévesztettek va­lakivel és felszólítottak, hogy fizessem meg az öt­ezer korona tartozásomat, de az még nem fordult elő, hogy összetévesztettek vol­na olyan valakivel, akinek legalább ezer koronát tar­toznak. A barátom sohasem fog­ja nekem megbocsátani, hogy vétkezett ellenem. SZABÓ BÉLA GONDOLKODOEMBER (Kolbónyi Zoltán felvétele) KÖNYVEK KONZERVÁLASA ITÁLIÁBAN Itália a múltban s az­óta is gyakran szenvedett az árvizektől. A termé­szeti katasztrófák okoz­ták, hogy az értékes tör­ténelmi könyvek nagy ré­sze, a képzőművészeti al­kotások és becses kézira­tok elpusztultak. Olasz­országban ma a restau­rációs és konzerváló tech­nikák oly magas fokon állnak, mint sehol másutt. Az árvizek okozta károk az utóbbi években példá­ul Firenzében is akkora méreteket öltöttek, mint az időszámításunk előt­ti 600. évben a tűzvészek és az árvizek. A XII. szá­zadi firenzei történészek Annaleseinek feljegyzései szerint az akkori hatal­mas árvíz az Arno híd­ját a Ponté Vecchiot el­pusztította, s ezzel ak­kora anyagi kárt okozott, hogy száz évbe telt míg a híd helyreállítását a vá­ros kiheverte. Már akkor vetették meg az alapját az olasz restauráló művé­szetnek. Egyidejűleg tu­dományos eljárást dol­goztak ki régi könyvek és más anyagok konzervá­lására. Ez roppantul hasz­nosnak bizonyult a kö­zelmúltban. Az utolsó ár­víznél sok kézirat és nyomtatvány pusztult el, de a modern technikával sikerült a kárt szenvedett iratok nagy részét ere­deti állapotba visszaállí­tani. Elektronikus mik­roszkopokkal dolgoztak, amelyek megmutatják a papír struktúráját és le­hetővé teszik bonyolult eljárással, s kémiai tisz­títással a megrongált ké­pek helyreállítását, a szö­vegnek s az illusztrált ré­szeknek kiegészítését, ott is, ahol a víz majdnem a felismerhetetlenségig elmosta azokat. Bárkányné GONDOLATOK Párizs forgalmának egyre növekvő fejlődése érdekes irányt mutat a közlekedést hálózat meg­változtatásában. A Met­rót az utcák fölé emelik cölöpökre egy-két szint magasságban. Az építke­zés így olcsóbb is és közben szinte nem za­varja a forgalmat. Amíg a Metro lassan földfe­letti vasút lesz, a városi utakat a gépkocsik szá­mára igyekeznek a föld alá vezetni. A „felszín" így lassan a gyalogosoké marad, s egyre kisebb lesz. [Umanitej Ma még augusztus van, de holnap ismét a nyárutó arany­színű hónapját írjuk. Az abla­kon beáramló hűvös szellő már az ősz üzenetét hozza. A gyü­mölcsérlelő ősz beköszöntésé­vel ismét benépesülnek az ódon épületek, s az új iskolákat is birtokába veszi a diákság. Szé­lesre tárják kapuikat az Isko­lák, hogy a két hónapi vakáció örömei, a nyár vidám hetei után ismét megkezdődjék a munka az iskolákban. Véget ért a gondtalan, játékos szünidő, fel­ocsúdnak nyári csendjükből a tantermek és a folyosók, újból gyermekkacajtól, játékos jó­kedvtől és zsibongástól lesznek hangosak az Iskolák. Ez termé­szetes is, hiszen a szünidő any­nyi szép élményt, kellemes em­léket hagyott maga után. Kicsik és nagyok egyaránt lázas siet­séggel igyekeznek megosztani élményeiket társaikkal. S az él­mények feletti öröm ezzel nem szürkül, nem veszít fényéből, hanem inkább meghatványozó­dik. Ma még augusztus van, de holnap már a szeptembert jelző csengő szava hív ... Elmúltak a vakáció gondtalan, vidám napjai, néhány nap múlva ismét megtelnek az iskolapadok, je­lezve, hogy új tanév kezdődik. Pihent erővel, újult energiával foglalják el az iskolapadokat a diákok, az „alma mater" szere­tettel várja lakóit, a tanulóif­júságot, hogy az élet szüntele­nül ismétlődő folyamatában át­adja nekik azokat az ismerete­ket és tapasztalatokat, melye­ket egyre gyarapodó örökség­ként minden nemzedékre rá­hagynak a múló századok. Oj szeptembert s ezzel új tan­•HSMBBimaaB évet köszöntünk, az iskolások, a pedagógusok ezreit. Ünnep a szeptember elseje, bár a munka kezdetét jelenti. Ám ez a munka oly nagy jelentőségű mind az egyén, mind a társadalom szem­pontjából, hogy az első lépés, az indulás ünnepi hangulata betölti az egész országot. Az új tanév pedagógusokban, diákok­ban és szülőkben egyaránt új reményeket fakaszt, új várako­zásokat, új szándékokat és ter­veket ébreszt. Valamennyien új elhatározásokkal, új tervekkel és elképzelésekkel, a szünidei pihenés alatt fogant és érlelő­dött új szándékkal lépnek az új tanévbe. Kicsik és nagyok vá­rakozással tekintenek az előt­tünk álló tíz hónap elé, kíván­csian várják, hogy az új tanév milyen meglepetéseket rejteget tarsolyában, milyen újdonságo­kat tartogat számunkra. Szeptember — új tanév kez­dete, új vállalkozások ideje. A kis elsősöknek merőben új, a végzős középiskolásoknak az utolsó újrakezdés lehetősége az iskolában. A kis elsősök az ábécével ismerkednek, az „öreg diákok" pedig tanulás tizenkét év alatt szedett virágait kötik bokrétába. Szeptember az új tanév kez­dete, minden diáknak új lehe­tőség, új szándék, új feladat. S legtöbbjük valóban úgy is te­kinti szeptember első napját, mint valami más, valami új kezdetét. S ez így igaz, hiszen szeptemberben nem ugyanaz a gyermek ül be az iskolapadba, mint aki június végén bizonyít­vánnyal elhagyta azt. Sokan je­lentős fordulóhoz érnek: az óvodásból iskolás, az alsó tago­zatosból felsős, az alapiskolás­ból középiskolás vagy szakmun­kástanuló lesz. A tanulók új tantárgyakkal találkoznak, az Ismert tárgyakhoz pedig új is­meretek kapcsolódnak. A gyer­mekek új vállalkozásai azonban csak akkor járnak sikerrel, ha a felnőttek avatottan segítenek nekik, egyébként legnagyobb erőfeszítéseik is ködbe vesznek. Az Ifjúság szocialista nevelése csakis az iskola és a szülői ház őszinte együttműködésével le­het eredményes. A sokrétű ok­tatási és nevelési feladatok ösz­szehangolásában azonban a pe­dagógusoké a karmesteri sze­rep. Azon kell fáradozniuk, hogy a jószándékú törekvések tetté érlelődjenek s ifjúságunkba len­dületet, a többet tudás, a to­vábbtanulás, a jobbá válás vá­gyát oltsák. A siker, vagy a ku­darc, persze, nem a véletlen műve lesz. Valamennyiünk — pedagógusok, tanulók, szülők — kitartása, hangyaszorgalmat igénylő dolgos hétköznapi mun­kája és megértése szükséges ahhoz, hogy a nagy célok és feladatok valóra váljanak. Az új tanév küszöbén szere­tettel köszöntjük a pedagóguso­kat és a diákokat. Kívánjuk, hogy az iskolai ünnepi megnyi­tó minden ígérete, minden fo­gadalma élettel telítődjék, hogy pedagógusaink türelemmel és ügyszeretettel váltsák valóra mindazt, amivel az új Iskola­évben előbbre akarják vinni, s gazdagabbá akarják tenni az emberré válás igényes, bonyo­lult és felelősségteljes folyama­tát. Kívánjuk, hogy az 1970— 71-es tanévben a pedagógusok, a tanulók és a szülők együttes törekvését és közös erőfeszíté­sét siker koronázza! T. M.

Next

/
Thumbnails
Contents