Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-29 / 205. szám, szombat

ú cm'e Harcoltak, mert gyűlölték a fasizmust — Hogy hol lakik Michal Nahalka? — válaszoltak kérdéssel a kérdésemre az Ógyallai Városi Nemzeti Bizottság épületében. A mi élő, eleven krónikusunkat, a háború előtti és utáni idők tanúját keresi? Hát kérem: 298-as házszám! Nem mondom, a válasz meglepett. Egy városi rangú településen — amely egykor még járási székhely is volt — gondolkodás nélkül mondták meg még a ház számát is. Michal Nahalka alacsony, zömök ember. A leereszlett redőnyök mögött, kellemes félhomályban és hűsben az egykori forró napokrólxbeszélgettünk. Amikor megtudtam, hogy aktívan részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben, s hogy a háború után Úgyallán évekig volt a városi nemzeti bizottság, valamint a pártszervezet elnöke, tagja volt az egykori kerületi nemzeti bizottság plénumának és — hajlott kora ellenére — még ma is elnöke az antifasiszta harcosok helyi szövetségének, nem csodálkoztam, hogy „kapásból" megmondták a vnb-én a ház számát. — Hogy is volt, Nahalka elvtárs? Mi minden játszódott le a szlovákiai hegyekben, hol, melyik faluban harcolt a fasizmus ellen, mikor került Ógyallára? Amikor gyors egymásutánban feltettem ezt a sok kérdést, megdöbbentem. Ilyen gyorsan azért ne vágjunk az események kellős közepébe! Nahalka elvtárs is zavarba jött egy kicsit, majd higgadtan ennyit mondott: „Kezdjük talán sorjában, úgy, ahogy történtek a dolgok." Ezután beszélni kezdett. Hangja rekedtes, megmegcsukló. A harmadik, negyedik mondat után azonban beszéde folyékonnyá alakul, szavai nyomán kirajzolódik a szlovák történelem egy korábban szenvedésekkel, később pedig dicsőséggel teli korszaka. Nahalka elvtárs valóban élő történelem. Az egykori események mélyen bevésődtek a tudatába és most valamennyi „szót kér", kikívánkozik; élő krónikás, aki a szemtanú hitelességével kalauzol a múlt tekergő ösvényein. Szavai azonban egyúttal figyelmeztetnek is: szörnyű dolog a háború, soha többé nem szabad megismétlődnie! Nahalka elvtárs egykor Východná községben éli és dolgozott. Szabómester volt, de miv,el azon a környéken az emberek a háború előtt népviseletben jártak, a zakók és nadrágok mestere sokat nélkülözött. Egy-két tanító, erdész varratott vagy foltöztatott nála. Nem volt azonban könnyű a földművesek helyzete sem. Ha gyéren termett a föld és vetőmagot kaptak az állámtől, a színe-javát az elöljáróság orozta el. Liptovský Mikuláson és környékén a munkások is elégedetlenek voltak a sorsukkal és gyakran kerestek fel a földműveseket, akikkel megbeszélték problémáikat. Nem szervezett, ösztönös politikai élet volt ez. A társadalom két csoportra: szegényekre és gazdagokra tagolódott. Mindegyik csoport összetartott. A gazdagok a vagyonukat, hatalmukat féltették, a szegények pedig ki akartak törni a nincstelenség, éhezés gyötrelmeiből. így alakult, formálódott az emberek tudata, érett meg bennük a későbbi politikai hovatartozás is. Michal Nahalka mozgékony, minden iránt érdeklődést tanúsító fiatal volt. Másodikos polgárista korában részt vett Liptovský Mikuláson a kommunista párt helyi szérvezetének megalakí tása alkalmából rendezett gyűlésen. Erre az eseményre így emlékszik vissza. — A rendőrök vastag kötélből kordont vonlak a téren összegyűlt tömeg köré. Az emelvényen Sokol küldött beszélt. Ostorozta az elnyomást. Én még „srác" voltam, de nagyon érdekeltek a fejlemények. Kés0bb Východnán a fiatalokkal egy csoportot alakítottunk. Ha rólunk esett szó. a falu népe forradalmároknak nevezett bennünket. A politikai szervezkedést a mindennapi élet hozta magával. Gyakran találkoztunk a nagyobb diákokkal. Láttuk, hogy. a kommunista-párt• a nép javát akarja. Ahogy peregtek az események, Nahalka elvtárs is sodródott velük. A falu haladó szellemű mozgalmának egyik irányítója tett. A hatóságok is felfigyeltek rá. Parancsot adtak, hogy kobozzák el a rádióját. A csendőrök közül néhányan szimpatizáltak a fiatalokkal, így közülük egy figyelmeztette Nahalka elvtársat, aki a készüléket — mielőtt elvitték volna — a szomszédjánál rejtette el. Később nagy hasznát vették. A Jánošík nevű adót és Moszkvát hallgatták. A faluban hangszórókat helyeztek el, így mindenkihez eljutott az igaz szó. A východnái fiatalok a német megszállás idején „Halál a fasizmusra" szövegű plakátokat festettek. Az ellenállási mozgalom résztvevői a környező hegyekbe vonultak. Východnán a kultúrházban Nahalka elvtárs vöröskeresztes helyiséget rendezett be, ahol a sebesülteket elsősegélynyújtásban részesítették. Árulók. besúgók azonban Východnán is akadtak. A gestapónak jelentették: mit csinál Nahalka és csoportja a faluban. Menekülniük kellett. Erre a veterán harcos így emlékezik. — Egy ismerős csendőr jelentette, hogy le akarnak tartóztatni. A feleségem nem volt odahaza, a gyerekek a szomszédéknál voltak. Én a „nyakamba vettem a hegyet" és elmenekültem. Estetelé körülvették a házamat, szétlőtték a zárat és feldúlták, kirabolták az egész lakást. A konyhában a kemence tetején korábban egy láda gránátot rejtettem el. Szerencsére ezt nem találták meg. Később nagy hasznát vettük ... A németek kétszer foglalták el a falut. A lakosok a hegyekbe menekültek és csatlakoztak a felkelőkhöz. Nem azért fogtak fegyvert, hogy később miniszterek vagy magas rangú tisztviselők legyenek, hanem az elnyomással szembeni gyűlöletből harcoltak. Egy alkalommal Nahalka elvtárs „besurrant" a faluba. A németek megneszelték és elfogták. Először Liptovský Mikulásra, az „Obersturmbannführer" főhadiszállá sára, majd a 17 H jelzésű koncentrációs táborba hurcolták. Itt érte meg azt a felejthetetlen boldog napot, amikor végleg elcsendesedtek a fegyverek, amikor vége lett a háborúnak. — Azután hazamentem — folytatja Michal Nahalka. Egy ismerősöm Dél-Szlovákiában dolgozott. Ű hívott meg Ógyallára. A hely megtetszett és családommal együtt 1946-ban ideköltöztünk. Nem bántam meg. Megszerettem a vidéket és az embereket. Huszonhat evvel ezelőtt fogott fegyvert a szlo vák nép a hegyekben és az általa ismert sziklákról, fenyvesekből támadott a németekre. Ennek, a történelembe aranybetűkkel bekerült, dicső korszaknak egyik harcosát igyekezett bemutatni ez az írás. Élete eseményekben, történetekben olyan gazdag, hogy akár egy könyvet is lehetne róla írni. Michal Nahalka azonban nem igényel ekkora méltatást. Szerény, csendes ember. És tulajdonképpen — amint mondotta —- azt tette, amit kellett, amit minden becsületes, hazáját szerető ember telt. KOMIÔSI LAJOS Hasznosítandó milliók 197Ü [. 29. ' Gazdasági életünk konszolidálása terén az utóbbi időben lényeges eredményeket értünk el. Ám ennek ellenére több jelenség is fékezi a fejlődést. Ezek egyike a raktári készletek növekedése, nehézkes és hosszadalmas körforgása, a fölöslegesen elfekvő anyag- és raktári készlet. Befagyasztott milliók ezek. Az okokat kutatta és a megoldást kereste az SZSZK Legfelsőbb Ellenőrző Hivatala, amely a közelmúltban 38 ipari és 10 építővállalatban végzett ellenőrzést. A jelentésben — amelyet a kormány elé terjesztett — az említett hivatal megállapítja, hogy már 1967-ben a gazdasági ösztönző erőkben előforduló fogyatékosság — az úgynevezett Sik-féle elmélet megtette a magáét a raktárkészletek növekedése terén is. Az 1968-as év e téren nem javulást, hanem rosszabbodást hozott. A múlt évben a gazdasági életünket célzó konszolidálódási intézkedések a javulás felé vezettek, de az összraktári készletek 49,6 százaléka a központilag irányított ipari és építészeti üzemekben volt található. Az építészetben 1968 ban a raktári, készletek értéke 8312 millió korona volt, tavaly pedig már 11795 millió koronára növekedett. Az iparban a növekedés aránya 1533 millió koronát tesz ki. Nem egy üzemben olyan raktári készletek is vannak, amelyek jelenlegi termelésükhöz nem szükségesek. A raktári készletek eme növekedését a múlt évek üzemi szférájában előforduló káosz okozta. Előfordult olyan eset is, mint például a komáromi hajógyárban, ahol a megrendelt pléhlemezmennyiség megjött, de közben csökentetlék a termelést, ami 33 milliós raktári készlet növekedését eredményezte. Az ellenőrzés azt is megállapította, hogy az épülő üzemek -nem határidőre történő átadása is nagy raktári készleteket eredményez. Ugyanis az illetékesek a megadott időre megrendelik a gyártáshoz szükséges nyersanyagokat, de az építők jóvo'itából szubjektív és objektív, s egyéb okok miatt a termelés nem indul meg, s így a megérkezett nyersanyag a raktári készlet közé kerül. Például a Vágsellyei Duslóban tavaly 8,5. millió korona értékű nyersanyagot nem dolgozhattak fel. Hasonló okok miatt a Strážskei Chemlonban 24 millió korona értékű nyersanyag maradt raktáron. A tervfeladatok nem teljesítése is a raktári anyagkészlet növelését eredményezi. A nagy raktári készletben tehát milliós értékek fekszenek, ami, sajnos, lehetőséget ad a spekulációra, a visszaélésekre is, és nem utolsósorbán a szocialista vagyon megdézsmálására. Ezenkívül a raktározási költségek is meg növekedhetnek. 1967-ben a raktározási költségek 289 millió koronára rúgtak. A felsorolt számok azt bizonyítják, hogy a fölösleges raktári készletek fölösleges gondokat okoznak népgazdaságunknak. Most, amikor minden téren a takarékosságot kell szem előtt tartani, egy üzem, egy vállalat sem engedheti meg magának a raktári készletek növekedését sem nyersanyagban, sem félkészáruban, sem pedig készáruban. A gazdasági dolgozóknak mindent meg kell tenniük a nemkívánatos jelenség mielőbbi felszámolásának érdekében. Nem engedhetjük meg, hogy az így befagyasztott több százmillió koronás érték fékezze, hátráltassa népgazdaságunk fejlődését. NÉMETH JÁNOS ÍRNAK íľnnsf __ A

mem jgg trit>m<a GEĽH3 ImMMíívmiu/ Ľľľrrr^r » -m PRÁGAI LAPOK A CSEHSZLOVÁKSZOVJET BARÁTI SZÖVETSÉG AZ INTERNACIONALIZMUS ISKOLÁJA A RUDÉ , PRÁVO csütörtöki •számában-, )yrastan 'Körinek a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségről ír. Méltatja e szervezet gazdag múltját, s megállapítja, hogy már az.első Csehszlovák Köztársaságban is valóban forradalmi szervezet volt. A szövetség fennállása óta több százezer emberrel ismertette meg a proletár és a szocialista internacionalizmus eszméit. Sokan, akik magukévá tették ezeket az eszméket, életüket áldozták a csehszlovák—szovjet barátságért, amikor a közös ellenség, a gyűlölt német fasizmus ellen harcoltak. A szovjetbarátok a szocialista építésben is az elsők közt voltak, s ezért érthetetlen, hogy a hatvanas években *— amikor egyesek nagy megelégedéssel hirdették, hogy a szocializmust felépítettük —, könnyelműen lebecsülték e szervezet fontosságát, szükségességét. Abban az időszakban korlátozták a CSSZBSZ tevékenységét, amikor nagy szükség volt ifjúságunknak a csehszlovák—szovjet barátság szellemében történő nevelésére. A fontos tömegszervezet munkájának meggyengítése 1968— 69-ben megbosszulta magát, amikor a szocialistaellenes és jobboldali opportunista erők dühödt támadást intéztek a CSSZBSZ ellen. Ebben az atmoszférában még a szervezet tagságának egy része is az antiszovjet hisztéria áldozata lett, de azt is le kell szögezni, hogy a szövetség sok tagja becsülettel megállta helyét. Kétségtelenül elismerés illeti a szövetség tisztviselőit és tagjait, akik nehéz körülmények közt is szilárdan harcoltak: a marxista - leninista eszmék, a proletár nemzetköziség és a Szovjetunióval való barátság fejlesztésének szellemében. POLITIKAI REZERVÁCIÔ? A TVORBA 34. számában /ír/ Hájek főszerkesztő a Slovenské pohlady szlovák irodalmi folyóirattal foglalkozva megállapítja, hogy annak tartalma, noha a a Szlovákiai írók Szövetsége új főszerkesztőt állított élére, vajmi keveset váltózott. „Minden jel arra. mutat, hogy a szlovák irodalmi jobboldal az új főszerkesztőt csak amolyan fedő cég táblának tekinti, aki lehetővé teszi a régi játék folytatását." Állításának bizonyításául Jifí Hájek a Slovenské pohlady 5. számát idézi, amelyben a modern cseh irodalmat, a Tvár, a Kvéten és a Literárni listy ismert favoritjai reprezentálják. Ebből következik, hogy a cseh irodalmi alkotások kiválogatása nem azok irodalmi értéke, hanem kultúrpolitikai szimpátia alapján történt. Sőt, a számban olyan kimondottan álértékek is vannak, mint pl. Emanuel Maiidler beszámíthatatlan halandzsázása a Metropol c. novellájában. A cikk végén J. Hájek leszögezi! „Ilyen módon bemutatni a szlovák nyilvánosságnak 1970 tavaszán a cseh irodalmat és kritikát, nem más, mint a szlovák irodalmi jobboldal egyértelmű »internacionalista segítsége" a cseh jobboldalnak. Amint látható, még Szlovákiában sem ért véget a harc. Ezt jelzik a Slovenské pohlady további számai is ... ez a folyóirat inkább valamiféle miniatűr természeti rezerváció, amelyben, hála a speciális fagyasztóberendezésnek, még vegetálhatnak a tavalyelőtti ideológia piszkos hótömegének szennyes maradványai." SZÉGYENFOLTOK A HÁZFALAKON A cseh kormány hetilapjának, a NÁRODNÍ VÝBORY-nak leg utolsó számában f ose j Zimmer a jobboldal 1968-as tevékenységével foglalkozva felhívja a figyelmet arra, hogy » demagógiának főleg az ifjúság korában sikerült átmenetileg tért hóJitania. Az ifjúság nem rendelkezik kellő történelmi tapasztalattal, tenát könnyen elhitte a jobboldali szócsövek hii'us/.teleseít. J. Zimmer rá mutál arra, hogy 1968 augusztusában „oltári fenegyerekeskedés" volt az últestek, a járdák és a házfalak jelszavakkal való bemázolása. A cseh legényke vagy nyárspolgár itt szabadjára ereszthette képzeletét, alkotókészségét, s realizálhatta magát - igaz, csak az aszfalton. Megszállókról írtak, de ha arra gondolok, miképpen viselkedtek az igazi megszállók, a németek 1939ben ...! A választ nem nehéz kitalálni. A durva, sértő és útszéli jelszavak reprezentálták a világ előtt a nemzet kultúráltságát..., de ez a klozetfalkultúra azóta már oda került, ahova tartozik: az árnyékszékek falára. E „kultúra" eltávolítása terén Csehországban sincs minden rendben, s a cikkíró, tapasztalatai alapján megírja, hogy még mindig több faluban látható ez az „augusztusi örökség". Sok községben már eltávolították ezt a szégyent, de vannak olyan falvak is, ahol csak más festékkel húzták át a jelszót. Egyes esetekben pedig annyira takarékoskodtak a festékkel, hogy csak a betűket festették át..." Szomorú, hogy két évvel a nacionalista hisztériahullám után sem tudtuk felszámolni egyes helyeken e maradványokat. Ez jellemző főleg a kis falvakra, a vidékre, ahol mintha nem lenne idő ilyen „részletkérdésekkel" foglalkozni. Az istállóajtókon és a gazdasági épületek falain levő feliratok mintha senkit sem zavarnának. Arra várnak, hogy majd lemossa őket az eső, hogy maguktól lekopnak. De meddig fogjuk ezeket a szégyenteljes szovjetellenes jelszavakat kerülgetni, meddig kell tudomásul venni ezt a »kultúrát«?" A Národní výbory szerkesztője cikke végén felhívja a helyi nemzeti bizottságok tisztségviselőit nézzenek körül, nincs-e az ő községükben is ilyen „örökség", amiért az egész falunak szégyellnie kell magát?! INTÉZKEDÉSEKRE VAN SZÜKSÉG A REPÜLÖGÉP-RABLAS MEGELŐZÉSÉRE A KVETY képes hetilapban J. Helekal megjegyzést fűz a légikalózkodás legutóbbi esetéhez, amikor a prága—bratislavai vo- • nalról Bécsbe térítettek egy csehszlovák repülőgépet. A szer-, kesztőségekbe és a légiforgalmitársasághoz rengeteg levél érkezett, amelyekben az emberek kérdezik: Milyen intézkedéseket foganatosítunk a repülőgéprablások megelőzésére? Ugyanis nagyon megfontolandó az a körülmény, hogy a pilótakabinba a gengszterek könnyűszerrel, felfegyverzetten bejuthatnak, s erőszakoskodásaikkal veszélyeztetik az utasok életét. Ezért feltételezhető, hogy amíg nem foganatosítunk megfelelő Intézkedéseket, a gengsztereknek újabb követőik támadhatnak, még akkor is, ha a nyugati országokban esetleg büntetés várja őket, mivel úgy hiszik, hogy a nyugati világ hősként kezeli, s később arannyal halmozzák el őket. „Nem tudom, mit kell tenni annak megakadályozására, hogy egyes »utasok« ne léphessenek pisztolyokkal és gumibotokkal a repülőgépbe, de meg-, győződésem, hogy megtalálható annak a módja, miképpen lehet megelőzni a légikalózkodást" •— fejezi ki sok ezer repülőutas kívánságát a Kvety cikkírója. lsm) • Nelo Risi Rimbaud-filmjének címe Egy szezon a pokolban. Rimbaud figuráját Oavis Hemmings, a Nagyítás emlékezetes fotoriportere kelti életre.