Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-30 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

-< A HET KEPEKBEN 1970. augusztus 30. A NAP kel: 4.59, nyugszik: 18.29 órakor. A HOLD kel: 3.10 nyugszik: 18.01 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük RÓZSA nevű kedves olvasóinkat • 1890-ben szüléiéit REMÉNYIK SÁNDOR költő, a két világháború közötti romániai magyar líra kiemelkedő alakja (t 1941). • 1935 ben halt meg HENRI BARBUSSE francia kommunista író, költő, publicista (sziii.: 1873). Tudósítóink mérlegen Iskoláinkban véget ért a szünidő. A megérdemelt pihenés, szórakozás után ismét megkezdődik a tanulás és tanítás. Ki. hogyan pihente ki fáradalmait, hogyan készült fel az új feladatokra — az később derül majd ki, mi azonban már most mérlegre tehetjük tudósítóink szünidőben végzett munkáját. Meg kell mondanunk, hogy az ifjú tudósító körök tagjai a nyári hónapokban sem tétlenkedtek, ami abban mutatkozott meg, hogy ebben az ún. „uborkaszezonban" is megfelelő mennyiségű tudósítással, hírrel rendelkeztünk. Dicséretet sokan érdemelnek, külön ki kell azonban emelnünk a királyhelmeci és a zselízl tudósítói kör tagjait: a szünidőben ők voltak a legszorgalmasabbak. Ezzel természetesen nem kicsinyeljük le a többiek munkáját sem. Voltak, akik a szünidőben aktivizálódtak, többen viszont elhallgattak. Reméljük azonban, hogy az új tanévben ismét tollat ragadnak, s érdekes tudósításokkal, hírekkel rendszeresen jelentkeznek. Az ifjú tudósítók köreinek belső munkájához a szünidőben nem voltak meg a szükséges feltételek, lehetetlen volt szervezett tevékenységet kifejteni. Most, hogy tudósítóink ismét összejönnek — az ez irányú munka ismét kibontakozhat. Ezért kérjük ifjú tudósainkat, a körök vezetőit, akitivizálják soraikat, haladjanak a megkezdett úton. Szerkesztőségünk továbbra is támogatja és nagyra becsüli érdemleges munkájukat. Az eddig megalakult 8 tudósítói kör nekünk nagy támogatást jelent, s arra törekszünk, hogy tudósítóink táborát egyre gyarapítsuk. További körök szervezésén fáradozunk annak érdekében, hogy tudósítóink révén is még közelebb hozzuk olvasóinkhoz azokat az eredményeket és problémákat, amelyeknek mindanynyian részesei vagyunk s amelyek számunkra nem lehetnek közömbösek. A következő mmm tartalmúból (A DUKLAI HADMÜVELET) (Ján Pivovarčí cikke] (HAJ ROMALEj (Hajdú András riportja) (AZ IDO BÖRTÖNÉBEN) (Dénes György verseskötetéről) BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Mi volt a szociális demagógia Ha két évvel ezelőtt valaki népszerűvé akart válni, könnyen megtehette. Ezt az is bizonyítja, hogy sokan nem is mulasztották el a kínálkozó alkalmat a „népszerűség" biztosítására. Elég volt hozzá a frázisok pufagtatása, a tetszetős jelszavak hangoztatása. És szinte hétről hétre újabb és újabb populáris alakokkal ismerkedhettünk meg. Az akkori sajtó jóvoltából még a népszerűségi verseny állásáról is tájékozódhattak az emberek. Persze, hiba lenne, ha csak ezt látnánk a népszerűségre vágyó — és az azóta többnyire letűnt — egyének küzdelmében. Ennél sokkal többről volt szó. A népszerűség csak eszköz volt bizonyos célok elérésékez, a jobboldali erők számára. Hogy milyen célokról volt szó, azt ma már mindannyian tudjuk. Éppen ezért felmerül a kérdés, hogyan lehettek egyesek rövid idő alatt „népszerűek", illetve milyen frázisok hangoztatásával tévesztették meg az embereket. Erre gondolva az idővel szinte közhellyé vált „demokrácia", az emberarcú szocializmus és egyéb jelszavak jutnak eszünkbe. A demagógok persze mindig úgy léptek fel, mintha a tömegek, a dolgozók érdekeit képviselték volna. Éppen ezzel magyarázható, hogy a dolgozók érdekvédelmi szervezetében, a szakszervezeti mozgalomban is felüthették fejüket. Mégpedig a szociális demagógia hangoztatásával. Vagyis olyan követelményekkel jöttek elő, melyek csak látszatra jelentették a dolgozók érdekeit, azaz teljesítésükhöz hiányoztak a reális feltételek. Például alaptalan fizetésemeléseket követeltek, a szabadság meghosszabbítását, különféle anyagi juttatásokat stb. A követelések bizonyos esetekben nem is voltak eredménytelenek, ami azt jelenti, hogy az állam pénztárába egyes termelési ágazatokból kevesebbet juttattak, mint amennyit kivettek belőle. így 1968-ban a bérek módosítására mintegy 6,5 milliárd koronával fordítottunk többet. Szerencsére a bérek helytelen alakulását, illetve az egészségtelen fejlődést pártunk új vezetősége megállapította. Ellenkező esetben a gazdaság ilyen helytelen irányú fejlődése csak csődhöz vezethetett volna. A szociális demagógia persze nemcsak az alaptalan béremelésekre vonatkozott, hanem egyéb előnyök, juttatások biztosítására is. Például a bányászoknak járó szénjuttatást kiterjesztették az adminisztratív dolgozókra is. Helytelennek minősíthetők azok a követelések is, melyek a nyugdíjkorhatár módosítására irányultak egyes ágazatokban. Sok helyen a szakszervezetek kulturális alapjával is helytelenül sáfárkodtak. Éppen ezért volt szükséges a föderális kurmány határozatára, mely elrendeli a kulturális alappal történő gazdálkodás megszigorítását. Persze nem a kulturális alap megvonásáról van szó, hanem annak helyes felhasználásáról. A szakszervezetek ma is a fő feladatuknak tekintik a dolgozók érdekeinek védelmét, azok életét és munkafeltételeinek állandó javulását. Mindez persze a termelés fokozása, a munkatermelékenység állandó növelése nélkül elképzelhetetlen. Vagyis nem szociális demagógiára van szükség, hanem a növekvő igények kielégítéséhez fontos alap megteremtésére. Ezért örömmel nyugtázhatjuk, hogy szakszervezeti mozgalmunk ismét a lenini alapokon nyugvó szakszervezeti mozgalom lett, s megtisztul a szociális demagógia káros jelenségeitől. (F. I.) KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az európai értekezletet nem szabad halogatni! A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülései mindig jelentős szerepet töltöttek be a világpolitikában. A nemzetközi közvélemény és a sajtó rendkívüli figyelemmel kísérte és határozatait alaposan elemezte. Ez érthető is, hiszen a szocialista országok e szerve az emlékezetes Karlovy Vary-i értekezlet óta újabb és újabb javaslatokat tett egy átfogó európai biztonsági rendszer megteremtésére, amely kontinensünkről eltávolítaná az egymással szemben álló katonai tömböket és megnyitná Európában a különböző társadalmi rendszerű országok soha nem látott gazdasági, kereskedelmi és kulturális együttműködését. Már a javaslat elhangzásakor világos volt, hogy a hidegháború és a bizalmatlanság évei után nem lesz egyszerű dolog tárgyalóasztalhoz ültetni a földrész valamennyi országának vezető politikusait. Ezt igazolta a javaslat körül támadt élénk vita. Ennek ellenére számos kapitalista ország vezetői kifejezték tárgyalási készségüket és az európai értekezlet összehívásának támogatói közé sorakoztak. Néhány NATO-ország politikusai — ha nem is utasították el nyíltan a javaslatokat — különféle problémákkal, ürügyekkel hozakodtak elő, amelyekkel megkísérelték halogatni az értekezlet összehívását és eleve kétségeket támasztani eredményessége felől. Ezeknek az erőknek egyik fő érvük a német kérdés volt. A Szovjetunió és a szocialista országok diplomáciája azonban lépésről lépésre következetesen készíti elő a kontinentális értekezletet. Sok-sok kétoldalú eszmecserén győzték meg a nyugati politikusokat a biztonsági szerződés szükségességéről és valóra válthatóságáról. E tárgyalássorozatot betetőzte a szovjet—nyugatnémet szerződés, amelyben mindkét fél ünnepélyes békekötelezettséget válialt, és az NSZK kormánya véglegeseknek ismerte el a jelenlegi határokat. Ha Brandt kormányának sikerül e megállapodásokat ratifikáltatni, a világsajtó egybehangzó véleménye szerint, a moszkvai megállapodás az európai biztonsági szerződés egyik pillérévé válhat. Ilyen körülmények között ült össze a Varsói Szerződés tagállamainak „csúcsértekezlete" augusztus 20-án és megvitatta a moszkvai szerződés nyomán kialakult új európai helyzetet. A tanácskozás részvevői elhatározták: „aktív intézkedéseket foganatosítanak annak érdekében, hogy az össz-európai értekezlet összehívására vonatkozó mind átfogóbb támogatásra találó javaslat a legközelebbi jövőben realizálódjék." Tudjuk, hogy a szocialista országok törekvése kifejezi valamennyi európai nép létérdekeit és e sokat szenvedett földrészen a béke és biztonság ügyét szolgálja. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az európai biztonsági értekezlet összehívását nem szabad halogatni. Jelenleg elhárult minden akadály a tanácskozás útjából. A halogatás késlelteti földrészünk együttműködésének kibontakozását, az országok közötti kapcsolatok elmélyülését, a békés egymás mellett élés szellemében. Hazánk örömmel veszi tudomásul a moszkvai megállapodást és bízik abban, hogy ez hozzájárul az NSZK és a Csehszlovákia közötti kapcsolatok rendezéséhez. A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének határozatait pártunk és kormányunk támogatja, hiszen „kedvező feltételeket teremtenek ahhoz, hogy megoldják Európa további függőben levő kérdéseit, beleszámítva a müncheni szerződés teljes érvénytelenítését, hogy csökkentsék az európai feszültséget." SZŰCS BÉLA A múlt hét legjelentősebb eseménye a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai értekezlete volt, amelyen részt vettek Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió vezető képviselői. Felvételünkön a csehszlovák küldöttség: jobbról — Ľubomír Strougal, a CSKP KB elnökségi tagja, a CSSZK miniszterelnöke, Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára és Ján Marko, a CSKP KB tagja, külügyminiszter. (Telefoto — ČSTK—TASZSZ) Jm Dolný Kubínban az ottani elektrotechnikai üzemek az idei feladatokat több mint 100 százalékra teljesítik a munkakezdeményezés fejlesztésével, a szocialista vállalások teljesítésével. Felvételünkön balról: Milan Zvara és Milan Skvarka dolgozók az új galvanizáló gyártásvonal ellátása közben. (ČSTK — Ján Valko felv.) 1 A Kazah Szovjet Szocialista kö ztársaság fennállása 50. évfordulója alkalmából Alma Atában megnyitják a Kazah SZSZK fejlődését ismertető kiállítást. Felvételünk a kazah népviseletet bemutató pavilon egyik részletét ábrázolja. (Felvétel: K. Januš — CSTK) ELTEMETTÉK A SZÖRNYET? "V A Pentagon a közvélemény tiltakozása ellenére az óceán fenekére süllyesztette az ideggáztartályokkal megrakott hajót. (International Herald Tribúne karikatúrája)